Belépés
sandrapolke.blog.xfree.hu
a valóság szebb az elképzeltnél Böröndi Lajos
1954.06.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Túléltem - Százhatvanharmadik nap
  2019-07-16 05:57:19, kedd
 
  Tegnap este fél nyolcra értem haza.Vasárnap Puchbergig autóval mentem, majd az állomáson leparkoltam. Jú huszan gyűltünk össze, akig volt köztük néhány újonc hegymászó. A kettes Salamanderrel vonatoztunk fel a Schneebergre, Jobb idó volt, mint számítottam. Eleiente. Szép lassan elgyalogoltunk az első menedékházig. Itt a csomagokért Michael jött egy géppel, s szép lassan araszolgattunk felfelé. Az Istállókig nem volt gondom, aztán egyre nehezebb lett. S mikor elkezdett zuhoni az eső, már belül morgolódtam, s vánszorogtam a halálzónában. Nekem, ennyi ülés után, mozághiánnyal, nagyon nehéz volt. Bőrig ázva, fent már hófalak mellett azért azért leküzdöttem a nehézségeket.
Természetesen naplementéről szó sem volt, köd az rendesen.
Itt egy kis meglepetés nekem: Jánosi Zoli - a Magyar Napló főszerkesztője - köszöntött fel, s néhány versemet mondták el. Kedves volt, s meg is hatódtam. Jánosival, s társával sokat beszélgettünk az este folyamán. Irodalomról, ismerősökről. S arról a lehetőségről, hogy talán náluk kellene megjelennie az utolsó verseskötetemnek. (Na jó, következőnek.) Este 11 óráig váltottuk a világot, göcseji, kárpátaljai, s egyén származású pálinkákkal. Ehhez a szálláshoz kellett is, én a hodályban aludtam vagy huszadmagammal.
Reggeli után lecsorogtunk, ez már könnyebb volt. Aztán havasi gyopárt nézegettünk, tehenekkel barátkoztunk a hegyi levegőn, legelőn, s a negyed kettessel jöttünk le a hegyről.
Egy estebéddel zártuk a napot négy-öt óra tájékán.
Szép két nap volt, minden előzetes félelmem ellenére.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Készülődés - Százhatvankettedik nap
  2019-07-14 06:01:28, vasárnap
 
  Tegnap pihenés, főzés, s majd ebéd után két óra gyomlálás. Ma Schneeberg. Zsóka marad, egyedül megyek. Igazán nagy kedvem nincsen, hiszen tucatszor voltam a hegyen, s ahogyan nézem, sokat nem fogunk látni. Ez az idő odafent cudar lesz. De Deák Ernő szeretné, ha mennék. S utoljára kötélnek álltam. Remélem, kibirom fölfelé, keveset gyalogoltam az utóbbi években. Ez erős lesz. Ráadásul két óra vezetés a puchbergi állomásig.
Bakancs, hátizsák, bot, távcső, pulóver, esőkabát, néhány palack ásványvíz, egy kis szíverősítő. Ezek az alapfelszerelés részei.
Fönt alszunk a menedékházban, ettől külön borsózik a hátam. De láthatnánk a naplementét, amit nem fogunk látni, mert látni sem fogunk a ködtől. Megnéztem a fél hatos webkamerát, a Fischerhütte ködben van.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Caramell - Százhatvanegyedik nap
  2019-07-12 06:48:04, péntek
 
  Dél körül tervezem a hazaérést. Szerdán jöttünk el Bükre bő két napra. A Hotel Caramellben fogtunk szobát. Jó hely, lehet pihenni, fürdőzni. Tegnap a kirándulásé volt a nap. Aztán fürdőzés. Reggeli és vacsora van az árban, de nem hízókúrára jöttem, visszafogtam magamat. Jó eljönni és hazamenni.

Napok óta az jár a fejemben, hogy a magyar közigazgatásban résztvevők, a parancsot teljesítők,a mindig mindent teljesítők mennyire felelősek a zsidók 44-es sorsáért. Valakik kinyitották a vagonok ajtaját, valakik a kiadott rendeleteket szolgaian végrehajtották. Bennük föl sem merült, hogy emberekkel bánnak úgy, ahogyan soha, semmilyen körülmények között nem szabadna. Aztán vasárnaponként elmentek templomba.
Persze, hogy felelős mindenki, aki részt vett a népirtásban. A köztisztviselők, a polgármesterek ugyanúgy, mint akik fent kiadták a rendeleteket. ÉS akik örömmel nézték a vágóhidra terelt emberek szenvedését.
"Kormányrendelet mondja ki, hogy az elkobozott zsidó vagyon, minden érték nemzeti tulajdon" - írja a Mosonvármegye 1944-ben. Aha. És az fel, sem merült, hogy netán visszatérnek a tulajdonosok? Persze, hogy nem. A kormányrendeletek végrehajtói tudták, hogy nem. Részesei a bűnnek tehát. Mint azok, akik kiterelték a mosoni gettóból június elején az emebereket, hogy rájuk zárják a vagont. Erről az eseményről egy szó sincs a helyi sajtóban. Arról sincs, hogy a polgármester kiment-e az állomásra? Megnyugodni, hogy egy gonddal kevesebb.
Nem gyógyul be a seb, ha azt nem gyógyítják.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Velem - Százhatvanadik nap
  2019-07-11 08:23:55, csütörtök
 
  Ma Velembe kirándulunk. Meg Kőszeg. De régen jártam arrafelé...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Új nap - Százötvenkilencedik nap
  2019-07-10 19:24:26, szerda
 
  Tegnap is tudatosan sokat gyalogoltam, pontosabban többet a kelleténél. Elntéztem pesti dolgaimat, sikerült néhány szót váltanom a vezérrel is, s aztán haza. Elfáradtam. A kevés mozgás megbosszulja magát. Még kevesebbet kíván. A kert bögyörészgetése nem mozgás.S napok óta nem ettem vacsorára mást, mint gyümölcsöt. A mai nap kicsit más volt, de erről később.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vonat - Százötvennyolcadik nap
  2019-07-09 06:10:49, kedd
 
  Készülök Pestre. A helyjegyet már megvettem tegnap. Úti olvasmánynak Jánosi könyvét tettem be Oláh Jancsiról. A Bécsi Naplóba írok róla, Alapos elemzés, pályakép, de nem strandra való olvasmány. Vonatra.
Valójában három elintézni vló dolgom van, s szeretnék Pistával személyesen is találkozni, megbeszélni Püski lengyel napját. Persze elég pár mondat, hisz tudom kérdéseimre a válaszokat.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lehülés - Százötvenhetedik nap
  2019-07-08 06:06:50, hétfő
 
  Hétfő. A tegnapi nap inkább a pihenésé volt. A nagy melegben amúgy sincs sok kedve az embernek. A kertet bogarásztam. Késp este jött egy kis eső, s lehülés. Nekem megfelel a 25 fok.
Egy-egy vers is akad mostanában, de a kötet összállításával még várok. A versek nagyja készen van, faragni kell rajtuk. Koppány Attila rajzolja, festi a borítót. Néhány verset átküldök neki, hogy érzze a hangulatukat.
Ma gabonát is kell hoznom a "lányoknak", két hétre becsuk a kisállattenyésztő. S összeraknom a holnapi Pestet, néhány telefon, helyjegyet venni. Posta, föladások.
Leszedtem a meggyet, egy tállal lett csupán. Pont akkor virágzott, amikor hideg volt, és nem röpültek ki a méhecskék. Pedig szeretem ezt a gyümölcsöt. Egy hét, és a nektarin is beérik. Ebből lesz bőven.
Amikor már majdnem érett, a darazsak megszúrják a gyümölcsöt. Ezt a pillanatot kell elkapni, s néhány napon belül leszedni, akár féléretten is. Utánérik. Mert különben gyorsan elkezd rothatni, kis rovarjaim örömére. Így is fele-fele, így szól a hallgatólagos megállapodásunk.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Folytatás - Százötvenhatodik nap
  2019-07-07 17:50:41, vasárnap
 
  Hogy miért kell emlékezni? Mert ez is szög, a hazugság falába, hogy az repedjen tovább. S mert a város története így lesz kerek. Azon töprengek, hogy a blogon kívül megjelenjen-e? S hol és mikor?
Eredetileg a szél-járásba készült, de már sokkal hosszabb annál, hogy a pályaképek sorozatba belerakjuk. Majd meglátjuk.


(Aztán ebben az évben indult el a városi újság, aminek szerkesztésével engem bíztak meg. - Az előző kérdés utolsó mondata.)

Mielőtt erre térnénk, naplózzunk egy kicsit. A versírásról nem is szóltál. Talán gátlásként hatott az Emigráns remény megjelenése?

Így visszanézve ez is lehetséges. Nyomasztott. 1990. július 15-én írtam: ,, Ma egy gyerekvers féle is íródott. Csak a nagy vers hiányzik. Talán végül mégiscsak kiderül, hogy nem tudok én verset írni, csak verseket. Vagyis minden vers egy vers variációja, s nincs életmű, nincs fejlődés. Csak önmagukat gerjesztő írások."
S négy nap múlva egy újabb bejegyzés: Válaszolt végül Fodor András is, három verset választott ki a Somogynak, Ha lesz még 1991-ben Somogy - írja. Az év eleji levélre nem válaszolt András, s úgy tűnik, nem is tudja ezt.
,,Meghalt Thinsz Géza Stockholmban. Őszintén mondva megrendültem. Vártam már egy ideje levelét, válaszát. Úgy örültem ősszel, hogy egymásra találtunk, a verseken keresztül úgy érzem, igaz az első levél megjegyzése: egy húron pendülünk. A Kisalföldnek írtam egy búcsúztatót, remélem, megjelenik. A hátrahagyott kötetek gazdagítanak bennünket. 56 éves volt. Örökké a határsávokon élt, idegenben. De belül magyar volt."
S ahogyan beleolvasok a 90-es év naplójegyzeteibe, látom, hogy sok helyen jelentem meg, s Bakonyi Pista írása is megjelent a kötetemről, s az említett Thinsz Gézára emlékező is a Kisalföldben, sőt az Új Forrásban egy hosszabb írás róla.
s amint olvasom, új lakás reménye is fölcsillant a Mosonyi lakótelepen, s a hiányzó pénzt is sikerült összeszedni egy kis segítséggel. S persze hitellel vágtunk bele. De újabb osztályt vállaltam a Kossutban, s este is tanítottam. Pörgött a mókuskerék.
S most, ahogyan olvasgatom az 1991-es följegyzéseket, meglep egy bejegyzés: ,,Zsuzsa a gimnáziumban fölvillantotta, utoljára, a lehetőséget. Hétfőn kell válaszolnom, hogy szeptembertől átmegyek-e főállású tanárnak 21 000 Ft fizetéssel. Nemet kell mondanom. Vannak előnyei persze, biztos fizetés, nyugodt jövő. Nyugodt középszerűség és a rang. Mert ilyen kisvárosban ez rang. ...
Én a mozgalmasságot szeretem, s a maradás okai egymásba játszanak. Barátság, könyvtár.
Az Árgus hozott tőlem két verset, s a Kisalföld is két részletben közölte a Szam izdaty címet viselő tanulmányomat, amit eredetileg az Új Forrás kért és jelentetett meg. Járt nálunk Páskándi Géza."
Tucatjával születnek a könyvkritikák, az MTI is foglalkoztatni kezdett, felvidéki kulturális eseményekről írhatok, s verseket is kért Győri Laci. De valahogy mégis tele vagyok nyugtalansággal.
Így szaladunk bele az őszbe.

De hát ez mégis csak termékeny időszak!

Igen. De a háttérben ott vannak a piszkálódások is. S a bizottsági tagságot is túlértékelték. Minnyájunknak új volt ez a szerep, magának a testületnek is. De ez az újrakezdés időszaka, a város üzemei hullanak szét, az általan nem látható vadprivatizáció is tapintható: elbocsátások, fizetésképtelenség.
Nem akarom menteni az első testületet - legnagyobb erénye, hogy igyekezett rendbe tenni a várost, működtetni intézményeit, s hogy nem tisztogatásokkal kezdte - de nem volt igazából koncepciója a városra. Sodródtunk.
Visszatérve a bizottsághoz, én nem jelentkeztem, azt sem tudom, hogy kinek jutottam eszébe. Azt tudom, hogy Tuba Laci volt a jelölt, de őt nem választották meg. Rólam úgy szavazott a testület, hogy ott sem voltam. Azt hiszem egy író-olvasó találkozóra hívtak éppen akkor a Rábaközbe.
S még valamit, ez volt az az időszak, amikor nem pártkatonákat, hanem szakembereket kerestek. Később minden testület bizottsági helyeit - a külsősöket - már hű katonákkal töltötték be. S ez egyre nevetségesebbé vált. Kivétel volt az 1998 és 2002 között általam vezetett kulturális bizottság. Meg lehet nézni a névsort.

Ez az év az újságalapítás éve is.

Ez a másik nagy meglepetés. Késő délután otthon ért a telefon, hogy átmennék-e a művelődési központba, ahol szeretnének velem beszélgetni. Vagy harminc-negyven embert találtam a nyelvi laborban. Jórészt frissen alakult egyesületek tagjai voltak. A kérdés az volt, hogy ha a Moson Megye Polgáraiért Alapítvány Moson Megye néven időszaki lapot indít, vállalnám-e a szerkesztői feladatokat.
Az újságírás és a szerkesztés nem teljesen fedi egymást, ilyet még nem csináltam, de más sem, hisz negyven év kihagyás után nyílt lehetősége a városnak, hogy lapja legyen.
Igent mondtam. Nem tudtam, hogy milyen veszélyes terepre merészkedtem. De nem voltam egyedül, leginkább Tóásó Gyulával kooperáltam, aki valódi szívügyének tekintette a lapot.
1991. szeptember 28-án írtam: ,,Az első szám megjelent, kevés helyesírás-és nyomdahibával. Lehetett volna rosszabb is."

A Moson Megye első korszaka 1997-ben zárult le.

Igen, akkor szűnt meg ezen a néven. AZ első néhány szám megjelenése után már világossá vált számomra, hogy a szándékon kívül, hogy legyen a városnak önálló újságja, nem volt más. Pontosan fogalmaztam 1991. november 24-én: ,,Nincs mögötte tőke, biztos pénz, amelyik elviseli a - nem túl nagy - veszteséget . S nincs mögötte igazi nagy szellemi potenciál, így el fog szürkülni. Vagyis nem lesz helyi szenzáció a léte. És túl nagy áldozatot vállalok, hogy ezért más munkáim szoruljanak háttérbe. Tudni kell időben elmenni. Az érdeklődés csúcspontján. Ehhez persze kellene valaki találni, aki összefogja a dolgokat.
Aztán akár harmadik pontnak is gondolnám azt, hogy a polgármester jóvoltából veszélyes időszak néz(het) ki nekem, ha sikerül végigvernie ötletét, hogy fél évre a művelődési ház élén én legyek a kis terrorista, önkormányzati biztosnak nevezve. Igent mondtam a nevem forgalomba hozatalához,"

Ez nagy fordulat, de vigyük el az újságot 1997-ig.

Amikor kineveztek igazgatónak a művelődési ház élére, lemondtam a lap szerkesztéséről. ,,Etikai" okokból. Nagy Sándor vette át és Médl Sándor. Egy ideig rendszertelenül, elég pocsék színvonalon meg is jelent. Aztán belépett tulajdonosként a Mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület, s Tóásó Gyulával megbeszéltük, hogy visszaveszem a lapot. Közben választások, győztek a szocialisták, a lap megjelent. S mikor az új polgármester a Vektor Kft-vel aláírt belterületi földek kapcsán egy szerződést, s a helyi Fidesz egy írását beszerkesztettem erről. A polgármester ezt megtudta, s ,,megkért", hogy vegyem ki az írást. Én megtettem és lemondtam. A környezetvédők nem vállalva a konfliktust, a lap megszűntetéséről határoztak, pontosabban arról, hogy átjátsszák azt a Kisalföldnek. És 1997 áprilisában új lapot indítottam Mosonvármegye néven. De erről majd később.

Igen. Akkor beszéljünk arról, hogy hogyan kerültél a művelődési központ élére.

1991-ben a ház néhány dolgozója petíciót nyújtott át az igazgatónak, s a szakbizottságnak, amelyben a megújulást hiányolták. Hammerschmidt János volt az igazgató, akivel jó volt a kapcsolatom. A könyvtár persze közös gazdálkodás révén mindig úgy vélte, hogy háttérbe szorul pénzügyekben, s volt egyéb apró surlódás is a két intézmény között, de egy épületben voltunk, s békés egymás mellett élés jellemezte viszonyunkat.
János népművelő volt, de hosszú ideig a pártbizottságon dolgozott, s onnét nevezték ki igazgatónak. Empatikus, jólelkű embernek ismertem meg, szociális érzékenységgel megáldottnak. De a pártbizottság nem volt jó ajánlólevél 1991-ben, tudta mindenki, hogy el fogják valamilyen módon távolítani. Ő is. Amúgy sokat betegeskedett a szívével, s hosszú ideig táppénzen volt abban az évben.
S valóban ,,leült" a ház, nem találta föl magát az új helyzetben. S egyre kevesebb pénzt kapott, amiből nehéz volt jól gazdálkodni, s a működési költségek is kezdtek elszaladni.
A dolog pikantériája, hogy Plutzer István polgármester is innét került ki, műszaki vezetője volt korábban a művelődési központnak.
S valóban frissítésre volt szükség, de ennek a jogi megoldása sem volt egyszerű. Ezért találták ki az önkormányzati biztos szerepet. S ha jól emlékszem, János táppénz után nyugdíjba tudott menni.

Miért vállaltad?

Őszintén? Hiúságból. Hogy ezt is meg tudom oldani. S nagy volt a kihívás, s bíztam abban, hogy akik kitalálták ezt a szerepet, majd támogatni fognak. Naiv voltam. Szó sem volt arról, hogy az önkormányzat majd mellém áll, vagy azok mellé, akik akarnak valamit. De ennek ma már nincsen jelentősége. A rövid válasz: hiúságból.

Nem lehetett könnyű.

Nagyon nehéz volt.
















 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mérleg(elés) - Százötvenötödik nap
  2019-07-06 13:50:54, szombat
 
  Tegnap átruccantunk Ausztriába, egy kis bevásárlás. Váratlan felindulásból Pandorfnál bementünk egy cipőboltba, vettünk egy szandált nekem, s Zsókának egy sportcipőt. Nem volt drágább, mint idehaza.
Aztán a szokásos Merkur Nezsidernél. Van néhány dolog, amit itt szeretek venni, s jó minőségű. Például a rántani való hal. Kiengedéskor nem megy szét, nem lesz nyúlós. Egy kicsit odább megebédeltünk. Wiener Schnitzel. Majd ajándék nekem: OBI. Itt vettem egy digitális mérleget. Aztán idehaza ráálltam. Nem is vacsoráztam, s reggel is keveset ettem. De mivel egy sült csülköt is a kosarunkba tettünk a Merkurban, ma az volt az ebéd. Sült savanyú káposztával, kenyér nélkül, Este sem eszek semmit, talán egy kis gyümölcsöt.
Könnyen kitalálható: a mérleg "elromlott" 97,1 kilót mutatott.
Szörnyű.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rend lesz - Százötvennegyedik nap
  2019-07-05 05:32:12, péntek
 
  Egyszer. Még Deák Ernő kéziratán igazítok egy csöppet. Aztán jövő vasárnap megbeszéljük a hogyan továbbot. És a saját kötet következik. A munkacím: Megégett idő.
Most a szobám rendberakása következik, ha van olyan, mint rend. Egy kis festés is ráférne, ezt magam végzem el.
Most egy kis pihenés jön.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2019.06 2019. Július 2019.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 133 db bejegyzés
Összes: 2711 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 634
  • e Hónap: 4884
  • e Év: 58377
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.