A csavargó csigabiga___________________________(#9)- Juhászné Szunyogh Mária
A három hóember ___________________________(#79)- Juhászné Szunyogh Mária
A hét ügyes tapsifüles__________________________(#4)- Juhászné Szunyogh Mária
A legszebb szem__________________________(#90)- Sipos Lajosné
Amikor még kicsi voltál__________________________(#43)- Juhászné Szunyogh Mária
A mi tanító nénink__________________________(#89)- Sipos Lajosné
Andriska és a fogas__________________________(#88)- Juhászné Szunyogh Mária
Aranyszárnyú nyár_____________________________(#66)- Juhászné Szunyogh Mária
A szemtelen szúnyog___________________________(#51)- Juhászné Szunyogh Mária
Az első iskolanap______________________________(#82)- Szilágyiné Kőszegi Mária
Az első hó____________________________________(#96)- Juhászné Szunyogh Mária
Az első iskolanap______________________________(#)- Gizella Lapu
Az égi pék____________________________________(#12)- Juhászné Szunyogh Mária
Az unatkozó hátitáska___________________________(#81)- Gizella Lapu
Április________________________________________(#60)- Juhászné Szunyogh Mária
Árva csacsi____________________________________(#1)- Juhászné Szunyogh Mária
Balambér______________________________________(#74)- Gizella Lapu
Bálint iskolás___________________________________(#68)- Gizella Lapu
Bőkezű július___________________________________(#55)- Juhász Lajosné
Brekeke________________________________________(#71)- Ősz Dánielné
Búcsúzik Télapó________________________________(#18)- Juhászné Szunyogh Mária
Búzavirág_____________________________________(#65)- Juhászné Szunyogh Mária
Cérnalábú zápor________________________________(#48)- Juhászné Szunyogh Mária
Cinkék a fán___________________________________(#10)- Juhászné Szunyogh Mária
Csemegéző csízek______________________________(#24)- Juhászné Szunyogh Mária
Csipkebokor új szoknyája_________________________(#21)- Juhászné Szunyogh Mária
Csupakék_____________________________________(#56)- Juhászné Szunyogh Mária
Didergők______________________________________(#20)- Juhászné Szunyogh Mária
Első hó_______________________________________(#101)- Gizella Lapu
Elsőosztályosok_________________________________(#69)- Juhászné Szunyogh M
Édesanyám szeme______________________________(#91)- Juhászné Szunyogh Mária
Édesapa születésnapja___________________________(#41)- Juhászné Szunyogh Mária
Én korán kelek___________________________________(#77)- Sipos Lajosné
Évi autója__________________________________-___(#32)- Juhászné Szunyogh Mária
Falevelek______________________________________(#94)- Gizella Lapu
Farsang az oviban_______________________________(#6)- Juhászné Szunyogh Mária
Fehér, lila orgonák_______________________________(#37)- Juhászné Szunyogh Mária
Gesztenyevirágok_______________________________(#62)- Juhászné Szunyogh Mária
Gólya a réten___________________________________(#7)- Juhászné Szunyogh Mária
Ha itthon vagy__________________________________(#44)- Juhászné Szunyogh Mária
Ha nagy leszek _________________________________(#2)- Juhászné Szunyogh Mária
Haragszik a varjú________________________________(#46)- Juhászné Szunyogh Mária
Hol a hó, Télapó?________________________________(#14)- Juhászné Szunyogh Mária
Hópihék_______________________________________(#25)- Juhászné Szunyogh Mária
Hóvirágos zöld szoknyában__________________________(#92)-Sipos Lajosné
Ibolya_________________________________________(#36)- Juhászné Szunyogh Mária
Igazi ünnep ez a nap!____________________________(#40)- Juhászné Szunyogh Mária
Itt a tavasz!_____________________________________(#54)- Juhászné Szunyogh Mária
Járni tanul Gergő________________________________(#52)- Juhászné Szunyogh Mária
Jókedvű köszöntő________________________________(#100)- Gizella Lapu
Jön, jön Télapó__________________________________(#15)- Juhászné Szunyogh Mária
Jött őszanyó___________________________________(#49)- Juhászné Szunyogh Mária
Kakukkfűdal___________________________________(#93)- Juhászné Szunyogh Mária
Kati vers_______________________________________(#72)- Juhászné Szunyogh Mária
Kengurusdi_____________________________________(#22)- Juhászné Szunyogh Mária
Készülődik Télapó________________________________(#97)- Juhászné Szunyogh Mária
Krikszkraksz_____________________________________(#80)- Juhászné Szunyogh Mária
Madárijesztő___________________________________(#47)- Juhászné Szunyogh Mária
Madárijesztő vigasztaló___________________________(#23)- Juhászné Szunyogh Mária
Margaréta______________________________________(#61)- Juhászné Szunyogh Mária
Melyiket válasszam?______________________________(#73)- Sipos Lajosné
Mennyi apró télapó_______________________________(#5)- Juhászné Szunyogh Mária
Mesetó________________________________________(#58)- Juhász Lajosné
Meséltél és meséltél_____________________________(#53)- Juhászné Szunyogh Mária
Milyen színű?___________________________________(#39)- Juhászné Szunyogh Mária
Minek a medvének bunda?________________________(#19)- Juhászné Szunyogh Mária
No de ilyet!____________________________________(#67)- Csuja Ilona
Nyújtózik a hóvirág______________________________(#34)- Juhászné Szunyogh Mária
Nyuszik lakomája_______________________________(#99)- Dudog Istvánné
Odalett a meleg_________________________________(#30)- Juhászné Szunyogh Mária
Pattan a rügy___________________________________(#35)- Juhászné Szunyogh Mária
Pereces_______________________________________(#70)- Gizella Lapu
Pipacs________________________________________(#75)- Nagy Miklósné
Piros kendős tulipánok___________________________(#27)- Juhászné Szunyogh Mária
Portulácskák___________________________________(#63)- Juhászné Szunyogh Mária
Ribillió_________________________________________(#28)- Juhászné Szunyogh Mária
Síró-rívó november______________________________(#95)- Juhászné Szunyogh Mária
Sül a fánk______________________________________(#26)- Juhászné Szunyogh Mária
Szeptember elseje_______________________________(#85)- Sipos Lajosné
Szitakötők_____________________________________(#64)- Juhászné Szunyogh Mária
Szivárvány_____________________________________(#57)- Juhászné Szunyogh Mária
Szól a csengő___________________________________(#86)- Sipos Lajosné
Tanítóinknak____________________________________(#83)- Juhász Lajosné
Tanítómnak _____________________________________(#3)- Antalffy Mihályné
Tavasz a várva várt_______________________________(#33)- Juhászné Szunyogh Mária
Tavaszkiáltó____________________________________(#59)- Juhászné Szunyogh Mária
Tavaszváró mondóka_____________________________(#45)- Juhászné Szunyogh Mária
Télapót várom___________________________________(#13)- Juhászné Szunyogh Mária
Télkergető______________________________________(#76)- Juhászné Szunyogh Mária
Tél, örömhozó__________________________________(#17)- Juhászné Szunyogh Mária
Tojáshéj koppan_________________________________(#31)- Juhászné Szunyogh Mária
Újesztendő!____________________________________(#98)- Gizella Lapu
Új esztendő vendégei____________________________(#38)- Juhászné Szunyogh Mária
Új iskolánk_____________________________________(#84)- Gizella Lapu
Útban van már Télapó____________________________(#11)- Juhászné Szunyogh Mária
Útra kelt a nyár_________________________________(#29)- Juhászné Szunyogh Mária
Van nekem egy csodás___________________________(#16)- Juhászné Szunyogh Mária
Varázslat történt_________________________________(#87)- Sipos Lajosné
Verekedő Dani__________________________________(#78)- Gizella Lapu
Villám villan____________________________________(#50)- Juhászné Szunyogh Mária
Zenélő fa_______________________________________(#8)- Juhászné Szunyogh Mária
Zsémbes Zsófi ébredése__________________________(#42)- Juhászné Szunyogh Mária
Antalffy Mihályné
Csuja Ilona
Dudog Istvánné
Juhász Lajosné
Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
Nagy Miklósné
Ősz Dánielné
Sipos Lajosné
Szilágyiné Kőszegi Mária
Egy csacsi az utat rója.
Nincs gazdája, gondozója.
Elfogyott az eledele,
ha nem talál, mi lesz vele?
Búsan kocog, nagy a sár.
A nyárnak hűlt helye már.
Egyszer látja, bogáncs, dudva
hajlik ki az országútra.
Felvidul a csacsi képe,
lesz már finom csemegéje!
Ropogtatja, rop-rop-rop,
Esik eső, kop-kop-kop.
Árva csacsi ázik-fázik,
i-á, i-á, nagyot ásít.
Jóllakott, hát keresett
feje fölé fedelet.
Bánja is már, ha esik!
Elbóbiskol reggelig.
Ha nagy leszek, és te kicsi,
tiéd lesz a babakocsi,
kiviszlek a játszótérre,
lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, Te majd játszol,
várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
hozok cukrot, kenyeret,
banánt is , mert szereted!
Hazajövök, ölbe veszlek,
úgy szeretlek, úgy szeretlek!
[link]
Jaskó Emma rajza
Juhász Lászlóné Marika
(#3) 2010-03-15 08:42:59
Antalffy Mihályné [Irénke, küldte az IWIW-en.........................2009. június 10., 07:56 | 4607
................
Osvát Erzsébet: Tanítómnak.
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Andrist békítetted
nemegyszer a bével,
Borka is haragban
volt az ábécével.
Be sokszor biztattál:
- A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra, erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden, engedd,
hogy ezt megköszönjük.
Gyalogösvény,
patakpart.
A hét nyuszi
hova tart?
Versenyre kel
mind a hét.
Bajnoki cím
lesz a tét.
Megkapja
a legjobb futó,
legfürgébben
futni tudó.
Figyelik fák,
füvek őket,
tengelicék,
barna őzek.
Bámulja
hét vörösbegy,
hangyák közül
nem is egy!
Lesik, melyik
lesz a bajnok.
Melyik kapja
a sok tapsot?
Futóverseny
a javából!
A cél sincs már
messze, távol.
Ekkor bukkan
fel egy ember,
mint a sas,
oly éles szemmel,
vállán puska,
zsákmányra les.
No, hét nyuszi,
hű, most mi lesz?
Felneszelnek
ám a nyulak.
Hol lelhetnek
egérutat?
És egy röpke
pillanat -
hét nyúl
hétfelé szalad.
Így maradt a
vadász hoppon -
egy szerre
száz fán, bokron
felzengett a
madárének,
madárének
örömének.
Megszólalt a
róka, farkas,
mackó, mókus,
őz, a szarvas:
- Lám, lám, a hét
tapsifüles
milyen fürge,
milyen ügyes!
Megérdemli
mind a tapsot.
Éljen a hét
futóbajnok!
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka - emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.
Tágas réten
egymagába,
mintha volna
rét királya,
fehér tollú
gólya lépked -
keres, kutat
eleséget
két éhes
kis kelepének.
Csőrében a
csemegével
nagykevélyen
tekint széjjel.
Egy szarkaláb
mosolyog rá
kék szemével.
Csigabiga,
butuska,
mért mászol ki
az útra?
Csigabiga
megbánod.
Ezer veszély
les rád ott.
Maradj füvek,
bokrok közt!
Megvéd, elrejt
a sok zöld.
Nagy a világ,
óriás!
Kis csiga, rád
ki vigyáz?
Nicsak, pilinkél a hó!
Ezüst csengős
Cifra szánon
Útban van már Télapó.
Írtam neki levelet
,,Télapó, ha teheted
Hozz nekem egy repülőt,
Szélsebesen repülőt.
Kishúgomnak azt a mackót
Azt a piszén pisze mackót.
A tévében látta este,
És annyira megszerette.
Moszatnak, a kiskutyámnak
Hozz egy puha, meleg sálat.
Tudod, óvom, féltem nagyon.
Meg ne fázzék az udvaron.
Ha maradna egy kis pénzed
Kolbászt is végy neki kérlek."
Szitálni kezd az égi pék,
és hullanak a hópihék.
Óriási szitán át,
száll a pehely milliárd.
Milliárdnyi hópehely,
az égi pék habot ver.
Habos havon cinke nyom,
cinke szökdel a havon.
Fekete pont, fehér pont,
varjú károg: fázom, fázom.
Nicsak, pilinkél a hó!
Ó, be pompás, ó be jó!
Csengő-bongó
ezüstszánon
úton van már Télapó.
Üzenetem megkapta-e?
Elhozza majd, amit kértem?
Kishúgomnak hajas babát,
színes képeskönyvet nékem.
Apukámnak golyóstollat,
újat, mert a régi rossz,
anyukámnak meg papucsot,
bojtja legyen szép piros,
nagymamámnak meleg bundát,
nagyapámnak puha sálat -
tudom, megörülnek neki,
mert ők olyan sokszor fáznak.
Azt is üzentem még neki,
hogyha marad egy kis pénze,
vegyen magának narancsot,
csokoládét, banánt érte.
Csak egy baj van, kicsi kutyám,
kihagytalak tégedet.
De ne búsulj, együtt nézzük
a sok színes képet.
Télapó,
Hol a hó?
Puha, fehér takaró?
Elvesztetted
A naptárad
És nem tudtad,
És nem láttad,
A gyerekek
Várva várnak.
És a szánkók
A padon
Futnának a
Friss havon.
Hozd hamar a
Hópelyheket,
A gyerekek
Örüljenek:
A sok fénylő
Fehér hónak,
Hóembernek,
Hógolyónak.
Puha pihe pilinkél,
megpihen a fán.
Csilingelve, csengve
közeleg egy szán.
Tornyos kucsmájában
Télapó ül benne.
Arca, orra piros,
Mintha festve lenne
Huncut hópelyhecskék
bajuszára szállnak
s kacagva-nevetve
hinta-palintáznak.
Télapó szánkóján
sok-sok fenyőfácska,
a szánon meg ott van
ezerzsebű zsákja.
Mi van a zsebekben?
Megsúgom tinektek:
szebbnél-szebb ajándék
a jó gyerekeknek.
Ma este Télapó
s ezerzsebű zsákja
elindul kincsével
ha senki sem látja,
csendben házról-házra.
Évi, Peti, Zsuzska
várja is már nagyon.
Itt lesz nemsokára
s kipi-kop,
kipi-kop,
kopog az ablakon.
Hull a hó,
Hull halkan, fehéren.
Tenyérnyi kék sincs
Már az égen.
Sűrű rajokban
Pöttöm pelyhek
Minden ablakba be-belesnek.
Szánkó mocorog a padláson:
Véget ért már
A nyári álom.
A gyereksereg
Virgonc nagyon,
Kacagás fut át
A friss havon.
Csomagol
Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok
a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis
hó még,
jól becsomagolja:
-No, most már
indulok-
Csendesen mormolja.
Messzire
kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik,
csipogják
-Télapó, ég veled!
Hisz a telet átalussza.
Bebújik a barlangjába,
A hidegre fittyet hányva.
Mellette a kicsi bocsa,
Vígan horkol a sarokba.
Álmodik jó édes mézről,
Mackók kedvenc ételéről.
Csámcsog hozzá egy kicsit.
Pedig hát ez nem illik.
Brr, de fázom,
majd megfagyok.
Bárcsak sose
lenne tél!
Dideregnek
kicsik-nagyok,
de valaki
vígan él.
Ki lenne más:
a hósubás,
nagypocakos
hóember.
Áll a hóban
jókedvűen,
két nevetős
szénszemmel.
Új szoknyája
van a csipkebokornak.
Új szoknyáján
piros gyöngyök lobognak.
Tarka tollú
vendégmadár száll rája.
Tetszik neki
csipkebokor szoknyája.
Zöld mezőben
égőpiros kaláris.
Jó az íze,
tudja ezt a madár is.
Csivitelve
lakmározik belőle.
Piros is lett,
kárminpiros a csőre.
Kötényt kaptam
nagy-nagy zsebbel,
babám hordom benne.
Ott kucorog,
ott mocorog,
a kötényzsebemben.
Ha rajtam a kötényem,
kenguruvá válok.
Kiskengurum
cipelem,
hadd lásson világot!
Zsebemből
kikukucskál,
megpróbál kimászni.
Az én kicsi kengurum
mindenre kíváncsi.
Szélcibálta
rongyos ruha rajtad.
Csáléra áll
fejeden a kalpag.
A letarolt mezőn
felejtettek.
Senkifia
sem törődik veled.
Mégse szomorkodj -
majd ha hull a hó,
terül válladra
meleg takaró:
fehér csillagos,
puha prémpalást
elbújik benne
a rút szakadás.
A gyerekek
hókirálynak néznek.
Kerek szemmel
megcsodálnak téged.
Puha pelyhek,
hópihék,
pici, fehér
hócsibék.
Kavarogtok
kergetőzve,
megpihentek
bokron, fán,
az udvaron,
a kukán.
Tiszta lesz a
piszkos udvar,
hófehér
a háztető --
mint a frissen
mosott, vasalt,
fehér vászonlepedő.
Varázsoltok,
ti, bűvészek,
feketéből
hófehéret,
a csúnyából
csudaszépet
Úgy égtek, ragyogtok
piros tulipánok,
mintha pironkodó
kislányok volnátok.
A lángoló fejkendőtök
leng, lobog.
Hajladoztok friss szélben,
mint táncosok.
Sokan vagytok,
együtt ünnepeltek mind.
A rengeteg színes zászló
nektek int.
Ez aztán a ribillió
Lepottyant egy rakás dió
Hogy lepottyant, összekoccant,
Összekoccant, nagyot koppant.
A tolvaj szél járt a kertben,
Láthatatlan köpönyegben.
A diófát megtépázta,
Megtépázta, megdézsmálta.
Aztán eltűnt, mint a pára,
Köd előtte, köd utána.
Tojáshéj koppan, kopp-kopp-kopp,
Szereni engem, hogy fogtok?
Kicsiny hang hallik, csipp-csipp-csipp,
Enni is kéne, de itt nincs mit.
Tojáshéj pattan, patt-patt-patt,
Világra nyíló ablak van.
Fejét kidugja Pöttömke,
S a kotlós koppint a fejére.
Piros,
fényes,
fürgén fut.
Eléri a kiskaput.
Megkergeti a cicát,
szedik lábuk a libák.
Tisztelik a tehenek,
bámulják a verebek.
Meghallják a töf-töf hangot,
menekülnek a galambok.
Az udvaron ő az úr.
Még a kakas is lapul!
Egy hibája van csak néki:
sehogy sem fér bele Évi.
Ennek oka semmi más:
ez az autó
törpe autó,
Évike meg - ÓRIÁS!
Virít az orgona,
május szép mosolya.
Megjöttek végre,
tavasz ünnepére?
Tele a kert veletek.
Fehér, lila fejetek
de kedvesen bólogat!
Talán jóbarátokat
tereferélni hívtok?
Vagy ezek virágtitkok?
Megérkezett az Újév,
elfutott a régi.
Nincs oly futóbajnok,
aki utoléri.
Búcsúztattuk tánccal,
trombitával, dallal.
Többé sosem látjuk,
új év jött, új hajnal.
Újévet elsőként
köszönti Télapó.
Ajándéka: csupa
csillogó jég és hó.
Korcsolya, sí, szánkó
száguld jegen, havon.
Piros rózsa virul
a gyermekarcokon.
De várja már haza
Télapót a lánya.
Felcihelődik hát,
indul nemsokára.
Tavasz az új vendég,
barátja az évnek.
Felcsattan a fákon
fülemüleének.
Új zöld ruha rajta.
Friss, fehér hóvirág,
lila kökörcsinek
fejét koszorúzzák.
Az ő ideje is
lepereg már lassan,
itt is, ott is a Nyár
vidám hangja harsan.
Libbenő a lépte,
a szemei kékek,
mert az ég óriás
kék tükrébe néztek.
Hirtelen eltűnik,
észrevétlen, csendben.
Pár szál rózsa búsul
utána a kertben.
A vendégjárásnak
vége-hossza nincsen.
Valaki kopogtat,
keze a kilincsen.
Őszanyó kocog be
bőven megrakodva:
szőlő, szilva, alma
mind a hátán hozza.
Mind a hátán hozza,
sorban széjjelosztja,
zörgő diójára
nincs már semmi gondja.
Azután útra kel,
fáradtan búcsút int.
Türelmetlen topog
Télapó odakint.
Az első almát,
amikor megkaptad,
tömzsi kezedben
meg-megforgattad.
Azt hitted, golyó,
vagy talán labda.
Elgurítottad
erre meg arra.
Majd mást gondoltál,
beleharaptál.
És akkor egy jót,
nagyot kacagtál.
Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.
Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képeskönyvek
és Mica cicánk.
Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen-
hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.
Távozz, hideg,
olvadj, hó!
Hagyj itt minket
Télapó!
Küldd a lányod
magad helyett.
Mondd meg neki,
el ne feledd:
hozza el a
meleget,
fecskét,
gólyát,
hóvirágot,
a nevető kék eget!
Hurrá!
Hurrá!
Itt a tél!
Minden, minden
Hófehér:
A házak eleje,
Kémények teteje,
Fák ágboga,
Létra foka...
Csak a varjú
Fekete.
Talán erről
Tehet-e?
Haragszik a
Hóra, télre,
Miért nem festik
Hófehérre?
Hull a zápor,
nyári zápor.
Hull az égből,
hull a fákról.
Cérnalábú gyors eső,
gyerekeket kergető.
Itt terem,
ott terem,
fut a faleveleken,
háztetőkön
tereken,
a réten, a járdán,
szürke csacsi hátán...
Cérnalábán fut, fut, fut,
el sem éred a kaput:
utánad fut
bőrig ázol.
Jól megtréfált ez a zápor!
Szedtevette
teremtette!
Megcsíp reggel,
megcsíp este.
S mit tehetsz, te?
Mit tehetsz, te?
Viszket karod,
viszket lábad,
száll előtted,
száll utánad.
Semmi nyugtod
nincs már tőle.
Fogj ki rajta,
fuss előle!
A kilincsen
lengő,
piros pettyes
kendő.
Néz, nézi
Gergő,
de csudaszép
kendő!
Tipi-top,
egyet lép,
kettőt lép most
Gergő.
Övé lett
a lengő,
pettyes piros
kendő.
Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
Juhász Lajosné [Terike ] küldte az IWIW-en....................... 2009. június 22., 07:05 | 4760.
.................
Osvát Erzsébet: Bőkezű július
Július,
a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven,
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.
A csupakék sátorég
közepén egy trón van.
Ég királya, a Nap ül
rajta csendben, szótlan.
Tüzes sárga sugarát
szórja le a tájra:
a rétre, a mezőre,
kertek virágára.
Napsugár
sok esőcseppel
találkozott kora reggel.
És ennek az örömére
övet szőttek
övet szabtak
a bús, szürke ruhás égre.
Lám, hogy feszül most is rajta!
Hét színből van
szőve-szabva.
Ott ragyog az ég ruháján,
ott tündököl - a szivárvány.
Ejnye, de kényes
és mily szeszélyes
ez a negyedik fia az évnek!
Tudod, ugye, hogy ki ő?
Április, a csínytevő!
Űzi veled a sok tréfát:
jégesőt hoz,
havat hint rád,
majd küld szilaj szeleket,
záporzuhanyt,
meleget...
És ha látja a hamis,
fondorlatos április,
hogy ernyőt tartsz,
ha jön a zápor,
hócsizmát rántsz
havazáskor,
szelek ellen
elbújsz menten -
akkor dúl-fúl
a betyár,
dérrel-durral továbbáll.
Apró bimbóikba zárva
Alszik sok szép portulácska.
Piros egyik,
másik sárga.
Zuhanyozza zápor őket,
zúg felettük szilaj szél -
csak alusznak,
álmuk mély.
Rigó fütty szól, kék az ég,
virrad, s egy sem ébred még.
Napsugarak,
frissek,
fürgék,
most ébrednek,
s futnak tüstént
le s földre,
le a kertbe
rákacagnak a kövekre,
kövek közt a sok virágra...
S egyszeriben szirmát tárja -
ébred minden portulácska.
Rét fölött,
tó fölött,
szitakötő körözött.
Szárnya mint a selyemfátyol.
Fénylett a nap aranyától.
Mintha volna
tündérlányka,
úgy bámulta száját tátva
békák apraja és nagyja,
fűszálak közt a sok hangya.
Rét fölött,
tó fölött
szitakötő röpködött.
És röptében bekapott
négy legyet,
hat szúnyogot.
Aztán rárepült a sásra,
ahol várta már a párja.
Égszínkék volt
az a másik.
Együtt repültek hazáig.
Sárga búza közül
a kék virágszálak
nyújtózva,
kíváncsin
ki-kikandikálnak.
Csodálják pacsirták
felcsendülő hangját,
el-elnézik, hogyan
nyüzsögnek a hangyák.
Csuja Ilona Babi, küldte az IWIW en....................# 5985 2011 május 29. 23:45
Osvát Erzsébet
No de ilyet!...............
Az én bátyám ,
mint egy létra
hosszúlábú langaléta.
Égtelenül széles bajsza
orrát,fülét eltakarja.
Szakálla a térdéig ér,
nem nyíratná le semmiért.
A kalapja malomkerék,
ücsörög rajt három veréb.
Feje kerek,s mi van benne?
Víz kotyog,más mi lehetne?
És a fején jár a balga!
Kopjék inkább a kalapja,
mint a talpa.
Töméntelen a hóbortja.
Talán kicsit kelekótya?
Ilyen furcsa szerzetet
ki látott már,gyerekek?
Mert bevallom,én se láttam,
Őkelmét csak kitaláltam.
Ez egy kis farsangi tréfa.
Jó nevetni néha-néha.
Gizella Lapu ........................................................................ 2011-02-09 10:12:53
Osváth Erzsébet
Bálint iskolás...................
Hej, de büszke
a ház népe!
Bálint gyerek iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt - kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kekerikít
kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
- Csingilingi!
Mehettek mind haza már!
Édesanya ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut felé Morzsi:
- Csakhogy itt vagy, kis gazdám!
Gizella Lapu ................................................................................. ......2011-01-29 08:11:40
Osvát Erzsébet
Pereces.............
Perecet vegyenek,
frissek, még melegek.
Ropogósak, sósak
szépen mosolygósak.
Egy forint az ára
ugye, hogy nem bánja?
Csak három - négy falás,
a lyuk mind ráadás.
Amíg apróka, neve Katóka,
Katinak nevezik, ha felcseperedik.
Később Katinka lesz,
majd Katica, Kata.
Két ágba van fonva
hosszú, szőke haja.
Iskolába kerül,
lesz könyve, irkája,
s bizony már Katalint
ír rá anyukája.
Fuss, Te Tél! Fuss, Te Tél! Jön a Tavasz utolér.
Jön óriás sereggel,maró, csípős szelekkel,
eső dobol hátadon,a nap sem lesz pártodon.
Hányszor mondjam,tűnj el gyorsan,szépszerivel,
míg lehet,mert, ha vársz hát, jaj neked.
Gizella Lapu ................................................................................. ..2010-12-17 16:25:16
.....
Osvát Erzsébet - Az unatkozó hátitáska
Unatkozik a
hátitáska.
Porosodik polcán
az árva.
Az iskola már zárva régen,
a gyerekek a játszótéren.
Szünidő van,
minek a táska?
Felé sem néz
a kisgazdája.
unalmában elálmosodott,
és ásított a táska egy nagyot.
Egyszerre csak
elszenderedett,
és álmában
kocsikerekek
- Kit-kat - mondták -,
vége van a nyárnak.
Csengője cseng
már az iskolának.
Juhász Lajosné [Terike ] küldte az IWIW-en....................... 2009. június 22., 07:05 | 4760.
Osváth Erzsébet
Tanítóinknak ..........
Tanító nénik!
Tanító bácsik!
Egy kisdiák
áll előttetek.
Kisdiák a sok százból,
ezerből-
Jóságotokat
hadd köszönje meg!
Hadd köszönjem
azt az igaz kincset,
amelyet ti
adtatok nekünk.
S amely bűvös
erejével annyi
új titokra
nyitotta szemünk.
Neonfénynél is
szebben világít
a tudás, mit
kaptunk tőletek.
Szeretetünk
sugárzik felétek.
Ragyogja be
Szép ünnepetek!
Gizella Lapu ................................................................................. ..2010-12-17 16:25:16
.....
Osvát Erzsébet - Új iskolánk
Mint egy pompás palota
olyan ez az iskola.
Folyosóján vendég jár,
setesuta napsugár.
Még egy lepke is betévedt.
Talán virágmézet érzett.
A tantermek milyen szépek!
Falaikon színes képek:
kék Balaton,
nagy hegyek,
büszke bükki
fenyvesek.
Ablakai kertre néznek.
És a kertben madárnépek
- cinkék, pintyek és rigók -
csapnak madárdáridót.
Új iskolánk tetején
antenna néz, int felém.
Az iskola új lakója
fél lábon áll,
mint a gólya.
Új iskolát avatunk,
róla szóljon a dalunk!
Nem is mese, nem is álom,
nem is forog kacsalábon -
mégis legszebb a világon!
Sipos Lajosné küldte az IWIW-en....................................... 2010 augusztus 12., 19:06 | 5713
.......................
Osvát Erzsébet - Szól a csengő
Hej de büszke
a ház népe!
Kicsi Bálint iskolás!
Tyúkanyó is
másképp mondja,
mint azelőtt: - Kotkodács!
Kakasunk meg
olyan cifra
kikerikit kukorít -
elhallatszik
jó messzire,
az iskolaudvarig.
Szól a csengő:
Csingilingi,
mehettek mind haza már!
Édesanya
ízes fánkkal,
édes szóval hazavár.
Piros táska
Bálint hátán,
piros mosoly víg arcán.
Csaholva fut
felé Fickó:
Csakhogy itt vagy, kisgazdám!
Sipos Lajosné Éva küldte az IWIW-en...................................2010 március 17., 13:08 | 5438.
...........
Osvát Erzsébet: - Varázslat történt
Én az iskolától
varázslatot vártam.
Úgy képzeltem, hogy egy
mesebeli várban
varázsolni tanít
egy okos varázsló: termetre óriás,
két szeme parázsló,
szája varázsigét
mormolgat nekünk,
és egyszer majd mi is
varázslók leszünk.
Így is lett. Megtörtént
a várt nagy varázslat.
A betűk, a számok
barátokká váltak.
Az okos varázsló,
a tanító bácsi
segített hozzájuk
kulcsokat találni.
A varázsigékre,
ahogy megtanított,
könyvem sok meséje
azóta nem titok.
De nem titok többé
a tarka szivárvány,
s hogy a fák miért állnak
ősszel olyan árván...
És mégis, mégiscsak
varázslat marad
az a régi, első, szép
iskolanap.
- Jaj, de magas ez a fogas!
Andriska oly kicsi még.
Nézi, nézi, de nem éri,
kellene egy kicsi szék.
Andris gyerek sóhajt egyet.
-"Bárcsak nagyobb lennék!"
Édesanya vigasztalja:
-"Várj kisfiam, várj csak még!
Elrepül két-három ősz,
s meglásd milyen nagyra nősz!"
A sok fűszál, tarka virág,
a te kedvenc Pajtás kutyád,
a hegyen a kis fenyő
egyszer mind-mind nagyra nő.
Sipos Lajosné Éva [Sipi] küldte az IWIW-en.........................2010 március 17., 13:39 | 5440.
Osvát Erzsébet - Hóvirágos zöld szoknyában
Sarkig érő
aranyhajjal,
kék kökörcsin
koszorúval,
hóvirágos
zöld szoknyában
érkezett meg
hajnaltájban.
Elámultam
és megálltam.
Ily gyönyörűt sose láttam.
- Szólj, hát ki vagy? -
kérleltem én
- Hogyan toppantál
így elém -
Megszólalt
a szépek szépe:
- Nap bújtatott
köpenyébe,
fürge szellő
szárnyára vett,
cinke dalolt
fejem felett.
Vidd el a hírt
nem titok már.
A tavasszal találkoztál.
Gizella Lapu .........................................................................2010-12- 19 09:44:11
Osvát Erzsébet - Falevelek
Száguldanak
Szárnyas szelek
Repülnek a
Falevelek.
Őszi fákról
Földre szállva
Gondolnak a
Letűnt nyárra.
Fényes napra
Víg madárra
A sok kedves cimborára.
Elszunnyadnak
A fák alatt
És álmodnak
Tavaszt, nyarat.
Dudog Istvánné Franciska küldte az IWIW-en......................#6479 . 2012,április 4.
Osvát Erzsébet
Nyuszik lakomája...........
Nagy kerek káposztát
gurít nyuszi koma.
Lesz ma nyusziéknál
hej, pompás lakoma.
Nyuszi kedvencére
gondol, a kis Nuszra.
Káposztából mennyit
megeszik egy szuszra!
Szaporázza léptét,
közeleg az este.
Egyszer csak felfigyel
valamilyen neszre.
Hegyezi a fülét,
honnan jön? Kereste.
Méhecske nyöszörög
a lábánál éppen.
- Jaj, jaj, egy nagy göröngy
összenyom egészen!
Segíts rajtam, pajtás,
segíts, kérlek szépen.
Sietne a nyuszi,
sietne már nagyon.
De megesik a szíve
a szegény állaton.
A kemény göröngyöt
legurítja róla.
Ígéri a méhe
háláját lerója.
Nyargal a nyúlapó,
ahogy bírja lába.
Hát egy kapzsi kecske
akad az útjába,
s menten szemet vet a
kerek káposztára.
- Mek, mek - mondja - ez a
nekem való étel!
Szembeszáll Nyúlapó
a gonosz kecskével.
A kecske erősebb,
a zsákmány már nála.
Oda lett a nyuszi
kincse: káposztája!
Ám ott terem tüstént
a picinyke méhe
és züm, züm, mérgesen
rászáll a kecskére,
az orra hegyére.
Tyű, hogy megijedt most
a mihaszna kecske!
A káposztát menten
el is eresztette.
Elkapta Nyúlapó
és futásnak eredt.
Méhecske vigyázta,
fölötte repkedett.
Bokorházához ért
végre-valahára.
Szívrepesve várta
a fia, a lánya.
Volt is öröm, ejhaj,
volt is ugrabugra!
Jóllakott Nyúlapó
egész pereputtya.
Offline
