- Itt van Mária Magdolna - mondta Teabing egy pontra mutatva majdnem a genealógiai térkép tetején.
Sophie meg volt lepve.
- Magdolna Benjámin leszármazottja volt?
- Bizony - mondta Teabing. - Mária Magdolnában királyi vér csörgedezett.
- De én úgy tudtam, hogy Magdolna szegény volt.
Teabing megrázta a fejét.
- Magdolnát szajhának bélyegezték és kiközösítették, hogy megsemmisítsenek minden bizonyítékot az előkelő származására.
Sophie ismét Langdontól várt megerősítést, aki rábólintott. Sophie ezután visszafordult Teabinghez:
- De miért volt az érdekes a korai egyháznak, hogy Magdolna királyi származású-e?
A brit lovag elmosolyodott.
- Drága gyermekem, az egyházat nem annyira Mária Magdolna királyi vére érdekelte, mint inkább a Krisztushoz fűződő kapcsolata, aki szintén királyi vér volt. Mint tudja, Máté evangéliuma elmondja, hogy Jézus Dávid nemzetségéből való. A zsidók királya, Salamon király leszármazottja. Házassági kötelékre lépve az erős Benjámin-törzzsel, Jézus két királyi vérvonalat egyesített, olyan politikai szövetséget kovácsolva, amelynek alapján törvényes jogot formálhatott a trónra, visszaállítva a Salamon-ház királyságát.
Sophie érezte, hogy végre a lényegre tértek.
Teabing egyre izgatottabbnak tűnt.
- A Szent Grál legendája a királyi vérről szól. Amikor a legenda azt mondja, hogy "a kehely, amely felfogta Krisztus vérét", valójában Mária Magdolnáról beszél, az asszonyi méhről, amely befogadta Jézus királyi vérét.
A szavak mintha visszhangot vertek volna a bálteremben, és előbb visszaverődtek a falakról, mintsem Sophie agya teljesen felfogta volna az értelmüket. Mária Magdolna befogadta Jézus Krisztus királyi vérét?
- De hogyan lehetett volna Krisztusnak vérvonala, ha csak nem...? - Sophie elhallgatott és Langdonra nézett.
Langdon kedvesen mosolygott.
- Hacsak nem születik gyermekük.
Sophie megkövülten állt.
- Jól figyeljen - jelentette ki Teabing -, ez a legnagyobb megtévesztés az emberi történelemben. Jézus nemcsak hogy házas volt, de apa is. Drágám, Mária Magdolna volt a megszentelt edény. Ő volt a kehely, amely Jézus Krisztus királyi vérét hordozta. Ő volt a méh, amely világra hozta az utódot, és a szőlőtőke, amelyből a szent gyümölcs szárba szökkent.
Sophie érezte, hogy feláll a szőr a hátán.
- De hogyan lehetett ekkora titkot ennyi éven át elhallgatni?
- Egek! - kiáltott föl Teabing. - Szó sem volt elhallgatásról! Jézus Krisztus királyi vérvonala a tárgya minden idők legtartósabb legendájának: a Szent Grál históriájának. Magdolna történetét a háztetőkről kiabálták évszázadokon keresztül a legkülönbözőbb nyelveken és metaforákban. Ha nyitott szemmel jár, úton-útfélen ebbe a legendába ütközik.
- És a Sangreal-dokumentumok? - kérdezte Sophie. - Állítólag bizonyítékot tartalmaznak arra, hogy Jézus királyi vérből származott.
- Úgy van.
- Tehát ez egész Szent Grál-legenda a királyi vérről szól?
- Szó szerint - felelte Teabing. - A Sangreal kifejezés a San Grealból vagy Szent Grálból ered. De legősibb formájában másképp választották el a Sangreal szót. - Teabing felírta egy darab papírra, és átnyújtotta Sophie-nak.
Sophie elolvasta, ami a papíron állt:
Sang Real
Sophie azonnal felismerte.
A Sang Real szó szerint azt jelenti: királyi vér.
Offline
