|
2021-12-09 20:30:36, csütörtök
|
| |
| |
JUHÁSZ SZILVIA VERSEI
JUHÁSZ SZILVIA VERSEI
Juhász Szilvia ( Kisvárda, 1957. augusztus 25. - )
Link
ÁRKON-BOKRON
Várjatok gyerekek
Fejemen egy piros sapka,
Szemem majdnem eltakarja,
Fél arcomat maszk borítja,
Alig látok ki alóla.
Hófellegek nem látszanak,
Szánkóm hat keréken futhat,
Száguldozok, mint egy táltos,
Bár az utam kacifántos.
Hirtelen egy rendőrt látok,
Megkérdezi, hová tartok,
Este nyolcig odaérek?
Mert ha nem, hát ír egy csekket.
Velem kérem ne tréfáljon,
Eljutok én mindenáron,
Ha kell, hát felhőszárnyon,
Kopogtatok minden házon.
Este nyolc múlt, nem hátrálok,
Várnak rám a kis családok,
Ezer rendőrt kerülgetek,
Látok minden kerületet.
A gyerekek nagyon várnak,
Kicsik-nagyok mind imádnak,
Édességek tonnaszámra,
Ajtót lesve mind ezt várja.
-
ÁLMATLANUL
Fegyverem a szó, ha már a tett nem lehet,
elgyengült a test, ám merész a képzelet,
hazug a ma, s kezére játszik a holnap,
kiúttalan sorsok mind neki szónokolnak,
hiába is szövöd álmaid fonalát,
illúzió csak, nem látod körvonalát,
izzik a fejedben folyton egy gondolat,
merre tartasz, világ, emberség hol marad,
egy dolgot tehetsz, ordíts, ha kell érte,
talán hallják hangod, teheted, miért ne,
hisz itt mindent szabad, még ölni is érte,
elcsépelt frázisok hullnak a miértre,
elpihen a test, de álmatlan a lélek,
napi terhek nyomják e kicsiny vidéket,
a küzdelemnek nincsen eleje, se vége,
elveted álmaid, s dobod majd a szélbe.
ÁTALAKULÁS
Covid-19 margójára
Üresek az utcák, a boltok, a terek,
pár levél kódorog, mi túlélte a telet,
néhány nylontasak üldözi a szelet,
hirtelen fennakad, mint hintán a gyerek.
Ugye, ez csak álom, halljátok, emberek,
pár napja még lüktetett bennünk a kikelet,
minden megváltozott. Vírusé a főszerep,
mi szabadon válogat, ki élhet, kit temet.
ÁTUTAZÓ
Ez vagyok én, valaki lánya,
ki nem vágyott soha palotába,
mégis csendben belegörnyedtem,
mire mindent felépítettem.
Mérlegre tettem az életem,
lassan cérnával fércelem,
mert ami elmúlt, Isten látta,
volt benne jó és rossz is felváltva.
Ez lettem én? Magam kérdezem,
egy átutazó az életen,
ki belépett egyszer kapuján,
és elhitte, boldog lesz talán.
Visszanézek, és felé intek,
az óramutató csak halad,
betűim némán összenéznek,
mert életem lassan elszalad.
BÁTYÁM EMLÉKÉRE
Míg szakadt életedet
imáimmal foltozom
Negyvenegy szál gyertyával
mondom el a bánatom.
Hangtalan suhan a szél
hajladozó lángokon
Gonddal teli életed
súlyát érzem vállamon.
Neszez halkan a levél
köszönöd, hogy itt vagyok
Átölelni nem tudlak
így fejfádra borulok.
Apró lángok hullámtánca
ringatózik szabadon
Testvéri szeretetem
Neked ismét itt hagyom.
CSAK ÁLMAIMBAN
Anyámat csak ritkán láttam,
tovatűnt a nagyvilágban,
eltelt hónap, év is talán,
kopogott a ház ajtaján.
Őz barna szem, csinos alak,
fején sikkes, pici kalap,
szeretetem felé áradt,
mégis elhagyta a házat.
Ölelő karjára vágytam
hideg téli éjszakában,
nem volt ott, csak álmaimban,
ahol néha megtaláltam.
Áldom Őt, ha nem is nevelt,
génjeimben Ő szerepel,
olyan vénát hagyott reám,
amely értékes adomány.
Anya
CSALÓKA NYUGALOM
A biztonság mára képlékeny fogalom,
minden nap a remény izzik a falakon.
Pártfogóm eddig a szerencse, tarts velem.
Talán messzire elkerül ez a veszedelem.
Virágok siratják az elmúló életet.
Anyák rogynak térdre, nincsen rá felelet.
A családi körből hiányzik valaki,
nem tudni miért, a kór őt választotta ki.
Éljetek a mának, éljen a szeretet!
Nem tudhatjuk, meddig ad nekünk teret.
Az élet drága kincs, csak egyszer adatik.
Óvd magad és mást is, a fáklya még világít.
CSATLAKOZÁS
Szavak tolakodnak
mind közlésre vágynak
dombtetőről nézem
az élők sorba állnak
szeretetet osztanak
ez a legjobb gyógyír
ennek tudatában
az ember mindent elbír.
Csatlakozom én is
közéjük állok
már nem zúgolódnak
a hűtlen barátok
tisztára mos mindent
mit ember elhibázott
a szeretet átölel
betakar ha fázok.
CSENDES IDŐSZAK
Mikor hallod az angyalok szárnysuhogását,
Készítsd fel szívedben a hír befogadását,
Hisz eljönnek hozzád, hogy tudtodra adják,
Megváltó érkezik, az emberek várják.
Készülj fel négy hétig, csendesedj el végre,
A napi gondokat tedd most kicsit félre,
Adventi hangulat szálljon rád, és béke,
Lelkedre megnyugvás és a jövő reménye.
DILEMMA
Félárbócra ereszteném
fehér vitorlámat,
integet a remény felém,
hagyjam el hazámat. 
Elém térdel fűzfa ága,
mélyen földre hajlik,
marasztal és visszaterel,
utunk eggyé válik.
EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA
Libben a függöny, apró fuvallat
lebbenti fátylát. Szemközti falon
elém tárul elfojtott indulat,
megannyi öröm, élet, kapcsolat.
Beszédes képek. Mind-mind egyedi.
A színkavalkád lelkem befesti.
Átszínezi testem, és én hagyom,
eggyé válunk vele a világon.
És a szemek mindenhol figyelnek,
látják mélyreható tekinteted.
Átjárja tested, belső világod.
Kékre festett egek, zöld határok.
Nemcsak én bolyongok elmerülve,
mások is hallgatnak elmerengve.
Kifogyhatatlan immár a szócső,
mert élettel teli a Művésznő.
ELMÚLT
Jöttem halkan szóltam
a képet te alkottad rólam
látod most is ott ülsz
falnak vetett háttal
az élet fenékbe rúg
hidd el páros lábbal
védekező mondatok
zavarják a csendet
hátrahajtom fejem
lassan visszanézek
míg hajam a szél cibálja
átoson az idő
egy másik világba
Itt lettem önmagam
titkot mesél a hold
elfecsérelt idő volt
szél támad az égen
az éj már feketében
nálad vihar tombol
engem már nem rombol
EMLÉKVERS
Látogatás szülővárosomba
markolom a múlt időt
de az lassan tovaszáll
hazajöttem mielőtt
életem is odébbáll
csend borítja be a tájat
hallgat az öreg folyó
néha rikkant egy párat
a fákon fészkelő rigó
az emlékek megfakulnak
szívünkben élnek tovább
lám engem is visszahoztak
hol bölcsőm ringott hajdanán
feledésbe merültek a
gyermekkori vétkek
iskoláim láttán ma
pár könnycsepp is betévedt
szép emlékek garmadája
rohanták meg szívemet
Dombrád iránt mindörökké
bennem él a szeretet
egy mondat mit felidézek
álmomból is hogyha kell
ne feledd hogy honnan jöttél
itt mindig lesz ki átölel
EMPÁTIA
Én csak úgy kallódok köztetek,
akár egy tollpihe a szélben,
éveink száma tán` azonos,
de a kimondott szó is fontos.
Elbeszélünk egymás mellett,
az érdeklődés gyakran látszat,
szavakról visszapattan néha
egy kissé közömbös ábrázat.
Mert minden ember másként érez,
saját terhét cipeli némán,
amit nem látsz, nem létezik,
odavetsz egy szót kissé durván.
Megkaphatod élete terhét,
mondanád, ez annyira nehéz,
akkor talán megértenéd,
az együttérzés segítő kéz.
ENNYIT ÉRT...
Elszürkült a nap az égen.
Csöndes eső hull a télben.
Havazna bár, de nem ér földet,
Széthullanak, mint az élet!
Közeledik a Karácsony...
Nincs nagy hideg, mégis fázom.
Lelkem megtört, érzéketlen.
Olykor talán menthetetlen.
Alszom mélyen s tán álmodom.
A perc, mely ébreszt egy borzalom.
Szerettem Őt s féltve szidtam.
Mást éreztem, mint elmondtam.
Félreértett minden szavam
e vallomás már hatástalan?
Hosszú évek, boldog órák.
Szüntelenül mind azt súgják.
Nem zárulhat le így végleg.
Fáj a csend, a szétszórt élet.
Meghalt minden, az ígéret.
Elillanhat, mint az élet!
ÉGRE NÉZVE
Nem köszönthet senki szebben,
égi dallam játszik csendben,
felhők fölött végtelenben
hozzád szólok a legszebben.
Nincs szám, évek, születésnap,
végtelenné vált a holnap,
hogyha hiányomtól szenvedsz,
emlékeid mind veled lesz.
ÉJFÉLI GONDOLATOK
Búcsúztatjuk immár a tizenhármas évet
sok rosszat tett velünk, de én már nem félek
örüljünk, vigadjunk, ne fájjon most semmi
tizennégyes évünk legyen örömteli
kívánj a világnak örök békességet
ételt és fedelet a sok éhezőnek
szívedben csituljon gyűlölet és harag
másokért azt tedd, mit kívánsz önmagadnak
bárhol ér az éjfél, lassíts le egy percre
koccints a holnapra, szebb és jobb jövőre
szeress, ölelj lágyan, mint virágot a harmat
gyöngyöző pezsgővel üdvözöld a hajnalt.
ÉRTED, ÉRTE
Suttog minden ember, keresi a Mestert.
Ágyából kilépve az Atyához ment fel.
Angyalok serege föléje szállott,
Ember az életben ilyet sose látott.
Meggyötört teste nem érez fájdalmat.
Mennybéli út során lelkéből könny fakadt.
Hüledező népnek keze kulcsra zárva.
Fohászok röpködnek szerte a világba.
Közös imádságunk szálljon fel az égbe,
E gyarló tettnek kell, hogy éljen az emléke.
Bízz mindig az Úrban, ki fentről letekint.
Igazgatja utad, ki átélte e kínt.
ÉRZELMI VIHAROK
Kelletlenül ébredsz
nyomaszt a külvilág
ki nem mondott szavak
döngetik aortád
melléd telepedik
rajtad ül az álom
külvilágod is csak
homályosan látod
becserkészel egy-egy
merész gondolatot
fáradt a tested, de
ágyadat elhagyod
elindulsz lassan, de
megtorpansz, hogy hova
nem vár már a munka
az élet mostoha!
-------------
ám egy idő után
felragyog szép szemed
Fortuna Rád talál
dolgos lesz két kezed.
FELEMELKEDÉS
Szegénysorból lett népszerű énekesnő
Picinyke házba dobott le a gólya
tó vizén ringott az álmom hajója
gondos szüleim szegénységben éltek
kevés sikerben hittek vagy reméltek.
Szűkös a pénzük nem is kértem sokat
rám ruházott tisztesség vitte álmomat
szeretet ölelt a két világ között
tudás is lassan fejembe költözött.
Úgy tudom a szépség külső adottság
belső értékekből lesz majd kiváltság
göröngyös utam a sors igazgatta
áldásom küldöm minden földlakóra.
Véremből fakad a zene a ritmus
ledőlnek a falak talán ez virtus
így lehet a folyón továbbevezni
álmaid hajóját partra terelni.
Dombrádi Horváth Géza Két világ közt című festménye ihlette.
FELHŐTAKARÁSBAN
Álom kapujában jó anyámat láttam,
mint festői vászon, szép, fehér ruhában.
Kérdő tekintete rám szegeződött,
milyen most az élet odalent a Földön.
Legyintettem némán, jobb, ha ezt nem tudja,
tereltem a témát, és boldog lett újra.
Felhőtakarásban megláttam testvérem,
úgy száguldott felém, mint lovas telivéren.
Azúrkék szeméből szeretet sugárzott,
Ő jelentette az egész világot.
Megkérdeztem tőle, nagyit hol találom,
arcom simította, most már őt is látom.
Köszönet és hála járta át szívemet,
megadta az álom, hogy velem legyenek.
Aztán jött a reggel, és egyedül ébredtem,
ezt a találkozást soha nem felejtem.
FÉLUTON
Mozgolódik bennem
a tenni akarás
átutazó lettem
nincs többé maradás
elhagyom hazámat
ezer sebből vérzek
menedék oltárát
Istentől remélek!
szél öleli testem
búcsú mintha fájna
vihar tépte fának
nyílik még virága
köröttem csend honol
nyugszik a pillanat
csak az ég fon körém
biztató álmokat.
/Érzések, amit látok Csilla lányomon/
HARMÓNIA
Holt-Szamos Vendégház
Szelíd kis hullámok ringatják a testem.
Tűző napon úszok, és észre sem vettem.
Kék égbolt felettem, alattam a mélység.
Természet lágy ölén javul az egészség.
Hattyú tava lett a Holt-Szamos ága.
Szeretet és béke száll e csodás tájra.
Szerencsés, ki nyáron is itt foglal helyet.
Nyugalomra válthatsz zajos élet helyett.
A HATALOM SÚLYA ALATT
Egy ország, egy hely, egy könnycsepp, egy lélek,
elvadult világnak sodrásában élnek,
hol kevés a jó szó, szeretet, bizalom,
tapossák egymást, gyenge az oltalom,
egy dolog fontos csak, az önös érdek,
mintha nem is lenne ezenkívül élet,
kinek a hatalom ölébe pottyan,
leigáz sok embert, Ő diktálhat jobban,
egyszerű emberből melegség sugárzik,
nem kérkedik soha, keményen dolgozik,
szíve mélyén titkon Ő is erre vágyik,
letenni a lantot, közéjük vegyülni,
de jó is lenne egyszerűen ÉLNI!
HAVAS TAVASZ
Nem is tudom, hogy a tavaszt
utálom vagy szeretem,
egy biztos, a mai napon
elfagyott a két kezem.
Hólapátom színig tele,
suhintva én eldobom,
visszanézek, és a fele
ott figyel a lapáton.
Inkább tolom magam előtt,
mezsgyét csinál rendesen,
nem is értem, miért hánytam,
udvarom sincs énnekem.
HINNED KELL!
Bízz magadban!
Ha megtagadták a neved és a léted,
hidd, hogy mégis érdemes élned!
Nem baj, ha zord viharban fárad a lépted,
napsütötte réten kedved újraéled.
Nosztalgikus szemmel nézel most a múltba,
hagyd ezt! Már rég nem számít, fátylat a múltra.
Meríts erőt a mából, éld az életet,
ne hagyd, hogy más mondjon rólad ítéletet.
Keresd a szépet, hisz mindenhol megleled,
bús napokon is majd ez legyen fegyvered.
Nem szabad a lelket folyton csak gyötörni,
megmásíthatatlan múltadon pörögni.
Nem tudhatod, meddig nő életed fája,
csak addig hűsölhetsz, míg él koronája.
Becsüld az életet és tiszteld önmagad,
mert egyszer élsz, az élet gyorsan elszalad.
A HIT EREJE
Születni és továbbélni,
küzdeni s még remélni,
hinni azt, mi jó és eljön,
bízni, tenni s feleszmélni.
Imádkozni a holnapért,
bűnbocsánat bűneinkért.
Feledni, mi rossz volt eddig,
hitben élni és remélni.
Isten segít, csak kérni kell,
fájdalmunkra mindig figyel.
Segít Ő majd minden bajban,
hallja szavunk imáinkban.
Születésünk újraéled.
Isten segíts! Hisz` remélek.
HIT VAGY TAGADÁS
Megnyílik az ég, és a föld fia árva,
imára kulcsolja kezét minden pára.
Kétkedőknek, hidd el, az vet majd véget,
ha meglátják végül az ítélőszéket.
IDŐ
Úgy kapaszkodok beléd, mint gyermek anyja karjába,
Utam során megannyi ajtó maradt kulcsra zárva.
Ne hagyd, hogy külső szemlélő legyek életem terén.
Ajtók nyílnak meg előttem, az élet egy nagy regény.
2020. június 15.
IDŐ-MÉRTÉK
Szőke tincseim őszbe vegyültek,
kihízott ruhám a szekrényben hever,
púderek dobozban megkövültek,
rúzsaim színe is csak emlék lehet.
Tükör sincs annyi, mint régen a falon,
éveim számát elég, ha én tudom.
Szép kor ez, mert érzem, mennyit éltem,
tartalmas volt minden évtizedem.
Látszólag már kihunytak a fények,
az ég peremén halvány remények,
eltűnnek, de gyakran visszatérnek.
Mögöttem a múlt, előttem az élet.
ISTEN ÁLDJON TÉGED
Gondolatom hogyan vessem
egy papírra Néked?
Kicsi szívem oly bánatos,
ha elveszít Téged.
Szóltál hozzánk meleg hangon,
Meg-megsimogattál,
Többet ért ez minden komoly
"nagy" tanári szónál.
Ám, ha néha rosszalkodtunk,
feledd el most kérlek.
Hisz a búcsú pillanata
ennél többet érhet.
Most egy pici könny szökik,
úgy érzem, szemembe,
de azért mi összetartunk
most és mindörökre!
Találkozunk mi még sokszor
itt az iskolában.
Ha majd látlak eszembe jut
első évem Nálad.
Engedd meg, hogy köszönetet
mondjak most Tenéked.
Mindazért mit értem tettél,
Isten áldjon Téged!
Kívánom, hogy sokáig élj,
s ezeket a jókat.
Add majd tovább éveken át
kicsi tanulóknak.
JÓNAK LENNI..
Nem tudom, mit ér még
a földön a jóság,
értékes rabként tán
örökkévalóság.
jónak lenni csupán
divatjamúlt érdem?
emberek ezrei
porba hullnak, érzem.
kevélység lakozik
önző világunkban,
taposóakna lakik
odalent a porban.
húzok egy vonalat,
tovább én nem lépek,
maradok olyannak,
kit Isten teremtett.
A JÖVŐ TŐLED IS FÜGG
Olyan sokfélék vagyunk mi, emberek,
egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
Egyesek porszemként élik az életet,
miközben mások gyűjtik a kincseket.
Olyan szép gondolat: "mindenből eleget",
hisz` úgyis kidobod majd a fölösleget.
Így kerül szemétre sok-sok hasznos dolog,
amiért Földanya minden nap csak zokog.
De a bolygó dühös és lázasan fortyog,
lakói rajta sehogyan sem boldogok.
Fenyeget annyi rossz, amitől tartunk,
mentsük meg mielőbb,
hiszen az otthonunk.
2021. május 5., Dante gondolatai után szabadon.
KEDVESEMNEK
Szerelem
vágyat kelt a mozdulat
titok ül a szádon
hozzám bújt a pillanat
karjaimba zárom
két szeme egy költemény
csöndre int a száj is
lélegzetünk egybeforr
megtalált oázis
szavak nélkül érzem
előtör egy vallomás
szerelmedre vágyom
nem kell soha senki más
szemünkre álom terül
meglep a pirkadat
két szemében elmerül
a vágy mi itt marad
2017.
KÉT KERÉKEN
Lecserélte rénszarvasát motorra a mikulás,
száguldozik városszerte az a sok piros ruhás.
Gyermekszemek kerekednek. Szól anyunak, nézd, siet.
Vajon hol hagyta a szánkót, rénszarvasával mi lett?
Dér borítja szakállát, sapkáját is elhagyta,
keze is a gázra fagyott, fején sincs hajkorona.
Egy célja van, mi vezérli, úgy hívják, hogy szeretet,
meglepni a gyerekeket, reményt adni így lehet.
Leparkol a kórház előtt, gyerekosztályra siet,
sok kis ágyban fekvő beteg mosolyogva integet.
Miki bácsi puttonyából ömlik a sok édesség,
jóságával sok ajándék, szeretet jut épp elég.
KIJÁRÁSI TILALOM
Az esti séta elmarad.
Kigyúlnak a csodás fények,
te ablakodból szemléled.
Talán már nem is akarod.
Embert sem látsz, se alakot.
Szellemváros az otthonod.
Emberek, ez milyen élet.
Értem én, hisz épp úgy élek,
ahogy más is, csak remélek
KÖNNYCSEPP OLT MAJD LÁNGOT
Ezer lámpás fénye mutatja az utat,
hol egykor még együtt irtottunk gyomokat.
Hol vannak a fák mik egekig értek?
Talán hasonlóan megpihenni tértek.
Szívemből hagyok egy darabot most néked,
szótlanná változott anyapótló lélek.
Bocsáss meg, kérlek, ha csak ritkán jövök,
az élőktől félek, ha a bokor zörög.
Nagyikám, én Téged oly jól ismertelek,
tudom, hogy most hallasz, mosolyog a szemed.
Bevésett emlékek évei peregnek,
könnycsepp olt majd lángot, sohasem feledlek!
KÖTELÉK
Az anyai szívnek talán nincs is párja,
mindig kész a család szolgálatára.
Ha beteg a gyermek, vagy valami bántja,
testet-lelket gyógyít, mindenki barátja.
És ha jő az este, szétnéz a lakásban,
ő lesz az utolsó, ki elalszik az ágyban.
A jó anya féltő, gondoskodó fajta,
megalkuszik, ha kell. A szeretet hajtja.
Az anyai szívnek talán nincs is párja,
noha az élet gyakran összekuszálja.
Erejét lendület, kitartás övezi.
Családját óvja és szívből szereti.
Egy pillantás elég, ha szemedbe néznek.
Nem kell, hogy szólj, összeáll a képlet.
Hiába hallgatsz, mindent megéreznek.
Ha látják, hogy baj van, veled szívet cserélnek.
KÖZEL VAGY TÁVOL
A sírkert kapuja szélesre van tárva,
tódul a sok élő szerettéhez járva,
Sok szép virágcsokor színekkel keverve,
nagyon sokan vagyunk, az ima int csendre.
Villogó kis fények töltik be a teret,
itt-ott fellelhető néhány apró gyerek.
Nagyihoz, dédihez ők is idejöttek,
nem igazán értik, hogy mi történhetett.
Látogass ki hozzá, ha ezt megteheted,
de az élőknek is adj sok szeretetet.
Elhunytakkal nem tudsz csak gondolatban lenni,
próbálj meg a mában mindenkit szeretni.
Van, ki távolban él, siratja a holtat,
megnyugvást nyújt neki egy apró gondolat,
Amíg életben volt, mindent megtett érte,
nyugodt szívvel él, és vigaszt kap cserébe.
LEHETNÉK
lennék sóhaj mely ajkadat elhagyja ezerszer
levegő is lehetnék mely nélkül a szív nem ver
volnék erő az izmokban mi járásra késztet
lennék gondolat az agyban mi csak jóra kérlel
és lennék tűz melletted mi sötétben világít
ha eltévedsz kiutat keres és sohasem tágít
hozná az ébredést hisz lelked csak botorkál
lehetnék zöld lámpa a forgalmi dugónál
LELKEMHEZ SZELÍDÜLT
Nap voltál az égen
társam, büszkeségem
lelkemhez szelídült
elhagyott emlékem
olykor alvó vulkán
néha izzó parázs
ölelve a múltat
hatott rám a varázs
volt idő, nem egyszer
fájt a pillantásod 
viharos tengerbe
taszított az átkod
árral szemben úsztam
néha elmerültem
ragadozók lesték
prédaként a testem
Voltál nagy szerelmem
lettél pusztulásom
voltál születésem
majdnem a halálom.
LESZ-E MÉG ÉBREDÉS
Népvándorlás
egyre gyakrabban hullnak le a csillagok
a tied még fent van s az enyém is ragyog
számlálják napjaink tolakodó hadak
fogynak az emberek és a folyó apad
beépültek közénk láthatatlan csendben
félelem és ború költözött szívünkbe
összesereglik most minden Nemzet ura
kemény magot keres de lyukas a szita
nem hajtjuk le többé fejünket nyugodtan
aggódva nézünk már mindenkit a sorban
nem tudhatjuk mit hoz egy új nap reggele
lesz-e még ébredés vagy vérnek tengere
hisz az Úr nem küld ily sereget ellenünk
mi magunk gyártjuk csak legyen majd fegyverünk
ha szembefordul velünk csatát veszthetünk
eltűnünk a földről nem lesz ellenfelünk
2015. november 14.
LÉGY ENYÉM
Ismerem a korod, születésed számát
hónapot, a napot, számodnak varázsát
hetente másé vagy, engem csak hitegetsz
ma sem lettél enyém, másra ragyog szemed
életemben mindig téged szeretnélek
felkelő nappal is neved dicsérném meg
áldanám az Urat, nekem szánna végre
ölelnélek lágyan tengerparti fényben
kérlek, válassz engem, omolj két karomba
titokban tartanám, senki meg ne tudja
elszöknénk mi ketten föld körüli útra
talán mindörökre, nem is jönnénk vissza
láthatnánk együtt a Piramisok földjét
és a Stonhenge ősi építményét
állhatnánk a híres Niagara szélén
Brooklyn-hídnak is az elején vagy végén
sorolhatnám tovább, mennyi helyre vágyok
néhány napon belül add nekem az álmot
veled ringatóznék örömnek tengerén
légy végre az enyém, lottófőnyeremény!
MENEDÉK A LÉLEKNEK
Gyökeret vert lábam ebben a világban,
Minden gyógyírt nálad, benned megtaláltam.
Fájó érzés kísért néha egy-egy napot,
Soraid száz tehertől megszabadított.
Recept vagy mindig a tévelygő világnak.
Menedéket adsz, ha arcul csap a bánat.
Kapaszkodom beléd, sok erőt merítek.
A költészet felemel, gyógyír a léleknek.
2021. április 10., A Költészet Napja alkalmából
MIT ÁLLAT SE TENNE...
Mindig a rossz hír az, mi szembejön velem,
azonnal elgyengít, és megfájdul szívem.
Ért már olyan vád is, szomorúan írok,
nem nézhetem tétlen, mit hoznak a kínok.
Sok ember olyan lett, mit állat se tenne,
legvadabb oroszlán is futva menekülne.
Igen, menekülne a borzalom elől,
mert az ember, ha teheti, mindent megöl.
Tápláléklánc csúcsán szégyen már lenni,
elvadult fajunk, emberség semmi,
ha megköveztek is, ki kell jelenteni,
kár volt a Földre e fajnak születni.
2019. augusztus 20., Brutális mészárlás Lengyeltótiban.
MONDD!
Mondd csak, hogy egyik nap különb, mint a másik,
hisz a felkelő nap is a holddal játszik.
Boldog az éjszaka, vadul zsong a nappal,
ne mondd, hogy álomkép minden, mi marasztal.
Szerelmed zálogát adtad ide éjjel,
cserébe minden jár, kit a szív vezérel.
Most a boldogság az én szekerem húzza,
tengernyi fényével éltem beragyogja.
Dupla szívet rajzol szerelmünk a hóba,
légy te az életem örökös duója.
Vágy vidékén ketten olyan gyakran járunk,
nem látjuk a fától az erdőt, ha várunk.
NEKEM A KARÁCSONY...
Kaptam egy Anyát Szent Karácsonyeste,
méhében fogantam később felnőtt testben.
Életem napja nyáron sírt fel bennem,
szülőágyon is már Anyámat kerestem.
Bimbódzó rózsából nyíló virág lettem,
Szenteste napján párommal egybekeltem.
Húsz év után hunyt ki az ünnepek fénye,
nem tartotta szavát, hűségét ígérve.
Csöndembe húzódok, betakar az este,
látom a jászolt, Kisded fekszik benne.
Öröm ez az ünnep mindenki számára,
senki nem tudhatta, halál vár majd rája.
Nekem a karácsony így lett négyes ünnep.
Születés, szerelem. Álság, ami meglep.
Szeretet fénye, mi megmaradt nékem,
A világra szórom, hiszek erejében.
NEM MÚLIK HIÁNYOD
Borús az ég alja, esőcseppek hullnak,
fáj az én szívem is,
könnyeim sem múlnak.
Huszonnégy éve már, hogy hozzád járok,
túlélt az anyánk és túlélt a párod.
Magamra hagytál széles e világban,
azóta szenvedek testvérhiányban.
Csak az Úr tudja,
belül mit érzek,
fátyolos a szemem,
ha sírodra nézek.
Tele van virággal, élnek és virulnak,
de egy idő után ők is megfakulnak.
A gyertya pislákol, látom, csonkig égett,
mintha azt üzenné, véget ért az élet.
A NŐ
Ilyen-olyan fajta
Megkergült világban megvadult a nő is,
szilikon a melle, botoxos az arc is,
körmei feltöltve, smink és haja rendben,
ruhája is Chanel, a plázában vette.
Shoppingol a drága. Ruha, cipő, ékszer...
ez tartja életben, mert hajtja a kényszer,
otthonába érve üres asztal várja,
családja éhen hal, míg tükörben a bája.
Másik forma testes, kesereg is rajta,
ám a finomsága minden embert vonzza,
szeretetre éhes szíve tele vággyal,
arca mindig derűs éltet mosolyával.
Konyhában otthon van, családjához kedves,
nem olyan ember ő, mint aki selejtes,
házát rend uralja, tűzről pattant fajta,
szerencsés férfi az, aki őt választja.
Ó! ÉV VÉGE
Meghajlott az Óév
görnyedt lett a háta
homlokába vésett
mélyen sok barázda
megfeszült már néha
minden idegszála
mert emberek terveit
gyakran veszni látta
de még utoljára
hallatja a hangját
mindenki érte van
ünnepli a napját
vidámsággal teli
éjszakát kívánva
boldogságos napot
szebb jövőt sugallva
megveti az ágyát
mély álomra készül
átadja a trónját
az Új évnek végül.
ÓVD A KÖRNYEZETET!
Az ausztráliai bozóttüzek margójára
Örülj minden fának, a madár dalának,
vadon növő gaznak, az élővilágnak.
Ha eső áztat néha munkába menet,
addig jó, csak addig, mert lesz még kikelet.
Míg folyó hűti le Nap égette tested,
örülj, mert addig lesz élhető életed.
Fejed felett a tetőt, ha szél veszi meg,
ordító hidegben nem lesz meleg helyed.
Érezd! Része vagy e csodás természetnek,
hol kalászok nőnek, abból lesz kenyered.
Kérlek! Ne csak a haszonállatot szeresd,
mert a vadon élő is épp olyan becses.
Mind egy kicsi része az ökoszisztémának,
ha végképp felborul, vége a világnak.
Te is tedd a dolgod, ameddig még lehet.
Védjük meg együtt a sérült környezetet!
2020. január 5.
ÖNZETLENÜL
Szeretnél-e tiszta, őszinte életet
Ölelő karokat, óvó tekintetet
Jobbá tenni érte bezavart világod
Önzetlenül adni folyton égő lángot
Világítson mindig a szeretet fénye
ne vesszen el álma az éj sötétjébe.
ÖRÖKSÉG
Engem nem izgatnak a világi dolgok,
mit ember gyűjt össze, tornádó széthordott.
Földi lét porában mit ér puszta létünk,
ha szeretethiány az, amiben élünk.
Hátrahagyom egyszer múló gazdagságom.
Vajon értékeled majd az én világom,
mert amit az elme raktározni képes,
szellemi tőke lesz a vagyonhoz képest.
Csak annyit hordj össze minden ingóságból,
mi az élethez kell puszta fenntartáshoz.
Boldogabb leszel majd. Ott legbelül érzed,
nincs mit veszítened, egyszerű a képlet.
ÖT KONTINENS BÁRMELYIKÉN
Élhetsz a világnak
bármelyik pontján,
emelkedj majd felül
az életed gondján,
álmodj egy szebb jövőt,
mindenkinek szabad,
hogy mit hoz a holnap,
örök talány marad,
ha már nem is leszek,
továbbtartok veled,
melletted haladok,
vezetem a lépted,
álomutazásban
kísérlek majd téged,
őrangyalod leszek,
ameddig csak kéred,
mennybolt lesz a házam,
holdsugár a fényem,
végtelenbe térve
ragyogok az égen.
RETRÓ
Szeress majd akkor is,
ha bánt e zord világ,
idézzük fel együtt
ifjúságunk dalát.
Könnyű volt az élet,
és a világ kerek,
őszintén szerették
egymást az emberek.
SORSUNK SZIMFÓNIÁJA
Sorsunknak zenéje
titkos égi dallam
korunknak miértje
felcsendül egy dalban
gyors ütemben játssza
szimfóniáját
a jó Isten látja
diszharmóniáját
pillanatra torzul
elakad a ritmus
kiválóra fordul
kilencedik taktus
titkos égi dallam
életünk zenéje
Isten küldi dalban
sorsunkat megértve.
SZÍNPOMPÁS ŐSZ
Látod, már színekbe borultak a fák,
csöndes lépteimet levelek takarják.
Csusszan a lábam, neszez minden levél,
halk sóhaja lassan az egekig felér.
Ruháit levetkőzte életünk fája,
álldogál pőrén a hideg télre várva.
Járj csöndesebben a levélszőnyegen,
puhább az aszfaltnál, én nagyon szeretem.
SZIVÁRVÁNY
Napfény küldte, eső hozta,
szép szivárvány kelt az útra.
Félkörívben megmutatta
színben pompás, égi rajzát,
Ugye, te is értékeled
a természet nagy csodáját?
TARTSD MEG HITEM? URAM!
Bántó szelek fújnak szerte a világban
melegíts fel Uram, hogy már én se fázzam
irányítsd pusztába azt, mi elsodorna
maradjak én veled gyermek tisztaságba
naponta ostoroz kísértések sora
erősen harcolok, nem állok a sorba
közelséged annál sokkal többet érhet
mit a földi léttől emberek remélnek
kit a gonoszság hajt, ördög lesz barátja
nem kap feloldozást majd a másvilágba
tartsd meg hitem Uram, engedj közel, kérlek
Hisz én sem vagyok több, csak egy gyarló lélek
TÉLAPÓCSKA
Piros-fehér lett a város
csoszog a sok Télapó
puttonya a földre húzza
gyerekeknek csudajó!
szemöldöke eltakarja
keresve sem találom
szemeit, mely kávébarna
pedig Ő a barátom,
hogy a szája merre lehet
Isten bizony nem tudom,
de hisz hallom dörmögését
bajusz alól valahol...
ruhája a földet söpri
lába fázik, toporog
varázsbotja segíti Őt
mikor már csak vánszorog
mögötte egy krampusz ugrál
csúnya mint a Lucifer
nem is értem mért kíséri
ilyen fekete ember
Télapócska minden háznak
ablaka alá oson
telerakja finomsággal
a csizmákat mindenhol
sok-sok házhoz eljutott
ajándékát letette
a gyerekek örömét
soha el nem feledte!
A TÉL KÖNTÖSE
Magára húzta az ég téli köntösét,
minden apró madár keresi a fészkét.
Szűrt sugarak fénye kelleti báját,
hófelhő bontja szét lassan ciháját.
Fázós, szürke reggelek ásítva kelnek,
néha napsütésben kicsit még delelnek.
Estére ködbe vész Napunknak fénye,
éjjel bekeményít a tél ridegsége.
Eloldalgott az ősz, megrekedt a hideg,
talajtakaró lesz, a hó is elered.
Fázós kis madárka egy ágon didereg,
egyre csak azt hajtja, mikor lesz kikelet.
A TÉL VILÁGA
Beköszöntött téli fagyok,
csipkézzetek, mert kint vagyok,
köd borítja be a tájat,
dér csillogtatja ruhámat.
Szél sem rebben deres fákon,
csipkés ruha ezer ágon,
ködben fürdik minden álom
tejfölszerű éjszakákon.
Egy csillag sincs fenn az égen,
alszanak a hómezőben,
fagy vigyázza téli álmát,
nem látja a Nap világát.
TOMBOLÓ TERMÉSZET
Üvölt a szél-kutya viharos hajnalon
Elszakítva láncát száguld a városon
Felhők tornyosulnak, fenyegetőn néznek
Dermedten hallgatják nyárfák és sövények.
Zuhatagként ömlik könnye le a mélybe,
hogy éltető vízét patakokba öntse
Issza a föld lassan, rajta még a fák is
Ilyen mennyiségnél becsukódik száj is.
Lélegzetük nyomban akadozva sóhajt
Elég lesz belőle, hallani az óhajt
Fázva, megtépázva, elsöpörve várnak
Ágaik szétkapva, darabokban állnak.
Letarolt már mindent mi útjába akadt
Kapzsi tolvajként jött s romhalmaz maradt
Nem tisztelt természet dührohamot kapott
Megölte a fákat, mi oxigént adott.
TÖRÉKENY LÉT
Kusza gondolatok fejemben cikáznak,
Néma a száj, de a szavak kivárnak.
Félkész indulatok törik meg a csendet,
nem akarom tudni a dömpinghíreket.
A nyugalom baljós, néha csak egy álca,
a türelem elfogy, kitör, mint egy láva.
Nyílik a tudat, mi ismét csendre int,
nem tudsz mit tenni,
ebben élünk mind.
TUDOD ANYA
Tudod anya miért jó
kisgyereknek lenni?
apró virágokból
gyöngykoszorút fonni
pillangót a réten
szemünkkel követni
hullámok táncával
folyókon lebegni
apró tenyeremmel
biztos kezet fogni
puha lágy öledbe
néha beleülni
hallgatni a mesét
ajkadról zenélnek
csodás képet adnak
édes csemetédnek.
UTÓSZÓ
...ha egyszer menni kell
Virágzó álmokat szórtam el a szélbe,
de csak porszem volt az, mi őt is elérte,
lefújta magáról, már nem kért belőle,
új világot akart, mi izzik az éjben.
Andalogva járok rögös út porában,
nincs, ki felemelne szebb és jobb világba,
úgy szeretnék végre fényes csillag lenni,
földi kis életem porszem volt csak, ennyi.
Túlcsordult már bennem az igazság vágya,
nincs is a mának csak üres sivársága,
fényem is megfakult, elfogytak az álmok,
menekülnék innen, hogyha ti hagynátok.
Ne hibázz, el ne törj, legyél erős lélek,
biztasd az élőt, hisz meseszép az élet,
de ez nagy hazugság, már mindenki tudja,
sok ember célja lett a kapzsiság útja.
Ha majd rájön, hogy ez csak mézesmadzag,
eszébe fog jutni, miben voltál gazdag,
mert az voltál, most így, szép lelkedet látva,
senkinek sem ártott és sosem volt gyáva.
Ha majd látod egyszer, megpihenni készül,
kérlek, itass vele az élet vizéből,
és ha nem lesz hatás, engedd el őt csendben,
elvégezte dolgát, nyugalomra leljen.
Úgy vágyja a csöndet, a lelki nyugalmat,
szeretetre lelve égi zenét hallgat,
itt már semmi nem fáj, szédítő egy érzés,
a felhő is suttogja, nincs több kísértés.
Az lehet tiszta az élet sűrűjében,
kinek az igazság folyik a vérében,
úgy gondolj majd reám, ahogyan éltem,
minden lépésedet én hűen kísérem.
Két kézzel szórom rád ezúttal az áldást,
légy szerény, békés és szavadban igazság.
Élj úgy, hogy tetteid szeretetet hagyjon,
igazság oltárán mindenkire hasson.
ÜNNEPVÁRÁS
Ezernyi hópihék
ölelkeznek nagyon,
szobánkban gyertya fénylik
e csöndes alkonyon,
karácsonyfát körbeálljuk
békességben, csendben,
erre vártunk egész évben
nagy-nagy szeretetben.
VÁLASZTHATATLAN MENÜ
Sosem szerettem a lencsét,
de hogy hozzon sok szerencsét,
meg is főztem, legyen kellék.
Ám amikor megkóstoltam,
íze semmi, nem is szóltam,
feledni kell, úgy gondoltam.
Mi lesz velem az új évben,
szerencsémet így lekésem.
Gyakorlom majd jövő évben.
A kisördög csak ott bujkált,
malacsült is szokás talán,
de nem eszi állatbarát.
Kurta farkú nincs asztalon,
ettől nagyon boldog vagyok,
megmentettem egy állatot.
Mégse maradhatunk éhen,
húsmentes lesz terítéken.
Tarts velem a jövő évben!
VÁLTOZZ
leteszem az évnek terhét
kibontom a holnapom
mély ráncokkal teli redőt
simítom az arcomon
eh de sokszor színes álom
ringatott az éj felén
ébresztett a morcos reggel
valóságnak mezején
harccal teli világunkban
nem szűnik a gyűlölet
ez a bolygó nem válogat
mindenkinek ad helyet
miért szól most minden arról
ami nekem idegen
ember tervét még az Isten
felülírja azt hiszem
légy szerény és szeress bátran
minden embert ha lehet
jutalmul az emberiség
meghálálja tettedet
VIRÁGOK VILÁGA
Megágyazok neked, viruljon a holnap,
laza anyafölddel puhán betakarlak.
Éledezz csak bátran, Nap csókolja földed,
esőpermet hull rád, kikelni is könnyebb.
Tarka színvilágod oly szép látvány nekem,
a nehéz akadályt is könnyebben veszem.
Tavasztól őszig gyönyörködök benned,
szemem íriszét is acélkékre fested.
A végén fejet hajtasz röpke életednek,
szétszórod magjaid élő természetnek.
VISSZATEKINTÉS
Kérdőn fürkészem a
magasságos eget,
mi volt mi egykoron
közénk éket vetett.
széles lett az ösvény
ami hozzád vezet,
semmi sem szab gátat,
hogy most veled legyek.
kicsiny sírod nekem
olyan nagyon árva,
mint ahogy Te engem
hagytál a világba.
Anyukám emlékére
VIZIÓ
Nyomasztó álom
Sodródj csak velem az árral,
hagyjuk itt e romlott világot,
utazzunk együtt a dagállyal,
nem hallja senki, hogy kiáltok.
Tudod, fogy az idő, te is látod,
az ég peremén durva szilánkok,
csapkodja, töri, sújtja a földet,
rám ne hulljanak lidérces fények.
Félek, lesújt az ég, temet majd...
mindent feléget, tűzgolyót hagy
válaszul hűtlen gyermekének.
Látod, megállt az élet. Végleg.
Árnyak többé már nem kísérnek,
nélkülünk a föld újraéled.
A ZENE LEGYEN VELED
drága kicsi gyermek úgy vártalak téged
ahogy szomjazó rét a tavaszi esőket
mikor megszülettél tavasz lett a télben
családra az áldást nemhiába kértem
csak te és én tudtuk a kötődés örök
mindent feladnék hogy legyen örömöd
olyan gyorsan elmúltak a gyermekévek
érett felnőtté lett már a mostani éned
drága fiam hidd el én úgy látom világod
valóra vált minden dédelgetett álmod
úgy hajtsd álomra minden nap a fejed
nem születtél hiába zene az életed
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Juhász Magda & Juhász Szilvia |
|
|
|
Címkék: megmásíthatatlan, lottófőnyeremény, választhatatlan, gyerekosztályra, felhőtakarásban, testvérhiányban, szárnysuhogását, ökoszisztémának, diszharmóniáját, levélszőnyegen, visszatekintés, belegörnyedtem, megszabadított, rosszalkodtunk, lengyeltótiban, szülővárosomba, kifogyhatatlan, rénszarvasával, dömpinghíreket, gyöngykoszorút, álomutazásban, szegénységben, szegénysorból, karácsonyeste, összesereglik, összekuszálja, szeretethiány, örökkévalóság, fenntartáshoz, megsimogattál, felhőszárnyon, haszonállatot, gyermekszemek, természetnek, visszahoztak, csöndesebben, piros sapka, utam kacifántos, rendőrt látok, gyerekek nagyon, fejedben folyton, dolgot tehetsz, küzdelemnek nincsen, óramutató csak, biztonság mára, remény izzik, elmúló életet, családi körből, élet drága, élők sorba, legjobb gyógyír, ember mindent, Juhász Szilvia, JUHÁSZ SZILVIA VERSEI, BÁTYÁM EMLÉKÉRE, CSAK ÁLMAIMBAN, Áldom Őt, CSALÓKA NYUGALOM, CSENDES IDŐSZAK, KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA, ENNYIT ÉRT, Szerettem Őt, ÉGRE NÉZVE, ÉJFÉLI GONDOLATOK, ÉRZELMI VIHAROK, Fortuna Rád, Dombrádi Horváth Géza Két, Holt-Szamos Vendégház, HATALOM SÚLYA ALATT, HAVAS TAVASZ, HINNED KELL, Segít, VAGY TAGADÁS, ISTEN ÁLDJON TÉGED, JÓNAK LENNI, JÖVŐ TŐLED IS FÜGG, KIJÁRÁSI TILALOM, KÖNNYCSEPP OLT MAJD LÁNGOT, KÖZEL VAGY TÁVOL, LELKEMHEZ SZELÍDÜLT, LESZ-E MÉG ÉBREDÉS, LÉGY ENYÉM, MENEDÉK LÉLEKNEK, Költészet Napja, ÁLLAT SE TENNE, NEKEM KARÁCSONY, Anyát Szent Karácsonyeste, MÚLIK HIÁNYOD, KONTINENS BÁRMELYIKÉN, SORSUNK SZIMFÓNIÁJA, SZÍNPOMPÁS ŐSZ, TARTSD MEG HITEM, TOMBOLÓ TERMÉSZET, TÖRÉKENY LÉT, TUDOD ANYA, VÁLASZTHATATLAN MENÜ, VIRÁGOK VILÁGA, ZENE LEGYEN VELED,
|
|
Online
