|
2016-07-02 15:13:48, szombat
|
| |
| |
Marton Veronika
Sumerológia - magyar előidők, őstörténet - ékírás
Nimród, a hunok és a magyarok őse, avagy nincs új a nap alatt (1. rész)
Minden nemzet létének alapja az eredetéig visszanyúló, vallásos kegyelettel őrzött és ápolt nemzeti öntudat. A hagyományok lekicsinylése és az intézményesen sugallt primitív gyökértelenség a nemzet pusztulásához vezet. Ennek egyik szomorú megnyilvánulása, hogy a hivatalosított történetírás a magyar krónikákat a mesék világába sorolja, a krónikaírók fantáziájának tudja be, hiszen nem egyezik nagyjából a kiegyezés óta tanított akadémista ismeretekkel.
A latin nyelvű magyar krónikák és az ókori írások meglepő módon azt sugallják, hogy a magyarság nagyon-nagyon régi nép. A régiséget igazolja a Képes Krónika leszármazási táblája, Álmos és Árpád őseinek felsorolása. Népünk eredete a szkítákon, a pártusokon és a sumirokon keresztül a Vízözönig nyúlik vissza, s az ősapák sorában van Nimród, Noé leszármazottja.
Link
Nimród (mészkő dombormű, királyi palota, Kr. e. 2800-2600 körül, Tello, Mezopotámia)
A krónikás Kézai szerint Nimród, a vízözöni bárkaépítő Noé dédunokája ,,volt a hunok, a magyarok ősapja", aki ,,a nyelvek összezavarodása után Havilah[1] földjére költözött, amit most Perzsiának neveznek, és itt két fiat nemzett Enéh nevű feleségének, az egyiket Hunornak, a másikat pedig Magornak nevezték..." Hasonlóképp vélekedik a magyarok eredetéről a török szultán sztambuli könyvtárából regényes módon Magyarországra került török nyelvű krónika, a Tarihi Üngürüsz (A magyarok története). Egyúttal utal a magyarság pártus kapcsolataira: Megnevezi a Nimródfiaknak, Hunornak és Magornak, a magyarok és a hunok ősének perzsiai lakhelyét, Adzsem tartományt, amely valójában azonos az ókori Parthava és Ária tartománnyal, a pártusok őshazájával. A sors iróniája, hogy a magyarság sokkal inkább árjább, mit más, magát árjának tartó nép.
A fentiekkel ellentétben a bécsi Képes-, és nyomában Thuróczy-krónika nem Kusfia Nimródot, hanem Jáfetot, Noé harmadik fiát tartja a magyarok és a hunok ősének.
E két különböző vélemény nem okvetlenül jelenti a magyarok eredetét illetően a krónikaírók bizonytalanságát, hiszen még a rendelkezésükre állhatott a pontos ismereteket tartalmazó ősgeszta, hanem azt, hogy erősen csúsztattak. Bizonyára jó okuk volt, hogy a magyarság ősapjának Jáfetot tartsák.
A miértre Nimród származása adja meg a választ.
Link
A Biblia földje (Genezis 10)
Az Ószövetség első öt könyvét, a Pentateuchust, a zsidók Tóráját a keresztény és a zsidó hagyomány Mózes könyveiként említi, mivel őt tartották a szerzőnek. Az I. könyv a világ teremtését, a Vízözönt, vagyis Noé történetét írja le: Noé az özönvíz előtt 500 esztendős korában nemzé Sémet, Khámot és Jáfetet. A három fiú leszármazottjait a Szent Biblia aprólékosan, név szerint említi. A III-IV fejezettől, azaz Sém leszármazottja, Jákob felbukkanásától kezdődően a zsidók történetétéről szól, de előtte sokat elárul Khám (és Jáfet) családjáról is.
Noéfia Khámnak négy fia volt: Kus, Mizraim, Put és Kánaán. Kus visszatérvén Etiópiából[2] Shinear (Sumer) földjén telepedett le. Mizraim volt az egyiptomiak ősapja, Put az indiaiakhoz kötődött, Kánaán utódai Kánaánt[3], a Földközi-tenger termékeny keleti partvidékét népesítették be.
Link
T az O-ban - A világ felosztása Noé fiai közt (részlet az Etimologias c. karoling kéziratból, Kr.u.7.sz., Isidoro de Sevilla, Királyi Könyvtár, Brüsszel, kiadta: Günther Zainer, Augsburg, 1472.)
Kusnak öt nagyobb fia, Széba, Havilah, Szabthah, Rahmah, Szabtékah után minden bizonnyal másik anyától hatodikként született Nimród, a Kárpát-medencei magyarság ősapja.
Link
Nimród mai rézlemez portréja (Dee Finney, greatdreams.com)
E nevek nem egyéneket, hanem népősöket, népeket jelölnek. Kivételként Nimródot szokták említeni, mondván a neve személynév, nem népet jelöl. Első látásra valóban úgy tűnik, mégis Nimród, ha nem is a saját nevén, de a hunok és a magyarok ősapja volt. A krónikáink ebbéli megállapítását a mai, hivatalosított történelemtudomány a mesék birodalmába száműzte.
Khámfia Kánaán népe és földje fontos szerepet tölt be a Bibliában: Midőn az Úr (vagyis az asszír király) kihozván az izraelitákat Egyiptomból odaígérte nekik Kánaán földjét: ,,Le is szállok, hogy megszabadítsam őt [a népet] az Egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khiveusok és Jebuzeusok lakóhelyére"[4].
Csakhogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán teljes terjedelmében lakott volt. A Biblia szerint e népes, gazdag, jóltermő föld, a mai nevén Palesztina már az ókorban is szabad préda volt. Józsué könyve részletesen leírja a hódító háború menetét[5], melynek során minden jólépített és népes kánaáni város (Jerichó, Ugarit, Szidon, Ebla, Biblos, Lachis, Hazor, Megiddó és Jeruzsálem) a zsidó foglalásnak esett áldozatul. (A Kr. e. 2. évezredben javarészt már zsidók lakták, s az egyiptomiak csatároztak érte.)
Link
Egyiptomi katonai szolgálatban állhatott (?) jellegzetes kanaánita arcvonású férfi sírja (Kr.e. 1200 körül /?/, Észak-Izrael, Jesreel-síkság; Jüdische Allgemeine, 2016. jún. 11.)
Mind a korabeli kánaániták mind a földfoglaló izraeliták, továbbá az utódnépeik a mai napig tartó véres harcok árán sem tudtak/tudnak megegyezni, melyikük-másikuk az ,,ígéret földjének" jogos tulajdonosa.
Egy nép földjét meg lehet szerezni
katonai foglalással. Ezt tette Józsué Jerikóval, bár a kürtök szava (valójában a városfalakat ledöntő több erős földrengés) segített neki; ezt tették a XX. században az oroszok velünk, illetve a középeurópai népekkel.)
vallási térítéssel. Ezt történt a X. századi Pannóniában: Géza, hogy nyugati mintára a német-római császár és a pápa által elismert uralkodó legyen, beengedte a gyepűk mögé, a magyarok földjére az idegen papokat és a fegyveres kalandor lovagokat.
csellel, csalárdsággal, belopakodással, segélykéréssel. A Kr.e. III-II. évezredben a szemita-amorita nomád törzsek több hullámban vándoroltak Mezopotámiába, és foglalták el a sumirok földjét.
A hódítás akkor a legeredményesebb, ha e három módszer ötvöződik: Korunkban a közel-keleti népségek a pénzvilág urai és az európai vezetők tudtával, támogatásával nyíltan érkeznek, sokan mások titokban lopakodnak. S ha Nyugat-Európa telítődik, bizonnyal tülekednek hozzánk is. Nemzeti hadseregünk volt, nincs, hogy megvédjen bennünket. A több évtizedes agymosás és a sok szekta által megnyirbált hitünk nem ad lelki erőt az ellenálláshoz.
Kánaán termékeny földje sűrűn lakott volt. Vajon, hogyan lehet szabaddá tenni azt a földet, amit az Úrral odaígértettek a zsidóságnak? Népet miként lehet elűzni, eltávolítani a szülőföldjéről, hogy ne lógjon ki a lóláb, ne önkényességnek, hanem jogos foglalásnak tűnjék?
A leghatásosabb az átok. Egyházi átokkal, Isten átkával kell sújtani a kiszemeltet!
Nép vagy személy megátkozása minden időben azt jelentette, hogy a megátkozottat minden következmény nélkül, büntetlenül ki lehet semmizni, meg lehet ölni, el lehet űzni lakhelyéről, földjéről. (A II. vh. után a németek és a magyarok felvidéki elűzését szalonképessé tevő un. benesi dekrétum is efféle modern, ma is érvényben levő átok![6])
Link
Egyiptomi fogságban levő kanaaniták és hettiták (Hiteles kananita ábrázolások a kanaáni-egyiptomi háborúk idejéből maradtak fenn, Kr.e. 1400, sír-dombormű Théba, bible-history.com)
A sumirok agyagtáblára írt szövegeit mind a babiloniak, mind az asszírok, sőt a káldeusok is megőrizték, könyv-, illetve levéltáraikban tárolták. Kr. e. 500 táján, a zsidók II. babiloni fogsága idején a zsidó írástudók e levéltárak anyagából hozták össze a saját szent irataikat, szerkesztették meg a keresztények nagy becsben tartott Ószövetségét. Így sikerült ideológiailag alátámasztani, mi jogon illette meg a korabeli izraelitákat a Földközi-tenger keleti partvidéke, a termékeny Kánaán. Nem tettek mást, mint Kánaánon keresztül a népet Isten átkával, atyai átokkal illették. Az elméletüket alátámasztó bibliai történetet szinte készen találták, csak kissé át kellett mázolni, a neveket felcserélni, kissé összezavarni..., s máris megvolt az istenátok indoka:
,,Noé szőlőt ültete..., ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. Khám..., Kanaánnak az apja meglátá az ő atyjának meztelenségét, és hírül adá künnlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván... háttal menve takarák be atyjok meztelenségét..."[7] A bibliai régiségben a gyermeknek atyja meztelenségét látni főbenjáró bűn volt. Ez rendben is van. Csakhogy Noé nem Khámot, aki kitárulkozva látta őt, hanem annak kisebbik fiát Kanaánt átkozta meg: ,,...felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kissebbik fia cselekedett vala: Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt."[8] Így nem Khám, a bűn elkövetőjének, hanem Kánaán utódjait tette Sém leszármazottjainak szolgáivá.
Link
A lerészegedett Noé és a fiai (könyv-illusztráció, Világkrónika, 1463, Österreichische Nationalbibliothek, Wien, austriaforum.org)
A Biblia figyelmen kívül hagyja, hogy Noé ,,kissebbik fia" megnevezés valójában Khámra, s nem Kánaánra vonatkozott. Így esett, hogy Noé Khám helyett Kánaánt, az unokáját átkozta meg, pedig a szöveg szerint, midőn Khám ,,meglátá az ő atyjának a mezítelenségét", jelen sem volt. A bibliaírók átsiklottak Khám bűnössége felett, s a fiára, Kánaánra testálták.[9]
A névcsere oka az lehetett, hogy az Ószövetség zsidó összeállítóinak valami indokot kellett találnia, hogy a népük megszállhassa, bitorolhassa Kánaánt, az ígéret földjét. Noé átkának Kánaánra kellett szállnia, hogy szalonképessé tegyék az szemiták földfoglalását. E finom csúsztatás erkölcsileg alapozta meg a Kánaán elleni izraelita agressziót. Kánaán népe szorgalmas, békés, a földje jó, termékeny, "tejjel mézzel folyó", amelyet a nehéz sivatagi körülmények között élő, könnyebb megélhetésért ácsingózó nép irigyelt; s arról álmodozott, hogy egyszer az övé lesz, és lőn.
(Véletlen, avagy nem, ki tudja, de a Kr. u. 1046-ban Vata megátkozását tartalmazó Imákban Pannónia, azaz Magyarország is tej-méz folyó Kánaánnak említtetik. Mintha az Imák megrendelője, I. András király érezte volna, mi sors várhat a magyarságra, ha nem eszmél.) (10.a)
Bizonyára már az ókorban feltűnt a Khám-Kánaán névkeveredés, mert Noé fiairól szóló másik történetben Kánaán már nem Khám fia, hanem Noé másodszülöttje; s így valóban a kisebbik fiút illette az átok.
Akár így, akár úgy, Kánaán megátkoztatott, s az átok az utódokra is átszármazott.
Egyiptom, Mezopotámia és a Közép (itt: Földközi)-tenger határolta nagy és igen termékeny földre ,,széledének [el] a Kananeusok nemzetségei"[10]. Kánaán fiai, Czidon, Khét, Jebuzeus, Emorreus, Girgazeus, Khivveus, Harkeus, Szineus, Arvadeus, Czemareus, Hamatheus városait, várait az Úr utasítására[11] valóban elfoglalta, bekebelezte a sémi nép, a a kanaanita népet kiirtotta, a földet birtokba vette. A lakóit az izraeliták asszír segédlettel, az asszír király jóváhagyásával, erőszakkal, kegyetlenséggel, csalással és árulással űzték el... (Mózes IV. könyve leírja az izraeliták hadi készületeit; továbbá azt, miként vették el a kánaaniták országát, s tették őket földönfutóvá!)
Link
Kanaanita törzsek Józsué hódítása előtt (believersmagazine.com)
Kánaán megátkozásának volt egy másik oka is: Ha Noé Khámot átkozta volna meg, akkor az átok nemcsak rá, hanem a még meg sem született unokáját, Kusfia Nimródra is szállt volna. Khámon, Kuson keresztül Nimródot, az Úr kegyeltjét átok nem érhette hiszen ,,hatalmas vadász vala az Úr előtt".
A krónikaíró szerzetesek a magyarság lehetséges őseként említik ugyan Nimródot, de sietve hozzáteszik, hogy inkább Jafet két fia, Gomer vagy Magóg, vagyis Góg és Magóg valamelyike a magyarság őse. Észrevehették, hogy Nimród, a ,,hatalmas vadász az Úr előtt" elátkozott család tagja, s ez nemigen vetne jó fényt a magyarságra, ezért változtathatták meg a történetét, és Gomert és Magógot, Jáfet fiait tették meg a hunok és a magyarok ősapjának.
Hazánkat, a Kárpátok övezte földet a középkorban ,,tejjel mézzel folyó Pannóniá"-nak hívták. Minden van itt, ami szem-szájnak ingere: gazdag a földje, könnyen védhető a határa, kellemes az éghajlata, népe törvénytisztelő és szorgalmas. Vajon utoléri a kánaániták sorsa?
Noé átka Kánaánt és a népét nem sújtotta. Nimródot kikerülte az átok, nem volt rovott múltú, méltán említik a magyar krónikák Nemrótként. E név jelentése nem rótt.
Ám Nimródra némi kedvezőtlen fényt vethetett, hogy elátkozott család rokona volt. Így őt is utólérte a sorsa. Bűne a toronyépítés és a nyelvek összezavarodása volt.
A Biblia a történelemelőtti és az ókori közel-keleti népek hagyományait, megmaradt történeteit erősen szűri. Meg sem említi, hogy némely nép Nimródot istenként tisztelte, arról sem szól, mi történt vele a nyelvek összezavarodása után, s voltak-e utódai...? Az sem került bele az Ószövetségbe, miként lett koronás uralkodó.
Még a nyelvek összezavarodása előtt Khám fiai ,,Nembrothot (Nimródot) fejedelmüknek választották"[12]. Kusfia Nimród a Kaukázustól délre, és az afrikai Etiópiában élt toldalékoló nyelven beszélő kusita nép sarja volt. Ismereteink szerint Etiópia Afrikában van, de a régiségben etiópoknak nevezték Medea és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában lakó kassukat[13] v. kossaiakat, azaz a kusitákat. Berossos szerint a kusita eredetű arábiainak nevezett V. dinasztiának[14], ugyanaz volt a felségterülete, mint Nimródé. A Biblia az ázsiai és az afrikai kusokat nem különbözteti meg, de némely magyar krónika igen.
A kassuk Elam őslakói a kőemlékeken etióp típusúak. Nimród származására is, kinézetére is kusita. A róla készült ábrázolásokon sem tűnik sémitának. A káld-sumir ékiratok s a Biblia szerint élő, történelmi személy, nagy király és hadvezér volt. Az általa alapított városok Mezopotámiában a legrégebbiek. ,,Az ő birodalmának kezdete volt Bábel. Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földjén, a mezopotámiai Sumerben. E földről ment aztán Assíriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht."[15] Talmud szerint ez utóbbi (Kalneh) azonos Nippurral[16], a sumirok vallási központjával.
Link
Nimród fejszobra (Nimrud-hegy, Délkelet Anatólia, Törökország, whc.unesco.org)
A szíriai eredetű, ó-héber sagákat, legendákat tartalmazó Kincsesbarlang leírja, miként lett Nimródnak koronája: ,,Nimród, az óriás hatvankilenc évig uralkodott, birodalmának fővárosa Bábel volt. Valami koronához hasonlót pillantott meg az égen; hívta Sifant, a takácsot, aki hasonlót szőtt neki, és a fejére illesztette. Ezért mondják, hogy a korona leszállt hozzá az égből."[17] A népek hitték, hogy a királyság [jelképe] az égből szállt alá, s Nimródnak égi jelre lett koronája, így lett ő és az utódai, a magyar Árpád-házi királyok szentséges uralkodók.
(Folytatása következik)
[1] Kus fiának Havilathnak a földje (MV)
[2] Általában elfogadott, hogy Sineárból (Sumerból) ment az afrikai Etiópiába, holott fordítva történt.
[3] Szent Biblia, Mózes, I. 10.6.
[4] Szent Biblia, Mózes, II. 3. 8.
[5] Szent Biblia, Józsué könyve,1-12
[6] A Beneš-dekrétumok [1946] a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. [Bár a nemzetközi jog elveivel ellenkezett] a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét.(Új Szó, 2012. febr.3.)
[7] Szent Biblia, Móz. I. 9. 20-23.
[8] Szent Biblia, Móz. I. 9. 25.
[9] Szent biblia, Mózes I.9. 17.
[10] Szent Biblia, Mózes I.10. 15.
[11] Szent Biblia, Kivonulás, 23.20.
[12] Riessler, Paul: Altjüdisches Schrifttum außerhalb der Bibel, 742. p.
[13] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies, Hinrichs'sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 127. p.
[14] Friedrich, Delitzsch: Die Sprache der Kossäer, Leipzig, 1884. 49. p.
[15] Szent Biblia, Bibliatársulat, Bp. [?] Mózes I. könyve, 10. rész, 10-11.
[16] Delitzsch i. m. Wo lag das Paradies, 225. p.
[17] Riessler i. m. 971. p.
A cikk forrása: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magyarság |
|
|
|
Címkék: történelemelőtti, legeredményesebb, bizonytalanságát, leszármazottjait, kegyetlenséggel, összezavarodása, törvénytisztelő, változtathatták, österreichische, felbukkanásától, megnyilvánulása, rendelkezésükre, összeállítóinak, történetétéről, földfoglalását, belopakodással, segélykéréssel, hivatalosított, mezopotámiában, megátkozásának, másodszülöttje, megszabadítsam, egyiptombeliek, megállapítását, levéltáraikban, kincsesbarlang, magyarországra, mezítelenségét, önkényességnek, szerkesztették, leszármazottja, megátkoztatott, gyökértelenség, szülőföldjéről, felségterülete, jóváhagyásával, eredetéig visszanyúló, hagyományok lekicsinylése, intézményesen sugallt, nemzet pusztulásához, hivatalosított történetírás, magyar krónikákat, mesék világába, krónikaírók fantáziájának, latin nyelvű, ókori írások, magyarság nagyon-nagyon, régiséget igazolja, sumirokon keresztül, ősapák sorában, krónikás Kézai, vízözöni bárkaépítő, Marton Veronika, Képes Krónika, Tarihi Üngürüsz, Kusfia Nimródot, Szent Biblia, Noéfia Khámnak, Királyi Könyvtár, Günther Zainer, Kivételként Nimródot, Khámfia Kánaán, Jüdische Allgemeine, Józsué Jerikóval, Akkor Sém, Átkozott Kánaán, Österreichische Nationalbibliothek, Imákban Pannónia, Mózes IV, Kusfia Nimródra, Kusfia Nimród, Etiópia Afrikában, Délkelet Anatólia, Mózes, Altjüdisches Schrifttum,
|
|
Offline
