Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Szép versek a természetről
  2021-10-12 21:30:22, kedd
 
   
 







SZÉP VERSEK A TERMÉSZETRŐL


"Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz."

Petőfi Sándor



Gyönyörű relaxációs zene - norvég természet és hegedű, fuvola, zongora és hárfazene
/Gyönyörű relaxációs zene hegedűvel, hárfával, fuvolával, zongorával és rejtélyes énekszóval. A videó csodálatos, gyönyörű norvég tájképeket mutat be./

Link








Ady Endre: AZ ŐSZ MUZSIKÁJA


Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.

Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,


De fölváj régi sebeket is.

Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.







Ady Endre: A TÉLI MAGYARORSZÁG


Magyar síkon nagy iramban át
Ha nyargal a gőzös velem
Havas, nagy téli éjjelen,
Alusznak a tanyák.

Olyan fehér és árva a sík,
Fölötte álom-éneket
Dúdolnak a hideg szelek.
Vajon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
Régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk,
Én s a magyar tanyák.







Áprily Lajos: MENNÉK ELÉD


Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyílakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!







Áprily Lajos: ŐSZ


Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.







Babits Mihály: NYÁR


Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor színekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyűrűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!







Boda Magdolna: ŐSZ


Megint úgy jön el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesül.

Csak jön,
bő lódenkabátját meglebbenti,
és barna ujjával
sietve körberajzolja
a gesztenye leveleit.
Megint.







Dsida Jenő: MERRE SZÁLL?


Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék

Röghöz tapad életem - ó jaj
szállni be bús örök óhaj
örök de örökre hiába
embernek földön fut a lába

Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.







Dsida Jenő: NYITVA ÁLL AZ ARANYKAPU


Az erdők hívnak engem, hogy legyen tavasz.
Száraz kútak hívnak engem, hogy buggyanjon
fel mélyükön a kristályos, tiszta víz.

Ma iszonyú nagy hit van bennem,
hogy a kóválygó felhőknek is útja van
s minden léptem után nyomot hagyok.

Ezért nem szégyenlek beszélni magamról
és nem szégyenlek a világ dolgairól,
holott vak az én szemem és süket a fülem.

Ismerjétek meg a fűben fekvő ember boldogságát.
Ismerjétek meg az aranykapút: nyitva áll
és kék patakok muzsikálnak a tövében.

Testvéreim,
Legyetek jók és szentek!
Szeressétek a bárányokat! Szeressétek a madarakat!










Dsida Jenő: ŐSZ


Mért van, hogy a szívem
Csupa, csupa bánat? -
Siratom halálát
A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát
A hulló levélnek,
Lassú hervadását
A virágos rétnek.

Siratom halálát
Égő forró könnyel...
...Csicsergő madárdal
Tavaszi virággal
Csak még egyszer jöjj el!







Moretti Gemma: ELKÖSZÖN A NYÁR


A felgyulladó, bíbor hajnalok,
százszinű, harmatos kertek, madárfütty,
villanó fecskék a víz felett;
még elhitetik velem a nyarat.

Ám az elhalkuló erdő,
a fák szélkócolt kontyában
az aranysárga levéltincsek,
alkonyatkor már az őszről vallanak.
Egy délután majd elköszön a nyár
búcsúzva int a borzas dáliáknak.

Még idézzük a régi dallamot,
és illatát bolondos éjszakáknak,
de az emlékszirmok lassan hullanak.
Könnyszitáló ködök, lombottépő szelek,
ott leselkednek már a kertünk alatt.







József Attila: TAVASZ VAN! GYÖNYÖRŰ!


Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.

Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!

Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!







Juhász Gyula: TISZAI CSÖND


Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!







Majtényi Erik: TAVASZ


Csipkés rüggyel, madárfüttyel
köszön rám, köszön rád,
s majd egy reggel, ha víg kedvvel
jól megráz egy almafát,
és a fáról, minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen csodaszépen
tündököl fel a tavasz.







Móra Ferenc: FECSKEHÍVOGATÓ


Villás farkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.







Nemes Nagy Ágnes: HÓESÉSBEN


Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.


Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető!







Petőfi Sándor: ERDŐBEN


Sötétzöld sátoros
Erdőben járok.
Kevély tölgyfák alatt
Szerény virágok.

A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak - -

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.










Petőfi Sándor: KI A SZABADBA!


Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.







Petőfi Sándor: ŐSZ ELEJÉN


Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?







Petőfi Sándor: A TISZA


Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!







Reményik Sándor: ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS


Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyujtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.










Rónay György EPILÓGUS


Ibolyaszálat leltél az avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az őszben
kékje.

Katicabogár baktat az országúton.
Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart puha
gyepére.

Csillag csillog a harmatos füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető tenyérrel
hajolj le hozzá.

Bárányokra késeket köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb sír.
Mentsd meg!










Sík Sándor: A FENYŐFA ÉNEKE


Állok cseres hegyoldalon,
Magasba szúr örök dalom:
Föl, föl, föl, fölfelé!
Nem kell a völgyi szép meleg,
A tölgyek, bükkök és cserek:
Föl, föl, föl, fölfelé!

Hulljatok alsó ágaim,
Ne vonjátok le vágyaim.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Fussatok szét gyökereim,
Teljetek élő ereim.
Föl, föl, föl, fölfelé!

Keményedjél hű derekam.
Tartani bírd templom-magam.
Föl, föl, föl, fölfelé!
Te lombosodjál koronám,
Vidd a magasba mély imám,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Évente új-új adorál
Zöldecske hármas gyertyaszál
Föl, föl, föl, fölfelé!
A kúszó templom egyre szebb,
Ez az imádság teljesebb.
Föl, föl, föl, fölfelé!

És egyre több karcsul elő
Iker-templom: testvér fenyő,
Föl, föl, föl, fölfelé!
Ahol az élet idegen,
Aszályra perzselt köveken,
Föl, föl, föl, fölfelé!

Templomi zölddel fonjuk át
Pogány hegyormok homlokát,
Föl, föl, föl, fölfelé!

S megnyitja vén szemét a bérc.
És rajtunk át az égre néz,
Föl, föl, föl, fölfelé! S az égnek úgy sikoltja át
A föld sóvárgó mély dalát,
Föl, föl, föl, fölfelé!







Schmidt Károly: AZ ÁRTATLAN TERMÉSZET


Varázslat, vagy valóság
mit a természettől kapunk?
Vajon az a sok jóság
megérdemelt, igaz jussunk?

Az esendő természet,
mint kis gyermek a bölcsőben,
lelkében csak szeretet,
mi ott lapul az ölében.

Piciny kezét fogni kell,
egyedül van, oly magányos,
ha kérdezik nem felel,
Ő szótlanul csodálatos.

Szeretete önzetlen,
azt feltételek nélkül ad,
segíts a Természeten,
hisz mindig kis gyermek marad.

Soha ne hagyd magára,
figyeld minden rezdülését,
rászolgál a Hálára,
Neked adja szeretetét.

Ne tétovázz, ringasd Őt,
ne láss könnyet a szemében,
kergess el minden felhőt,
mely fölé borul sötéten.

Áld meg Őt, hisz érted van,
Ő az Isten teremtménye,
gyermekien ártatlan,
Ő az ember szeme, fénye.







Szabó Kila Margit: GYÖNYÖRŰ TERMÉSZET!


Óh Istenem!
De gyönyörű a természet!
Uram, a szép alkotásod körbevesz!

Te adtad
nekünk e paradicsomot!
A gyöngyharmatos bokrokat,
A fényben ölelkező lombos fákat,
Az ágain daloló pacsirtákat.

Cinkék, fecskék,
most daloljatok szépen!
Madarak és Fák Napján ékesebben!
Titeket csodál sok ember, s a világ!
Ha nem lennétek, üres lenne a táj.

Nem lenne fű,
lepke, bogár és virág.
Nem lenne tűzifa, bútor, asztal, ház.
Az erdei állatoknak otthona.
A madár sem dalolna nekünk soha!

Hálát adunk
Neked Istenem a fákért,
Madarakért, gyümölcsökért, virágért.
Ezért a szép földi paradicsomért!

Csicseregj kis
fecske, dalolj pacsirta!
Fájdalmas dalodat, mindenki hallja!
Emberek! Óvjátok a természetet!
Ne pusztítsátok a fákat, réteket!

Ne bántsátok
az erdőt, madarakat!
Régi természetet hozzátok vissza!
Fohászát, a pacsirta így dalolja.


Szabó Kila Margit - Gyönyörű természet - Videó

Link








Szabó Lőrinc: POCSOLYÁK


Esett. Megint kisütött. Szanaszét
tócsák ragyogtak. Mint mély szakadék,
nyílt elém egy-egy tükrös pocsolya,
a fekete Föld egy-egy ablaka,
s az Ég beléjük oly mélyre esett,
hogy szédítette a rémült szemet
s egy pillanatra elhitette, hogy
lent valahol egy másik ég ragyog,
igen, egy másik: az, amelyik a
talpunk alatt szikrázik: Számoa
vagy hogy is hívják azt a szigetet,
mely valahol épp alattunk lehet:
annak az ege tátongott felém,
vagy majdnem az, olyan iszonyu fény,
oly gyönyörű, gyémántkék áradás
rohant meg lentről, olyan ragyogás
csapott elő, és olyan hirtelen,
hogy azt hittem, mindjárt beleesem,
és csak kápráztam és szédültem és
oly jó volt e gyönyörű tévedés,
hogy sokáig eljátszottam vele
s szerettem volna mutogatni... De
aztán, mégis, nem szóltam senkinek:
kinevettek volna az emberek,
míg most, versben, elhiszik a csodát,
a valóságot: hogy a pocsolyák
tükrös fényükkel a tavaszi napban
kilyukasztották a Földet alattam!







Szilágyi Domokos: ŐSZI TÁJ


reszketnek a szélben a fák
őszi világ őszi világ
szerelmüket vesztik a fák
őszi világ őszi világ
szerelmet vall ma az avar
őszi vihar őszi vihar
a csók úgy is teremt ha fáj
őszi világ szép őszi táj







Fjodor Tyutcsev: TÉLI ERDŐ


Tél-boszorkány bonthatatlan
bűbájában, mint mese,
dér-palástban, néma fagyban
áll a fenyves mozdulatlan
csodacsipke-ligete.

Halva tán és mégis élve
tűri, szinte álmai
gyönyörétől megigézve,
hogy a hónak már egész be-
fonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről
a ferde nap rácikáz,
meg se rezdül - mint ijesztő
üvegtűzvész, gyúl az erdő:
káprázatos fényvarázs!

Ford.: Szabó Lőrinc







Várnai Zseni: CSODÁK CSODÁJA


Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!







Paul Verlaine: ŐSZI SANZON


Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél...

(Tóth Árpád fordítása)







Weöres Sándor: BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL


Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél

Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.



Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehunyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.

Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?

Halász Judit - Ballada három falevélről

Link








Versek az őszről - Ernesto Cortazar zenéjével

Link



Gyönyörű Nyugtató Zene • Csendes Zongorazene És Gitárzene
/Gyönyörű nyugtató zene Peder B. Helland -tól. Élvezd a csendes zongora- és gitárzenét ("Sunny Mornings") madárdallal a háttérben./

Link














 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Címkék: langyosságoddal, szendergésemből, kilyukasztották, gyöngyharmatos, fecskehívogató, pamutgombolyag, elszenderedtek, legmesszebbről, alkonyúlatánál, éleszthettelek, mulandóságról, beszélgettünk, telemerítette, körberajzolja, gyümölcsökért, újjászületnek, lódenkabátját, fátyolszárnyú, paradicsomért, istenigazából, döngicsélnek, ibolyaszálat, gyönyörködik, összesebezve, magyarország, fölriasztott, bonthatatlan, fecskefészek, életmagvakat, legjámborabb, madárfüttyel, természetnek, eljátszottam, gyujtottalak, pusztítsátok, tehetetlenül, videó csodálatos, gőzös velem, hideg szelek, magyar tanyák, déli oldalon, rügyes sombokrokat, hátadon tegez, arany nyílakat, telet megnyilazod, álmodó Chopint, vöröshajú tündérleány, bíbor estve, vágy gyűrűsse, gesztenye leveleit, árnya vagyok, erdők hívnak, SZÉP VERSEK TERMÉSZETRŐL, Petőfi Sándor, TÉLI MAGYARORSZÁG, Áprily Lajos, MENNÉK ELÉD, Babits Mihály, Boda Magdolna, Dsida Jenő, MERRE SZÁLL, NYITVA ÁLL AZ ARANYKAPU, Moretti Gemma, ELKÖSZÖN NYÁR, József Attila, TAVASZ VAN, Juhász Gyula, TISZAI CSÖND, Majtényi Erik, Móra Ferenc, Nemes Nagy Ágnes, Szegény Tisza, Reményik Sándor, ŐSZI ERDŐN HAMVADÓ PARÁZS, Rónay György EPILÓGUS, FENYŐFA ÉNEKE, Schmidt Károly, ÁRTATLAN TERMÉSZET, Szabó Kila Margit, GYÖNYÖRŰ TERMÉSZET, Neked Istenem, Szabó Lőrinc, Szilágyi Domokos, ŐSZI TÁJ, Fjodor Tyutcsev, TÉLI ERDŐ, Várnai Zseni, CSODÁK CSODÁJA, Paul Verlaine, ŐSZI SANZON, Tóth Árpád, Weöres Sándor, BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL, Halász Judit, Ernesto Cortazar, Gyönyörű Nyugtató Zene, Csendes Zongorazene És Gitárzene, Peder, Sunny Mornings,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Png rózsa csokor  Gyász  Halál  Ha lelkünk egymáshoz ér  Égjen a gyertya szeretteinkért  Temetés  Fájdalom  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Nem a tulajdonod a gyermek  Gondolat.....  Png virág lámpával  Massimo Petrucchi - Azt mondjá...  Kellemes hetet  Aranyosi Ervin: Várok már rád ...  Vörös körmök  A második gyertya  Önsajnálat  Png rózsa csokor  Anyám  Boldog Adventi Űnnepeket kívá...  Üdvözlet Szegedről -ünnepi kiv...  Halál  Avatár - Aang legendája  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Talán nem véletlen, hogy a rem...  Az utolsó Karácsony  Égjen a gyertya szeretteinkért  Megrendelés  Boldog születésnapot a ma ünne...  Jó dolog  Donászy Magda: Télapó ünnepén  Anyám  Harmonia.......  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Téli este  Mikulás  Télapók  Massimo Petrucchi - Azt mondjá...  Üdvözlet Szegedről -ünnepi kiv...  Szép mai napot !........  Áldott advent második vasárnap...  Szép a tél  Halál  Massimo Petrucchi - Azt mondjá...  Bulgária.......  képre írva  Png virág  A halál keresztje  Düh  Szép estét  Gyász  Apa kezén  Irigység  A halál keresztje  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Szép estét kedves látogatóimna...  A halál keresztje  A második gyertya  Mi a baj a világgal? Olvasd el...  Massimo Petrucchi - Azt mondjá...  Bulgária.......  Az embernek a társa: hiányzik.  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Facebookon kaptam  Karácsonyi kaktusz......  Halál  Jó dolog  Fájdalom  Életünk legsötétebb pillanatai  Facebookon kaptam  Advent 2  Isten megért bennünket  Halál  Üdvözlet Szegedről !.......  Kandalló  Komlós Attila: Mikulásvirág le...  Kísértések a gyász idején  Urad jelen van a sötétségben  Aranyosi Ervin: Várok már rád ...  Áldott Karácsonyt !  Radiátor......  Facebookon kaptam  … A második is fényre lo...  Bilincs  2 gyertya ég  Piros ruhás angyal  A halál keresztje  Gyász  22 699 az új fertőzött, elhuny...  Hiányoztál.....  Télapók  Hiányoztál.....  Várj, ember szíve készen  Halál  Piros ruhás angyal  Jó reggelt!  Kohut Katalin: Éva és a tudás  Png virág  Png rózsa csokor 
Bejegyzés Címkék
videó csodálatos, gőzös velem, hideg szelek, magyar tanyák, déli oldalon, rügyes sombokrokat, hátadon tegez, arany nyílakat, telet megnyilazod, álmodó Chopint, vöröshajú tündérleány, bíbor estve, vágy gyűrűsse, gesztenye leveleit, árnya vagyok, erdők hívnak, kóválygó felhőknek, világ dolgairól, fűben fekvő, gyönyörű nyárnak, hulló levélnek, virágos rétnek, elhalkuló erdő, aranysárga levéltincsek, őszről vallanak, délután majd, borzas dáliáknak, régi dallamot, emlékszirmok lassan, kertünk alatt, tavaszi szél, tiszai hajók, parton egymagam, csicsergő fecskét, hóesés betemet, fákon madarak, felleg árnyát, természet szinpadát, természetnek pompás, primadonna csattogó, legforróbb érzelem, eszterhéj alatt, messzeség homályin, égnek magasán, merengés emberét, elejtett tárgy, kanyargó Tiszánál, gyermek anyja, piros sugárok, levágott sarju-rendek, réten néma, alkony üszköt, mármarosi bércek, ünnepélyes csendbe, madár csak, malom zugása, természet örök, rőzseláng mellettünk, föld legjámborabb, őszi erdőn, nesztelenül hulló, árokpart puha, harmatos füvön, világ héja-karmában, völgyi szép, magasba mély, kúszó templom, imádság teljesebb, élet idegen, föld sóvárgó, természettől kapunk, esendő természet, ember szeme, szép alkotásod, gyöngyharmatos bokrokat, fényben ölelkező, ágain daloló, erdei állatoknak, szép földi, fekete Föld, rémült szemet, pillanatra elhitette, tavaszi napban, fenyves mozdulatlan, fűszálak milyen, föld őrzi, rossz szél&#8230, őszi ágról, messzi szél, egyik magasba, felhők közt, másik rohanni, őszi sárból, csendes zongora-, langyosságoddal, szendergésemből, kilyukasztották, gyöngyharmatos, fecskehívogató, pamutgombolyag, elszenderedtek, , ,
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 314 db bejegyzés
Összes: 4292 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1153
  • e Hét: 4208
  • e Hónap: 19754
  • e Év: 574081
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.