Regisztráció  Belépés
pa_macs.blog.xfree.hu
Sose veszítsd el önnön erődbe vetett hitedet, s mindenre képes leszel ebben a világmindenségben. Ne lankadj! Minden erő a tiéd! (Vivekananda) Én Vagyok
2007.03.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
Igazságosság
  2010-10-19 22:29:08, kedd
 
   
  Igazságosság

Egyszer volt, hol nem volt... A sok beszéd bűn, a kevés érdem... Sok szolgája volt Allahnak a hegyekben, a kövek közt...
Ennek meg mese a neve, s ha hallgatod, megjön az íze...
Egy bizonyos időben, volt egy asszonynak három fia. A férje korán elhalt, ezért nagyon szegények voltak. Azt mondja a közmondás, hogy a városlakók nem bírják elviselni a hegyet. Miután felélték kis vagyonukat, ínséget kezdtek szenvedni.
Egyszer az asszony magához hívta három gyermekét.
- Már felnőttetek, megemberesedtetek, ezentúl munkával kell a kenyereteket megkeresnetek. Se pénz, se étel nem maradt itthon, eredjetek, keressetek magatoknak munkát, s dolgozzatok. Én felkeresem a szomszédokat és mosok rájuk, abból fogom magam eltartani.
A három fivér kenyeret, sajtot és egy kis hagymát rakott a tarisznyájába, s anyjuktól búcsút véve útnak indultak.
Kicsit mentek, messze értek... Délre egy forráshoz érkeztek, ott leültek megpihenni és falatozni.
- Mindhármunk tarisznyájában van ennivaló, de azt nem tudjuk, hogy még mekkora út áll előttünk. Ha elfogyasztjuk az elemózsiánkat, lehet, hogy egyszer majd éhesek maradunk. Ezért most csak az egyikünk tarisznyájából falatozzunk, a többi maradjon érintetlen, aztán majd sorban azt is elfogyasztjuk -, javasolta a legidősebb fiú.
A többiek beleegyeztek, s elfogadták a javaslatot.
- Legelőször azt esszük meg, ami a te tarisznyádban van, hiszen te kicsi vagy! - mondták a bátyjai a legfiatalabbnak.
- Jól van -, válaszolta az, s elővette az elemózsiáját, s megterített, együtt falatoztak belőle.
Nemsokára felkerekedtek, s megint útnak indultak. Megállás és pihenés nélkül haladtak, órákon keresztül gyalogoltak...
- Én már nagyon megéheztem, az éhségtől s a fáradtságtól már nincs erő a lábamban. Mi lenne, ha ennénk egy kis kenyeret hagymával, s az megtöltené a gyomromat? - mondta a bátyjainak egy idő elteltével a legkisebb fiú.
- Nagyon kevés a mi élelmünk, ha most abból adunk neked, akkor nekünk semmi sem marad -, válaszolt erre a legidősebb.
A legfiatalabb nem tudott erre semmit sem mondani, de nagyon elszomorodott. Szótlanul gyalogolt tovább. Egy óra múlva, egy gyümölcsöshöz értek.
- Ha erről a fáról én nem szedhetek, s nem ehetek egy kis almát, akkor én már nem birok tovább menni! Nektek is szedek! - mondta a legfiatalabb testvér, amikor megpillantott egy almafát az út szélén. Azzal gyorsan felmászott a fára, s egymás után falta az almákat, teli szedte a tarisznyáját is.
- Lehajítsam nektek? - kiáltotta, de amikor letekintett, senkit sem látott, hiába nézelődött jobbra-balra. Rájött, hogy őt a bátyjai magára hagyták és elszöktek előle. Emiatt nagyon bánatos lett.
Lemászott a fáról, s megindult az úton, miközben gyalogolt, azon gondolkozott, hogy miért bántak vele így a bátyjai. Minthogy a hasát már megtömte, a lába is erőre kapott, s félelem nélkül haladt a sötét utakon, mert még az éj leszállta előtt akart elérni egy falut. Egyre sötétedett, jobbra-balra tekintgetve lépkedett, s egyszer csak egy távoli fényt pillantott meg. Azt gondolta, hogy a fény bizonyára egy házból világít, s arrafelé igyekezett. Az útról letérve nehezen haladt, a tüskék tetőtől talpig megszaggatták, a tövisek véresre bökdösték kezét, lábát.
A fény egy domb tetején látszódott, s amint a domb felé közeledett, egyre fényesebb lett. Odaérkezve egy nagy ablakos hatalmas épületet talált. Bement a nyitva álló kapun át, s elámult, mert az épületben csak egyetlen óriási szoba volt. A toronymagas falú helyiségben állt egy nagy tűzhely, melyben lángolva égett a tűz, s forrva fortyogtak fölötte az üstök. Egy nagy szekrényben a tűzhely mellett ember nagyságú kenyerek sorakoztak százával.
Mindezekből a fiú rájött, hogy egy dév palotába keveredett, s megrettent. Senkit sem látott maga körül, odament a tűzhelyhez, és a falra fölakasztott gályaevező nagyságú merőkanalak közül egyet nagy nehezen leemelt, s az egyik üstbe belemerítette. Kiemelve a merőkanalat, látta, hogy az, tele van jól megfőtt, nagydarab húsokkal. Kivett a szekrényből egy kenyeret, s azzal együtt fogyasztotta el a húst és a levest. Csak ekkor nézett jobban körül. Megpillantott egy másik hatalmas szekrényt, az ajtaját kinyitotta, bebújt, s ott rejtőzött el. Egy lukon keresztül figyelt kifelé. Nagyon elunta a várakozást, s kezdte elnyomni az álom. Már éppen elszenderedett, amikor kintről hörgést, morgást, mindenféle rettentő zajt hallott. A rémülettől hirtelen magához tért, s azonnal megkettőzte figyelmét. Nemsokára dévek kezdtek beszállingózni, egy, kettő, három, öt, nyolc pont húsz dév érkezett, akik betöltötték a hatalmas szobát.
A dévek a tűzhelyről levették az üstöket, s azokat helyiség közepébe állították. A szekrényből hármasával, négyesével vették ki maguknak kenyeret, s az üstök körül sorakoztak fel. Az üstöket, nagyokat nyögve, nyelve, csámcsogva és krákogva egy pillanat alatt kiürítették. Jóllakva a falnak támaszkodva beszélgetni kezdtek.
- Tudjátok-e, hogy ma mit tapasztaltam? - kérdezte az egyik.
- Na, lássuk, mit is! - kérdezték erre a többiek.
- Tudjátok, ott azon a hegyen, pont a tetején látszik egy fa és egy egér szokott mindig feküdni alatta. Ha egy emberfia rádobná a kabátját, az egér levegő hiányában megfulladna, így meg tudná ölni. A fa alja arannyal van tele. Kár, hogy ezt mi nem tudjuk megtenni. - mondta a dév.
- Bár csak emberek lennénk! - vágta rá egy másik.
- Ma én is egy hasonlót tapasztaltam. Ott a szemben lévő hegy mögötti faluban él egy szegény molnár. A malomkő belseje kincstár, mely aranyat rejteget. Ha a molnár saját kezével összetörné a malomkövet, előkerülne az arany. Ha másvalaki törné azt össze, akkor az arany eltűnne. - mondta egy másik dév.
- Kár, hogy nekünk mindebből semmi hasznunk nem lehet. - mondták többen is a dévek közül.
- Én is megtudtam ma valamit. India padisahjának a szép leánya megvakult. Évek óta azok az orvosok, akik látták, nem találták meg az orvosságát. Mindennel gyógyították, de a leány szeme nem nyílt ki. Pedig könnyen fel lehetne nyitni a leány szemét. Csak össze kellene szedni a szeráj kertjében álló nagy hurma fa száraz leveleit, és azt a leány szemére morzsolni, ettől azonnal megnyílna a szeme. - mondta egy másik dév.
- Nagy kár, hogy mi erre nem vagyunk képesek. India nagyon távoli ország, odáig nem merészkedhetünk el, s ha odáig eljutnánk is, nem engednének be a szerájba, hanem megölnének bennünket. - mondta néhány dév, s abbahagyták a beszélgetést.
Égzengésként töltötte be a szobát a dévek horkolása, egy páran már elaludtak, a többiek is mind, kettesével, hármasával készültek lefeküdni. Nemsokára mindannyian mély álomba borultak.
A fiú lassan, óvatosan előbújt a szekrényből. Ahhoz, hogy eljusson az ajtóig, hozzá kellett érnie a dévekhez. Kettő mellett könnyen elsurrant, de amikor a harmadikhoz ért, nem volt elég hely, és hogy tovább juthasson, rá kellett volna lépnie a dév lábára. Megijedt, mi lesz, ha netán felébred? De a dév olyan mélyen aludt, hogy a lábára lépve kényelmesen átugrotta. A dév, mintha csak megcsiklandozták volna, kissé megvakarta a lábát, de fel nem ébredt. Az ifjú nagy lélegzetet vett és kiszökkent a kapun.
Kezdte megmászni a kastély mögötti hegyet, reggelre felért a tetejére. Amikor kisütött a nap, odament a fához, figyelmesen körülnézett és meglátta az ott fekvő egeret. Lekanyarította a válláról a kabátját, s óvatosan, nehogy megriassza az egeret, megközelítette, s ráhajította a kabátját. Türelmesen várt, s mikor azt gondolta, hogy az egér megfulladt, felemelte a kabátot. Az egér mozdulatlanul feküdt. Nézte az egeret, él-e, vagy meghalt? S mikor lehajolt, hogy jobban lássa, valami csillogást vett észre. Ahogy egyre figyelmesebben nézte, ami előbb még kő volt, most csillogó, villogó arannyá kezdett átváltozni. Örömében azt se tudta mit tegyen.
Mindegyik zsebét jól megtömte arannyal, a maradékot pedig elrejtette a bokrok közé, s betakarta földdel, aztán nyugodtan lefeküdt egy nagy fa árnyékába. Hamarosan elaludt, mert már nagyon elfáradt, hiszen egész éjjel nem nyugodott, s kora reggel már úton volt, ide gyalogolt.
Már elmúlt dél, amikor kutyaugatásra ébredt. Felpattant, s útnak indult a dévek palotája mögött magasodó hegy irányába. Megállás és pihenés nélkül igyekezett, csak egy forrásnál csillapította szomját, s azonnal sietett tovább.
A nap lenyugodott, sötétedett, mikor a hegyhez érkezett, de még ekkor sem állt meg, az éjszakában is folytatta útját, míg végre, éjféltájt egy falut ért el. Egy malom állt a falu széli patak partján. Bement a malomba, a molnárgazda egy sarokban aludt. Felébresztette, tisztelettel köszöntötte, aztán leült egy padkára, s elmondta, hogy nagyon megéhezett, ennivalót kért a molnártól. A szegény molnár kemencében sütött két kis lapos lángost tett elé, s restelkedve kért bocsánatot azért, hogy nincs más ennivalója.
Fűről-fáról, erről-arról beszélgettek, és közben a molnár szóba hozta a szegénységét is.
- Neked aztán semmiség gazdaggá válni. - mondta a molnárnak az ifjú.
- Hogy' mondod, nem értelek! Miért lenne nekem könnyű gazdagnak lenni? - kérdezte értetlenkedve a molnár.
- Keress egy baltát, fogd és zúzd apró darabokra ezt a malomkövet!
A molnár azt gondolta, hogy megbolondult ez a szegény ifjú.
- Tévedsz, s csalatkozol. Már hogyan lenne az könnyű és egyszerű amit nekem javasolsz? Ha a malomkövet összetöröm, nem jár tovább a malom, akkor pedig nem gazdaggá, hanem éhező koldussá válok! - mondta a megdöbbent molnár.
Erre az ifjú felkacagott, előkapott a zsebéből tíz aranyat, s a molnár elé hajította.
- Nesze, itt van neked pénz! Ennyi aranyért a legjobb malomkövekből tízet is vehetsz! Gyerünk, törd már össze azt a malomkövet, a többivel már ne törődj!
A földön előtte fekvő színarany láttán felcsillant a molnár szeme, s máris szaladt a sarokban álló baltáért. Teljes erejéből sújtott le a malomkőre, s a kő apró darabokra tört. Abban a pillanatban ezrével terült el az arany a malom padlóján. A szerencsétlen molnár, aki még egész életében ennyi aranyat még nem látott, nagy örömében azt se tudta mihez fogjon. Sietett becsukni a malom ajtaját.
- Ha idejönne valaki, nekem semmit sem hagyna meg az aranyakból. Ezeket gyorsan szedjük össze mind. Allah jutalmazzon meg téged ezért! Téged Allah küldött hozzám! - örvendezett a molnár, s közben remegve szedegette össze az aranyakat, s az összest zsákokba töltögette. Egy zsák aranyat letett a fiú elé.
Ez itt a te részed, vedd el! - mondta a molnár.
Nem, ami itt van, az mind a tied. Használd egészséggel! Vegyél rajta földet és állatokat. Ebből nyugodtan megélhetsz egész életedben, nem szorulsz senki segítségére. Van nekem épp elég aranyam, s ha még kellene, akkor majd felkereslek s kérek tőled. - mondta erre a fiú, majd ültéből felkelve felszedte a földről a saját tíz aranyát, s Allaha iszmarladikot köszönve búcsút vett az örömében ide-oda futkosó molnártól. Ismét útnak indult.
Reggelre beérkezett egy városba, szállást talált magának egy hánban, evett, megtöltötte a gyomrát, aztán aludni tért. Már esteledett, amikor felébredt. Elment, s egy szép lovat vásárolt magának, a tarisznyáját tele rakta élelemmel, s elindult az Indiába vezető úton.
Ment, mendegélt, hegyen völgyön általkélt, hat hónapig, egy évszakig ment éjjel, nappal mire megérkezett Indiába. Megtudakolta, hogy hol lakik, és melyik városban van az indiai padisah székhelye, elment odáig, s ott megszállt egy hánban.
Vett magának a piacon néhány ruhát, s a hánban átöltözött. Egy táska volt a kezében amikor kiment az utcára. Ahogy közeledett a szerájhoz, lépteit lassította, majd fennhangon kiáltozni kezdett.
- Szemorvos vagyok! A vakokat meggyógyítom! Nincs senki, aki az orvosát keresi? - kiabálta megszakítás nélkül. Többször elhaladt a szeráj előtt, végre kinyílt egy ablaka.
- Főorvos úr! Főorvos úr! - kiáltott le egy arab inas.
Az ifjú a szeráj kapujánál várakozott, az arab inas lement elé a kapuba, s beeresztette a kertbe.
- Gyere gyorsan! A padisah akar veled beszélni! - mondta az arab.
Együtt mentek be a szeráj épületébe, ahol díszes termeken áthaladva, lépcsőről lépcsőre lépve, végre eljutottak a padisah elé. Az arab inas földig hajolva köszönt a padisahnak.
Padisahom! Meghoztam a szemorvost!
Isten hozott, főorvos úr! Te nyitod meg a vakok szemét? - kérdezte a padisah.
Igen padisahom! S ráadásul igen rövid idő alatt. - válaszolta az ifjú.
Jól van, nagyon jó! Egyetlen leányom évek óta vak. Nincs már olyan orvos, akit én nem hozattam ide, s nincs már olyan orvosság, amit el nem készíttettem. De semmi sem használt. Sőt ellenkezőleg, még inkább bezárult a lányom szeme. Ezért aztán az összes ilyen orvost börtönbe vettettem. Ha te nem nyitod fel a leányom szemét, téged is a börtönbe záratlak, megértetted? - kérdezte szigorúan a padisah.
Elfogadom, padisahom, a feltételeidet! Ha egy napon belül nem nyitom fel a leányod szemét, bebörtönöztethetsz engem is. - válaszolt nevetve az ifjú.
Nosza, hadd lám' cselekedj, aztán majd meglátjuk. Ha megteszed, amit ígértél, hozzád adom a leányom! - mondta erre a padisah, majd az inashoz fordult.
Fogd a szemész főorvost, s vezessed a leányomhoz! - parancsolta.
Az ifjú földig hajolva köszönt el a padisahtól, s eltávozott. A szolga a kis szultánához vezette.
Az ifjú megvizsgálta a kis szultánát, s megállapította, hogy a leány bizony teljesen vak.
- Ne bánkódj, szultánám! Nagyon hamar mindkét szemed látni fog! - vigasztalta a leányt.
- Jaj, jaj! Évek óta minden orvos ezt mondja, de semmi sem változik! Hol vannak a szép napok? - sóhajtozott a szultána.
- Én nem azok közül az orvosok közül való vagyok. Hadd lám' te mit adsz nekem, ha én megnyitom a szemed? - vágott a leány szavába az ifjú.
- Annak az embernek, aki visszaadja a látásom, az egész életem adom, bárcsak meglátnám azt a napot! - válaszolta a szép szultána.
- Ha most megengeded nekem szultána, megyek és elkészítem neked az orvosságod, aztán visszajövök. - mondta az ifjú, s kiment a szultána szobájából. Az inasnak megparancsolta, hogy vezesse le a kertbe. Együtt mentek le a kertbe, ott az ifjú körülnézett, s meglátta a terebélyes hurma-fát. A szolgával hozatott egy létrát, s annak segítségével felmászott a fára. Összeszedett tíz-tizenöt elszáradt levelet, zsebre vágta, aztán lemászott a fáról. Megparancsolta a szolgának, hogy mutasson neki egy üres szobát. Az egyik, a kis szultána lakásához közeli szobát nyitottak meg a számára. Bement, s az ajtót bezárta maga mögött. Leterített a földre egy terítőt, a zsebéből elővette a száraz leveleket, a tenyere közt dörzsölgetve, addig aprította, míg az egészből por nem lett. A port aztán belerakta egy üvegbe, s elhagyta a szobát, hívta a szolgát, s annak megmondta, hogy most odamegy a kis szultánához. A szolgával együtt léptek be a leány szobájába.
- Szultánám, volnál szíves elnyúlni az ágyadon? - kérte az ifjú.
A szép szultána nagyon izgatott volt, lefeküdt az ágyára, s ekkor az ifjú kiöntött az üvegből a markába a száraz hurma-levél porból, azt a leány szemére szórta. Bőven hullatta mindkét szemére, majd fölé hajolva lefújta a port, halkan súgta: "Nyissd ki szemed szultánám!"
A kis szultána hirtelen megremegett, aztán felsikoltott, felpattant és ugrálni kezdett, s az ifjú nyakába borult, végül kirohant a folyosóra.
- Látok! Látok! - kiáltozott, s rohant az apja szobája felé.
A padisah már a kiáltozásból megtudta, hogy a leánya szeme megnyílt és lát. Amikor az berohant hozzá, felkelt, elébe sietett és átölelte szeretett egyetlen leányát.
- Jó egészséget gyermekem! Hálát adok Istennek gyógyulásodért. - mondta nagy örömmel, aztán magához intett egy inast.
- Mond meg a szemorvosnak, hogy ide várom őt! - parancsolta a szolgának, s az ifjút nemsokára a padisah elé vezették.
- Orvosok főnöke, áldjon meg téged Allah! Leányom meggyógyult, ujjá született! - szólt az ifjúhoz.
- Padisahom, én pusztán csak a kötelességemet teljesítettem. - válaszolta az ifjú szerényen.
- Ezentúl a vőm vagy. E a pillanattól fogva leányomnak a jegyese vagy. Kezdődjék hát a menyegzői készülődés! - mondta a padisah.
A népnek kihirdették a kis szultána és az ifjú szemorvos eljegyzését. Nem sokára a padisah megtette a vejét a szeráj főorvosának. Befejeződvén az esküvői előkészületek, negyven nap és negyven éjjel fényesen ünnepelték meg az ifjak házasságát. Ezután megkezdődött az ifjak boldog házasélete.
Gyere idő, múlj idő... Közben eltelt egy kis idő...
Egyszer, az egyik napon, amikor a mi főorvosunk, a padisah veje a szeráj egyik szobájának az ablakánál üldögélve nézelődött, messziről, a szeráj felé közeledő két rongyos, szakadt ifjút pillantott meg. Azok, amikor a szerájhoz értek, megálltak a kapu előtt, s valamit mondtak a kapuőrnek. A főorvosnak nem tűntek egészen ismeretlennek, mert mintha már látta volna valahol ezeket a hosszú hajú és szakállú ifjakat. Hívott egy inast, s utasította, hogy azt a két embert, akik a kapuban álldogálnak, vezesse elé.
A két fiatalember félénken lépett be a szobába.
- Kik vagytok ti? Honnan jöttök és hová mentek? - kérdezte tőlük.
Amikor válaszoltak a kérdésére és kezdték elmondani az életük történetét, azonnal rájött az ifjú, hogy a bátyjai állnak előtte. Őt csínos, selyemruhájában, gondozott, hosszú bajusszal, a fején nagy, tollas süvegben a bátyjai nem csoda, hogy nem ismerték fel. De amikor bátyjai előtt felfedte kilétét, azok a nyakába borultak, és a bocsánatáért esedeztek azért, hogy az úton egyedül, magára hagyták, ők pedig elszöktek előle. Az ifjú erre nem szólt erre egy árva szót se'. A későbbiek során, beszélgetés közben elmesélte mindazt, ami vele történt.
A bátyjai is elmondták, hogy hónapokon keresztül hiába vándoroltak, hogy maguknak munkát, s megélhetést találjanak, végül éhesen és lerongyolódva értek Indiába. Az öccsük hallva ezeket, hívta a szolgáit, s mindkettőjüknek egy-egy rend ruhát hozatott, majd a gőzfürdőbe küldte őket, ahol jól megtisztálkodhattak. Később még jó lovakat is adott bátyjai alá, tarisznyájukat telerakatta eleséggel, zsebüket arannyal megtöltötte, majd jó utat kívánva nekik haza irányította őket.
Útközben a két idősebb testvér közt arról folyt a beszélgetés, hogy milyen nagy szerencséje volt öccsüknek, s most milyen jólétben él. Nagyon irigyelték öccsük gazdagságát.
Elhatározták, ha a dévek kastélyához érnek, majd ők is úgy tesznek, mint az öccsük, elbújnak a szekrényben, s ők is kihallgatják a dévek beszélgetését. Azt gondolták, hogy majd megtudják tőlük egy gazdag kincs rejtekhelyét, s akkor ők is gazdagok lesznek. Megállás nélkül igyekeztek, napokat hetek, heteket hónapok követtek, mire végre megérkeztek ahhoz a dombhoz, amelynek a tetején emelkedett a dévek kastélya.
Földhöz lapulva, kúszva közelítették meg a kastélyt. Figyelmesen körbenéztek, befelé hallgatóztak. Mivel semmiféle hangot nem hallottak, felegyenesedtek és a kapun bementek. Odabenn a nagy szekrényben elrejtőztek.
Leszállt az est, egyenként szállingóztak haza a dévek. Az üstöket leemelték a tűzről, jól megtömték a hasukat, aztán beszélgetni kezdtek.
- Ma mit tapasztaltatok? Meséljetek, hadd hallom! -kérdezte társaitól az egyik.
- A fa alatt, az egeret egy ember elpusztította, és az aranyat elvitte. - válaszolt egy dév.
- A szegény molnár összetörte a malomkövét, az abból kiömlő aranyat összeszedte, gazdag lett tőle. - mondta egy másik.
- Az indiai padisah leánya visszanyerte a szeme világát. - mondta a harmadik.
- Ezek szerint valaki kihallgatta a beszédünket! Kutassunk hát át minden zegzugot! - kiáltott fel egy dév, s már fel is pattant ültéből.
- Igazad van! Kutassunk! - kiáltoztak a dévek, s nagy morgással hozzáfogtak a ház átkutatásához.
Amint a nagy szekrényt felnyitották, a két testvért azonnal meglátták. Ám, a rémülettől mindketten ájultan, mozdulatlan hevertek. A dévek azt gondolták, hogy alszanak. Ezért a testvéreket a szekrényből kezüknél és lábuknál fogva emelték ki, s lefektették őket a padlóra. Egyikük sem mozdult.
- Attól az ijedtségtől, hogy elkapjuk őket, megállt a szívük, s meghaltak. - vélekedett egy dév.
- Így nyerték el méltó büntetésüket. - mondta egy másik.
- Mi nem esszük meg a halott ember húsát, tehát hajítsuk ki ezeket, hadd falják fel őket a farkasok s a madarak. - javasolta megint egy másik.
Alig hogy ez elhangzott, az egyik dév megragadta a lábuknál fogva a testvéreket, kivonszolta, és a kastély előtt a fűre hajította őket. Órák hosszat feküdtek aléltan, és csak hajnalban a hidegtől eszméltek fel. Hálát adtak Allahnak megmenekedésükért. Figyelmesen hallgatóztak, s a kastély belsejéből hallatszó a hangos horkolásból megtudták, hogy a dévek még mélyen alszanak, gyorsan odébbálltak. Mire a nap az égen felragyogott, már messze jártak a dévek kastélyától. Ekkor gondolkoztak el azon, hogy bizonyára a sok gonoszságnak a büntetése az, amit elszenvedtek. Azért nem jártak szerencsésen, mert az öccsüket az úton magára hagyták, a jó sorát pedig megirigyelték. Csak Allah kegyelme mentette meg őket attól, hogy a dévek megegyék őket.
Nagyon szégyellték tettüket, s tudták, hogy ezek után se haza, se Indiába nem mehetnek. Megváltoztatták útirányukat, hogy egy idegen városban találjanak munkát maguknak.
A mese legyen az övéké, mienk meg az egészség...
 
 
0 komment , kategória:  Török mesék  
Címkék: megcsiklandozták, selyemruhájában, felegyenesedtek, mindkettőjüknek, merészkedhetünk, megváltoztatták, legfiatalabbnak, megközelítette, figyelmesebben, tarisznyájából, megállapította, tarisznyájában, felébresztette, gyógyulásodért, lekanyarította, kötelességemet, elszenderedett, tarisznyájukat, megparancsolta, tapasztaltatok, beszállingózni, gyümölcsöshöz, elszomorodott, teljesítettem, megkeresnetek, átkutatásához, belemerítette, tarisznyájába, megszaggatták, megpillantott, előkészületek, csillapította, lerongyolódva, iszmarladikot, szerencsétlen, elfogyasztjuk, kevés érdem, kövek közt, bizonyos időben, asszonynak három, férje korán, asszony magához, kenyereteket megkeresnetek, három fivér, forráshoz érkeztek, egyikünk tarisznyájából, többi maradjon, többiek beleegyeztek, gyümölcsöshöz értek, legfiatalabb testvér, bátyjai magára, sötét utakon, Téged Allah, Csak Allah,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
06.23. 23:02 Kilépett az RMDSZ-ből Eckstein-Kovács Péter
06.23. 22:13 Vb-2018 - Drámai mérkőzésen nyert a címvédő német válogatott
06.23. 22:12 A Bubi lett az év szava 2017-ben
06.23. 21:32 Férfi vízilabda világliga - Ötméteresekkel kapott ki a döntőben Magyarorszá...
06.23. 21:23 Túraautó-vk - Michelisz Norbert megsérült
06.23. 21:22 Párttá alakul a Mi hazánk mozgalom
06.23. 21:12 A manchesteri magyarság képviselőivel találkozott és székely fesztiválon ve...
06.23. 21:02 Alapjogokért Központ: politikai realitása van, pénze még nincs Toroczkai Lá...
06.23. 21:02 Férfi kézilabda-vb - A második kalapban a magyar válogatott
06.23. 20:32 Birkózó Magyar Nagydíj - Korpási Bálint és Kiss Balázs aranyérmes
Tudjátok ?
Miért fontos az 1 b előjegyzés?
Anyám miért csinálja ezt?
Mit jelenthet egy kilátón az, hogy MR.F?
Találd ki a hiányzó 3 szót?
Képrejtvény. Ki tudod találni?
még több kérdés
Blog Címkék
Az élet értékéről  Júniusi Élet-szimfónia  A kis árva  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Szép írások  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Isten tenyerén  Vége...  mert van az a kép, ami a fejed...  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Png virág  Legyőztük a horvátokat, a legj...  Unicornis  Angyali szeretet  Ébredés  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Látogatóim  Miként tudsz másoknak segíteni...  ..gondolatok...  Állatok beszéde  Virágok lepkével  Dália  ooOoo  Most szedtem a kertben a málná...  Dália  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Szép napot mindenkinek! Péntek...  Éj  Életveszélyesen megfenyegették...  Göbölyös N.László  Love  Szép írások  A lusta tigris verse  Mint a húr  Palkovich Ily: Nem történt sem...  A két vándor  Ébredés  Az idő az egyetlen ami magától...  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Gál László: Champs-Elysées  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Péntek  Rózsák  Leteszi Balázs Károly  Angyali szeretet  Milyen színű a szomorúság?  Vége...  Facebookon kaptam  Fogadjatok magatok közé  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Napi áhítat - A közbenjáró aty...  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Png maci  Pillanatfelvételek az életből  Edzés  Szèp napot kívánok  Legyőztük a horvátokat, a legj...  Mint a húr  Fogadjatok magatok közé  Barbarits Lajos: Nem alszunk a...  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  ooOoo  Kányádi Sándor: Tűnődés csilla...  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Rád gondolok  Virágok lepkével  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Nyesik a fákat  Fohász a szeretteinkért  Kovács Anikó  Keresztény történet- Isten és ...  Jó reggelt kellemes napot  De jó lenne...  Fohász a szeretteinkért  Az idő az egyetlen ami magától...  Béka esernyővel  A test világossága a szem  Híres emberek ritkán látott ké...  Facebookon kaptam  Előled is hozzád  Png csokor  ooOoo  Az idő az egyetlen ami magától...  Fliesz Henrik: De profundis.  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Sajat szerkesztesu GIF-kepek.....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  Felhőjáték  Béka esernyővel  Sajat szerkesztesu PNG- kepek....  A kis árva  De jó lenne...  Sajat szerkesztesu GIF-kepek..... 
Bejegyzés Címkék
kevés érdem, kövek közt, bizonyos időben, asszonynak három, férje korán, asszony magához, kenyereteket megkeresnetek, három fivér, forráshoz érkeztek, egyikünk tarisznyájából, többi maradjon, többiek beleegyeztek, gyümölcsöshöz értek, legfiatalabb testvér, bátyjai magára, sötét utakon, távoli fényt, fény bizonyára, házból világít, útról letérve, tüskék tetőtől, tövisek véresre, domb tetején, domb felé, nagy ablakos, nyitva álló, épületben csak, toronymagas falú, nagy tűzhely, nagy szekrényben, tűzhely mellett, falra fölakasztott, egyik üstbe, másik hatalmas, ajtaját kinyitotta, lukon keresztül, rémülettől hirtelen, hatalmas szobát, tűzhelyről levették, szekrényből hármasával, üstök körül, pillanat alatt, falnak támaszkodva, tetején látszik, egér szokott, emberfia rádobná, egér levegő, hasonlót tapasztaltam, szemben lévő, szegény molnár, malomkő belseje, molnár saját, arany eltűnne, dévek közül, szép leánya, leány szeme, leány szemét, szeráj kertjében, leány szemére, dévek horkolása, lábára lépve, ifjú nagy, kastély mögötti, egér megfulladt, egér mozdulatlanul, maradékot pedig, bokrok közé, dévek palotája, forrásnál csillapította, hegyhez érkezett, malom állt, falu széli, sarokban aludt, molnár szóba, szegény ifjú, malomkövet összetöröm, megdöbbent molnár, ifjú felkacagott, legjobb malomkövekből, földön előtte, molnár szeme, sarokban álló, pillanatban ezrével, malom padlóján, szerencsétlen molnár, malom ajtaját, összest zsákokba, zsák aranyat, örömében ide-oda, szép lovat, tarisznyáját tele, évszakig ment, indiai padisah, piacon néhány, hánban átöltözött, táska volt, kezében amikor, vakokat meggyógyítom, orvosát keresi, szeráj előtt, arab inas, , ,
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 3093 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 282
  • e Hét: 1218
  • e Hónap: 5354
  • e Év: 74550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.