Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Hun mondakör
  2021-10-26 21:00:33, kedd
 
   
  Attila, a hunok leghíresebb nagykirálya (434/444-453)



Az európai hunok birodalmának feltételezett kiterjedése Attila halála idején, a 453. évben





HUN MONDAKÖR


"A monda, idegen szóval "legenda" vagy "saga," iratlan történelem, mely
rendszerint tábortüzek, őrtüzek, pásztortüzek mellett vette kezdetét, amikor öreg
harcosok fiatalkori élményeikről meséltek fiaiknak, unokáiknak. Ezek
megjegyezték emlékezetükben a dicsőséges vagy gyászos történeteket és tovább
adták azokat a maguk fiainak és unokáinak. Így élt tovább a monda,
nemzedékről nemzedékre."

Wass Albert



Hun mondakör

Csodaszarvas
A hunok útra kelnek
Isten kardja
Isten ostora
Atilla halála
Hadak útja







C s o d a s z a r v a s
. . . . . . . . . . . . . . . . . . .




Réges-régen, messze keleten, volt egy gyönyörű szép ország. Észak felől magas hegyek övezték, délen a csillogó kék tenger határolta. Két nagy folyó eredt a hegyekből s kanyarodott alá a tenger felé, szelíd dombok s füves szép rónaságok között. Akik abban az országban éltek, nem csak bátor harcosok és ügyes vadászok voltak, de kitűntek szorgalmukkal, tudásukkal és bölcsességükkel. Boldogan és békés jólétben éltek világhíres királyuk, Nimród Úr uralkodása alatt.

Nimród királynak két fia volt. Egyiket Hunornak, másikat Magornak hívták. Jó lovasok, bátor vadászok voltak, akárcsak az apjuk. Válogatott legényeik élén olykor napokig odavoltak vadat űzni a rengeteg mélyén.

Egy ilyen alkalommal amikor vadászni voltak, mindkettőjük száz-száz válogatott legénnyel, pompás paripákon. Egyszerre csak egy gyönyörű szép fehér szarvas ugrott ki eléjük az erdőből. Ezüstös-fehéren csillogott a szőre, mintha csak tiszta holdsugárból lett volna, s agancsai hegyén ezernyi csillag tündökölt.

Legényeik élén Hunor és Magor űzőbe vették a csodálatos vadat. Dombra föl, völgybe le, füves mezőkön keresztül, patakokon át, reggeltől estig folyt a hajsza. Mikor a nap lement s fáradt volt ló és ember, a csodaszarvas eltűnt, mintha csak föld nyelte volna el. Letáboroztak éjszakára a testvérek, de alig ültek nyeregbe másnap reggel, újra csak ott volt előttük a csodálatos állat, mintha várt volna reájuk s a hajsza kezdődött újból. Dombra föl, völgybe le, mezőkön, patakokon, hegygerinceken át, mindég észak felé reggeltől késő estig. Este a fehér szarvas eltűnt újra s a vadászok tábort vertek. Másnap reggel elhatározták, hogy indulnak hazafelé, de alig ültek nyeregbe, megjelent a csodaszarvas újra s vitte, csalogatta őket tovább, egyre távolabb Nimród Úr országától.

Napokig folyt ilyen módon a hajsza s a csodálatos fehér szarvas csalogatta őket nap-nap után, hegyeken át, völgyeken keresztül, mindég északnak. Átkelve a magas hegyeken, hét napon keresztül követték a csodaszarvast feneketlen, lidérces mocsarakon át, míg a hetedik nap estéjén olyan gyönyörű földre jutottak, melyhez foghatót addig nem láttak. Selymes rétek, ligetes erdő, csillogó tavak és csobogó patakok vették körül őket, az erdők tele vaddal, a vizek tele hallal s a mezők füve a lovak hasáig ért.

Mihelyt a nap lement, a fehér szarvas beugrott egy kék vizű kis tóba és eltünt benne örökre. A fáradt vadászok tábort vertek az erdőliget szélén s hamarosan álomba szenderültek. Az éjszaka közepén azonban Hunor és Magor csodálatosan szép énekszóra ébredtek. A tó felől jöttek a hangok s ahogy óvatosan követték a csábító énekszót a holdvilágos, csillagos éjszakában, egyszerre csak olyan csodálatos kép tárult a szemük elé, hogy még a lélegzetük is elakadt tőle. A parton, pontosan azon a helyen ahol a csodaszarvas eltűnt, kétszáz tündérlány énekszavára lejtette bűbájos táncát Dul király két gyönyörű szép lánya, a holdsugár ezüstjébe öltözve.

Hunor és Magor azon nyomban szerelembe estek a tündér-király két gyönyörű lányába. Ott helyben feleségül is vették őket, a kétszáz legény pedig letelepedett velük az új országban.

Hunornak és kíséretének a leszármazottjai hunoknak nevezték magukat s Magornak és száz legényének az utódai lettek a magyarok.







A hunok útra kelnek (I.)


Évszázadok, évezredek teltek el. Hunor és Magor népei egyre jobban elszaporodtak. Eljött aztán az idő amikor többen voltak mint csillag az égen, fűszál a mezőn és homokszem a pusztaságban. Az erdőnek nem volt már elég vadja, tavaknak, folyóknak elég hala, hogy mindenkinek jusson belőle s a mezőkön nem volt elég hely a legelőjószág számára.

A legidősebb táltos gyűlésre hívta össze a törzsek vezéreit és a nemzetségek fejeit, hogy megtanácskozzák a jövendőt. Amikor mindannyian összejöttek, annyian voltak, hogy égaljától égaljáig egyebet sem látott a szem mint sátrakat. Éjszakánként a tábortüzek száma vetélkedett az égbolt csillagjaival.

Egy éjszaka, amikor a Göncölszekér fölfele mutatott, vezérek és törzsfők meghozták a döntést. Megegyeztek abban, hogy Hunor népe, a hunok, elindulnak a lenyugvó nap nyomát követve új hazát keresni.

Amikor feljött a nap a táltosok fehér mént áldoztak az Úr tiszteletére, búcsút vett egymástól a két testvér-nemzet, aztán a magyarok haza mentek szállásaikra, a hunok pedig készülődni kezdtek a nagy útra.

A száznyolc törzs Bélát, Kevét és Kadosát választotta az élcsapat vezérévé. Mindegyikük választott magának ezer kipróbált harcost s pompás lovaikon, kürtszó mellett elindultak nyugat felé, mint a rohanó árvíz. Bendegúz vezetése alatt az egész hun nemzet követte őket, lassú, szervezett menetben. Elől, lóháton, a férfiak. Mögöttük, végtelen hosszú sorokban a sátorszekerek, megrakva asszonnyal, gyerekkel, szükséges holmival. Hátul a ménesek, a gulyák és birkanyájak, ugatókomondorok, pulik és ostorpattogtató csikósok, gulyások, juhászok irányítása alatt.

Mintha maga a haragos tenger indult volna meg elönteni világot, úgy hömpölygött a hunok árja nyugat felé. Mikor elérték a széles ATIL folyót (Volga), tábort vertek. Lovas legények indultak le és fel a nagy folyó mentén gázlót keresni, míg a férfiak gondosan átvizsgálták a házkerekű szekereket, megjavították ami javításra szorult, a pásztorok pedig megpihentették nyájaikat a folyóparti dús legelőkön.

Bendegúz parancsára az asszonyok ezrei felfújható bőrtömlőket készítettek a szekerek alá, hogy azok útján biztosítják majd az átkelést a haragos folyón.

Az aranyozott vezéri sátorban ezalatt második gyermekével vajúdott Bendeguz asszonya. Amikor az este készíteni kezdte a bíbor-ágyat Nap-Isten számára, mind a száznyolc hun nemzetség feje odagyűlt össze a vezéri sátor köré s tábortüzek mellett, aranykupákból idogálva, várták a nagy eseményt s kutatták szemeikkel az égboltot titokzatos jeleket keresvén.

Egyszerre csak Bendegúz elsőszülött fia, a gyermek Buda, fölmutatott az égre.

"Édesapám! Odanézzen!" kiáltotta izgatottan: "Nap-Isten és Hold-Isten együtt vannak az égen!"







A hunok útra kelnek (II.)


Míg valamennyien elcsodálkozva nézték a különös jelenséget az égen, a vezéri sátor függönye félrelebbent és egy fajákos asszony lépett ki rajta, újszülött csecsemővel a karján.

"Fiú!" jelentette büszkén és boldogan.

Ősi szokás szerint Bendegúz karjába vette újszülött fiát, magasba emelte a tábortűz fölött és azt mondta:

"Legyen a gyermek neve Atil, eme nagy folyó emlékezetére!"

Másnap a hunok átkeltek a folyón s feltartóztathatatlanul, mint az árvíz, nyomultak előre, nyugatnak. Az útjukba eső népek vagy csatlakoztak hozzájuk, vagy eszeveszetten menekültek. Nem volt hatalom, mely megállíthatta volna őket.

Gótok, vandálok, rómaiak között futótűzként terjedt a hunok híre s voltak akik arról suttogtak, hogy akik jönnek, nyargaló lovakon, nem is emberek, hanem ördögök és boszorkányok leszármazottai. A görögök kentauruknak nevezték a hun harcosokat, mint akik egybenőttek a lovukkal.

Átkelve a Kárpátokon, lezúdultak a Tisza-Dunaközének termékeny alföldjére s elérték a római birodalom keleti tartományának, Pannoniának, határát. Római krónikák szerint Macrinus, Pannonia katonai parancsnoka, megerősítést kért a hunok jöttének hírére és a megerősítés meg is érkezett Pannoniába Detre, a barbár vezérlete alatt.

Mig Macrinus és Detre még mindég a haditerven tanakodtak, az éjszaka leple alatt átkeltek a hunok a Dunán és rajtaütöttek a rómaiak táborán. Detre azonban hamarosan összeszedte megzilált seregét és Tárnok sikságán szembe fordult az üldöző hun élcsapattal. Keve és harcosai életüket vesztették a híres csatában, de súlyos veszteségeket szenvedtek a rómaiak is és kénytelenek voltak Tulna városáig visszavonulni.

Kevét és harcosait illő pompával temették el a hunok. A helyet, ahol sírdombját emelték, ma is Keveházának nevezik.

A temetés után a hunok űzőbe vették Detrét és Gesumornál megütköztek hadaival. Hajnaltól estig tartott a rettenetes csata, melynek során elesett Macrinus, római hadvezér, de halálát lelte Béla és Kadosa is. Maga Detre, hun nyillal a homlokán, még élve eljutott Rómáig, hogy hírét vigye a római hadak gesumori nagy vereségének.

Róma béke-követeket küldött a hunokhoz, arany és ezüst ajándékokkal megrakodva és attól kezdve minden évben adót fizetett, hogy megmentődjön a hunok betörésétől.







Isten kardja (I.)


A Kárpátok-övezte új hazában úgy érezték magukat a hunok, mintha az Úr-Isten kimondottan az ő számukra teremtette volna azt a gyönyörű országot. Az erdők tele voltak vaddal, a folyók hallal. Édes fű nőtt a termékeny lapályon, bőven volt legelő a jószág számára.

Bendegúz halála után elsőszülött fia, a bölcs és szelíd Buda lett a hun nemzet vezére. Uralkodása alatt békésen telt az idő. Csupán a tábortüzek mellett énekeltek az igricek hősi dalokat hajdani csatákról.

De mint mindég, a fiatal harcosok egy idő múlva beleuntak a békés életmódba,. Csaták izgalmát kívánta a vérük. Túl a Dunán még mindég rómaiaké volt a föld s a fiatal harcosok nyugtalanul várták, hogy mikor mérhetik össze erejüket újra a római légiókkal.

De Buda gondosan őrködött a béke felett. Palotát építtetett magának római mintára s egyetlen szenvedélye a vadászat volt. Még az éjszaka sötétjében bekerítetett harcosaival egy jókora darab erdőt s napkeltekor, kürtszó jelére, megindult a hajtás, kikergetve barlangjából a medvét, búvóhelyéről a szarvast. Vadkan, hiúz, farkas nem menekülhetett a vadászok nyilai elől.

Egy ilyen vadászat alkalmával történt, hogy egy nyilaktól sebzett hatalmas vadkan Budára támadt. Úgy vitte haza kísérete, halva, dunaparti pompás palotájába a vezért.

Hamuval mázolták be arcukat a nemzetségfők és gyászolták Budát negyven napig, ősi szokás szerint. De gyászuk nem volt igazi. Fegyverkovácsok már készítették a nyílhegyeket, élesítették a kardokat, csákányokat, harcosok ökörbőrpáncéljukat javítgatták és szállásról-szállásra járt a szó: ki lesz az új vezért? Attila?

"Minek háborúzni?" mondogatták az óvatos vének. "Róma küldi az aranyat s mindenünk megvan amit szemünk-szánk megkíván!"

De a fiatalok unták már a békés életet s csatázni akartak.

A negyven-napos gyászidő letelt s Budát eltemették fejedelmi pompával ahol ma Buda városa áll. Összegyűltek a nemzetségek fejei, hogy új vezért válasszanak a nemzet élire. Szokás szerint, ha senkinek nem volt kifogása ellene, Attilán volt az uralkodás sora. De ha valakinek is aggályai volt, a többség szava döntött.

A nemzetség fők még mindég a tanácstűz körül ültek széles körben és vitatkoztak, amikor egyszerre csak habzó lovon egy pásztorgyerek nyargalt be közéjük.

"Ostort a tiszteletlen fickónak!" mordultak föl a tanácskozók, de a pásztorfiú izgatott hangja túlkiabálta a szavukat.

"Urak! Hunok vezérei! Égő kard! Égő kard hullott alá az égből!"







Isten kardja (II.)


Attila fölkelt helyéről kezének egyetlen mozdulatával lecsöndesítette a tömeget, majd odalépett a reszkető inú izzadt lóhoz s leemelte róla a fiút.

"Beszélj, fiam" mondta: "s hangosan, hogy mindenki megértsen."

Az új legelőhelyre tereltem a jószágot tegnap," mondta izgatottan a gyerek: “s az éjszaka folyamán tüzet láttunk aláhullani az égből, nem csupán én, de a többiek is mind. Azt gondoltuk, Isten-nyila volt. De ma reggel látom ám, hogy sánta az egyik üsző s ahogy megnézem jobban, iszony mély vágásból csorog a vére. Nézek körül a legelőn, hogy mibe is vághatta meg magát s hát a felkelő nap fényében csak látom, hogy valami lángol a fű között. Odamegyek s hát Uram bocsájtsa meg, egy kard vagyon ott, félig a földbe fúródva, ahogy egyenest aláesett az égből s csak úgy szórja a lángot!"

"Nyergeljétek a lovamat," szólt Attila a kísérete felé: "s te, gyerek, mutasd meg a helyet ahol a kardot láttad."

Lóra ültek a nemzetségfők mind s élükön Attilával, Attila nyergében a pásztorgyerekkel, kinyargaltak a nyugati legelőre. Hamarosan láthatták is már a keskeny kék füstoszlopot fölfelé emelkedni a mező közepéből. Mikor odaértek, utolsót lobbant szikrázva a láng s íme, ott a szemük előtt, egy kard izzó csillogó hegye meredt ki a legelő földjéből.

Attila leszállt lováról s fövegét levéve, mintha csak szent földre lépett volna, közelebb ment a különös kardhoz. Majd föléje hajolva, óvatosan megérintette a kezével. S abban a szent pillanatban a kard kiugrott a földből, saját magától s egyenesen Attila markába szökött. Olyan csodálatosan szép kard volt, amilyent emberi kéz nem is készíthetett volna. Szikrázva csillogott a pengéje s markolatán ott ragyogott Nimród király ősi szent jelvénye, a nap.

Döbbenet moraja ment végig a nemzetségfők sokaságán. S míg valamennyien rendre levették a fövegüket, a táltos ég felé emelte karjait s a hangja remegett amikor mondta:

"Jelet küldött az Úr! Kardot adott Attila kezébe! Dicsőség és tisztelet adassék Attilának, az Úr választottjának, a világ urának! Az Úr áldása Attilán vagyon!"

“Éljen Attila, minden hunok uralkodója, Isten ostora!" kiáltotta a tömeg: "Világhódító Isten kardjának birtokosa, Attila, vezess!"

"Világhódító Attila vezess!" harsogta a visszhang amerre csak hun sátrak álltak, hun tüzek égtek: "Attila, vezess!"







Isten ostora (I.)


Isten kardja nyugat felé mutatott Atilla kezében.

Hun lovak patáinak dübörgésétől megremegtek az Alpok. Mint az árviz zúdultak alá a hun hadak Thüringiára s mire elérték a Rajnát meg a Szajnát legyőzték a barbárokat, a gótokat és tizenhét nemzet vált Attila birodalmának hűbéresévé.

Kőfal mögött reszketett Bizánc és Róma harcra készülődött. A hunok lerohanták Galliát. Ahol a dombok lankái alásimultak a nagy gall sikságba Attilla megállt. Szekerekből, nyergekből vezéri dombot építtetett magának, ahonnan messzire beláthatta a catalaunumi síkot.

Az éjszaka leple alatt megérkeztek a római légiók is és felsorakoztak a hunokkal szemben, ember ember mellett, pajzs pajzs mellett, várva a támadást. De a hunok táborában síri csend volt. Csupán a szél suhogását lehetett hallani a catalaunumi mező felett.

Sűrű köddel érkezett a hajnal. Mikor a nap vörös korongja megjelent a keleti ég alján, egyszerre csak kürtszó harsant valahonnan. Egy pillanatra kettévált a köd s az elmeredt szemű római légiókkal szemben ott állt Attila sötét alakja; megszámlálhatatlan lovas sereg fölött magasan kirajzolódva az ég peremére, háta mögött a felkelő nappal. A következő pillanatban lehullottak a köd függönyei megint s a félelmetes jelenség eltűnt a szemek elől.

"Isten ostora és halál-lovasai..." járta be a suttogás a megrendült római veteránok sorait. Remegve meredtek a ködbe, várva a támadást. De semmi se mozdult. Süket csöndesség nehezedett a köd lepte mezőre.

Aztán lassanként, ahogy feljebb emelkedett a nap aranykorongja, oszlani kezdett a köd is, teljes pompájában feltárva a két szembenéző sereget. Amíg a rómaiak hunyorogva pislogtak bele a vakító napba, a hunok támadtak.

"Huj-huj! Huj-huj! Huj-huj!"

Százezer ló dübörgő patája alatt megremegett a föld. Süvítő nyilveszsszők tömege elsötétítette az égboltot.

Ember ember ellen, ló ló ellen--folyt a csata egész napon át. Borzadva tért nyugodni a nap. A haldoklók halálhörgése elveszett a kardok csattogásában. Az elesett harcosok lelke harcolt tovább. Azon az éjszakán sok-sok ezer hun harcos lelte meg az utat Hadur hetedik mennyországába, mely azok számára van kik harcban estek el. Hunok hite szerint minden elesett hős magával vitte szolgának a másvilágra azoknak lelkét, akiket a csatában megölt.

Mire megérkezett a reggel mindössze Attilát és hunjait találta a felkelő nap a véres catalaunumi csatamezőn. A római légiók roncsai visszavonultak az éjszaka védelme alatt.

A hunok eltemették halottaikat és összeszedték a zsákmányt s visszatértek Kárpátok-övezte hazájukba. A telet fegyvergyártással, új lovak idomításával, előkészületekkel töltötték. A tavasz jöttével indultak újra, Attilával az élükön, dél felé.







Isten ostora (II.)


Concordia és Pádua népe ész nélkül menekült előlük. Verona, Brestia és Cremona megnyitották kapuikat Attila előtt és megadták magukat. Mikor elérte Róma kapuit, védtelenül hevert lábainál az egész római birodalom.

Százezer hun lovas vette körül az Örökváros kőfalait, Attila parancsára várva. De a parancs elmaradt. Magától megnyílt a főkapu és fehér zászló alatt megjelent Isten szolgája, Leo pápa maga, mezítláb és száz pap kíséretében jött a mezőn át, zsoltárokat énekelve, szelíd menetben, a hunok felé.

Atilla, éjfekete harci paripáján, elébe ment. Félúton találkoztak, Leo pápa és Isten ostora. Egyik mezítláb és alázatosan, másik nyeregben ülve, büszkén, egyenesen.

Aztán Isten szolgája fölnézett, egyenesen a félelmetes Attila szemébe és szelíden mondta:

"Fiam, eljön az idő amikor egyik leszármazottad áll majd egyik utódom előtt, királyi koronát kérve magának s áldást népe számára. Azt kívánod, hogy úgy nézzen majd reá ez a szent város mint a rettenetes Attila leszármazottjára, aki elpusztította Rómát?"

Néhány pillanatig Attila elgondolkozva nézett alá az öregember hófehér fejére, aztán bólintott és békésen mondta:

"Eredj vissza a városodba, szent ember, és adj hálát Istenednek amiért kegyelmet találtál Attila előtt."

Azzal egy rántással megfordította lovát s felemelt kézzel jelt adott a hunoknak a visszavonulásra.

Hazafele még lerohanták a hunok híres Velence városát, lóháton úszva át a vízen s roskadásig megrakták málhás szekereiket arannyal, ezüsttel és szép velencei asszonyokkal. De ez volt a hunok utolsó nagy vállalkozása. Ettől kezdve Isten kardja hüvelyében pihent.

Isten ostora betöltötte a próféták jóslatait és az egész világ alázatosan hevert lábainál.







Attila halála (I.)


Fehérvárott a tábor ünnepre készülődött. A dísz-sátrak előtt hatalmas tábortüzek égtek. Az odavezető utakat sok nyelven beszélő rabszolgasereg takarította és öntözte. Legények lovat és szerszámot tisztítottak. Asszonyok elővették kincses ládáikból ünnepi díszruháikat. Attila úr lakodalmára készülődött Fehérvár.

A tábor nyüzsgött a vidámságtól és izgalomtól. Még Attila száz asszonya is kíváncsi várakozással tekintett az ünnepség elé. Az ő lakodalmuk annak idején sokkal egyszerűbben zajlott le, de hiszen Attila akkor még csak a hunok vezére volt, nem a világ ura. Réka, a főasszony, tréfálkozva emítette meg, hogy a valóságban őket túszként adták annak idején Attilának, hogy általuk biztosítsák a békét saját kis törzseik és a félelmetes hunok között.

De az érkező új királyné, Mikolt, távol-keleti hercegnő volt, akit kimondottan Attila számára neveltek. Rangjához illő fogadtatás járt neki. Már kora reggel megjelentek a kék égbolt alján a füstjelek, hírül adva Mikolt érkezését.

A palotás sátrat fehér csipke borította. Fehér lenvásznat terítettek le az útra. Fehéren ragyogott az egész tábor. Díszbe öltözött mindenki. Asszonyok ékszerein csillogott a sok drágakő és gyöngy. Suhogott a selyem és a bársony. Cobolyprémes kucsmákon, párducbőrös kacagányokon, kardok arany markolatán hanyat esett a napfény.

Felsorakoztak a főpapok is a fogadtatásra. Táltosok, Bonák, Sámánok, talpig fehérben, kucsmáikon ezüst csengőkkel, agancsokkal, összegyűltek a térség közepén. Magasan járt már a nap amikor a fejedelmi sátorszekér feltűnt a Tisza hajlatánál. Hat hatalmas hófehér ökör vonta a szekeret, hosszú szarvaik vörösre festve, igáik teleaggatva arany sujtásokkal, bojtokkal.

A tábor felől száz fehérbe öltözött szűz ment ki Mikolt fogadtatására. Magasan a fejeik fölött vitték a hosszú fehér fátyolt, mely lassan kigöngyölődve valóságos tetőt képezett a sátorszekér és Attila sátra között. A fátyol alatt, magasra tartott fejjel lépkedett Réka, Attila főasszonya, az új menyasszony fogadására.

"Isten hozott hunok táborában, Attila úr sátrában, Mikolt hercegnő!" köszöntötte hangos szóval Réka az érkezőt és felnyújtotta kezét a szekérsátor fehér bársony ajtajához, hogy lesegítse Mikoltot.

Gyönyörű szép karcsú leány ugrott alá a hatökrös sátor-szekérről. Aranyos-barnán tündöklött a bőre, barnán ragyogtak a szemei is.

"Nézzétek" futott körbe a suttogás a figyelő tömegen: "látni lehet rajta, hogy Magor leszármazottja!"

Dobok pergése mellett kezénél fogva vezette Réka az új menyasszonyt a száz fehérruhás szűz által magasra emelt fehér fátyol alatt a szekértől Attila sátráig.

Üdvrivalgás szakadt föl a tömegből amikor Attila, sátrából kilépve, a magasra emelt fátyol túlsó végében átvette szép menyasszonyát Réka főasszony kezéből. Attila fiai odavezették apjuk fekete harci ménjét, gyémántos nyereggel, aranyos takaróval. Attila nyeregbe szökött s nyergébe emelte Mikoltot is. Négy római rableány arany-asztalkát nyújtott fel hozzájuk, az arany-asztalkán arany kupában forrásvizet s arany tányéron sót és kenyeret. Mindketten ittak a vízből s ettek a sóból és kenyérből. Majd odalépett a legidősebb táltos és megáldotta őket.







Attila halála (II.)


“Egy tányérból etették s egy kupából itatták az Úr-Isten és a nemzet színe előtt. Csupán a halál választhat el benneteket egymástól

A tágas nagy palotás-sátorban hosszú, megrakott asztalok várták az ünneplő hun törzsek fejeit. Száz hűbéres-király szolgálta föl aranytálakon a lakomát, száz király-lány töltötte aranykupákba a bort. Odakint ezer ökör sült nyárson a nép számára és amikor lehullt az éjszaka ezer máglya tüze világított föl a magos égig.

Éjfélkor száz válogatott hun legény sorfala között vezette át új asszonyát Attila a nász-sátorba, majd égő fáklyákkal valóságos tűz-falakat képeztek a sátor körül, hogy távol tartsák az ármányt.

Mégis hiába volt. Közel volt már a hajnal amikor az éjszaka csöndjét hirtelen Mikolt kétségbeesett sikoltozása törte meg. Az őrök berohantak a sátorba és Attilát, hunok királyát és a világ urát, halva találták. Ezer csata hősét, kin nem fogott sem kard, sem nyíl, orrvérzés ölte meg, álmában.

Napkeltekor megszólalt a rabonbán kürtje.

"Áldozatra hozzatok száz töretlen fehér mént! Sírjatok véres könnyeket, szaggassátok meg orcátokat, hunok! Attila meghalt!"

Nappal a füstjelek, éjszaka a dobok pergése adta tovább a rettenetes hírt, a Tiszától a Volgáig, Budától a kínai falig: Attila meghalt!

Fehérbe öltözve gyászolt a nemzet. A sámánok bebalzsamozták a világ urának testét, míg a táltos az ég jeleit kutatta. Végül remegő hangon kiolvasta a csillagokból Isten-Úr akaratát.

"Temessétek Attilát, ti hunok, napsugárba, holdsugárba és az éjszaka sötétjébe. Temessétek föld alá és víz alá. Temessétek el úgy, hogy soha emberfia meg ne lelje s meg ne zavarja a világ urának álmát, míg világ a világ!"

Így szólt a táltos és a gyászoló hun törzsek fejei negyven napig tanakodtak rajta, míg végül is megfejtették a rejtélyt.

Aranykoporsóba fektették Attilát. Az aranykoporsót ezüstkoporsóba tették s az ezüstkoporsót fekete vaskoporsóba. Mig a táltos száz fehér mén vérével áldozatot mutatott be a Hadak urának, addig valahol, titkos helyen, a rabszolgák ezrei hatalmas gátat emeltek és eltérítették medréből a folyót. Az üres mederben hatalmas sírgödröt ástak s kibélelték bársonnyal, selyemmel, drága prémekkel. Az éjszaka sötétjében Attila gyermekkori pajtásai elvitték uruk testét őrző hármas koporsóját a titkos temetőhelyre. Aláeresztették a selyemmel, bársonnyal s prémekkel kibélelt gödörbe, súlyos sziklákat gördítettek föléje, behantolták, majd leromboltatták a gátat és visszaengedték a folyót régi medrébe. Végül lenyilazták az összes rabszolgákat s valamennyi hun, aki részt vett a temetésben, kardjába dőlve önkezével vetett véget életének, így követve urát a halálba.

Nem maradt élő ember ki megmondhatta volna, hogy melyik folyó medrében s hol alussza örök álmát a világ ura, hunok királya, Isten ostora, Attila. Hiába keresik azóta is.







Hadak útja (I.)


Attila halála után vezér nélkül maradt a hun birodalom. Nem tudták eldönteni a nemzetségek fejei, hogy melyik fia volt érdemes arra, hogy kezébe vegye Isten kardját. Voltak akik Aladárt, az idősebbiket kivánták. Mások legfiatalabb fia, Csaba
mellett kardoskodtak. Aladár máris bátor harcosnak s bölcs vezérnek bizonyult. Csaba születésekor viszont jóslatot olvasott ki a táltos a csillagokból s jóslat szerint ő menti meg a hun nemzetet a végső pusztulástól. E jóslat értelmét azonban nehéz volt
komolyan venni, egy hatalmas és verhetetlen hun birodalom közepén.

Alig tért vissza medrébe a folyó, hogy örökre eltakarja emberi szem elől Attila sírját, amikor máris töredezni kezdett a hatalmas birodalom. Először a hunok szakadtak két pártra. Egyik Aladárt kivánta, másik Csabát. Nyomban utána, felhasználva a hunok pártoskodását, a hűbéres királyok és a többi legyőzött népek kezdtek elszakadni rendre. Mikor a két hun hadsereg megütközött egymással, hogy a csatamezőn döntsék el Aladár lesz-e Attila utódja avagy Csaba, legerősebb szövetségeseik, a gótok, nyiltan ellenük fordultak, míg ugyanakkor a kisebb barbár királyok egyszerűen eltüntek a nyugati hegyek erdőségeiben, szekérszámra hordva el magukkal a zsákmányolt hun arany és ezüst kincseket.

A hunok belviszály két teljes esztendeig tartott. A második év végén Aladár elesett a csatában, ahol testvér harcolt testvér ellen. Halála után Csabának sikerült egyesítenie a maradék hunokat, negyvenezer harcost és mint egy sebzett párduc csapott le velük az álnok gótokra. Ugyanakkor szekérre rendelt minden asszonyt és gyermeket s indította őket keletnek, az erdélyi hegyek irányába. Miután végzett az ellenséggel, megmaradt harcosaival ő is követte a szekértábort, be a hegyek közé.

Az Oltárkő meredek sziklafalai alatt állította meg Csaba vezér maradék hunjait.

"Odafönt", mutatott föl a sziklacsúcsra: "apám madara, a Turul, építi fészkét s neveli fiait. Ezt az erdőkkel, hegyekkel körülvett országot, számotokra teremtette az Úr, hunok maradék népe. Az erdők tele vannak vaddal, a folyók, patakok hallal. Kis idő mulva úgy megkedvelitek ezt a földet, hogy élni sem tudtok majd máshol. Hunok, Attila népe, a ti országotok ez. Máshol nincs hely számotokra a föld kerekén. Itt kell megmaradjatok."

Attila maradék hunjai lehajtott fejjel hallgatták fiatal vezérük szavait. A nyílt, sík mezőket kedvelték mindannyian, ahol születtek, ahol emberré nevelkedtek. Ahol pompás lovaikon versenyt nyargalhattak a széllel s nyájaikat napestig terelgethették a végeláthatatlan rónaságon. De tudták jól, hogy meggyöngülve s megfogyatkozva nem tudták volna megvédeni magukat a Duna-Tisza közén a mindenfelől rájuk törő ellenséggel szemben. A hegyek és erdők búvóhelyet is jelentettek veszély esetén. Igy hát megértették a bölcs rendelkezést és nem zúgolódtak ellene.

Csupán Réka királyné kérdezte meg a fiát:

"És te, édes fiam? Mért beszélsz úgy, mintha csak mi maradnánk itt, de te nem?"

"Én vissza kell térjek a régi hazába, ahonnan őseink eljöttek", mondta Csaba: “meg kell leljem a magyarokat és ide vezetni őket. Velük egyesülve visszavehetjük a rabló idegenektől Attila örökségét."







Hadak útja (II.)


Csaba ketté osztotta seregét. A családos embereket, a sebesülteket és az öregeket hátra hagyta. Mindössze a legényeket választotta maga mellé, kíséretnek.

"Várj egy kicsikét, édes jó fiam", kérlelte az anyja. "Nem kell sokáig várnod."

Nem kellett sokáig várnia Csabának. Egy szép napon Réka királynő örök álomra hajtotta a fejét. Fia ott temette el, kedvenc helyén: egy kis patak feletti virágos tisztáson. Azóta is Réka patakának nevezik a népek azt a patakot.

Válogatott harcosaival útra készülődött Csaba vezér. Az indulás előtti éjszakán gonosz álmot látott a rabonbán.

"Iszapos árvizről álmodtam, uram" mondta Csabának: “mely körülvett bennünket, hogy megfojtson. Mi lesz, uram, ha nem érsz meg idejében? Megfojt itt bennünket az ellenséges népek tengere s úgy morzsolódik fel köztük a hun mint hullámok csapása alatt a kicsike sziget!"

"Ha veszedelem törne reátok", felelte Csaba: “üzenj érettem tűznek lángjával és víznek zúgásával, üzenj értem a széllel és a földdel s bárhol is lennék, visszatérek s megvédelmezlek, Isten engem úgy segéljen!"

Alig távozott el harcosai élén Csaba vezér, ellenséges szomszédok támadtak a hátramaradt hun szék-helyekre, de a rabonbán segítségért imádkozott s imáját meghallotta hunok istene, Hadur. Tüzes nyilat vetett alá az égből, mely fölgyújtotta Csaba előtt az erdőt.

"Vissza, Csaba, vissza!", üvöltötték a lángok: “Bajban a székhely!"

Csaba és a hunjai megfordították a lovaikat s szélnél sebesebben nyargaltak haza. Úgy zúdultak alá az ellenségre mint a fergeteges vihar s pillanatok alatt elsöpörték őket.

Másodszor is útra keltek keletnek, hogy megleljék a magyarok honát s elhozzák őket Attila örökségének visszaszerzésére. Hirtelen árvíz állta útjukat.

"Vissza, Csaba, vissza!", zúgták a megvadult vizek: “Bajban a székhely!"

Szélnél is sebesebben vágtattak vissza a hunok, élükön Csaba vezérrel s utolsó emberig kiirtották az ellenséget.

Útrakeltek harmadszor is. Vihar állta útjukat nemsokára.

"Vissza, Csaba, vissza!", harsogták a szelek: “Maroknyi székely porlik mint a szikla! Ádáz ellenség gyilkolja népedet!"

S harmadszor is megfordultak Csaba hunjai, harmadszor is megmentették a székelyek népét.

Végül is megtanulták a környező népek, hogy okosabb ha békében hagyják Csaba vezér népét, a maga hegyek közé ékelt kicsi hazájában, az Oltárkő és a Réka patak között. Csaba és emberei hosszú vándorlás után visszataláltak a régi hazába, ahonnan nagyapja, Bendeguz kivezette a hunokat s ráleltek ott a magyarokra is.







Hadak útja (III.)


Nagy örömmel fogadták ott a hun testvéreket, de a magyarok vezérei rázták a fejüket, amikor Csaba kívánságát hallották.

"Hallottunk Attila országáról", mondták: "s talán egyszer majd mi is elhatározzuk, hogy felszedjük sátorfánkat s nyugatnak vonuljunk, de nem most. Boldog itt a nép és megelégedett. Nyájai számára bőven van legelő, vadban, halban nincs hiány, békességben és jólétben élünk. Talán eljön az idő, amikor harcosaink ereiben megpezsdül a vér s kalandot kívánnak.
Akkor majd rávehetjük őket, hogy visszafoglalják az idegenektől Attila örökségét. De addig várnod kell.

Csaba várt. Hunjai magyar lányokat vettek feleségül s boldogan éltek a magyarok gazdag földjén.

Sok-sok esztendő múlva halála közelségét érezte Csaba. Utolsó kívánsága az volt, hogy szólhasson még egyszer a magyar harcosokhoz. Amikor a törzsök fejei mind összegyűltek a tanácstűz körül, beszélt nekik Attila földjéről. Beszélt nekik a gyönyörű alföldről ahol gazdagabban nő a fű mint bárhol a földön s a gyümölcsnek is jobb az íze mint máshol. Beszélt a védelmező szép hegyek gyűrűjéről, a vaddal tele erdőkről, halban gazdag tavakról, folyókról, s arról, hogy ez a szép gazdag ország az ő örökségük. Beszélt nekik végül az erdők között magányosan várakozó székelyek népéről, ott az erdélyi hegyekben.

A haldokló kivánságára megesküdtek ott helyben a tanácstűz mellett a magyar nemzetségek fejei, hogy egy szép napon visszaszerzik örökségüket, Attila országát, s hazájukká teszik. Esküvel fogadták, hogy ott fog élni majd örökre a magyarok nemzete, míg csak jéggé nem változik a tűz s homokká nem szárad a víz.

Magyar mezőkön hun sírok emelkedtek. Apák után fiak, majd unokák leltek nyugvóhelyet szittyaföldön. Évszázadok teltek el, de a magyarok egyre csak halogatták Csaba vezérnek tett igéret beváltását.

Székelyek földjén ezalatt egy maroknyi nép konokul küzdött az életéért. Vándorló néptörzsek útjából félreálltak s míg azok a völgyeket rótták, megbújtak fent a hegyekben. De bármennyire igyekeztek is, bármenynyire békeszeretők voltak, elérkezett az idő amikor újra csak fegyverrel a kezükben kellett megvédjék jussukat a földhöz, ahhoz a kicsike földhöz, amit rájuk bízott Csaba vezér. Az ellenségeknek több harcosa volt mint fűszál a mezőn, vízcsepp a patakban és csillag az égen.

"Hej, Csaba vezér" sóhajtott fel a néhány ezer székely, utolsó csatára készülődve. "Most kell ám a segítség!"

A támadók lába alatt megremegett a föld. Morajlás támadt, mélyen alant s szaladt a morajlás gerincről-gerincre, völgyről-völgyre, sikságról-sikságra s vitte az üzenetet messzi keletre.

"Csaba vezér, segíts! Bajban a székely!"







Hadak útja (IV.)


S valahol távol, messze szittyaföldön, gyeppel benőtt hun sírok nyíltak hirtelen. Csontváz-harcosok csontváz-paripákra szöktek s odafönt az égen a csillagok ezrei láncba fonódtak, útra tömöttek s a csillogó-fehér égi úton nyargalva jött csontváz-serege élén Csaba vezér maga. Csillagot szikrázott hun lovak patája s halálszagú szél süvítette a félelmetes intést:

"NE BÁNTSD A SZÉKELYT!"

A betolakodó ellenség rémülten dobta el fegyverét a rettenetes serege láttára s menekült, mintha eszét vesztette volna. Székelyek népe megmentődött újra.

Attól kezdve, századokon át, valahányszor végveszedelemben volt a székely nép s kétségbeesett kiáltása felhallatszott az égig: magasan a székely hegyek fölött szikrázni kezdett a hadak útja hun lovak patája alatt s mint egy rettenetes forgószél alácsapott az égből Csaba vezér csontváz-serege s megmentette a székelyt a végső pusztulástól.

Ott élnek még ma is, Csaba vezér ősi székhelyén a székelyek, Erdély szépséges hegyei között, ahol Réka patak kristálytiszta vize csobog kedvesen, a Hargita szálas fenyői suhognak a szélben s a Nemere zúgó viharai hajtják tova a fellegeket az Oltárkő fölött. Magasan a székelyhegyek fölött ott ível ma is minden éjszaka, ragyogva és szikrázva a fényes hadak útja, erőt és biztatást nyújtva a csüggedőknek.

Minden székely tudja még ma is, hogy ha a rájuk szakadó veszedelem újra elviselhetetlen méreteket ölt és emberi belátás szerint nincs több remény a megmaradásra: Csaba hunjai megjelennek odafönt az égi úton s megmentik a haláltusáját vívó nemzetet.







 
 
0 komment , kategória:  Irodalom - Próza  
Címkék: visszaszerzésére, előkészületekkel, végveszedelemben, pásztorgyerekkel, leszármazottjára, végeláthatatlan, ostorpattogtató, leszármazottjai, ugatókomondorok, bölcsességükkel, megtanácskozzák, visszafoglalják, visszavonulásra, elviselhetetlen, fegyverkovácsok, választottjának, lecsöndesítette, rabszolgasereg, terelgethették, leszármazottai, megfogyatkozva, felhallatszott, szövetségeseik, aranykoporsóba, leromboltatták, ezüstkoporsóba, bebalzsamozták, visszaengedték, aláeresztették, leszármazottja, emlékezetükben, visszavehetjük, mennyországába, kristálytiszta, hegygerinceken, visszataláltak, hunok leghíresebb, európai hunok, dicsőséges vagy, maguk fiainak, hunok útra, gyönyörű szép, tenger felé, rengeteg mélyén, csodaszarvas eltűnt, csodálatos fehér, magas hegyeken, csodaszarvast feneketlen, erdők tele, vizek tele, mezők füve, lovak hasáig, Wass Albert, Nimród Úr, Pannoniába Detre, Maga Detre, Éljen Attila, Világhódító Isten, Világhódító Attila, Aztán Isten, Egyik Aladárt, Csupán Réka, BÁNTSD SZÉKELYT,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
Télapók  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Advent 2  A lehetőség benne van  Szép a tél  Mi a baj a világgal? Olvasd el...  Összetartozás  Madárvilág........  Mai harmónia kártyám  Decemberi köszöntő......  Az ajándék te magad vagy...  Tudod mi a karácsony? Csendben...  Sarkady Sándor: Télapó  Kísértések a gyász idején  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Megrendelés  Temetés  Gyász  Jó éjszakát  Érted égek  Kanizsa József: Télapó  Harmonia.......  Szép mai napot !........  Szép estét  Az ajándék te magad vagy...  Elengedés  Advent 2 Jókívánságom  Télapók  Télapók  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Sarkady Sándor: Télapó  Önsajnálat  Png virág  Advent 2. Vasárnap .......  Anyám  Isten megért bennünket  Facebookon kaptam  Téli este  Önsajnálat  Mikulás csízma  Szia Dodó!  Kép  2 gyertya ég  Harmonia.......  Égi úton  Advent 2. Vasárnap .......  Mi van a tojásban  Advent 2. Vasárnap - Piros ang...  A várakozás művészet  Bilincs  Facebookon kaptam  Hajnali ébredés  Szél-járás - közel négy és fél...  Kanizsa József: Télapó  Piros ruhás angyal  Facebookon kaptam  Gyász  Png cica  Kohut Katalin: Éva és a tudás  Gyász  Szél-járás - közel négy és fél...  Düh  Várj, ember szíve készen  Kísértések a gyász idején  Jó reggelt kedves látogatóimn...  Facebookon kaptam  Vigasztalás  Facebookon kaptam  Donászy Magda: Télapó  Massimo Petrucchi - Azt mondjá...  Advent 2  Madárvilág........  … A második is fényre lo...  Havas fenyő  Madárvilág........  2004. december 5-e a nemzetáru...  A második gyertya  Facebookon kaptam  Az utolsó keringő  Ha lelkünk egymáshoz ér  Mindenkinek  Téli este  Facebookon kaptam  Télapó  Áldott advent második vasárnap...  Mást is tartogat még az élet  Facebookon kaptam Krisztinától  Jó reggelt!  Boldog születésnapot a ma ünne...  Facebookon kaptam  Üdvözlet Szegedről -ünnepi kiv...  Egy karácsonytól idegen gondol...  Radiátor......  Facebookon kaptam  Mikulás  Szél-járás - közel négy és fél...  Boldog születésnapot a ma ünne...  Égi úton 
Bejegyzés Címkék
hunok leghíresebb, európai hunok, dicsőséges vagy, maguk fiainak, hunok útra, gyönyörű szép, tenger felé, rengeteg mélyén, csodaszarvas eltűnt, csodálatos fehér, magas hegyeken, csodaszarvast feneketlen, erdők tele, vizek tele, mezők füve, lovak hasáig, fehér szarvas, fáradt vadászok, csábító énekszót, holdsugár ezüstjébe, kétszáz legény, legelőjószág számára, szem mint, tábortüzek száma, égbolt csillagjaival, magyarok haza, hunok pedig, nagy útra, rohanó árvíz, széles ATIL, nagy folyó, férfiak gondosan, házkerekű szekereket, pásztorok pedig, asszonyok ezrei, haragos folyón, gyermek Buda, fajákos asszony, tábortűz fölött, gyermek neve, hunok átkeltek, hunok híre, hunok jöttének, barbár vezérlete, rómaiak táborán, temetés után, hunok űzőbe, rettenetes csata, római hadak, hunok betörésétől, gyönyörű országot, folyók hallal, termékeny lapályon, jószág számára, tábortüzek mellett, igricek hősi, fiatal harcosok, békés életmódba, római légiókkal, béke felett, vadászat volt, vadászok nyilai, óvatos vének, fiatalok unták, békés életet, nemzetségek fejei, nemzet élire, uralkodás sora, többség szava, tanácstűz körül, pásztorgyerek nyargalt, tiszteletlen fickónak, pásztorfiú izgatott, kard vagyon, földbe fúródva, kísérete felé, helyet ahol, kardot láttad, szemük előtt, kard izzó, legelő földjéből, különös kardhoz, nemzetségfők sokaságán, hangja remegett, világ urának, visszhang amerre, catalaunumi síkot, éjszaka leple, római légiók, hunokkal szemben, catalaunumi mező, következő pillanatban, félelmetes jelenség, szemek elől, megrendült római, rómaiak hunyorogva, vakító napba, hunok támadtak, csata egész, haldoklók halálhörgése, kardok csattogásában, , ,
2021.11 2021. December 2022.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 4 db bejegyzés
e év: 315 db bejegyzés
Összes: 4293 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2049
  • e Hét: 5104
  • e Hónap: 20650
  • e Év: 574977
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.