|
2017-01-05 06:05:58, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Az alábbi ismertetés verseskötetemről a Bécsi Naplóban jelenik majd meg.
,,Lépdelünk, út van alattunk?"
Versek a létezés értelméről. Böröndi Lajos Váltóláz című kötetéről
Böröndi Lajos 15 megjelent kötetének sorában ez a 13. verseskötet. Huszonhét év alatt tiszteletre méltó teljesítmény, ugyanis 1989-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál Emigráns remény címmel az első kötete, amely a megelőző évtized lírai termését tartalmazta. A váltóláz vagy mocsárláz a malária magyar elnevezése, az alattomos kórt egysejtű lázállatkák okozzák. Szerzőnk természetesen nem az orvosi jelenségeket írja le, hanem a köz- és magánélet nyavalyáit. Ilyenekre gondolok: ,,Kifizetődő lapulás / ideje jött el ismét..." (Aki nem lép egyszerre); ,,... kiölik belőled a hitet, / akarod nem akarod, / átfestik vidám színekkel / a hullaszagú barakkot" (Megalvadt idő); ,,A hajnali kakasszóra / minden összedűl..." (Itt állunk); ,,Kérdések ezek csak kérdések, / Seholse válaszok..." (Tengerek); ,,Lépkedünk vakon a sötét / Megalvadt jéghideg éjben..." (Most röpül). Szorongás, félelem, bizonytalanság, tehetetlenség és egyre mélyülő keserűség, ami a versekből árad. S egyre nagyobb reménytelenség, húsba-lélekbe vágó jelzőkkel, metaforákkal. A költő vágyik a megváltásra, de vissza is utasítja, mert tudja, hogy nem lesz igazi. Megváltásra várva című 2006-os kötetéből való e két sor: ,,Nem kell a megváltás, Uram. Élni / szeretnénk tovább megválthatatlanul" (Visszanézve). A mostani kötetből: ,,... lapítottunk megúsztuk hát / horthyt, szálasit, rákosit /de hiába az ég reped /hajnal jön mert a kakas /kukorékol kibírunk még újabb másnapokat? / bemondja majd a rádió: / a megváltás most (is) elmarad" (remény).
Persze az életben mégis kellenek a magányt és egyéb démonokat elűző kapaszkodók. Ilyen a szerelem, de a kiteljesedett, megvalósult erotika csendesedik, átalakul ,,elvirágzó simogatás"-sá, ,,tétova ölelés"-sé. Ideidézek egy rövid kis remeket: ,,Csak összeér az ujjunk / Egymáshoz fordul két tenyér / Van egy világ meg két világ / Meg vagy te meg én / Meg vannak még virágok / És vannak illatok / Szemedben hullámzik a tenger / És én belehalok (Csak összeér). Azután itt van a család, az idő múlásával csak élesedő emlékekkel: a nagy háborút megjárt nagyapával, akivel ,,Fekszünk most ketten a versben, összebújunk a csöndben / ... / Kettőezertizenötben" (Összecsúszott idő). Annyira édes emlék az egykori karácsony, hogy nehéz elhinni az egykorvolt valót: ,,Álmodom talán? Ötven éve történt / anyám hangját most is hallom... Felejthetetlen akár a Megváltó, / ki újból és újból eljön / Boldogan bújunk össze mi öten / Gyerekek, és sírunk az örömtől." (Szenteste) Kitörölhetetlenül él a költőben az imádott Mama, aki tíz éve halott, de most is megélt valóság: ,,Én nem tudok sírni / Hisz csak meghaltál tíz éve / De nem mentél el velem jársz kelsz most már / mindörökké" (Tíz év). Csendesség, béke és Isten utáni vágyról tanúskodnak az alábbi sorok: ,,Ismét karácsony, /Szomjúság vágy hogy a béke / végül majd ránk találjon /.../ Isten van bennünk egy anyagból / Lennénk teremtő és teremtett? / Hull a hó, hidegül a hajnal, / fölsír a kisded." (Azt álmodjuk) Egy másik versben: ,,Eléd térdeplünk feloldozásért / Micsoda szégyen / Hogy beléd kapaszkodunk megint /A kétségbeesésben /.../ Mosolyogsz csak s látni /véljük a végét /Amikor önfeledten / Súgjuk: ölelj még!" (Istenkeresés félhomályban)
Böröndi lírájának az 1980-as évek közepétől visszatérő témája 1956, nevezetesen a sok áldozattal járó mosonmagyaróvári sortűz. Igaz, hogy a forradalom idején mindössze két éves volt, de az áldozatokkal, a helyszínnel és a perbe fogott parancsnokkal és gyilkos beosztottjaival való szembesülés olyan megrázó erejű élmény, megélt valóság lett benne, hogy a 60. évfordulón a forradalom eseményei, tanulságai, jóvátehetetlen emberi tragédiái, elvarratlan szálai ismét több költeményben megjelennek. A kötet borítóján lévő vers egyaránt szól az áldozatról és a fegyvert használó határőrről: ,,Most nyolcvan évesek lennénk, / sétálhatnánk karonfogva a hóesésben, / De nem volt jövő idő, / minden elvérzett ott a téren." (Most nyolcvan évesek lennénk). Nincs bocsánat, nincs bűnhődés és így nincs remény sem: ,, a gyilkosok öregen halnak meg erre: / ponyván árult haza / eltört véres zászlórúd a múlt / sáros 1956 csillaga /.../ szétporlad emlék marad / de azért csirázik a remény? / nem csirázik: a jövő gazos vetemény" (2016 tavasza).
Böröndi Lajos költészetének visszatérő motívuma a nagy költőelődök emlegetése, a magyarság sorskéréseinek ,,velük közös" taglalása, soraik beépítése a versekbe: ,,Régmúlt korok romjai fölött elmerengtél" (Kölcsey); ,,Kint hó van meg csönd és Vörösmarty van" (Tíz év); ,,Romlásnak indult...", ,,Közelít a tél, nincs rózsás labirynth" (Berzsenyi szólongatása); ,,Fut velünk egy rossz szekér" (Versek úsznak az éjszakában). Babits, a kedvenc módot ad a fájdalmas szembenézésre: ,,Hetvenöt évvel később / A kérdések megmaradtak / A válaszok megmaradtak / Megmaradtunk vaknak / Téged is megtagadónak / Mindent elmismásolónak ..." (Babits).
Ez az újabb kötet ismét meggyőzött arról, hogy Böröndi tudatosan alakítja, építi költői világát, egyéni hangvétel, stílus jellemzi. Versei nem tűrik a blöfföt, a homályt, a görcsös szándékoltságot, árnyalt mondanivalója makacsul keresi az időtállót, a hiteles, biztos pontot. Verseiben filozofikus töltés, gondolatiság van, anélkül, hogy költészete gondolati költészetté válna. Sokszor a világ külső képeivel tükröztet, érzékeltet hangulatot, gondolatot, tömör képei költőiek, sokszor a klasszikus lírai értelemben szépek. Távoli elemeket összeforrasztó metaforái hordozzák sokszor a vers eszmeiségét, biztosan alkalmazza a - főként időmértékes - verstechnikákat. Nem erőlteti a rímeket, de olvasás közben kellemesen meglepnek bennünket a szokatlan rímpárok. Versei nem adják meg könnyen magukat, többször el kell olvasni őket ahhoz, hogy teljes gazdagságukat megélhessük. Jelzői, szókapcsolatai, ellentét-párjai hűen fejezik ki a megváltást elutasító, de azt mindig váró költő személyiségét: ,,Most nyáron is tél van", ,,Ráfagy a csókra az ajak", ,,Szomorú nevetés hangzik / Keserűn édes az élet", ,,Két pillanat közt az élet / Gyönyörű hogy veszendő." A lírikus élete, gyönyörűségei és vívódásai a mi életünknek is részévé válnak, várjuk hát a folytatást.
Tuba László
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: verseskötetemről, mosonmagyaróvári, beosztottjaival, verstechnikákat, kétségbeesésben, szándékoltságot, sorskéréseinek, jóvátehetetlen, szókapcsolatai, reménytelenség, bizonytalanság, felejthetetlen, összeforrasztó, elmismásolónak, parancsnokkal, gazdagságukat, kiteljesedett, szembenézésre, természetesen, feloldozásért, gyönyörűségei, mondanivalója, tehetetlenség, összecsúszott, személyiségét, költészetének, sétálhatnánk, szólongatása, szépirodalmi, áldozatokkal, jelenségeket, metaforákkal, kapaszkodunk, megtagadónak, istenkeresés, félhomályban, alábbi ismertetés, létezés értelméről, első kötete, megelőző évtized, váltóláz vagy, malária magyar, alattomos kórt, orvosi jelenségeket, hullaszagú barakkot”, hajnali kakasszóra, versekből árad, költő vágyik, mostani kötetből, megváltás most, életben mégis, nagy háborút, Bécsi Naplóban, Böröndi Lajos Váltóláz, Böröndi Lajos, Szépirodalmi Kiadónál Emigráns, Tuba László,
|
|
Offline
