Regisztráció  Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
szeretettel
  2012-04-05 11:53:38, csütörtök
 
   
  Nevezetes férfiak anekdotái



EGY MAGYAR BŰVÉSZ A MÚLT SZÁZADBÓL
AZ ÖRDÖG ÉS A DIÁK
AZ ÉJFÉLI LECKE ÉS A LÚDLÁB
A SZOLGÁLÓ SZELLEMEK
A SZULTÁNI EBÉD
PETŐFIRŐL
ZRÍNYI MIKLÓS ADOMÁJA
SZÉCHENYI
A CSAVARGÓ
A ZSELLYESZÉK



EGY MAGYAR BŰVÉSZ A MÚLT SZÁZADBÓL

Máig is emlékeznek Debrecenben és vidékén Hatvani professzorról, ki a múlt század vége felé élvén sok természettudományi ismerettel bírt, miket a hír könnyen természetfölöttiekké nevelt, így hitték őt utóbb varázslónak.

Beszélték róla, hogy éjjelenként a temetőben halottakat idézett föl, amikor a tűzokádó vadkanok nyargalták körül, s hogy az ördögöket olyan jól ismerte, mint saját diákjait.
AZ ÖRDÖG ÉS A DIÁK

Egykor történt az az eset Debrecenben, hogy egy szegény asszony kimenvén a piacra, két kis gyermekét azalatt otthon magokra hagyta. Az egyik gyermek még csecsemő volt, a másik lehetett hároméves. Az asszony férje hentes volt, s a nagyobbik fiú, sokszor látva, mint öldösi apja az ürüket, azt gondolta ki, hogy kis öccsével ő is mészárost fog játszani, s fogta az öreg kést, s azt a gyermek nyakába döfte. Csak akkor ijedt meg aztán, mikor látta, hogy megölte kis öccsét, s féltében elbújt a kemencében, melyet anyja telerakott szalmával, sütéshez készülve. Az asszony megjött, s legelső dolga lévén a kemencét befűteni, a kisfiú, ki odabújt, a lángok közt összeégett, ekkor az asszony ki akarta vonni a parazsat a szénvonóval, akkor látta meg, hogy gyermeke iszonyúan odaégett. Kétségbeesve rohan erre a szobába, s amint ott a másik gyermekét vérében fekve találja, fog egy kötelet, s a mestergerendára felakasztja magát. Néhány perc múlva érkezik maga a gazda, s amint első tekintetre családja mindhárom tagját oly irtózatosan kimúlva látja, a fájdalomtól egyszerre megszakad a szíve, s holtan rogyik össze.

Az eset nagy zajt csinált a városban, a részvét általános volt. A közönség sírkövet akart emeltetni a szerencsétlenül kimúlt családnak, mely ily rendkívüli fátum által érte végét, s Hatvani jutalmat tett fel diákjai között annak, ki a legrövidebb és legjobban kifejező sírverset fog készíteni ez esetre.

Volt a togátusok között egy Bóta nevű rendkívül együgyű ember, kit az egész kollégium minden gúny tárgyának tartott, kinek ostobaságánál csak a restsége volt nagyobb, ki ha leckét mondott, azt a tíz körmére írta s onnan olvasta le, s verset ha kellett írni, mindig a szomszédját kérte meg, hogy firkantson neki egyet. Most azonban jutalom és kitüntetés lévén a megoldott feladathoz kötve, senki sem akart neki verset írni; amice Bóta tehát sok tollat összerágott anélkül, hogy egy gondolatnak urává tudott volna lenni, s mikor Debrecen városában nem talált gondolatot többé, kiment a Nagyerdőre, hogy majd ott keres egyet.

Hítta-e az ördögöt vagy sem, azt már nem mondhatom, meglehet, hogy biz ő emlegetett olyasformát, hogy miért nem tud az ördög most őneki valami kész verssel előállani; elég az hozzá, hogy amint így töprenkednék magában, íme szemközt jő rá egy különös viseletű úriember, rendkívül furcsa színű ábrázattal, kancsal szemekkel és igen-igen görbe orral, ha jól emlékezem reá, még egy kicsinyt sántított is. Ez megszólítja amice Bótát, hogy mit töprenkedik? - Verset kell írnom erről meg amarról, felel bosszúsan emez, aztán nem akaródzik kijönni. - Ha csak ez a baj, szól az idegen úr, majd írok én amicének egyet, hanem hogy el ne felejtsem a nevét, s majd otthon meglátogathassam, kérem, írja fel egy darabka papírra, három csepp vérével. - Amice Bóta ráállt az ajánlatra, akár eret is kész lett volna vágatni magán egy versért, s miután megkarcolt kezének három csepp vérével nevét leírta egy papírra, az idegen úriember átadta neki a kívánt verset, mely e következő két sorból állott:

Infans ut vervex - puerulus - nupta - maritus,
Cultello - flamma - fune - dolore cadunt.

Amice Bóta beadta a verset, s íme azt egyhangúlag legjobbnak találták valamennyi között.

Mindenki csudálkozott rajta; mind professzorai, mind tanulótársai jobban ismerték Bótát, mint hogy tőle várhatták volna a legkitűnőbbet.

Hatvani négy szem közé fogta az amicét: - Hallja kend, ezt a verset nem kend írta!

A diák akadozott, tagadta is, nem is. Hatvani megszagolta a papirost, melyre a vers volt írva, s miután megérzé rajta a nagy puskapor szagot, felkiálta: - Ennek a papirosnak olyan szaga van, mintha az ördög ködmene zsebében állott volna!

A diák erre úgy megijedt, hogy mindent elbeszélt neki, ami közte és az idegen között történt, még azt is, hogy nevét saját vérével íratta fel. Az az ördög volt - mondá Hatvani. - A diák viszont elmondá, hogy még meg is akarja látogatni.

No ez már baj - mondá Hatvani - , hanem tegye kend azt, hogy egy hétig ki ne menjen a szobájából s az ajtójára rajzoljon egy boszorkánylábat s a fölé írja ezt a szót ,,cras"! Arra aztán meglássuk, mit felel az ördög.

A diák úgy tett, s mikor másnap eljött az ördög, s meglátta az ajtóra felírt szót, szépen visszasompolygott és eltűnt.

Másnap ismét vissszajött, s így eljárt egész hétig a diák ajtajára, s miután még akkor sem kaphatta őt el, nagy mérgesen egyet rúgott a lábával az ajtóra, s ezt a verset írta fel rá vörös krétával: Per multum ,,cras! cras!" cito dilabitur aetas.

Ez órától fogva nem háborgatta sem ő, sem más egyéb szellem a jámbor diákot, ki holta napjáig boldog maradt és ostoba.
AZ ÉJFÉLI LECKE ÉS A LÚDLÁB

Egy másik esete is volt Hatvaninak az ördöggel, ki neki egyáltalában nem látszott jóbarátja lenni, ellenben annál nagyobb megátalkodottsággal incselkedett a jámbor fiatalság után.

Egyszer éjjel tizenkét órakor összecsengetik az egész fiatalságot, s amint a diákok összegyűltek nagy ásítozva és szemeiket törülgetve a főteremben, el nem bírva gondolni, hogy mi okból hívják őket össze ily szokatlan órában, íme megjelenik közöttük Hatvani, s felmenve a tanítószékbe, elkezd nekik prelegálni, tudtokra adva, hogy ezentúl éjfélkor fogja a leckéket tartani. A diákok megnyugodtak benne, s szokott áhítattal hallgatták a professzor előadását. Azonban mégis valami szokatlan különösséget vettek észre ezúttal a professzoron, mintha a képe sötétebb volna, s a hangja a talpai alól jönne, s a szemei világítanának a sötétben. Mikor ütötte az egy órát, a professzor betevé a könyvet, s a hóna alá csapva eltávozott, miközben a diákok csudálkozva vették észre, hogy lépéseinek kopogása nem hallik a folyosón.

Másnap éjjel ismét fölcsengették őket, s összegyűjték az éjjeli előadásra a főteremben. Akkoriban még minden tanuló a patriarchális rend szerint benn lakott a kollégiumban, s köteles volt a csengetésre egész ornátusban megjelenni.

Ez így tartott hat éjszakán keresztül, minden éjfélkor fölcsengették az ifjakat, s egy óráig hallgatniok kellett a különös prelekciót. Hatodnapra azonban már zúgolódni kezdtek, s kiválasztva maguk közül a két legokosabbat, elküldék Hatvanihoz, hogy instálják meg szépen, ne tartsa éjfélkor felolvasásait, mikor nappal is elég idő van rá.

Hatvani elcsudálkozott, mikor a küldöttek előadták kérelmöket. Ő egyszer sem hívatta a diákokat éjfélkor. Kilehetett hát az, aki az ő személyében felolvasásokat tartott? Ez volt a kérdés.

- Tudják mit? Ha az éjjel ismét csengetni fognak, jelenjenek meg együtt mindnyájan, a küszöbre hintsenek hamut, s ha a rejtélyes alak keresztülmegy rajta, nézzék meg a lába nyomait, s ha látni fogják, hogy azok lúdláb nyomok, kezdjék rá ezt az éneket: ,,Erős várunk nekünk az Isten."

A diákok úgy tevének: mikor jött éjfélkor az álprofesszor, behinték a küszöböt hamuval, s lesték nyomait, a reverenda hosszúsága miatt lábait meg nem láthatván, s midőn észrevevék, hogy azok lúdláb nyomok, egyszerre rákezdték harsogó hangon énekelni: ,,Erős várunk nekünk az Isten."

Az álprofesszor erre rögtön kiejté kezeiből a könyvet, melyből prelegálni szokott, s szikrázó szemekkel fordult az éneklők felé.

- Köszönjétek - ordítá rendítő hangon -, mert ha még egy nap hallgattátok volna beszédeimet, mind az enyimek lettetek volna!

E szavakkal nagyot mennydörgött, s iszonyú puskapor és gyantafüst közt a föld alá elsüllyedt.

Azt mondják, hogy ez alkalommal egy diák az egész tintásüveget utána vágta az ördögnek; meglehet, hogy azért fekete most az ördög.
A SZOLGÁLÓ SZELLEMEK

Valának azonban barátságosabb szellemek is, kikkel Hatvani jó egyetértésben állt, s szokás szerint kellett egy nagy könyvének is lenni, cifra ákom-bákom betűkkel és jelképekkel teleírva, melyet ha felnyitott, akkor rögtön meg is jelentek ama meghódított szolga lelkek, és kérdezték, hogy mit parancsol?

Ezt a könyvet azonban nem volt szabad senki másnak felnyitni, amiért Hatvani mindazon legkedvesebb embereit, akik hozzá be szoktak járni, előre gondosan figyelmeztetni szokta, hogy azon bűbájos könyvhöz ne nyúljanak.

Egyszer éppen közvizsgálat alkalmával egy könyvet otthon feledett Hatvani, s nem mehetvén maga haza, egyet diákjai közül, legkedvesebb tanítványát, az első eminenst bízta meg, hogy menjen haza szobájába, s ott az elfeledett kézikönyvet a könyvtárból keresse ki és hozza el.

Az ifjú odament, s amint a kért könyvet keresné, szemébe ötlik ama bűbájos könyv, melynek felnyitásától Hatvani mindenkit el szokott tiltani. A fiú nem állhatott ellent tudnivágyának, s erőt véve tartózkodásán, kikapcsolá a nagy fóliáns rézkapcsait, s felnyitá a könyvet. Azon pillanatban ott termettek mindazon szellemek, akik azon könyvet szolgálták, s miután a megijedt fiú nem tudott nekik parancsolni, azt ízekre szaggatták.

Hatvani várta soká az elküldött fiút, s miután nem győzte várni, maga felkerekedett, s hazament az egzámenből. Otthon látta csak, hogy a fiú széjjel van szaggatva. Mit csináljon? A fiú első eminense volt, dísze az egész classisnak, akitől mindenki legtöbbet várt. Rögtön előidézi a szellemeket, s megparancsolá nekik, hogy rakják össze azonnal a szétszaggatott ifjút, s egy közülök helyezze el bele magát léleknek.

Így visszatért az iskolai terembe. Az ifjú helyet foglalt, s az egész vizsgálat alatt úgy felelt minden kérdésre minden tudományból, hogy szinte gyönyörűség volt hallani. Az esperesek, a cenzorok, a szenátorok, a presbiterek nem győzték eléggé magasztalni.

Egyszer valami korhelynek, aki az ifjú mögött ült, eszébe jut azt a kézikönyvet kérni tőle, amelyből éppen feleltek. ,,Nincsen nálam semmi könyv", viszonz az ifjú. ,,Lehetetlen, hogy ne volna", szabódik ismét amaz: ,,add ide, az Isten áldjon meg!"

Amint ez az Isten nevét kimondta, a szellemtől megszállt tetem egyszerre összeomlott, mint ahogy a lelkek szétszedték, s a benne lakó szellem elrepült belőle.

Ezért jó félni minden fajától a szellemnek.
A SZULTÁNI EBÉD

Sokkal mulatságosabban végződött az a jelenet, mikor Hatvani egy ízben összehívatta valamennyi ismerőseit, tisztelőit és pártolóit, akik Debrecenben laktak, meghíván magához ebédre.

Akik szállását ismerték, csóválni kezdték fejöket, el nem képzelhetve, hogy hol fog annyi embernek majd helyet adhatni. S egy héttel már előbb bő alkalmuk volt a meghítt urak asszonyságainak afölött tanakodni, vajon ki fog főzni erre a lakomára, miután Hatvani nőtelen, s még csak szakácsnéja sincsen, s még akkor híre sem volt mandoletti boltnak, ahonnan kész pástétomokat lehessen megrendelni. Egyik azt kérdezte, hol vesz annyi tányért, amennyi kelleni fog, a másik azt hozta kétségbe, vajon hová ülteti az embereit, hacsak a nagy kutyabőrös könyvekre nem, s voltak olyanok is, kik bár nem akarták azzal megbántani a professzort, hogy meghívására el ne menjenek, odahaza mindenesetre megrendelték az ebédet, számolva rá, hogy éhen fognak visszatérni a vendégségből.

Eljött azonban a lakoma napja, s a vendégek a város minden részeiből megindultak felkészülten a déli harangszóra Hatvani háza felé, a kíváncsiság nem engedte, hogy egy is otthon maradjon.

Már messziről látták azonban, s nem sok jót sejtettek belőle, hogy a kémény nem füstölög, s midőn keresztülmentek a konyhán, hét nagy ordas macskán kívül semmit sem láttak egyebet a tűzhelyen.

Hatvani szokott dolgozószobájában fogadta el vendégeit, mely alig volt akkora, hogy hármat lehessen benne lépni, s melyben most ötven-hatvan embernek kellett helyet találnia.

Azonban mentül többen érkezének, a szoba csak tágult, nagyobbodott, egyre jöttek a vendégek, s mégsem panaszkodhatott senki, hogy szorosan vannak, senki sem tudta hogyan? de midőn mind együtt voltak, akkor is úgy elfértek ott, mint mikor csak kettő-három érkezett meg.

Egyszer csengetés hallatszik a mellékszobában.

- Kész az ebéd! - szól Hatvani. - Ha úgy tetszik, uraim, asszonyaim, tessék előbbre kerülni.

Azzal megnyílt a mellékszoba ajtaja, s a belépkedő vendégek álmélkodva látták maguk előtt a legpompásabban felkészített termet, az ablakok tele keleti virágokkal porcelán edényekben, a falak befuttatva a legritkább folyondár növényekkel, s közepett a terített asztal, mely görnyedezett a legfölségesebb ételek terhe alatt. Szakácskönyvnek kellene lennem, ha azt mind el akarnám számlálni, ami oda fel volt hordva, s még akkor is török szakácskönyvnek, mert olyan ételekhez sem azelőtt, sem azóta Debrecenben kanállal nem nyúltak, a legszokatlanabb kinézésű, a legismeretlenebb ízű eledelek, fűszerek és gyümölcsök voltak itten, sült madarak, miknek arany tollazatú feje meg volt hagyva, átlátszó jégből készült csemegék, s zamatos gyümölcsök, mikbe az ember nem tudja, hogy az orrával harapjon-e inkább bele vagy a fogával. S ami az egészet bekoronázta: minden vendég mellé kétféle ital volt téve, egyik forróan, a másik jégbe hűtve, s az a kétféle pedig aztán volt ötvenféle, magában foglalván minden nemeit azon nedveknek, miktől az emberek bölccsé szoktak lenni, a puncstól kezdve a serbetig, s a tokaji máslástól a pálmaborig.

A vendég urak nem sokat hagyták magukat kínálni, a vendég asszonyságok pedig éppen nem, s nem emlékezik róla a krónika, hogy lett volna a társaságban csak egy szemérmes kisasszony is, aki csupa szégyenkedésből éhen maradt volna. Ellenkezőleg, ebéd vége felé oly docte kezdett lenni a társaság, hogy most nemcsak a szobát kellett kitágítani, hanem hellyel-közzel a mellényeket, sőt néhol a vállfűzőket is.

Feketekávé után a víg uraságok rágyújtának a legjobb perzsa dohányból, mely valaha emberi szemeket ríkatott, az asszonyságok pedig elkezdék a mindenféle élő virágokat és gyümölcsöket körülbámulni, miket máskor is ritkaságképpen lehetett volna mutogatni az országban, hát még akkor, midőn éppen tél volt az idő.

A polgármesternének különösen egy felfutó ugorka tetszett meg nagyon, melyről nagy bibircsos zöld ugorkák függtek alá; a főbíróné pedig egy szép nagy úritökbe szeretett, mely guggon ülve termett egy nagy porcelán vederben, s miután ezek a gyümölcsök karácsony utáni időkben nagy ritkaságnak látszottak, megkérte a két asszonyság Hatvanit, képét körülcirógatva, hogy engedje meg nekik, hadd szakíthassák le azt az uborkát és dinnyét.

Méltóztassék! - szólt Hatvani. - Örülök, ha szolgálhatok vele. Amint azonban a polgármesterné megfogta a nagy bibircsos uborkát, hogy majd leszakítja, férje, a polgármester, felordít: jaj az orrom! s jajgatva kap az orrához, azt állítva, hogy valaki le akarja szakítani. Amint pedig a főbíróné egyet fordított az úritökön, akkor meg az ő férje ugrott fel helyéről, rimánkodva, hogy ne tekergessék a fejét, s hagyjanak békét a nyakának.

Így valahányszor egy-egy asszonyság valamit le akart szakítani a fákról, egy fügét vagy egy virágot, az illető férj mindannyiszor jajgatva kapott illető részeihez, füléhez vagy bajuszához, annak rángattatását érezve, s könyörögve, hogy ne bántsák.

Két hét múlva egy konstantinápolyi újságban azt lehete olvasni, hogy ezen s ezen a napon (melyen éppen Hatvani vendégsége esett) a szultán valamennyi szakácsát és étekfogóját megselyemzsinóroztatta, amiért azt akarták vele elhitetni, hogy a kész felterített szultáni ebédet elragadták a szellemek a szeráj közepéből.
PETŐFIRŐL

Egy időben Petőfi, a halhatlan népköltő, ki mint tudjuk, országos híre dacára sem volt soha gazdagnak nevezhető, több barátjaival sétálva a Váci utcán, egyszer nagy csengéssel lát maga mellett elvágtatni egy falusi ekvipázst, melynek négy sárkánylovát parlagi gavallér hajtotta, bő ingben, tollas kalapban, vállra vetett dókával és glaszékesztyűben.

- Héj Sándor - mond egyike az ifjúknak vidámon -, lesz-e neked valaha ilyen négy paripád?

- Lesz, ha kocsis leszek - felelt rá a költő.
ZRÍNYI MIKLÓS ADOMÁJA

Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hős utódának, kit mint nagy költőt és nagy hazafit egyenlő tiszteletben tart a költészet és haza, van egy adomája, melyet mondott ő azon uraknak, kik sürgették, hogy valamely országos változás előidézésében legyen segítségökre.

- Lássátok barátim - monda Zrínyi Miklós -, egyszer megtörtént egy székellyel az a dolog, hogy elvitte az ördög. Vitte pedig az ölében, jól átkarolva. Találkozik útközben a székely egyik ismerősével. Az rákiált:

- Komé, hová?

- Látja kend - felel ez vissza -, visz az ördög a pokolba.

- Ejnye, bizony komé, ez nemigen jó dolog - felel reá amaz.

- Nem jó biz az, de még rosszabb is lehetne; ha tudnillik azt tenné az ördög velem, hogy ő ülne az én ölembe, s nekem kellene őt vinnem a pokolba. Ez még gonoszabb volna.

Ez a mese nagyon illett az akkori viszonyokra.
SZÉCHENYI

Mikor Széchenyi a Tisza-szabályozást indítványba hozta, a Tisza mentében meglátogatta a falvakat.

Egyszer egy falusi korcsmároshoz betér, s szokása szerint nem restellte a fáradságot, hogy az együgyű emberek vélekedéseit is kihallgassa.

A korcsmáros, megtudva, hogy Széchenyivel beszél, megsodorítá bajszát.

- Bizony uram - monda -, nagyon bővérű fickó ez a mi Tiszánk, ugyan jól cselekszi, ha eret vágat rajta.

Ugyanekkor történt Széchenyivel, hogy míg lovait váltották egy faluban, a sok parasztember pedig odagyülekezett kocsija körül, meglátandó azt a derék grófot, aki annyi jót és nagyot hozott már létre a hazában. Széchenyi beszédbe ereszkedett velük, azaz hogy ő beszélt nekik, azok pedig hallgatták ájtatosan.

Elmondá nekik, mennyi földet beutazott, Angol-, Német-, Franciaországot, milyen szorgalmasak ott az emberek, mily roppant munkásságot fejtettek ki, mennyit dolgoznak!

Egyszer aztán megpihent egy percre, hogy beszédje hatásának nyilatkozványokra engedjen tért.

- Szegények! - szólalt fel egy paraszt nagy sajnálkozással.
A CSAVARGÓ

A kalandjairól elhírhedt Józsa Gyuri egyszer Pesten járván, meglát a Zöldfa utcában délben tizenkét órakor egy prókátorforma kaputos embert, ki hátát az utcaszegletnek támasztva, nagy filozófiával eddegélt a zsebéből tökmagot.

Józsa Gyurinak megtetszett az ember. Belekötött, mondván

- Hogy hívják kendet, földi?

- Nagy Jánosnak - felelt az nyugodt lélekkel.

- Mit csinál itt kend?

- Ebédelek, ahogy látja.

- Tökmagot ebédel! - kiálta föl megörvendve Józsa Gyuri. - Ilyen ember kell énnekem, aki tökmagon is elél. En felfogadom magát tiszttartónak.

- Elmegyek.

- Fizetés semmi, hanem szabad lopás.

- Itt a kezem.

Józsa Gyuri kocsira ültette a becses férfit, s elvitte magával Tiszafüredre, ott rábízta az uradalmára való felügyelést. Sohasem volt hűségesebb embere nála...

Mikor Józsa Gyuri meghalt, örökösei a legkedvezőbb ajánlatokat tevék Nagy János uramnak, hogy maradjon náluk.

- Nem lehet - mondá ő -, ennyi ideig is sok volt egy helyben lakni - s elment világgá.

Hiába maraszták, hiába unszolták, úgy elment, hogy hírt sem hallatott többé magáról.

Egy napon az örökösök egyike, mint szolgabíró Bihar megyei járásban utazván, egy porlepte férfit vesz észre az országúton, s beérvén, megismeri benne Nagy uramat. Rögtön megállítja a kocsiját, s nagy erőltetéssel felülteti bele, s kezdi tudakozni, honnét jön e tájra.

- Csak a Székelyföldről.

- S hova igyekszik, s mi szándékból?

- Egy pár csizmát ígértek tavaly Pozsonyban, azért megyek; onnan lekerülök Tolnába, ott egy téli bekecst kell kapnom, amit tavaly ilyenkor még sajnált nekem adni a gazdája.

- Ugyan nem tenné meg azt a szívességet, hogy útba ejtené Pest városát, kétezer forintot kéne elküldenem, és nem tudom, kitől?

- Szívesen elviszem.

A szolgabíró kezébe adta az összeget, megmondta a címet, ahová vinnie kell, s kérdé, hogy mit kíván útiköltségül?

- Kell vagy öt forint!

S többet el nem fogadott semmi könyörgésre.

A szolgabíró hívé, hogy Nagy János uram örökké odamarad a kétezer forinttal, s ő egy régi tartozását rótta le iránta ily módon, midőn öt nap múlva beáll hozzá Nagy János, s kezébe adja a nyugtatványt a küldeményről, s egyúttal leszámlál az asztalra egy forint tizenöt krajcárt, ami az útiköltségből fönnmaradt, mert Pesten méregdrága az élet.

Az ilyen embereknek nem emelnek monumentumot.
A ZSELLYESZÉK

Gróf**, ki hetvenéves korában sokat szenvedett a köszvény miatt, midőn a pozsonyi országgyűlésen volt, tartott magának egy zsellyeszéket, melyet két izmos legény hordozott az országgyűlésig és vissza.

Egyszer fölvetődik hozzá valami számfölötti uradalmi tisztje, minőket úri házaknál szoktak tartani, s akiknek hivataluk abból áll, hogy asztal felett balgaságaikkal a vendégek jókedvét ébren tartsák. Ez meglátja a zsellyeszéket, s nagyon megtetszik neki e találmány.

- Már ebben aztán jó lehet járni.

S nem hagyott békét a grófnak, hogy őt abban hordoztassa végig Pozsonyban, míg végre a gróf megengedé neki, hogy üljön bele, hanem előbb kivetette a zsellyeszék fenekét, úgyhogy amint Kristóf úr belelépett, hát egyenesen a földet érték lábai. A két hordár erre felkapta a zsellyeszéket, s meghordozta azt két óra hosszat hegyen-völgyön keresztül.

- Hát milyen utazás esik a zsellyeszékben? - kérdé a gróf Kristóf úrtól, amint nagy fáradtan visszahozták.

- Bizony, méltóságos uram - felele ő -, ha nem tudtam volna, hogy visznek, azt gondoltam volna, hogy megyek.





 
 
0 komment , kategória:  Jókai Mór: A magyar nép élce  
Címkék: meglátogathassam, legismeretlenebb, glaszékesztyűben, konstantinápolyi, keresztülmentek, szakácskönyvnek, panaszkodhatott, szégyenkedésből, franciaországot, asszonyságainak, szerencsétlenül, boszorkánylábat, legszokatlanabb, mestergerendára, mulatságosabban, sajnálkozással, székelyföldről, polgármesterné, szétszaggatott, legfölségesebb, felolvasásokat, országgyűlésig, balgaságaikkal, legpompásabban, utcaszegletnek, országgyűlésen, összecsengetik, zsellyeszékben, ritkaságképpen, elcsudálkozott, körülcirógatva, odagyülekezett, figyelmeztetni, mellékszobában, felnyitásától, világítanának, múlt század, temetőben halottakat, tűzokádó vadkanok, ördögöket olyan, szegény asszony, egyik gyermek, másik lehetett, asszony férje, öreg kést, gyermek nyakába, asszony megjött, kemencét befűteni, lángok közt, másik gyermekét, mestergerendára felakasztja, fájdalomtól egyszerre, MAGYAR BŰVÉSZ MÚLT SZÁZADBÓL, ÖRDÖG ÉS DIÁK, ÉJFÉLI LECKE ÉS LÚDLÁB, SZOLGÁLÓ SZELLEMEK, SZULTÁNI EBÉD, ZRÍNYI MIKLÓS ADOMÁJA, Amice Bóta, Zrínyi Miklósnak, Zrínyi Miklós, Mikor Széchenyi, Józsa Gyuri, Józsa Gyurinak, Nagy Jánosnak, Mikor Józsa Gyuri, Nagy János,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
09.23. 13:31 Újabb hidegfronttal kezdődik a hét
09.23. 13:21 Bach műveit adja elő az Anima Musicae Kamarazenekar
09.23. 12:21 Taskenti tenisztorna - Stollár Fanny főtáblás
09.23. 12:11 Gyengítette a német koalíciós pártok vezetőinek hitelességét az alkotmányvé...
09.23. 12:11 Szemző Tibor és Gőz László ad jótékonysági mozikoncertet a Bálint Házban
09.23. 11:41 Október elsejéig le kell rombolniuk házaikat a Kan al-Ahmarban élő beduinok...
09.23. 11:11 FruitVeB: rossz hatással volt az időjárás a hagymafélék termesztésére
09.23. 10:21 Vuhani tenisztorna - Babos Tímea feladta a mérkőzését
09.23. 10:21 Bundesliga - Freiburgban bíznak Sallai mielőbbi visszatérésében
09.23. 10:21 Pszichológus: az óvodai beszoktatás az egymásra hangolódásról szól
Tudjátok ?
Mi a megfejtés nr. 74 ?
Képrejtvény. Ki tudod találni?
Képrejtvény. Ki tudod találni?
Képrejtvény. Ki tudod találni?
Képrejtvény. Ki tudod találni?
még több kérdés
Blog Címkék
Szép estét  Szükség van arra  Igaz szerelem  Haza  Szép napot  Árvácska  Jó reggelt!Vidám ébredést!  Őszi levelek vázában  Tallóztam  Hollósi Norbert: MERJ ÉS BÍZZ ...  Az arany sárba is arany  Aranyosi Ervin: Olyan könnyű d...  Gyászközlemény  A puszta  Hollósi Norbert: MERJ ÉS BÍZZ ...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Komolyzene  Szép estét  A szemedben van  Fiatalság  A magyar nyelv szépségei  John Keats : Az Őszhöz  Várnai Zseni - Öreg nő sóha...  Gyertya fénylik  Szünet, nem tudom mennyi... Ah...  Jó reggelt!Vidám ébredést!  Őszi levelek vázában  Szép estét kedves látogatóimna...  Egy finom capuccino megszépíti...  WoT: Anti-Tank Destroyers  Elszabadult a genderpokol, mer...  Piros szívek  Tejszínes csokoládékocka ̵...  Sütés nélküli babapiskótás kré...  Szerelmesek  Png virág  Aranyosi Ervin: SZERELMI VALL...  Tordai Mihályné: Múlt, jelen,...  Szeptember 20-án 103 vértanút ...  Derűs - békés reggelt kívánok ...  Szomorú hölgy  Tandari Éva - Annyit érek é...  Aranyosi Ervin: Olyan könnyű d...  Szép napot mindenkinek!  Szép napot  Őszi kép  Kedvenc képem  Vicc  Vicc  Egy társ kell, egy barárt....  Az arany sárba is arany  Neszeszer  Az arany sárba is arany  Mókus szalad..Dáma Lovag Erdős...  WoT: Anti-Tank Destroyers  csomag...  Heinrich Heine: VALLOMÁS  ***Csodálatos kép***  Vágyaink álmaink  Igaz történet  Film Egymásra utalva I Teljes ...  Kiss Judit Ágnes: Szó  Szerelem  Jó reggelt , szép napot  Szerelmes kép  Szerelmesek  Kiss Judit Ágnes: Szó  Fény  Gyurcsány és a szabadkőművessé...  Jókívánság  Az Úr érkezése  Szép estét kívánok  Meghallgatni  Derűs - békés reggelt kívánok ...  Az őszi nap sugarai  Gyurcsány és a szabadkőművessé...  Vérfolt  Bátorító Ige  Sínek között  Árvai Attila: SOHA  Fiatalság  ooOoo  ***Csodálatos kép***  Facebookon kaptam  Árvai Attila - BARÁT  Az Úr érkezése  Jó reggelt!Vidám ébredést!  Őszi levelek vázában  Erőt kérek  Png virág  Árvácska  Idős ember imája  Gyertya fénylik  Jó reggelt kívánok  Éva őszi képe ..  Fiatalság  Vízeshatású csodás kép  Phyllis McCormack: A fura öre...  Lekváros reszelt süti  Lekváros reszelt süti 
Bejegyzés Címkék
múlt század, temetőben halottakat, tűzokádó vadkanok, ördögöket olyan, szegény asszony, egyik gyermek, másik lehetett, asszony férje, öreg kést, gyermek nyakába, asszony megjött, kemencét befűteni, lángok közt, másik gyermekét, mestergerendára felakasztja, fájdalomtól egyszerre, eset nagy, részvét általános, közönség sírkövet, szerencsétlenül kimúlt, togátusok között, egész kollégium, restsége volt, szomszédját kérte, megoldott feladathoz, gondolatnak urává, ördögöt vagy, ördög most, különös viseletű, kicsinyt sántított, darabka papírra, idegen úriember, kívánt verset, diák akadozott, vers volt, nagy puskapor, papirosnak olyan, ördög ködmene, diák erre, idegen között, diák viszont, ajtójára rajzoljon, fölé írja, szót &#8222, ajtóra felírt, diák ajtajára, verset írta, jámbor diákot, másik esete, jámbor fiatalság, egész fiatalságot, diákok összegyűltek, leckéket tartani, diákok megnyugodtak, professzor előadását, képe sötétebb, talpai alól, szemei világítanának, professzor betevé, diákok csudálkozva, éjjeli előadásra, patriarchális rend, csengetésre egész, óráig hallgatniok, különös prelekciót, küldöttek előadták, diákokat éjfélkor, éjjel ismét, küszöbre hintsenek, rejtélyes alak, lába nyomait, küszöböt hamuval, reverenda hosszúsága, álprofesszor erre, éneklők felé, enyimek lettetek, egész tintásüveget, nagy könyvének, könyvet azonban, könyvet otthon, első eminenst, elfeledett kézikönyvet, könyvtárból keresse, ifjú odament, kért könyvet, nagy fóliáns, elküldött fiút, egész classisnak, szétszaggatott ifjút, közülök helyezze, iskolai terembe, ifjú helyet, egész vizsgálat, ifjú mögött, kézikönyvet kérni, szellemtől megszállt, lelkek szétszedték, benne lakó, ízben összehívatta, meghítt urak, nagy kutyabőrös, , ,
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2701
  • e Hét: 2701
  • e Hónap: 103823
  • e Év: 1771179
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.