Az öreg lassan a századik születésnapját ünnepli
.Igaz, nagyon szomorúan, hiszen társát hat évtizednyi házasság után vesztette el.
A család gondban volt. Nem tudták, mi lenne az igazán jó megoldás arra, hogy könnyebbé tegyék az életét
. A gyerekek magukhoz vették volna szívesen, de a lakótelepen, a sokadik emeleten nem találta a helyét.
A lányánál még elvolt néhány hétig, közel a kis házához,
de a fia lakása olyan messze van mindentől és mindenkitől, hogy oda bemenni sem volt hajlandó.
Gyakran hazajárt, és érezte: neki az az otthona.
Egy vasárnapon bejelentette, hogy végleg hazaköltözik.
Ha már messze került a gyerekektől, és nem utazhat minden nap ebédelni hozzájuk, ara igyekeztek rávenni az Öreget
, hogy fizessen be az Öregek Napközijébe, vagy a polgármesteri hivatal segítségével a közeli vendéglőből vigye haza naponta az ebédet.
A napközit szívesebben ajánlották, hiszen ott reggelit és vacsorát is adnak, de minden igyekezet kárba veszett.
Amikor szerdán délután az Öreg szóba hozta a befizetést, mindjárt hozzá is tette: már úgysincs több ember ellátására lehetőség, nem lehet jelentkezni.
A gyerekéből a jóindulat beszélt, amikor megkérdezte:
biztos ez? Ne menjen ő is utána? Ne kérdezzen rá?
Így, száz felé már okozhat meglepetést egy szülő a válaszával, de erre senki nem számíthatott.
Önérzetesen, mégis - rá nem jellemző módon - szinte magából kikelve kiabált,
hogy őutána ne érdeklődjön senki,
különben sem koldus, hogy neki ennivalót adjon bárki is!
Jó neki a főttkrumpli is.
Arról meg szó nem lehet, hogy ilyen sok pénzt kiadjon egy ebédért.
Körülötte mindenki összehúzta magát.
Ha nem, hát nem.
Szerdán délután töb szó nem is esett a dologról.
Apa és lánya így váltak el egymástól, várva a vasárnapot, amikor nem az Öreg főz magának valamit, hanem a lánya ünnepi ebédjét eszi majd meg.
Csütörtökön, úgy dél felé szólalt meg a telefon. Elképzelni nem tudták, mi lehet a baj, de hamar megnyugodhattak.
Az Öreg kérte, vegyenek már neki egy ételhordót
. Mert úgy mellesleg befizetett a vendéglőbe, a következő héten már onnan viszi magának az ebédet.
Egy nagy probléma oldódott meg,
de a mégjobb megoldást keresve megkérdezték az Öreget:
nem lett volna jobb a napköziben a háromszori étkezést befizetni?
Öregünk ezt a világ legnagyobb sértésének fogta fel,
és önérzetesen válaszolt:
-Csak nem képzeled,...... ........ hogy bemegyek annyi öreg közé?...... .........
Offline
