A Hawker 731-es két Garrett TFE -731 motorja feldübörgött, gyomorszorító erővel szakítva el a gépet a földtől. Odakint, az ablakon túl elképesztő sebességgel távolodott a Le Bourget repülőtér.
Szökésben vagyok az országból, gondolta Sophie, miközben teste belepréselődött a bőrülésbe. Eddig a pillanatig azt hihette, hogy a Fachéval űzött macska-egér játék valahogy igazolható lesz a minisztérium előtt. Egy ártatlan embert próbáltam megvédeni. A nagyapám végakaratát szerettem volna teljesíteni. De Sophie tudta, hogy most bezárult előtte ez a lehetőség. Iratok nélkül elhagyja az országot, egy körözött férfi társaságában, ráadásul egy összekötözött tússzal. Ha eddig belül maradt is "az ésszerűség határán", most átlépte. Jóformán hangsebességgel.
Sophie a kabin elülső részében ült Langdonnal és Teabinggel. Plüss forgószékeiket a padlóba süllyesztett síneken lehetett mozgatni egy keményfa asztal körül. Akár egy mini tárgyalóterem. De a méltóságteljes környezet sem tudta feledtetni a dolgok távolról sem méltóságteljes állását a gép hátsó részében, ahol egy külön ülőhelyen a mosdó közelében Teabing komornyikja, Rémy ült pisztollyal a kézben, mogorván teljesítve Teabing parancsát, hogy őrizze a véres szerzetest, aki összekötözve feküdt a lábánál, mint egy poggyász.
- Mielőtt a zárókőre fordítanánk figyelmünket - mondta Teabing -, azon tűnődöm, megengedik-e, hogy szóljak néhány szót. - Körülményesnek tűnt, mint egy apa, aki a gyerekeit leckézteti. - Barátaim, tisztában vagyok vele, hogy én csak vendég vagyok ezen az utazáson, és nagy megtiszteltetésnek tekintem. Mégis, mint olyan valaki, aki a Grál kutatásának szentelte az életét, kötelességemnek érzem figyelmeztetni önöket, hogy olyan útra készülnek lépni, ahonnan nincs visszafordulás, tekintet nélkül a veszélyekre. - Most Sophie-hoz fordult. - Miss Neveu, a nagyapja abban a reményben adta át önnek a cryptexet, hogy életben tartja a Szent Grál titkát.
- Igen.
- Érthető, ha úgy érzi, követnie kell az utat, akárhová vezeti is.
Sophie bólintott, noha egy másik indíték is mozgatta, amely még mindig nem hagyta nyugodni. Az igazság a családomról. Langdon megnyugtató szavai ellenére, amelyek szerint a zárókőnek semmi köze a múltjához, Sophie a szíve mélyén még mindig úgy érezte, hogy ez a rejtély valamilyen módon összefonódik a személyes életével, mintha a cryptex, amelyet a nagyapja saját kezűleg készített, megpróbálna beszélni hozzá, és egyfajta megoldást nyújtani arra az ürességre, amitől oly régóta, szenvedett.
- A nagyapja és három másik ember is meghalt ma este - folytatta Teabing -, mégpedig azért, hogy megvédjék a zárókövet az egyháztól. Az Opus Dei nagyon közel került ahhoz, hogy megkaparintsa. Remélem, megértik, hogy ez kivételes felelősséget ró önökre. Önöknek adták tovább a fáklyát. A kétezer éven át lobogó lángot, amelynek nemszabad kialudnia. A fáklya nem kerülhet rossz kezekbe. - Teabing szünetet tartott, és a rózsafa dobozra pillantott. - Tudatában vagyok annak, hogy önnek nem volt választási lehetősége ebben az ügyben, Miss Neveu, de tekintettel a tét nagyságára, vagy vállalja a teljes felelősséget... vagy ráruházza ezt a felelősséget valaki másra.
Offline
