Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Dáma Lovag Erdős Anna versei
  2022-05-16 20:00:29, hétfő
 
   
 




DÁMA LOVAG ERDŐS ANNA VERSEI


Csornán, l944.O3.l3.-án születtem.
Általános iskolám Mosonszentjánoson végeztem. Már itt írtam verseket. Gimnáziumi éveimben Mosonmagyaróvár, ill. Budapesten irodalmi pályázatokon Országos I. díjam miatt felvettek a bölcsész karra. A Sors fintoraként mégis automatikai-Villamos mérnök lettem, elektromos vezető tervezőként mentem nyugdíjba.
Éltem Budapesten, Szegeden 17-17 évet. Majd családommal Mosonmagyaróvárra költöztünk.
Költészettel 1994 óta foglalkozom ismét,volt tanárom és gimnáziumi osztálytársaim indítatásaként. Azóta 54 Antológiában jelentek meg verseim. 6 verseskötetem jelent meg.: ,,Jelet hagyni", "Őzek tánca", Kőbe vésett szavak", ,,Keresztre feszítve", "Rendületlen hittel", "Híd két part között" címmel. /URÁNUS,CSERHÁT MŰVÉSZ KÖR kiadásában/
Eddig pályázatokon, ill. azokon túl: 42 díjat, elismerést, oklevelet kaptam verseimre és irodalmi munkásságomra. Eddig 13 országba jutottak el versesköteteim.

(Dáma Lovag Erdős Anna)



Dáma Lovag Erdős Anna versei

Link








Ihász - Kovács Éva: ÍGY LÁTOM ŐT
Erdős Anna költőtársamnak

Így látom Őt a kedves Szépet
Körötte fák, millió képlet
A végtelenség él a lelke mélyén
Hogy kimondhassa
Íme a vers az élmény
S a kékszemű ég biztatja Ő érzi
Hogy e tájat így kell megidézni
S a szép világ mely körülveszi létét
Hogy fölmutassa az Ő szép vidékét
És harangokat tekercsel a létben
Mert szívében csupa jóság fészkel
Virágozzék mint a lét virága
Új koszorút fonva homlokára
S világító szép napot a nyárból
S nyújtson vigaszt az égi hold vándor
Mikor versek fölé hajlik egy asszony
Üdvözlöm Őt - semmi ne aggasszon
Lelkesedés töltse el a földet
Így élünk mi
És így élni könnyebb
Köszöntöm Őt
Bár oly messze él még
Elém hozzák rőt falevél érmék
Látom ahogy írja a vers-stancát
Köszöntöm Őt - a jó Erdős Annát







AKI SZERETI A MAGYAR FÖLDET


Aki tavasszal
Csokorba szedte az ibolyát
Aki hallotta zsendülni
A határt
Aki megmerítkezett
A nap melegített dézsában
Akinek volt
Tarlóval szúrt lába
Kinek pelyvával lett
Tele szeme-szája
Csak az érezheti
Igazán a kenyér ízét
Az ihatta a tiszta
Forrás vízét
Akinek napsütötte
Keze, lába
Az tudja mi a parasztember
Imája
Csak az vet keresztet
A kenyérre
Az kéri az esőt
A szomjas anyaföldre
Csak Ő érti
Mi az, ha a földet eladják!







AZ A HÁROM JÚNIUS NEGYEDIKE!


Együtt zúdul a magyarra szenvedés!
Vagy hitében felemelkedés!
Együtt siratjuk Trianon-i évfordulót!
Éneklünk összefogva siratót!

Más ez a nap mint a többi!
Egy szép ország szét szakadás
Egy nagy Dunai áradás!
S egy Pünkösdi egymásra találás!

Szűz Mária édesanyánk segíts nekünk
Trianoni fájdalmában vérzik szívünk!
Könnyeink záporát nincs ki letörölje
Édes hazánk teste darabokra tépve!

Pedig hívő lélek a magyar
Szeretetet oszt, háborút nem akar
Lelkében a Pünkösdöt ünnepli
Európa határait védte, védi

Kárpátokkal ölelt szent földje
De sok támadás éri, érte!
Senki nem áll ki mellette
Elnyomást szenvedte, míg bírta tűrte!

Most e három évforduló figyelmeztet!
Össze kell fogni magyar léleknek!
Nem veszünk el, ha fogjuk egymás kezét!
Közösen kérjük a Szűzanya segítségét!

Mert hiába zúdult az özönvíz az országra!
Mint a tenger, jött a Duna árja!
Egy emberként ment menteni mindenki a gátra!
Tanított minket az összefogásra!

Most, mikor indultok Trianonra emlékeztetni!
Pünkösd ünnepén Csíksomlyón imádkozni!
Áldjon meg benneteket a Magyarok Istene!
Legyen veletek a hit, a szeretet, s a BÉKE!







BOLDOGSÁG TE VAGY NEKEM


Boldogság nekem a tél csendje
A tavaszi virradat zenéje
A pacsirta trillázó éneke
A virág nyitogató méhek zümmögése
A gyors patak vidám csobbanása
A nyári nap érlelő ragyogása
Az őszi bágyadt napsugár búcsúzása
Szívemet éltető természet körforgása
De mind ez csak veled
Soha, soha nem nélküled

Lelkemnek magasröptű szárnyalása
Bíztató szavaidtól ihletet várja
S ha nem vagy velem
Árva, s nem nyílik szívem
Nem látom a tavasz, nyár, ősz, tél
Ezernyi csodáját
Nem hallom a madár boldog dalát
Nem érzem a tavaszi szellő simogatását

Beborul, komor lesz az ég
Vad, zord felleget űz a szél
Dörgő villámok cikáznak felettem
Szivárvány színében sem gyönyörködik lelkem
Szívem bús magányba szédül
Nem látom a csillaghullását az égről
De ha hallom kedves hangod
A tavaszt a hideg tél után elhozod
A madár is vígan zengi énekét
Virág nyílik, virágos az erdő a rét
Lelkemben egy új dal muzsikál
Egy dal, ami csak is feléd száll
A boldogság ismét veled rám talál.







BÚSAN SZÓL A HEGEDŰ


Felültek a fákra a fellegek
Egy hegedű szól, kesereg
Egy hegedű az éjszakában
Valakit sirat bánatában

Ó mily szomorúan, mily búsan
A magány dala benne van
Megfájdul a szív is bele
Komor fellegek szállnak felette

Ó te szomorú hegedű
Ne sírj oly búsan
Jön még borúra derű
Szólsz még boldogan

Néma az éj, elhalkul a dala
Elcsitul lassan a szív fájdalma
Csendes a hegedű, elpihent a vonó
Alussza álmát, nem zokog a szó







CSEND VARÁZSA


Eljött a csend
A nap nyugovóra tér
A csend palástja takarja az éjt
Elcsitul minden fájdalom

Alszik a madár a fészkén
Nyargaló szél lecsendesedik félvén
Hogy felébreszti az alvót
Halkan dúdol neki altatót

Csend van a szívekben
Néma minden hallgat az éjben
Néha egy vonat kattogása
Egy megkésett bagoly huhogása
Töri meg a csendet
Nem akarja felébreszteni az embert

Aludjatok véget ért fáradt rohanástok
Az éj varázsát küldi rátok
Lelketekben szunnyad a fájdalom
A bú és öröm sem zavar álmodon

Álmodjatok szépet, hogy szeretnek téged
Álmodjátok, szép a világ
Hogy holnap szebb nap virrad rád
S béke lesz, s szíved boldogság öleli át







EMLÉK KÉPEK ANYÁK NAPJÁN


Drága Édesanyám megyek hozzád
De nem csókolom édes orcád
Temetőben pihensz régen
Fájó emlékkép vagy már nekem

E képeket most össze szedtem
Édes mosolyod nem feledtem
Szigorú is voltál néha
Szíved szeretetét nem feledjük soha

Hat gyermeked akik sorban :
Orsolya a gondoskodó
Mikor elmentél, ő volt az anya pótló
Teréz: Ő messze, idegenbe elment
Hullott érte könnyed, szomorítottad szívedet
Fájt az is mikor én elmentem
Tanultam Budapesten
György öcsémet magammal vittem
Vágytunk utánad mind ketten
László öcsénk szíve tiszta,
Ő volt idős napod gyámolítója
Sándor öcsénk mosolyogta
Nem hagylak el Édesanyánk soha.

Jöttek évek, hosszú sorban
Velünk vagy csak álmainkban
Visszatértünk, de már későn
Takar már Édesanyánk,
Édesapánk a szemfedő

Emlékképek összegyűlnek
Hol kicsik, nagyok ölelkeznek
Imáinkba foglalunk bennetek
Áldja meg az Isten jó szívetek!







AZ ÉLETEM FÁJA


Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon
Nem sokára virágba borulását látom
Virágból termés lett, éveim során
Négy is volt belőle
Kettő korán lehullott a földbe
Két szép gyümölcsöt fel neveltem
Ő értük boldog az én lelkem /fiaim/
Két szép termésem életem büszkesége
Szerető szívemnek gyönyörű termése

Életfámat tavasz, nyár, ősz, tél éltette
Napsugár és szellő leveleit érlelte
Záporeső, hol zivatar is vonult el felette
Szivárvány színekben életem festette
Zivatar ágaim tördelte
Hajlott törzsem,míg engedte
A jó magyar földben
Gyökereim a mélybe, élhettek benne
Tavaszi zápor megöntözte
Éltető napsugár ragyogott felette
Így múltak az évek, év gyűrűk körötte
Hol sima,hol göcsörtös ágaim növelve
Így telt el HETVEN tavasz felette

Ezt a HETVENEDIK tavaszt
Jó Istenem megköszönöm neked
Életfám virágzik, virággal köszönhetek
Verseim voltak virágai a tavasznak
Hogy hány tavaszt adsz még nekem
Te tudod csak igazán én édes Istenem
Meddig tart még tavaszt váró életem
Ha eljön életfámnak utolsó tavasza
Arra kérlek csak, ne zivatarral
Csendben aludjak el, mint ki téli álmát alussza
Csak azt vegyék észre, ha ágaim virágát nem hozza
Gyökereim engedjék el nehéz törzsemet
Halkan zuhanjanak le, öleljem magyar földemet
Megmarad utánam pár kis, friss hajtásom
Ők lesznek,kik emlékeznek /unokáim/
Éltem ezen a szép világon







FÉNYBEN ÚSZOTT, MOST KOLDUS SZEGÉNY!


Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Elmúlt az élet, pergett tova
Magány köszönti, nincs otthona
Dolgos éveit a múlt tagadja
Kivert, magány utolsó rokona

Míg fényben úszott, volt vagyona
Vasalt inge, cifra palota
Dáridó is kijutott néha nap
Körül táncolta érdek had

Most koldus szegény, porba hullt
Kikacagja a fényes múlt
Ha akad sátor, pad az otthona
Űzi hajtja az isten ostora

Volt háza, otthona, kis vagyona
Kuncog a forint, gurult tova
Öregen már nem kell senkinek
Ami vagyona volt, az mindenkinek

Fény helyett komor sötét ráborult
Utolsó pénze koporsóra jut
Az anyaföld tisztességgel befogadja
Legyen nyugodt örök álma







FÜLEMÜLE SZERENÁD


Tavaszi légbe belezeng az ének
Egy kis énekes dalolni kezd
Száll a fellegekbe Istenhez a dala
Itt a tavasz, boldogan dalolja

Dalolj, dalolj te szürke kis énekes
Éji dalod szerenádot zeng
Aki hallja boldog éneked
Veled örül már itt a kikelet

Nyílik a lila orgona virága
Ibolya csokorban integet
Gyöngyvirág harangozza fejét
Így üdvözli fülemüle énekét

Tavaszi napsugár ébreszti a földet
Virág özön, virág illat éltet
Boldog tavaszi zsongás árad
Fülemüle zengi az esti szerenádját

S a dal felemeli az emberi lelket
Ezt a csodát megköszöni Istennek
Mert ő teremtette ezt a csodás harmóniát
Fülemüle zengheti a szeretet himnuszát
Szólhat boldogan az éji szerenád







GITÁROM SZÓLJ MOST DALBAN


Gitárom szólj most dalban
Békét hozz a nagy világra
Ne engedd elveszni embereket
Háborút ne hozz senkire

Sírj csak gitárom hangosan
Szél vigye zenémet országokba
Hallja minden ember fia
Ne ontsuk egymás életét soha

Gitárom pengjen szózatként
Világ figyelj e dalra
Emberiséget ne engedd háborúzni
Kínok közt kiirtani a népet.

Szólj, szólj gitárom, mint a harsona
Isten áldása legyen rátok
Szívetek dobbanását halljátok
Békét akarjatok a világra!







GYÖKEREINK MAGYARORSZÁG


Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró, morajló habok futnak tova
Szaladnak, mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Hiába tépázzák fánkat irtó szelek
Magyar megmutatja mindig!
Benne hinni, s bízni lehet!
Nem tudják kitépni a gyökeret!

Ne szaladjatok, tiétek nem a nagyvilág
Itthon vár benneteket a föld, s édesanyád
Magyar nyelvet másra nem cserélheted!
Sem álmaidat, míg magyar a gyökered
Sem gondolataidat, sem hitedet!

Mert a hit, s lélek, mely fogva tart
Kínok közt is az nyújt neked kart!
Magyar szíveddel száll a gondolat
Soha nem felejt a magyar tudat!
Ha más nyelven is szól az akarat!

Szülői házat soha ne hagyjátok el!
Mert kihűl a családi fészek
Elveszik otthonod, s vele reményed!
Kakukk költözik tolakodva bele
Szaladhatsz, hogy elvedd jussod tőle!

Gyors patakból hömpölygő folyó lesz
Elszakad az árral hazád fájának gyökere
Hiába szaladsz, hiába jössz
Későn érkezőt elönt a vízözön!
Szíved nyugalmat sehol nem talál.

Pedig magyarnak lenni büszkeség!
Ez formálja tudatod, amerre mész
S ha hited, házad, hazád veszély fenyegeti
Magyar lélek helyét a világban nem leli
Haza húzza idegenből is gyökerei!

S mégis, ha hömpölygő áradat
Hazátok fájának gyökerét tépázza
Elveszik a föld, a nép, amibe kapaszkodna
Nem lesz hit, sem haza, ami haza várna!
Mert az áradat gyökerestül kicibálja!







HA FELHŐ LENNÉK


Ha felhő lennék magas kék égen
Szállnék, repülnék szabadon, szépen
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva

Ha esőfelhő lennék, sűrű cseppekben esnék
Isten áldása lennék.
Minden vetést, virágot jól megöntöznék
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék
Rossz felhőtársaimmal összezörrennék

Ha ragyogó napsugár rám ontaná sugarát
Egyből tovább szállnék, kék égen tova repülnék
Akkor jönnék csak, ha rám szükség lenne
Áldott legyen a földnek könnyeimnek cseppje

Tavaszi záporral öntözném a tájat
Elvetett mag kikeljen, nehogy elszáradjon
Szomorú kedvemben mindig borús lennék
Eltakarnám a napot, lássátok szomorú vagyok

Jó kedvemben a felhőkkel kergetőznék
Napsugaras égről gyorsan eltűnnék
Legyen az embereknek szép, meleg napjuk
Vidámak legyenek, mert szép a nyaruk

S miután az égen elvégeztem dolgom
Lehullanék a földre, sokak örömére
Fájó könnyem áldás legyen emberre, növényre
Esőként földbe szállnék, megsemmisülve

Komor felhő, nem jó az senkinek
Inkább a földet öntözöm meg
Mielőtt elmegyek, sűrű könnyeimtől
Viruljon a tájék, mielőbb köddé válnék
Esőcseppjeimmel a földbe örökre bebújnék







HIDAT VEREK


Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb, bal partját
Suhog a víz, rohan az ár
Túl parton valaki vár

Hidat verek, hozzád megyek
Karjaimmal átölellek
Kedves szóval örvendezek
Ti elválasztott magyar testvérek

Áll a szobor folyó partján
Szent Kristóf figyelmeztet talán
Rohan a folyó, sodor az ár
Magyar testvér a túloldalon vár

Hidat verek, átölellek
Könnyebb lesz együtt az élet
Mert a hidunk, utunk közös köztünk
Testvér, testvér együtt megyünk

Hosszú a híd rajta megyek
Jössz felém én átölellek
Nem választhat többé minket
Sem folyó, sem patak, s más akarat

Hidat verek népek között
Rohanó folyó, s széles fölött
Hogy egymás kezét ne engedjük
Szeretetben Isten velünk

Ne legyen többé soha
Ha életünk mostoha
Magyart, testvért elválasztja
Lehet Lajta, Duna,Tisza, Dráva

Hidat verek szeretetből
Szilárd vasból, s kövekből
Hogy sorsunk közös legyen
Testvér, testvért ne feledjen

Közös hidunk, ha megépül
Nem tart vissza jöhet az ár
Szívünk ismét egymásra talál
Szabad út lesz, nincsen határ










HORTOBÁGY DICSÉRETE
. . .




Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya

Kilenc lyukú hídnál
Legel a szürke gulya
Vágtat a híres ménes,
Mint lángparipa

Nap korongja ontja bő melegét
Nagy forróságban délibábos ég int feléd
Szürke tehén csorda ballag az itatóra
Vágtat a híres ménes, friss víz jó volna

Daru madár,hívja a párját
Túzok madár érte nagyot kiált
Nagy méltósággal lépeget a gólya
Fácán rikolt, mintha ő lenne e táj
Egyedüli lakója
Pacsirta szép énekével ad rá feleletet

Kútágas messziről a szomjazót csalogatja
Odagyűlik a pásztorok,csikósok csapata
Mert a hőséget ők is alig bírják
Friss vízzel töltik meg az állatok itatóját

Mire eljön az este,nap nyugovóra tér
Távolból furulya szó mesél
Csárdában öreg dudás játsza a nótát
Prímás húzza, pénz jár a vonónak /Bura Zsigmond/

Hajnal pírja hasad, csend ül a tájra
Tüzesen kel fel a nap koronája
Nyargaló ménes jön amott,nagy port kavarva
Felveri a nyugalmat, mert ő így akarja.

Természet órája tudja a dolgát
Pontos időre állítja mutatóját
Tavaszra nyár jön, ősz köszön a télnek
Csodás forgatagban zajlik az élet







HOZZÁM TARTOZOL


Hozzám tartozol
Mint fűhöz a harmat
Mint naphoz a fény
Mint fához a levél
Hozzám tartozol
Mint zivatarhoz
A villám
Mint virághoz az illat
Mint édes mosoly
A gyermek arcán

Belőled lettem naggyá
Mint búzából a kenyér
Mint anyából a gyermek
S ha már nem vagy nekem
Veled halok meg
Hogy a másvilágon is
Együtt legyek VELED
Mert Te ott is
Hozzám tartozol







KÉT REMEGŐ KÉZ


Kéz a kézben elindultak
Kórházból a kapun túlra
Halk szavukat csak Isten hallja

Tudod kedves légy türelmes
Van négy szép gyermekünk
Szívünk telve, szeretünk

Ha néha kevés volt kenyerünk
Megosztottuk,nevettünk
Boldogság lakott velünk

S óvatosan bandukoltak
Szorították egymás kezét
Lassan léptek ,mosolyogtak

Másik ráemelte szemét
Ó te kedves bolondos öregem
A múló időben is jer velem

Hát elmúlt az idő feletted,felettem
Úgy száguldott észre sem vettem
Lassan ,lassan megöregedtem

Még foghatom fáradt,dolgos kezed
A világ is szép,de csak veled
Eljöttél értem,s én haza megyek

Megalkudtam az Istenemmel
Most te jössz értem
Veled megyek, értelme van, eddig éltem

Reszkető kezüket egybe fogva
S mosoly arcukat el nem hagyta
Kilencven évesen mentek a hosszú útra.

S én néztem utánuk vágyakozva
Szívemben megnyugodva
Két ember az örök szeretetet megmutatta.







KÖNYÖRGÉS A BÉKÉÉRT!


EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta, békés az égbolt
Ragyog a napsugár, nevess rá békjót

Béke van, szeretet a szívekben
Ne oltsd ki fegyverrel belőle !
Bízzál magadban, ne a fegyverekben
Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe!

Békét a gyermekért, ki ma született
Békét az anyáért, ki nem ártott neked
Békét a fiatalért, ki nem megy a csatába
Nem akar halni, nem akar hiába!

Békét az aggért, aki gyermekeiért retteg
Háborúban mindene, s élete veszhet
Békét könyörgök a Hatalmasoktól
Lágyítsa meg szívét az Isten, ha háborúra gondol!

Békéért könyörgök a hadba indulónak
Ne nyisson tűzet más ember fiának!
Békét kérek a Földnek, s minden lakójának
Kicsiknek, nagyoknak, ártatlan hadba indulónak

Háború csak vér, bosszúálló lélek!
Sátán irányítja, hogy egymást megöljétek!
Békét könyörgök az országnak, melyet leigáznak
Siralom völgye lesz minden fiának!

Rakéták,torpedók hada ne álljon csatába!
Ártatlan ember élet ne oltasson hiába!
Békét kérek a földnek, amit szántanátok
A városnak, a falvaknak, mindennek, amit ember alkotott!

Békéért könyörgök lelketekért, ti acsarkodó felek
Ebben a háborúban nem lehettek győztesek!
Háború csak fájdalmat, siralmat hordozza
Nem lesz Isten áldása se lelkedben, se otthonodban!

Békét könyörgök végül nemzetemnek
Féltve kérlek benneteket vágóhídra ne menjetek!
Mert elég volt már a sok áldozat évszázadok óta
Áldást kérek a meggondolt béke hozóra!

Békéért könyörgök végül szívetekbe
A felbujtót az Isten nyugtassa meg
Elég volt az áldozat,a hiába ontott vér!
Békét könyörgök a világnak a sok szenvedésért!







LASSAN ELJÖN A TAVASZ


Lassan eljön a tavasz
Pattannak a rügyei a fáknak
Szívemből búcsúzik a tél
Örülök a lágy napsugárnak

Cinkosan kacsint már a nap
Ibolya virág illata árad
Kertek is a tavaszra vártak
A madarak csivitelve szállnak

Március köszönti már a tájat
Lelkünkben is felébrednek a vágyak
Szép emlékei életünk tavaszának
Örülünk a nap ragyogásnak

Egyedül csak én ülök némán
Várom a tavasz beköszönt rám
Elhozza szívembe a reményt
S kigyújtja a tavaszi fényt







LETESZEM VERS KOSZORÚM


Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal

Október hónap te hősök gyásza
Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra
Aradi tizenhárom vértanúságára
A nemzet miért borult gyászba

Aradi vértanuk, s névtelen hősök
Akikre emlékezve vers koszorút kötök
Minden virággal rájuk emlékezem
Áldottak legyenek ők, és hős nemzetem

Mert bátran mentek ők a csatába
A haza hívta őket nagy bajában
Összefogtak ők harci diadalban
Életüket adták, hogy éljen a haza

Októberi hónap, te hősök hordozója
Ne követelj több gyászt a szegény magyarra
Leteszem szóvirág koszorúm, tisztelve
A hősök emléke míg él magyar ember
Nem lesznek feledve.







MÁS EZ AZ ÜNNEP
Március 15.-e


Ragyog a napsugár
Virágba borultak a mandulafák
Így köszönt Nemzeti ünnepünk ránk
Más ez az ünnep!!!
Mint,mikor hóviharral tört ránk
Magyarok Istene figyelmeztetett
Bajban van hazánk!!!

Március 15.Te Nemzeti ünnepünk!
Nyisd szeretetre szívünk
Mutasd meg van még reményünk
Van még reményünk, hogy összefoghatunk
Ha akarjuk, egy célért indulunk!!!
Viszály nem győzi le akaratunk!!!

Mert hős múltú nemzetünk
Sokat szenvedett
Összefogva a szabadságból
Meghalt,de soha nem engedett
Eljött megint,ragyog a napsugár
Március 15. Nemzeti Ünnepünk
Összefogásra szólítva vár !!!

Mert a hőseink értünk is életüket adták a csatában
Csak a nemzet ne sínylődjön rabságban
Hősök az a Aradi 13, és a többiek
Szelleme feltámadva és kiáltva :
,,Talpra Magyar" fogj össze !!!
Mert ha nem, elveszel mindörökre !!!

S akkor hiába volt fájdalom,minden
Oly sok szenvedés
Hiába haltak hős fiaink a honért
Ha lehajtott fejjel mi beleegyezünk
Tűnjön el alólunk földünk!
Vándorbotra jut az a sok ész, tudás!
Mert nincs bennünk hit, s összefogás!!!
De még van remény, hogy egyet akarjunk!
Így hőseink előtt tisztességgel fejet hajthatunk!!!







MEGTARTALAK


Megtartalak, mint fa a levelet
S akkor engedi el, ha itt az idő
Mint égbolt a gomolygó felhőt
S akkor hull le, ha esik az eső

Megtartalak, mint holdat az éjszaka
Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala
Mint virág a reggeli harmatcseppet
Az élteti, az ad neki életet

Megtartalak, mert szomjazom rád
Mint nyári melegben a búzamező
Erős napsugárnál nincs egy felhő
Mely enyhet ád, s megmentő

Megtartalak, mert szeretlek téged
Nem tudom elengedni lényed
Megtartalak, mert önző a lélek
Soha nem akar feledni téged

Megtartalak, mint madarat a fészek
Ha zivatar közeleg félnek
Ha vad eső is zúdul rájuk
Nem félnek, betakarja őket szülő szárnyuk

Megtartalak, míg tart ez a kis élet
Mert egyedül szomorúan félek
Félek, hogy elveszítelek téged
Elengedni nem tudlak, míg élek

Megtartalak, mint szőlőszemet a fürtje
Ha ősszel megérik, akkor van szüretje
Hideg dér megcsípi az ágat
Elengedlek örökre, mint levél a fákat

S ha végleg elengednélek
Szomorú magányom a távolba réved
Szürke felhő eltakarja előlem a napot
Örökké várok rád, míg meghalok







MI ÖSSZETARTOZUNK
/Nemzeti Összetartozás Napja/


,,Mint bontott kéve
Szét hullt nemzetünk"
De mi összetartozunk
Összefog anyanyelvünk
Szívünk

Nem győzhet rajtunk
Ádáz támadás
Vágtathat fölöttünk
Villámok hada,felhő vonulás
Nem lehet minket széllel kergetni
Viharok harcába felül fogunk kerekedni
Mert mi összetartozunk !!!
Magyarok vagyunk
Fogjuk majd egymás kezét
Felemeljük az égig
Istenhez érjen fel a kezéig
S áldást kérünk tőle
E szét zilált, elfogyó nemzetre
Áldást kérünk tőle
Áldja meg a magyart
Szűnjön szenvedése
Összetartó nemzet ne legyen elveszve

Mert tudjuk mi, mind ahányan vagyunk
Nem feledjük soha földünk, otthonunk
Szét hullott a nemzet apró darabra
De csak a föld szívünk soha
Mert mi összetartozunk
Ha menny és föld is leszakad
Szívünk egy ritmusra ver
S örökre magyar marad
Míg Isten áldása velünk
S egy az akarat !!!!!!!
Mert mi összetartozunk !!!







MONDD KEDVESEM!


Ó március, te kikeleti varázs
Ragyog a fény csábítva int felém
Érzi e a szíved, amit én
Új életre kelt március reggelén

Ó, mondd kedvesem
Érzed már jön a tavasz csendesen
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő
Simogatja szívedet a szellő

Virág szirmokat nyitogat a napsugár
Selymesen melengeti őket, s táncot jár
Csobban a patak, rohanni van kedve
Ó, kedvesem érzed-e a tavaszt szívedben?

Millió nyíló virág int feléd
Illatukkal csodás az erdő,a rét
Méh zümmög, szorgosan súgja
Nyíljatok kedveseim itt a tavasz újra

Hallod-e a madarak kórusát
Neked küldöm e csodás melódiát
Lelkünkben is egy új dal muzsikál
Mert tavasz van, s madár dala száll

Ó, kedvesem boldog e dal
Úgy szárnyal, mint egy diadal
S a virágok neked is nyitják szirmaikat
Neked üzenek,ugye boldog vagy?

Mert eljött a szép tavaszi varázs
Öröm, szeretet látomás
Szívem dala száll feléd
Köszöntsük a tavasz virradat reggelét







"MONDOTTAM, EMBER: KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!"

(Madách Imrére emlékezve:"Az ember tragédiája")
1862.


Ó, Istenem, mily nagy ez a küzdelem!
Mily nagy súlyt ültetsz vállukra,
Jövőbe látó költőknek, a váteszeknek
Mily nagy feladatot adtál, hogy írjanak!
Írja meg a valót, a szépet, vagy a poklot,
Mert most készülsz ránk zárni a kaput.
Lucifer nem nyugszik, életet követel,
Mit Isten alkotott, pokol nyeli el?
Mily nagy feladatot ruháztál a költőkre!?
Írjon mindenről, lásson a jövőbe!
Figyelmeztessenek bennünket időben,
Ne irigykedjünk, tartsunk végre össze!!!

Sok költő fogott tollat Madách Imre óta,
Írják soraikat magukra gondolva.
Nemzetet a veszedelemtől ritkán óva
Tragédiánkat kevesen látják, vagy nem akarják!
Szegény nemzetünk, bíz sokan elhagyják!
Sorsára, hagyatva vívja a saját harcát,
Ki lesz majd, aki a sorsunk új fejezetét megírja?
Az élet színpadán a nemzet jövőjét megmutatja,
Ki lesz, ki a bajból a nemzetet kivezeti,
Ki lesz, ki költők sorsát vállára veszi,
Keserű szívvel a nemzet jövőjét megénekli?

Mert sötét fellegek gyülekeznek nemzetünk egén!
Hogy pokol lesz-e vagy mennyország, ki lesz, ki megfejtené?
Megírtad költőtárs "Az Ember tragédiája-t"
Mégsem figyeltek rád, országunk licitálják.
Küzdelmes sors, az kijutott bőven,
Szétdarabolt nemzet jövője sem felhőtlen.
Bizakodva tekintünk fel az égre,
Sorsunk jobbra fordulását Istentől remélve.
Oda jutottunk, már egymásban sem bízunk,
Szétesett családunk, veszélyben otthonunk.

Elmentél költőtárs, csillagként ragyogva,
Költészetednek, művednek ki lesz folytatója?
Ki mutatja majd meg a helyes utat nekünk,
Hisz hit nélkül, bizalom nélkül elvész nemzetünk?!
Szép magyar nyelvnek ki lesz a pallérozója,
Ki lesz Istennél, aki értünk szépen szólna?

Kérd az Istent Te is ott fent közbejárással,
Enyhüljön meg felénk ily sok szenvedés láttán!
Mindig a magyart áldozták a harcok oltárán,
Védjen meg bennünket, ne hagyjon árván!
Küzdünk mi mindnyájan erős küzdelemmel,
Békével tűrünk, bizakodó reménnyel,
Ne engedje, hogy ifjúságunk világgá szaladjon,
Csak a fiatal és a gyenge öregje maradjon!
Mire születtünk, mindig csak küzdelemre?
Reménységet kérj e meggyötört nemzetnek,
Ne legyen győzelme Lucifernek az Isten felett!
S az emberek figyeljenek az Isten intő szavára,
Ne jusson a nemzet ismét a poklok kínjára!







MOSONMAGYARÓVÁR GYÁSZNAPJAI /1O.26/


Még mindig halljuk éneküket!
Könyörögve kérték Istenüket
Daluk reménykedve szállt
Adjon Isten szabad hazát!

De a fegyver szava elnyomta a dalt
Száz torokból szakadt a jaj
Golyószóró,kézigránát kaszált
Hozott fegyvertelen emberekre
Kegyetlen halált

Mosonmagyaróvár népe
Gyászolsz-e már ?
Szíved mélyén őrzöd
A Hadúr diadalát !

Gyásznapot hirdet az egyik
Még mindig helyesel a GAZ
Élőnek nem nyújt vigaszt
A megbocsátás elmarad!

És a holtak nem beszélnek
De nyílik sírjukon virág
Gyertyák lángja lobban
Kegyelmet még nem ad a Világ!

Még mindig halljuk éneküket
Hangjuk az Istenhez szállt
Sírhalom jutott nekik
Nekünk fájdalom és néma gyász!

Lenn a sírban ott pihennek
Nekik szól a kegyelet
Élő még mindig siratja
A fájó,múló emléküket!










NE HAGYJ ITT TESTVÉR!"


Ne hagyj itt Testvér, megfagyok
Segíts felállni, mert meghalok
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

És csend, fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé

Már nem ágyú támad
Nem szól a Sztalin orgona
Szél és a fagy üldözi a katonákat
Nem tudják merre a ,,Haza"

S ki hazajutott,éhezve,fázva
Rongyosan ,megcibálva
Csak az tudta,mi veszett el oda kin
A túlélőnek megmaradt a kín

S a ,,Testvér"nem felejtett soha
Szólt fülében az ágyú szó,s" Sztalin orgona"
Csend honol azóta is,néma csend
Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent

,,Ne hagyj itt Testvér"meghalok
Elcsitultak,elnémultak az áldozatok
Már csak alig él egy-két katona
Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora
S a Don kanyarban néma csend honol
Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat
Alussza álmát a jeltelen sír alatt
Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart

Elmentek az évek,csendben ,el
Róluk csak a kegyetlen szél énekel
Hogy fagytak meg hős fiak
Áldozatként ott túl ,a Don alatt

De eljön majd az idő
Mikor megint fúj a szél
A hősök tetteiről egy igaz legenda kél
Az utókor róluk hősként beszél.







NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ HANNÁCSKÁMNAK

Mint a tavasz virága
Nyiladozol szépen
Szívem boldogsága vagy
Én gyönyörűségem

Nyíljanak hát neked
Virágok a kertben
Örömöt adsz nekem
Boldog tőle a lelkem

Oly szép virágcsokrot
Nem tudok én adni neked
Mint az én szívemnek
Jelent a te szereteted

Kívánom boldog légy
Drága kis virágom
Lelked jóságát ismerjék meg
Ezen a világon

Szüleid kertjében
Nyiladozzál szépen
Áldom a jó Istent
Unokámnak téged adott nekem

Tavasz van, nyílik sok virág
Eléd viszem minden virágát
Idősödő karommal átölellek
Sok boldogságot kívánok neked.







NEKED SZEDTEM


Neked szedtem
Csokorba ibolyát
Fehéret és lilát
Ott remeg a szívem benne
Ibolya kis közepébe
Terítve volt a fák alja
Ember szívet csalogatta
Gondoltam te is megörülsz tőle
Ha illatozik majd kezedbe

Neked szedtem, rád gondoltam
Ibolyától boldog voltam
Itt a tavasz ő is tudja
Örömöt hoz az otthonba
Neked szedtem ibolyámat
Ne nyomja szíved a bánat
Öröm költözzön a lelkedbe
Ha a csokrom veszed a kezedbe







OLYAN VAGY NEKEM


Olyan vagy nekem
Mint a lámpa fénye
Életem sötétjében
Világítasz még nekem
Ott túl a fény özönén
S hangod sem hallom én
Mégis világít, mint lámpafény

Olyan vagy nekem
Hol tavaszi virágzással
Hol nyári nagy meleggel
Hol őszi lombhullással
Hol téli zúzmarával
Jössz felém, s bántod szívemet

Olyan vagy nekem
Mint tavaszi zápor után
Az égen a szivárvány színe
Vagy nyári zivatarban
Az ég csattanó zengése
Mint augusztusi éjszakában
A csillagok hullásának fénye
Hol nyári nagy meleggel
Hol őszi lombhullással
Hol téli zúzmarával
Jössz felém, s bántod szívem

Reményem vagy nekem
Mint a nap ragyogása
Majd ősszel sűrű köd hullása
Melyen nem láthatok át soha
Csak hangod hallom a sötétben
De már nem látom utam a messzeségben
Reménytelenség vagy nekem
Mint zimankós égnek sűrű hóesése
Nem várom már kedves szavad
Didergő télben megfagy a gondolat
De még levegő vagy, ki kicsit éltet
Mert levegő nélkül megfagy a lélek







Ó ÉN ÉDES HAZÁM!


Ó én édes Hazám
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni

Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben haza hívni
Hogy tudsz mély szakadék felett
Hidat átvezetni

Ó én édes Hazám
Ki szánja meg gyötrő sorsodat
Ki vigasztalja meg szomorú fiaidat
Ki védi meg gyenge magzatodat

Lesz-e még benned erő s akarat
Fel emeled-e még fejed
Mozdítod-e még gyenge karodat
Fény felé fordítod-e még arcodat

Ugye látszat, az hogy beteg vagy
Már lábadozik tested
Belső tüzed lángja nemsokára
Életerővel perzsel

Tavasz jön már újra!
Hozza a lángot
Erőt ad neked igaz ifjúságot
Zászlóvivő reményt, boldogságot







Ó, HOL A SZÍVED MAGYARORSZÁG!?


Ó, hol a szíved Magyarország?!
Hol a boldogság vár ránk?
Budapest vagy Dobogókő?
Csak ne mossa könnycsepp eső

De látom bizony könnyed hullik
Bánatod az csak nem múlik
Az emberek egyre bántják
Kufároknak eladják!

Drága hazám Magyarország!
Ki gyógyítja meg szíved bánatát?
Össze kellene már fogni!
Ne csak mindig acsarkodni

Édes hazám Magyarország
Érzem én szíved bánatát
Nem látom a régi színed!
Bánattól alig ver a szíved!

Mert hol dicsérnek, hol eladnak
Hangja itt nagyobb a gaznak
Hazugságtól jár a szája
Földjeidet licitálja!

Ó, te szegény Magyarország!
Szíved is elorrozzák
Vigyáz arra, ki szeret téged
Ne ülj fel szavára az ellenségnek!

Ó, te szegény édes hazám!
Fáj a szívem a sorsod láttán
Kufárok civakodnak, marakodnak
Kifosztva magadra hagynak

Ne hallgass a hamis szóra
A téged külhonban árulóra
Ne keseregj, emeld fejed
Arra hallgass,aki szeret!!!

Ó, hol a szíved Magyarország?!
Megvédjük, bár hol van, vigyázunk rád
Istent kérjük segítsen meg
Hogy a jó emberek megvédjenek!!!







ŐSI FEJFÁK A SÍRKERTBEN
/fejfa kerítés a Búcs-i temetőben /


Szomorú emlékek
Mindig visszatérnek
Fájó szívvel üzennek
A jövő nemzedéknek

Mit üzen a néma
Sorba állított fejfa
Nincs már neve sem
Ki nyugszik alatta

Neve sincs magyarnak
Ősi keresztfának
Üzenő jele van
A jövő fiának

Akik itt nyugszanak
Ősi magyar földben
Emlékük fenn marad
Minden eljövendőben

Sirassatok minket
Gyúljon értünk gyertya
Hősként is itt nyugszunk
Fejfák alatt sorban

Fejfák alatt némán
De mégis megüzenve
Életünk nem lesz soha elfeledve
Tiértetek éltünk bízva a jövőben

Járom a sírkertet,szívemen bú,bánat
Látom sorakozni néma fejfákat
Tisztelettel gyújtom szavakból gyertyákat
Lelkemet értetek szorítja bánat

Nyugodjatok hát ősi magyar földben
Támadjatok fel ha végítélet zörget
Adjatok erőt nekünk az élőknek
Bánattól a szívünk ne szakadjon meg!







PETŐFI SÁNDOR EMLÉKE ÉL




Ó nagy költője a
nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor
temetnek
Talpra magyar itt az ideje
Hányszor
tagadnak meg
Szívükből kivetve
Sírodat
megtalálva
Hányszor sírnak,sírodat
megásva

Támadj fel újra,mert itt az idő
Magyar
nemzetedre ismét
Ráhajlik a szemfedő
Ismét
kifeszítik a szent lobogót
Magyart,székelyt,te
add meg a jelszót
Talpra magyar,vagy ne
siránkozzál
Nemzeted sírjánál ne imádkozzál
Állj
fel ismét romjaid alól
Itt a tavasz,ismét
kivirágzol

Talpra magyar,szólítsd újra
nemzeted
Nem magyar,aki bajban kesereg
Ne
hagyjátok,hogy a megszenvedett földet
eladják
Karvalyok lepjék el ismét a
hazát
Hányszor álltunk fel talpra mi
magyarok
Hányszor ontott hősként vért fiatok
S
mindig felálltunk,ha vészek dobáltak
Megmutattuk
erőnk,tudásunk a nagyvilágnak

Petőfi él,ismét
megtalálták
Tavaszi légben lengeti a nemzet
zászlaját
Ti ne értenétek,ismét március
van
Eljött a tavasz ,ismét megújultan
Nem
hagyjuk a nemzetet a földbe taposni
Önmagunkért
megint talpra fogunk állni
Zöldell a vetés,az
arat majd,ki vetette
Nem lesz a magyar senkinek
szolga népe

Petőfi él,újra feltámad
Talpra
állítója lesz e szomorú hazának
Mert a hősök az
istennél szót szólnak
Ne engedje vesztét a
szegény magyarnak
Nyújtsa neki karját,hogy fel
tudjon állni
Ne legyen járma, ne lehessen
leigázni
Mert a hitében mindig bízott a
magyar
Mindig talpra állította ,ha jött a
zivatar

Tavasz van,Petőfi tavasza
Lelkünk
újra kivirulva
Zászlóink lobognak a
szélnek
Reményt ad-e szomorú nemzetnek
Talpra
kell állni itt mindenkinek
Mert összefogunk, s
egyetértünk valahára
Mert Petőfi szellemét a
nemzet megtalálta
Békét üzen a nagyvilágba







REKVIEM AZ ÁSOTTHALMI TANYÁKÉRT
/Tűzvész:1993.-ban/


Kidőlt,bedőlt kicsi ház,
omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,
átsüvít rajta a szegénység
Udvara rendezett,
tele rőzsével és fával
Öreg ember tipeg,vödörrel kezében,
Meg-meginog,megáll a nagy szélben
Hajlott a háta,mint a tanyáé
Látszik már nem bírja a vödröt
Hátán cipel,vagy nyolcvanöt esztendőt
Vízért megy a szomszéd fúrt kútjához
Lábai csoszognak,alig ér el az udvarhoz
Jókorát iszik a csobogó vízből,
S megtörli bajuszát,s hátradől
Kifakult kalapját leveszi fejéről
Letörli homlokát,s megnyugszik belől.
Nem zavarja senki,csak a méhek zaja
Őzgida szalad át az úton,ő megbámulja
Mert ide jár ő évtizedek óta
Szomszéd engedi,neki van ártézi kútja.
Nyugalmát nem zavarja senki,itt nincs politika
Ámulva,bámulva nézi az eget,lesz-e eső
Mert bíz a nap nagyon éget !

Egyszer csak meglátja a házán
Tűzkakas kukorékol,kegyetlen hangján!
Futna szegény haza,de lábai nem bírják
Látja leégni, szalmatetős kis házát !
Mire odaér,ég ,mint a pokol
A szél a pörjével már a fenyvesben lohol
S nincs megállás ég már a másik tanya
Menti életét,aki csak tudja !
Szél feltámad,nincs kegyelem sehol
Rászakadt mindenre a menny és a pokol
Jön a segítség,a tanya nincs sehol!
A ,,Szent család" képe a hamuba hull
Küzdenek az emberek,hogy a tűzet eloltsák
Megsemmisülve dőlnek össze a tanyák!
S vége,mindennek vége!
Kegyetlen sors,fájó annak ,aki megélte!
Egy traktor szikrája csiholta a tűzet
Nem volt ily nagy tűz,mire ember emlékezett !
Fájó,holdbéli a tájék,minden hamu,üszök,az élő fa ég
Az öreg ember csoszog a hamuban
Elered a könnye,mint,ha patak volna
Siratja a semmit az éveket
Itt nevelt fel kilenc gyereket!
Felemeli a hamuból a ,,Szent család" képet
Ez maradt meg csodaként,a többi szénné égett!
- Elfogytak a tanyák,rossz idő jár erre!
Még az Isten is haragszik,tűzzel felperzselte !
Kihalnak az öregek,mind reményt vesztve !
Nincs már itt dolguk mennek a temetőbe.
Árvák a tanyák,senki se gondol vele
Elcsitult,elpihent gazdájuk örökre!







SZERETET FORRÁSA


Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja

Keresem a szeretet forrását
Mindenütt amerre járok
Pilis erdejébe táblára találok
Táblával van jelezve
Merre induljak fák rengetegében

Szeretet kútját, ha rá találok
Szomjazó lelkemmel forrásából ihatok
Kereshetem azt a forrást már rég nem találom
Ifjúságom óta elnyelte már a vadon

De mégis zarándok útra indulok
Új tavasz virágaitól felvidulok
Remélem a szeretet forrást megtalálom
Kútjából hozok neked is, nem sajnálom

Hogy merre induljak, útjelzők jelzik
Hol találom meg a forrás vizeit
Szeretet kútjában arcom megmoshatom
Fáradt lelkem felvidíthatom

S a szeretet kútjánál nem jártam hiába
Nekem is nyílik most a tavasz virága
Fáradt lelkem átkarol benneteket
Mert itt vagyok veletek, s szerethetek

S már nem is kell hozzá jel, sem útjelző tábla
Szívem aki szereti megtalálja
Tavaszi virágillattól ujjong a lelkem
A szeretet forrását megint megleltem







SZÉKELY KISLÁNY


Tipeg, totyog, meg-meg áll
Okos szeme csak úgy ragyog
Áll a baba, arca mosolyog
Ruhácskája díszes székely
Ezt nézzétek, büszkén lépdel

Megnövök én nem sokára
Édesanyja féltve vigyázza
Nézzétek ti jó emberek
Hogy nevetek,hiszen megyek !!!

Pár hónapos őkelme
Göröngyös az út előtte
De gondos hittel, szeretettel nevelve
Ő lesz szülei szeme fénye
Honnak-honleányi büszkesége!!

Tiszta kék ég ragyog rája
Arany a nap sugárkája
Vezeti őt Édesanyja
Tipp-topp jár büszkén előre
Vigyázva lépj baba,de ne félve

S múlik idő eljár gyorsan
Gyermek kislány felnő hamar
Szíve székely, magyar dala
Csinos rajta a szőttes ruha
Székely honban büszkén hordja

Mert lelkében is székely magyar
Jöhet száguldó zivatar, sötét felhő
Így tanították, hogy ha megnő
Az Isten is örömét lelje benne
Mert Édesanyja hűségre nevelte







SZÍVEM TELE CSILLAGOKKAL


Havasi gyopár te csillagok virága
Mennyből Isten küldött boldogságra
Megdobban a szíve, ki rád tekint
Elfogja az öröm, s boldog lesz megint
S szíve szikrázó csillagokkal telve
Boldog lesz a lelke
Sziklák magaslatán nyílt virág
Elérhetetlen vágy
Az legyen csak boldog ki meglát

Isten csillagjait magasra repítette
Ne tudjon leszakítani gyarló ember
Ragyogj,fenn magasan,magányosan
Hirdesd tiszta hited
Csak az igazán a tied
Kinek csillagokkal van eltelve szíve
Fehér szirmaid a tisztaság színe
Annak nyílj, ki megérdemelte

Szívem tele csillagokkal
Bársonyos fehér gyopárral
Tudom te az enyém soha nem lehetsz
Tudom te csak fenn a csúcson szeretsz
Magányos csillagjaid csak annak adod
Ki megmássza érted a magaslatot
Havasi gyopár Isten jókedvében azért adott
Gyönyörködjenek benned ott fenn az angyalok.







SZÓLALJ HEGEDŰ, TÖRÖTT HEGEDŰ


Tavasz nyitott, erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt, törött

Szólaltattam, hangját csaltam
Nekem is szól, talán halkan
Virágos réten gerle hangján
Búgó, kedves dallamán

Szólj csak hegedű
Szívem oly keserű
Tavasz dalával szólj hozzám
Szólj hegedű, víg nótám

Margarétás, virágos rét
Ez a tavasz gyönyörű szép
Sírj csak hegedű, új nótát
Szívemnek víg nótát

S régi dalra jön derű
Hegedű hangja gyönyörű
Szívem kitárom
Elhozza boldogságom

Mert lelkem csupa dal
Ismét fiatal
Énekem zengve száll
Dalol velem a sok madár

Virágos tarka rét
Viszi a szellő lágy zenét
Halkan dalolom
Hegedű szóval szárnyalom

S mindent feledek
Bút mi betemet
Ifjúságom vissza jár
Hegedű dala messze száll







TANÚHEGYEK VAGYUNK


Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok, hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

Dombok fölé tanúhegyek nyúlnak
Romvárak tanúi a megélt múltnak
Lankáikon szőlő sorok futnak
Termő aranya a jó magyar bornak

Virágos a mező, tarka a rét
Erdők sokasodnak, szerte szét
Zúgó patakok nagy folyókká lesznek
Tavasz hozza a madár sereget

Mi is tanúi vagyunk a szép rónaságnak
Leírói a szeretett magyar tájnak
Vágtató ménes rohanásnak
Legelő gulyák tarkállásának
Túzok rikoltásnak, daru búcsúzásnak

Balaton hullámain csónak ringatásnak
Boldog dalt daloló vidám ifjúságnak
Táncoló jókedv, kurjantásnak
Reggelig tartó igazi mulatságnak

Már csak tanúhegyei vagyunk
Mind ez gondtalan világnak
Egyre nehezebb napok járnak
Búsulunk a félelem keltő mának

Felfordult világ, idegen népek
Hitünket,otthont,hazát nem ismernek
Pusztító háború elől menekülnek
Szép hazám téged arcul ütnek







TAVASZI VARÁZSLAT


Ó millió virágos tarka rét
Hallod a dalt, dúdol a szél
Méhröptű zümmögő dalát
Az örök tavasz óda dallamát

Ó érzed-e a tavasz varázsló illatát
A szellő lágy fuvallatát
A napsugár selymes simogatását
A virágözön halk nyitását

Ó látod-e a fehér gém figyelő sétáját
Pipacs,szarkaláb,búzavirág nyílását
A mező tarkálló virágát
A madarak párja hívogató táncát

Ó látod-e az erdő mélyén virágok nyitását
A fák, bokrok virág színének tobzódását
Mind, mind téged köszöntenek
Tavaszi varázslattal téged körülvesznek

Mert nincs szebb mikor a természet
Mély álmából újra éled
Isten áldása, nekünk ajándéka
Boldogság ez, mit ember szíve is megérez!







TAVASZ VAN, GYÖNYÖRŰ


Harmat cseppje hullott
Kertem virágára
Mint, ha téged siratna
Nagy bánatában
Napsugár kacsintott
Táncot lejtette
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve

Csak a szíved volt szomorú
Lelked marta keserű bú
Tova szállt boldogság
Hiába siratod
Vágyó szívednek,csak sírhalom
Elmúltak az évek
Szeretetet feledve
Azt szeretted igazán
Ki nem érdemelte

Vígan füttyent a rigó
Fütyülni van kedve
Hisz itt a tavasz csuda jó
Párját meglelte
Virág is kinyitott
Harmat csepp hullott kelyhére
Csak a te szíved szomorú
Örömöt nem érdemelte
Elmúltak a hosszú évek
Téged már elfeledve
Kikacagó szavai
Gúny van lelkébe

Harmat csepp hullik
Kertem virágjára
Bús szíved szomorú
Ég a szíved tája
Elmúltak az évek
Téged itt feledtek
Kacagva sorsodon
Öregnek neveztek

Természet vigasztal
Minden kis virága
Ha ránézel, szíved meleg járja
Van még az életednek
Öröme boldogsága
Szépet szerető lelkednek
Egyedüli vígsága
Méh röptű tavasznak
Örömök zsongása
Tavaszi zápornak
Szivárvány ragyogása
Tavasz van gyönyörű
Neked magyarázzam
Idősödő lelkednek
Felvidulása.







TURUL MADÁR ÚTRA KÉSZÜL


Turul madár útra készül
Száll a fellegekbe
Oda hagyva fészket hazát
Karmában viszi kardját nagy sietve

Turul madár száll az égen
Billegeti szárnyát
Keserűen repül messze
Siratja hazáját

Turul madár ne szállj messze
Nincs jó fészked idegenben
Szíved ott is keseregne
Magyar hazát nem feledve

Turul madár gyere vissza
Légy a magyar új vígasza
Ősi hazánk hű madara
Szíved máshol hazát nem találna

Turul madár száll az égen
Levelet hoz a csőrében
Távoli üzenet van benne
A magyar, a hazáját nem feledi idegenben

Mert igaz haza, hol bölcsőt ringat
Egy van csak a bús magyarnak
Szíve mindig haza vágyik
Ha sorsa jó is, szomorkodik

Turul madár szállj te haza
Fészked vár,ha más szét zilálta
Ha a sors gonosz itt te hozzád
Egy a hazád Magyarország!
Hozd a kardod,vigyázz reánk!!!










VIGYÁZZATOK!


Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait, mérgében ledobván!
Küldi felétek vad hadait
Elpusztítani ami szép, ami hit!

Vigyázz hazám szép Magyarország!
Fiaid megtévesztik, földed licitálják
Mondjatok NEM-et e sötét áradatnak!
Ne engedjétek, hogy eltapossanak!

Állítsátok meg ezt a vad veszedelmet!
Határon innen nem, túl mehet!
Elég volt már évszázadok harca!
Mindig más hozta a veszedelmet a magyarra!

Vigyázzatok, lelketekben a félelem ver tanyát!
Előlük nem lesz senki, ki védheti otthonát!
Elveszi hitedet, zsarolja lelkedet!
Pénz az úr, útjából mindent eltemet!

S akkor hol lesz helyünk?
E összekarolt Európában, ha elvész Istenünk?
Hazátlan marad, ki hazáját megtagadja!
Nem lesz hova fejét nyugodtan lehajtja!

NEM, NEM, NEM, elég volt Európa!
Rákentetek mindent a magyarra!
Jó lelkű, dolgos nép a magyar!
Határt emel, utolsó kincsét nem adja!

Vigyázzatok, egymás ellen ne uszítsatok!
Közben elveszik hitetek, nyugalmatok!
Nem, nem lesz szolga ez a nemzet
Ha a sátán rá is szemet vetett!

Eljött az idő, most vigyázzatok!
Védjétek hazátok, hitetek, otthonotok!
Ez az idő nem jön vissza soha!
Elvesztek, ha figyeltek a felbujtók szavaira!

NEM, NEM, NEM !
Nem kell e szent földnek az idegen!
Itt az idő, hogy összefogjatok!
Hogy hazátokért ismét kiálljatok!

Emeljetek magas kerítéseket!
Ne adjátok földetek, s hitetek!
Vigyázzatok drága hazánkra!
Mert, ha nem, keserű lesz tévedésetek ára!










 
 
0 komment , kategória:  Dáma Lovag Erdős Anna  
Címkék: esőcseppjeimmel, mosonmagyaróvár, figyelmeztetett, csillaghullását, bárányfelhőként, gyönyörködjenek, felhőtársaimmal, reménytelenség, összefoghatunk, összezörrennék, összetartozunk, versesköteteim, költőtársamnak, megmerítkezett, indítatásaként, költészetednek, osztálytársaim, megsemmisülve, hannácskámnak, gyönyörűségem, megcsonkított, verseskötetem, vértanúságára, harmatcseppet, tarkállásának, lombhullással, megszenvedett, veszedelemtől, közbejárással, összetartozás, gondolataidat, munkásságomra, lecsendesedik, összefogjatok, felébreszteni, tisztességgel, bölcsész karra, kedves Szépet, lelke mélyén, szép világ, kenyér ízét, szomjas anyaföldre, földet eladják, magyarra szenvedés, szép ország, nagy Dunai, emberként ment, tavaszi virradat, pacsirta trillázó, virág nyitogató, gyors patak, őszi bágyadt, Dáma Lovag Erdős Anna, DÁMA LOVAG ERDŐS ANNA VERSEI, Országos, Éltem Budapesten, CSERHÁT MŰVÉSZ KÖR, Kovács Éva, LÁTOM ŐT, Erdős Anna, Üdvözlöm Őt, Köszöntöm Őt, Erdős Annát, SZERETI MAGYAR FÖLDET, Csak, HÁROM JÚNIUS NEGYEDIKE, Szűz Mária, Magyarok Istene, BOLDOGSÁG TE VAGY NEKEM, BÚSAN SZÓL HEGEDŰ, CSEND VARÁZSA, EMLÉK KÉPEK ANYÁK NAPJÁN, Drága Édesanyám, Tanultam Budapesten, ÉLETEM FÁJA, FÉNYBEN ÚSZOTT, MOST KOLDUS SZEGÉNY, FÜLEMÜLE SZERENÁD, GITÁROM SZÓLJ MOST DALBAN, GYÖKEREINK MAGYARORSZÁG, FELHŐ LENNÉK, HIDAT VEREK, Szent Kristóf, Szeretetben Isten, Lehet Lajta, HORTOBÁGY DICSÉRETE, Bura Zsigmond, HOZZÁM TARTOZOL, Mert Te, REMEGŐ KÉZ, KÖNYÖRGÉS BÉKÉÉRT, LASSAN ELJÖN TAVASZ, LETESZEM VERS KOSZORÚM, Nemzeti Ünnepünk, Talpra Magyar, Nemzeti Összetartozás Napja, MONDD KEDVESEM, KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL, Madách Imrére, Madách Imre, Istent Te, MOSONMAGYARÓVÁR GYÁSZNAPJAI, Adjon Isten, NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ HANNÁCSKÁMNAK, NEKED SZEDTEM, OLYAN VAGY NEKEM, ÉDES HAZÁM, SZÍVED MAGYARORSZÁG, FEJFÁK SÍRKERTBEN, PETŐFI SÁNDOR EMLÉKE ÉL, Mert Petőfi, REKVIEM AZ ÁSOTTHALMI TANYÁKÉRT, SZERETET FORRÁSA, SZÉKELY KISLÁNY, Mert Édesanyja, SZÍVEM TELE CSILLAGOKKAL, Mennyből Isten, SZÓLALJ HEGEDŰ, TÖRÖTT HEGEDŰ, TANÚHEGYEK VAGYUNK, TAVASZI VARÁZSLAT, TAVASZ VAN, TURUL MADÁR ÚTRA KÉSZÜL, Mondjatok NEM-et,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Vajdahunyad vára........  Idézet........  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Medve Szurdok.......  Makó......  Facebookon kaptam Krisztinától  Szép délutánt !.......  Facebookon kaptam Annuska bar...  Az igazságot...  A borsmenta gyógyhatásairól  Mosoly......  Neved napja - Névnapok hónapok...  Az ananász gyógyhatásairól  Foszlányka  Tyúkszem ellen - otthon  Kellemes délutáni pihenést  A kognitív hanyatlás ellen  Jó éjszakát  Ínygyulladás kezelésére  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Nagyon szép.......  Szúnyogcsípés csillapítására  Gondolat.....  Facebookon kaptam  A fotelban ülünk...  Szép estét kedves látogatóimna...  Együttérzés hiánya a szeretet ...  Gondolat.....  Harmonia.......  Facebookon kaptam  Kellemes délutáni pihenést  Szeged......  Facebookon kaptam  Tyúkszem ellen - otthon  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Élet  Makó......  Vannak emberek, akik  Szép estét ! ......  Facebookon kaptam  Szép mai napot !........  Foszlányka  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A csípős paprika gyógyhatásair...  A régi ház  Szeged......  Vannak emberek, akik  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  A régi ház  Facebookon kaptam  A fotelban ülünk...  Facebookon kaptam  Aloe vera gyógyhatásairól  Facebookon kaptam  Nagyon szép.......  Az ánizs gyógyhtásairól  Falu a hegyoldalban........  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Kellemes délutánt  Naplemente.......  Spurgeon - Június 22  Jól megnövesztette.......  Szép estét ! ......  Facebookon kaptam  Az élet rossz, kegyetlen  Szép estét kedves látogatóimna...  Szép mai napot !........  Kellemes délutáni pihenést  Facebookon kaptam  A fahéj gyógyhatásai  Szúnyogcsípés csillapítására  Miklós Nyisztor: Janka liliom  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Szép délutánt !.......  A borsmenta gyógyhatásairól  A csicsóka gyógyhatásairól  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Együttérzés hiánya a szeretet ...  Facebookon kaptam  A búzafű gyógyhatásairól  Gondolat.....  Facebookon kaptam  Gondolat.....  Mosoly......  A csipkebogyó jó hatásairól  Szép mai napot !........  9 hónap  Facebookon kaptam  Gondolat.....  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
bölcsész karra, kedves Szépet, lelke mélyén, szép világ, kenyér ízét, szomjas anyaföldre, földet eladják, magyarra szenvedés, szép ország, nagy Dunai, emberként ment, tavaszi virradat, pacsirta trillázó, virág nyitogató, gyors patak, őszi bágyadt, madár boldog, tavaszi szellő, boldogság ismét, hegedű szól, magány dala, szív fájdalma, csend palástja, vonat kattogása, megkésett bagoly, anya pótló, szép világon, élet peremén, múlt tagadja, fényes múlt, isten ostora, anyaföld tisztességgel, fellegekbe Istenhez, lila orgona, esti szerenádját, emberi lelket, csodát megköszöni, csodás harmóniát, szeretet himnuszát, nagy világra, nyújt neked, magyar tudat, családi fészek, árral hazád, áradat gyökerestül, földnek könnyeimnek, felhőkkel kergetőznék, embereknek szép, égen elvégeztem, földet öntözöm, földbe örökre, szobor folyó, világon senkinek, szürke gulya, híres ménes, szomjazót csalogatja, állatok itatóját, gyermek arcán, kézben elindultak, kapun túlra, múló időben, hosszú útra, örök szeretetet, hadba indulónak, meggondolt béke, hiába ontott, lágy napsugárnak, tavaszra vártak, madarak csivitelve, tavasz beköszönt, tavaszi fényt, örök fájdalomra, nemzet miért, haza hívta, szegény magyarra, hősök emléke, célért indulunk, hőseink értünk, gomolygó felhőt, pirkadat hajnala, reggeli harmatcseppet, távolba réved, nemzet apró, föld szívünk, fény csábítva, tavasz csendesen, tavaszt szívedben, tavasz újra, madarak kórusát, virágok neked, szép tavaszi, tavasz virradat, ember tragédiája, veszedelemtől ritkán, saját harcát, élet színpadán, nemzet jövőjét, nemzetet kivezeti, kijutott bőven, helyes utat, magyart áldozták, , ,
2022.05 2022. Június 2022.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 87 db bejegyzés
Összes: 4385 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 69
  • e Hét: 9285
  • e Hónap: 39433
  • e Év: 351763
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.