|
2018-01-17 07:02:38, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Az alábbi írást Bécsből kaptam, meghatóan szép a tavalyi pinkamindszenti találkozóról.
RAINER ÁGOTA
A PILLANAT KÍSÉRTÉSE, AVAGY A KÉRDEZŐ MOZAIKOK
Ha változik valami, akkor keresi az ember az okát, kérdéseket tesz fel. A környezetében élőknek, a családjának, önmagának. Keresgélni kezd egykori tanulmányaiban, új könyvekben, újságokban, beszélgetésbe elegyedik olyanokkal, akik talán sejtik, tudják a válaszokat. A változást akarjuk vagy bennünk történik meg? A változás és/vagy a változtatás igényét szóval vagy cselekedettel vagy mindkettővel elégítjük ki? Találunk-e megnyugvást, békét a lázas változás-hajkurászásban?
Kilenc évvel a második világégés után felsír, 2 esztendős, amikor 1956-ban a mosonmagyaróvári sortűz szedi áldozatait, 20 éves, mikor a főiskola padjait koptatja, s Krisztusi korba lép, mikor az ELTE hallgatója. Magával hozza szülei iránti szeretetét Répceszemeréről. A móriczi nevetések emlékét, édesanyja mesélést, olvasási szokásait, a hat testvér együttes örömeit, bánatait. A nagyszülők vallásosságát. Azt mondja, addig élnek az emberek, amíg emlékeznek rájuk. Így történik, hogy Imre báty Amerikából megérkezik, s mielőtt visszamenne, kitör a háború, s Isonzo lesz belőle; illetve az unoka emléke is.
Böröndi Lajos volt vendégünk húsvétkor.
Munkája révén válik élete meghatározó élményévé 1956. Három szemtanúval való találkozás, beszélgetés a Mosonmagyaróváron történt eseményekről.
,,Ágit, aki 16 évesen kimászott a kerítésen szüle tudta nélkül, mondván a diákok mennek a laktanya elé, a combján lőtték meg. Megmutatott mindent, a sebhelyét is. Október 26-án az óvári városkában végre történt valami. Azt mondták: menjünk el és verettessük le a vörös csillagot a laktanyáról - mesélte. Dudás István parancsnok fogadta őket. (Sajnos ágyban, párnák közt halt meg.) Az egyetemisták szépen szólították sorban a diákokat. Szerencsére a középiskolásokat csak egy darabig engedték menni a tömeggel, utána a tanárok elvitték őket a 48-as emlékműhöz, ott szavaltak. A legfiatalabb áldozat így is 15 éves volt. A többiek a gyárak mellett elmentek a laktanya felé, Az üzemekből folyamatosan jöttek ki az utcára. Délelőtt háromnegyed 11 volt. Énekeltek. A Szózatot. A tömeget nyomták előre a hátulról érkezők, de a hátsó sorokban már mondogatták a másik laktanya felől jövők, hogy lőni fognak. De ők énekeltek. És közben eldördült a sortűz.
Valahogyan kiderítettük, hogy 108 ember vesztette életét a téren és később a kórházban. Azért mondom ezt a számot, mert minden esztendőben felháborít, hogy a megemlékezést gyászünnepélynek hívják és több, mint 50 halottról beszélnek. ,,Dudás István bűnös, emberiség ellen, több emberen elkövetett bűntettben." - mondta dr. Habony János bíró 2001. június 19-én, az ítélethirdetés napján. Én néhány túlélővel voltam ott. Bezártak minket egy terembe, ott ült egy bácsi, két tüzér, egy csomó haszontalan ügyvéd. Ordibáltak, hogy tegyük el a fényképezőgépeket, de mégis sikerült kamerára venni egy darabkát. Az ítélet nagyon szép volt, eddig még nem mondtak ki ilyet Magyarországon.
Én korábban azokkal a túlélőkkel csináltam interjúkat, akik a felbőszült tömegben maradtak szemben a Csehszlovákiába menedékjogot kért menekülő parancsnok otthagyott katonáival. Így vált egyre személyesebbé számomra ez a történet."
És természetesen, ha valaki elmesélte Lajosnak, akkor ő tovább meséli prózában, tanulmányban, versben (A Szózat éneklése közben). És könyvet és készít: fekete könyvet, amelyben található például egy lexikon-szerű rész szócikkekből. Mindenkiről készült szócikk, akit valamilyen bizottságba beválasztottak, olyanokról is, akik ott sem voltak. Azt is odaírták, ki működött együtt a rendőrséggel. Tanárok kényszer-vallomásai arról, hogy hol voltak október 26-án, mit csináltak és mit csináltak a többiek, név szerint.
A ,,zöld szemű rádión" Szabad Európát hallgató fiatalember első verses kötete, amelyben már feltűnik 56 emlékezete, 1989-ben, a rendszerváltás évében jelenik meg. De ne szaladjunk előre. Hasonlóan 56-hoz, a történelem meghatározó pillanatai - az 1945-ben Csehországba deportált és onnan visszaszökő, elhallgattatott emberek történetei (Fehér foltok címmel később rádiósorozat a visszaemlékezőkkel), '68 eseményei, a 1988-as erdélyi falurombolás mind-mind megérintették. És természetesen összeadódik édesanya kijelentésével, mely szerint az ő családja marad itthon, akármi történik. Személyes sors, családi emlékek, meghallgatott emlékek, tanúvallomások, történelmi tények, a Felvidék bejárása és segítése adják az ízét munkásságának. A fűszer mindenhez a hétköznapi élet: tanítás, művelődési ház igazgatás, sajtóreferensi vagy éppen politikai főtanácsosi munka egy államtitkárságon. Sokrétű feladatkörök, ám úgy érzem, van állandó ebben a jelenlétben. Mégpedig a ,,magyarról magyarra" fordítás. Klasszikus költőink líráinak újra-és újra olvasása, értelmezése, tanítása. Az események újságban publikált értelmezése, felvidéken élő költők, írók könyveinek recenziói, rádióműsorok, könyvek szerkesztése és kiadása egyet tart fontosnak: megérteni múltunkat, élni jelenünket tevékenyen és a jövőt megpróbálni jó, morálisan helyes mederbe terelni.
Eredetileg a Váltóláz című, 1956-os verseket (is) tartalmazó kötetet szerettük volna bemutatni, ám körülbelül 120 percnyi beszélgetésbe csöppentünk bele. Így jutottunk el a Bárány véréig, és azokhoz a váltó rezdülésekhez, amelyek egy-egy ember életét vagy gondolkozását befolyásolják. Szigethy Attila (a börtönben öngyilkos lett forradalmár) titkárának magyar tanárnő feleségéhez, akitől az írást, írás szeretetét és tiszteletét lehetett megtanulni, aki a katonaság alatt is levelezett diákjával; az ELTE tanáraiig, akik akkor is tanították a Bibliát, ha szocializmus van, mert anélkül érthetetlen az európai irodalom és művészet. A piarista gimnázium, ahol rend volt. És jó volt tanítani. Lupusz atya a ,,mindenhonnan kicsapott gyerekeket befogadsz" rosszallásra csak annyit mondott: tanuljátok meg, hogy ezeket a gyerekeket is át kell vezetni az érettségin.
A szellemi találkozások is rendkívül izgalmasnak bizonyultak pro és kontra.
,,Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!" - hát jól megvigasztalt minket Madách Imre. Nem tudjuk van-e értelme, te csak törekedjél. Küzdj! Biztos, van értelme. A Nemzeti Színházat ugyebár ezzel avatták. Alföldi ezt a mondatot kihúzta belőle. Ezt az embert nagyon becsülni kell, ez tudja, hogy mi az az egy mondat, ami miatt megírta a szerző a művet; és azt ki kell húzni. Nem hangzott el a lényeg. Ez a megoldás. - fejezi be Lajos szomorú iróniával.
Christofer Okigbo nigériai költő kötetének (fordította: Gergely Ágnes) recenziója, ahol a rendszernek problémája akadt a Félelmünkben címmel, majd később megőrizve a történetet (is) Félelmünkben énekelünk című Böröndi kötet látott napvilágot. A Radnótinak ajánlott előszó miértjére Gergely Ágnes, a kötet fordítója válaszolt: az első ember, az ősember is nagyon félt a világtól, ami körülötte volt, próbált rá magyarázatot adni. A barlangban is félt, és félelmében énekelt. Így oldja fel azt. És a költők is félelmükben énekelnek.
Borbély Károly festőművész, művészetterapeuta barátsága, akinek egy sorozatára gondolunk hirtelen. A Megrepedt föld, ahol a repedésekbe belefolyik az arany.
Dolán György, aki Kadhafi idejében felesége révén Líbiában élt évekig, most homokkal is fest.
Montanaro zeneszerző, aki egy okszitán (okcitán) francia nyelvjárást (Az okcitán az egyik legnagyobb kulturális és irodalmi hagyományokkal rendelkező kisebbségi nyelv Franciaországban. A középkori irodalomban a trubadúrköltészet és balladák nyelve volt. A nagyobb újlatin nyelvekbe, mint például az olasz és a spanyol, számos szó került be az okcitán útján. használ, Az okcitán elnevezést onnan kapta, hogy a középkori dél-franciaországi dialektusokban az igenlést az òc (ejtsd: [ɔ]) szóval fejezték ki (< latin HOC 'ez', kevéssé ismert, hogy Honoré de Balzac is okcitán volt.) használ, felesége felvidéki magyar lány.
Cseh Tamás, akiről verset ír:
,,A másik oldalra mentél/ Árnyékban maradtunk mi/ Minden mit gondoltunk eddig/ Semmivé foszlik" - vagy mégsem? Hiszen Lajos azt is elmondja a jelenről: ez azon a túli pillanat, amikor már csak röhögni lehet azokon a változásokon, amiket itt megérünk, s attól félek, néha ki kell röhögni magunkat is. Teszi ezt néha lírájában, hogy megismerhessük életkedvét is, minden nehézség ellenére. Mosolyog, viccelődik. Kitart az irodalom mellett (szerinte ugyanis nincs felvidéki magyar irodalom például, egy magyar irodalom van), kitart a Felvidék támogatása mellett, szerkeszti a Szél-járás nevű folyóiratot, ápolja kapcsolatait pozsonyi rádióval, televízióval, s az apró falvakkal. Fiának megmutatja Gdanszkot, a hajógyárban megnézik együtt a sortűzre emlékezve a rajzokat, fényképeket. Továbbadja az emlékeket. Találkoznak egy nénivel. A 80 éves néni hallva a szavaikat, hátrafordul, és azt kérdezi: ,,magyar" (vengri)?, mondják, hogy ,,igen". Vigyázzba vágja magát és elmondja a lengyel-magyar két jó barát-ot:
,,Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi, niech im pan bóg blogoslawi!", azaz: ,,Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát, vitéz, s bátor mindkettője, áldás szálljon mindkettőre!"
,,Úgy csillogott a szeme, azt mondja a gyerek, ez a néni honnan tud ilyeneket? Van egy titka, ők elmondják a gyerekeiknek. És hát ugye voltak közös királyaink is."
Közös történelmünk, közös hagyományaink, közös kultúránk. S lesz is közös dolgunk, az, amit megosztunk másokkal:
,,Én minden nap olvasok verset, ezzel szoktam a gyerekeket idegesíteni az iskolában. Milyen verset olvastál? Még föl sem ébredt. Hogy lehet úgy fölébredni, hogy nem olvasol verset? Sőt, másét is elolvasom."
És Böröndi Lajost olvassák, fordítják, megzenésítik verseit. Közös élménnyé válik.
S közös a bárány vére is...
ui.: Böröndi Lajos köteteiből ajándékul hagyott itt könyvtárunknak. Olvassák őket nagy szeretettel.!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: franciaországban, gyászünnepélynek, államtitkárságon, mosonmagyaróvári, középiskolásokat, elhallgattatott, csehszlovákiába, répceszemeréről, pinkamindszenti, tanúvallomások, könyvtárunknak, kijelentésével, ítélethirdetés, megismerhessük, tanulmányaiban, magyarországon, beválasztottak, rendszerváltás, franciaországi, hagyományokkal, sajtóreferensi, hajkurászásban, dialektusokban, vallásosságát, cselekedettel, beszélgetésbe, megemlékezést, megvigasztalt, hagyományaink, megérintették, gondolkozását, rezdülésekhez, természetesen, meghallgatott, személyesebbé, befolyásolják, alábbi írást, tavalyi pinkamindszenti, környezetében élőknek, változást akarjuk, változtatás igényét, második világégés, mosonmagyaróvári sortűz, főiskola padjait, móriczi nevetések, nagyszülők vallásosságát, unoka emléke, kerítésen szüle, diákok mennek, combján lőtték, óvári városkában, vörös csillagot, RAINER ÁGOTA, PILLANAT KÍSÉRTÉSE, AVAGY KÉRDEZŐ MOZAIKOK, Böröndi Lajos, Dudás István, Habony János, Szabad Európát, Szigethy Attila, Madách Imre, Nemzeti Színházat, Christofer Okigbo, Gergely Ágnes, Borbély Károly, Dolán György, Cseh Tamás, Hiszen Lajos, Böröndi Lajost,
|
|
Offline
