Regisztráció  Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
szeretettel
  2012-04-25 17:33:22, szerda
 
   
  A SZÁLAK GLOGOVÁRA VEZETNEK



Verőfényes tavaszi délutánon könnyű kocsi állt meg Müncz Jónásné boltja előtt, s egy fiatal úr
ugrott le a kocsiról - aki, mint már tudjuk, nem más, mint a mi Wibra Györgyünk.
Rozáli ifiasszony, aki éppen künn beszélgetett Mravucsán polgármesterrel és Galba szenátorral, kíváncsian kérdezte a ruganyos léptekkel feléje tartó úrtól:
- Parancsol valamit?
- Müncz Jónásné?
- Én vagyok.
- Esernyőt szeretnék venni.
A két szenátor csodálkozva nézett fel a felhőtlen, derült égre.
- Az ördögbe is - mormogta magában a messzetekintő Mravucsán -, minek ilyenkor az
esernyő? - Majd hangosan kérdezte:
- Hová való uraságod?
- Besztercebányára.
Mravucsán még jobban csodálkozott, szinte kedve lett volna kidülleszteni a mellét. Mégiscsak
nagy dolog az, hogy Besztercéről Bábaszékre jönnek esernyőt venni. Szép dolog ilyesmit
megélni az embernek, pláne a saját polgármestersége alatt. Gyöngén meglökte Galbát, s halkan
súgta:
- Hallotta?
- Ez csak szegényes falusi boltocska, uram. Esernyőt s ehhez hasonló cikkeket nem tartok -
felelte Rozáli néni.
- Elég baj az - mormogta Mravucsán uram, a nagy, kifent bajuszát harapdálva.
- De úgy hallottam - szólt újra az idegen -, hogy öreg esernyői volnának.
Öreg esernyők! Pfuj! Mravucsán uram, aki asztmatikus, egyszerre sebes, kurta lélegzeteket
kezdett venni, és éppen valami fitymáló szót akart odadöfni az idegennek, midőn egyszerre
megvadult lovak rohanása másfelé fordítá a figyelmét. A vásáros nép, mellyel telve volt a piac,
szétriadva futott el az út közepéről, a szemközti kovácsműhelyben megszűnt a kalapácsolás, a
kovácslegények nagy riongatással futottak a jobbra felállított lacikonyha felé, melynek
tűzhelyét a pecsenyékkel együtt feldöntötte a vágtató fogat. A ropogósra megpirított sertésszeletek ott henteregtek a porban, fölséges illatuk kellemesen csiklandozván a kovácslegények
orrát. A kofák ordítottak, jajveszékeltek, némelyek, bátrabbak, leoldván kékes kötényeiket,
ezeket lebegtetve riasztgatták a lovakat, ráirányítván őket szerencsésen a csizmadiák sátraira.
Valóságos ribillió ütött ki, az egész piac izgett-mozgott, hullámzott. Egy kovácslegény fölkapott egy hatalmas pecsenyedarabot, a kofák utánairamodtak, mire egy másik kovácslegény,
hogy segítségére legyen üldözött társának, hirtelen fölragadott a fújtató alól egy izzó tüzes
vasat, azzal rohant a kofák felé, paskolván azt eszeveszetten a kalapácsával, hogy a tüzes
szikrák kétölnyire frecsegtek köröskörül.
A két pej paripa pedig ezalatt tovább száguldott a kolpachi fazekas portékáin keresztül,
magával vonszolva egy finom úri bricska roncsait. »No, abból se lesz többé kocsi«, mondá
nagy flegmával a kovácsmester, aki bőrköténye alá dugott kezekkel nézte a jelenetet.68
Alkalmasint valamelyik házfalhoz ütődött a kocsi, s teljesen összezúzódék a hátulsó balrésze; a
tengely is kettétört, az egyik kerék lemaradt valahol lőcsöstül, saraglyástól, úgyhogy most már
kezdett lecsúszni a narancsszínűre festett kas is. A gyeplő, a lovak közé esve, a földet seperte,
s valóban szép volt látni a nekiszilajodott állatokat, lelógó sörényükkel, tajtékos szájjal, lila
gőzt lövellő orrlikaikkal, amint a gazdátlanság élvezetének mintegy delíriumában, hátraszegett
nyakkal vágtatván bomlottul, első lábaikkal a levegőben látszottak úszni.
- Szép dögök! - mondta Galba szenátor úr.
- A glogovai pap lovai - jegyzé meg Mravucsán. - Félek, valami szerencsétlenség történt.
Menjünk, Galba!
Azalatt, míg Münczné az elöljárókkal beszélgetett a boltajtó előtt, felszaporodván a vevők,
akiket ki kell szolgálnia, s akik türelemmel vártak az ifiasszonyra, ímmel-ámmal mondta az
idegennek.
- Öreg esernyők volnának, uram, bizonyára akad egynéhány a padláson, de azok nem ilyen
finom úrnak valók.
- Teringette! Hátha mégis láthatnám őket!
Münczné a boltajtóba lépve, megfogta a kilincset, hogy maga előtt eressze a vevőket, s
mindössze a küszöbről tett egy elutasító mozdulatot.
- Biztosítom, hogy ön a kezébe se fogná.
Hősünk azonban nem hagyta magát ilyen könnyen lerázni, utána ment a boltba, s bevárta, míg
végzett a vevőivel, akkor újra ismétlé, hogy látni akarja az ócska holmikat.
- Ej, uram, hagyjon békét! Mondom, hogy nem önnek valók. Ez esernyők abból az időből
vannak, mikor még a férjem élt, aki értett a javításukhoz, többnyire összetört bordázatúak,
rongyosak - azonfelül úgy elhányódtak a padláson hasznavehetetlen lom és rongyok között,
hogy nem érdemes értük felfáradni. De nem is lehetne. A fiam kiment a vásárba, a szolgálónak
orbánc van a lábában, nem mozdulhat, magam pedig, így vásár idején el nem mozdulhatok a
boltból egy percre sem.
Az ügyvéd egy ötforintost vett ki a tárcájából.
- Nem kívánom ingyen a szívességét, Münczné asszony, de az esernyőket mindenáron látni
akarom. Eresszen hát fel engem magamat a padlásra. Fogja ezt egyelőre.
Münczné utána nem nyúlt a pénznek, s apró szemei, melyek mélyen bent ültek kövér arcának
üregeiben, szúrón, gyanakodóan tapadtak az előkelő külsejű ifjúra.
- Most már éppen nem mutatom meg az esernyőket.
- Miért?
- Mert a megboldogult férjem arra tanított: »Sohase tégy olyat, Rozáli, amit nem értesz«, s az
én szegény férjem igen bölcs ember volt.
- Persze, persze. Igaza van, ha nem érti, hogy mért ajánlok öt forintot rongyos esernyők
látásáért.
- Úgy van, öt forintért valami különbet is láthatna ön.
- Nos, pedig igen egyszerű eset. Az apámnak volt egy ócska esernyője, melyet ő igen szeretett
életében, valóságosan ragaszkodott hozzá, megtudtam véletlenül, hogy az a maga férjéhez
került, Münczné asszony, most meg akarnám szerezni, mint ereklyét.69
- Ki volt az uraságod apja? Talán tudnék a dologról.
Az idegen elpirult kissé.
- Gregorics Pál - mondá.
- Ah, a Gregorics! Megálljon csak! Igen, igen, emlékszem, az a furcsa emberke, ki halála
után...
- Az, az! Aki két-kétezer forintot hagyott a besztercei asszonyoknak.
- Tudom, tudom, de őneki nem volt, ha jól emlékszem, fia...
- Igenis, azaz... (zavarba jött, megakadt). Én Wibra György ügyvéd vagyok.
Most már az öreg Münczné jött zavarba.
- No persze. Oh, oh! Ez az én ostoba öreg fejem. Oh, oh, tudom már. Hogyne tudnám! Hallottam már a tekintetes úr hírét. Nagyon örülök, hogy látom a tekintetes urat. Ösmertem a szegény tátiját. Istenem, hogy hasonlít hozzá és mégis milyen csinos. Nagyon ösmertem, ámbár -
tette hozzá mosolyogva - nekem nem hagyott kétezer forintot. Jaj, én már akkor is öreg
voltam, mikor ő fiatal volt. No, hát csak tessék azokat az esernyőket megnézni. Majd megmutatom az utat, és megmagyarázom, hol vannak a padláson. Tessék utánam jönni. Bárcsak
megtalálná az öreg tekintetes úr esernyőjét...
- Ötven forint ütné a markát, Münczné asszony.
Az ötven forint szóra megcsillogtak az öregasszony szemei, mint a szentjánosbogarak. Oh, a jó
fiú! - sóhajtá az égre nézve - csak nincsen semmi tetszetősebb az Isten előtt, mint egy jó fiú,
aki tiszteli a szülei emlékét! Olyan fürge, olyan eleven lett az ötven forint szóra, mint az orsó, s
becsukván a bolt belső üvegajtaját kívülről, gyors tipegéssel vezette Gyurit az udvarra a
létrához, s most már maga is föl akart menni, hogy segítségére legyen.
- Nem, nem, maradjon lent, Münczné asszony. Mit szólna a világ - szólt Gyuri tréfálkozva -, ha
meglátná, hogy ketten megyünk fel a padlásra?
Rozáli mama vidám kacajra fakadva csapta össze a kezeit.
- Oh, édes tekintetes szívecském! Hol vagyok már én attól? Már nekem a tatája se testált
semmit. Pedig valamikor... (Lesimogatta a felborzolt ősz haját elöl.) No, hát csak menjen fel,
lelkem.
Egy jó félóráig turkált fent a Münczné lim-lomjai közt Wibra Gyuri - mialatt az asszony kétszer
is kiszaladt a boltból utána nézni. Türelmetlenné tette az ötven forint.
- Széna-e, vagy szalma? - kérdé, amint végre meglátta háttal lefelé lépegetni a létra fokain.
Pedig hiábavaló kérdés volt: esernyő nélkül jött.
- Mindent átnéztem - mondta lehangoltan -, egyik esernyő se az igazi.
A zsidóasszony kedvetlen arcot vágott, tokája fájdalmasan rezegni látszott, a szeme pedig
szaporán pilákolt. - Ájváj, hová tette az az ostoba Jónás? - dörmögte. - Ötven forint!
Borzasztó! Jónásnak sohase voltak ösztönei...
- Valószínűleg a férje hordta ezt az esernyőt. Sztolarik úr, a mostani törvényszéki elnök, azt
mondja, hogy a kezében látta, biztosan emlékszik rá.
- Hogy nézett ki?70
- Piros volt a szövetje, májszínű folttal fölül, a szövet alján keskeny zöldvirágos csík futott
körbe; fekete fanyele szürke csontfogantyúban végződött.
Rozáli ifiasszony felkiáltott:
- Ne menjek soha az égbe, ha nem azt vitte a Jónás az utolsó útjára. Mintha most is előttem
állna. Azt vitte, istenemre, azt vitte...
- Elég rosszul cselekedte.
Rozáli mama védeni kezdte.
- Mit tudhatta ő, melyiket kell itthon hagyni! Nem voltak ösztönei.
- Tehát vége van! - sóhajtott fel az ügyvéd, aki ott állt a létránál tanácstalanul, szinte megdermedve, mint Marius Carthago romjain; csakhogy az ő Carthagójából a romok se maradtak
meg, - eloszlott az egész a légbe, ahonnan építve volt.
Kényszeredetten lépegetett ki a kapuajtón a kocsijához, az anyóka most már lomhán topogott
utána, jobbra-balra dülöngélve, mint egy hízott lúd. Künn az utcán azonban egyszerre élénken
megragadta a Wibra Gyuri gallérját.
- Ej, nini. El is felejtettem volna. Hiszen éppen itthon van a Móric fiam, aki mészáros
Ipolyságon, és juhokat jött venni. A Móric fiam mindent tud, és sohase menjek az égbe (Rozáli
mama, úgy látszik, jobb szeretett idelent a földön maradni), ha az nem nyújt valami felvilágosítást a veres esernyőrül. Menjen csak, tekintetes lelkem, egyenesen a vásártérre, a birkák közé,
és szólítsa meg ott a legszebb embert, és az lesz a Móric fiam... roppant szép, különösen szép
a Móric. Csak szólítsa meg és ígérje neki az ötven forintot. Ne menjek soha az égbe, ha a
Móric nem mesélt nekem valamit erről az esernyőről. Mert mikor a szegény Jónásom elveszett,
a Móricka ment őt felkeresni, s megtalálván a fonalat, nyomról-nyomra, faluról-falura követte,
kérdezősködvén, kutatván, míg végre minden kiviláglott (Rozália mama könnyezve nézett fel
az égre). Oh, Jónás, Jónás mért tetted azt velünk? Ha már elment az eszed, mi szükség volt
utána menned neked is? Van a te fiaidnak elegendő.
Megkapaszkodott volna már Wibra Gyuri a szalmaszálban is, szó nélkül sietett tehát a
bocskortalp- és halinaárukkal rakott sátrak között a templom háta mögé, a vásártérre.
Egy kis kérdezősködéssel ráakadt Müncz Móricra, egy tömzsi, kövér emberkére, olyan szeplős
arccal, mint egy pulykatojás. Rút volt, mint egy faun. A derekáról egy sásalakú acél fityegett, s
jobb karjára ökörfej volt kitetovírozva.
Éppen egy kajlaszarvú tehénre alkudozott. Az eladó, egy lesti szűcsmester, mennyre-földre
esküdözött, hogy ehhez fogható tehenet még nem vett élő ember Bábaszéken.
- Mert ez megeszi a szalmát is - mondá -, és mégis tizennégy icce tejet ad naponkint.
- Ostobaság! - felelte fitymálva Müncz Móric -, nem vagyok én borjú, aki szopni fogja, hogy
nekem a tejelését dicséri kend, mészáros vagyok, aki levágja és kiméri.
- Hát ez már igaz - hagyta rá a becsületes szűcsmester és a saját iniciatívájából engedett a tehén
árából öt forintot.
Ez még kevés lehetett Móricnak, mert körültapogatván a jószágot, nagyot csapott a
lapockájára. »Mennyi csont!« - kiáltott fel kétségbeesve, aztán kipeckelte száját és fogait
nézegette.
- Ah, hiszen nincs már ennek foga se!71
- Mit beszél az úr fogakról? - mordult fel a becsületes szűcs. - Csak nem akarná talán kimérni a
fogakat is?
- De rúg is a rusnya állatja!
- Ej, mit, holta után nem fog rúgni; pedig reménylem, csak holta után szándékozik kimérni.
A becsületes szűcs nevetett a saját megjegyzésén, s mert az jó hangulatba ejtette, e jó
hangulatában megint engedett öt forintot.
Még ez is kevés lehetett Móricnak, mert még mindig nézegette a Bimbót, hogy új és új hibákat
fedezzen fel benne, midőn ott termett Wibra Gyuri és megszólítá magyarul:
- Jöjjön csak egy szóra, Müncz úr!
Arra, hogy a vevőjét elhíjják, ijedtében még lejjebb szállott öt forinttal a szűcs, és most már
tenyerébe csapott az okos Móric, aki mindég estefelé vásárolt ama reményvesztett tulajdonosoktól, kik egész idáig nem bírtak túladni a jószágon.
- Mi tetszik, uram?
- Valamit szeretnék öntől venni, ami sem az enyém, sem az öné.
- Nos, ilyen portéka elég sok van a világon - vigyorgott Móricz. - Biztosítom, hogy igen
jutányosan adom.
- Menjünk egy kicsit odébb innen!
Gyuri elvezette, ki a sokadalomból, a város közkútjához, ahol egy terebélyes tiszafa nyújtott
árnyékot. Ez a fa, melyet sorompóval vett körül a nemes város, s két oldalról padot állíttatott
alája, szintén hozzátartozott Bábaszék jövendő nagyságához: a pézsmaszagú, aranyzöldbe
játszó bogarak, melyek keskeny, hosszúkás leveleit ellepték, s némely orvosságok készítéséhez
kellenek, e hólyaghúzó izgoncok (ahogy a tudósok hívják őket) megannyi argumentumok
lehetnek a felsőségnél, hogy Bábaszék is megkapja egykor a patikát.
A bábaszéki menyecskék sokszor vittek ilyen bogarakat bögrékben azelőtt Zólyomba, hol a
patikárus megvette egy pár garasért, de utóbb statutummal tiltá el ezt a machinációt a nemes
város, mondván: »A fához patika dukál. A bogarakat nem engedjük kivinni«... Tudja ám a
leckéjét a messzetekintő Mravucsán!
Gyuri elbeszélte röviden, mi járatban van, hogy ereklyének szeretné megszerezni az apja
kedvenc esernyőjét, melyet az öreg Jónás hordott magával.
- Tud-e valamit felőle?
- Tudok - felelte Móric kedvetlenül, mert meglehetősen leesett az álla, hogy ilyen csekélységről
van szó.
- Ötven forintot ajánlok fel, ha útba igazít, és sikere lesz.
Móric ijedten kapta le sipkáját. Ötven forint egy ócska esernyőért! Hah, ez talán maga a
kóburgi herceg Szentantalról! Egyetlen szemvillanattal észrevette most, milyen finom ruhában
van.
- Meg lehet találni az esernyőt - mondá feltűnő mohósággal, majd gondolkozva tette utána a
mérséklő »úgy hiszem«-et.
- Beszéljen el mindent, amit tud!72
Hallgatott egy darabig elmélyedve; apjára vonatkozó emlékei kuszán voltak összehányva a
fejében, mint a tövisboglya.
- Igen, igen az esernyő! Hol is volt csak? Tizennégy, tizenöt éve annak, hogy apám eltűnt, sok
részlet elhalványodott emlékezetemből, de azt bizonyosan tudom, hogy a fölkeresésére
indulván az öcsémmel, Podhrágyon találtam fel az első szálat, melyen elindulva, útját
követhettük. Podhrágyon még teljes eszénél volt, néhány apróságot eladott a falubelieknek, a
korcsmában meghált, s egy ócska pecsétnyomót vett bizonyos Raksányi nevű kurtanemestől,
két forintért. Nagyon eszénél volt, mert ezt a pecsétnyomót, mikor a Garamból kifogták, megtaláltuk a zsebében s ötven forintért adtuk el egy antikváriusnak, mert kisült, hogy Mohorai
Vidnek volt a pecsétje, az Árpád-korból.
- Szép, szép, de ezek a részletek engem nem érdekelnek, Móric úr - szólt közbe hősünk
türelmetlenkedve.
- Majd meg tetszik látni, hogy érdekesek.
- Az meglehet, de nem vonatkoznak az esernyőre.
- De bizony arra is vonatkoznak. Csak figyelemmel tessék hallgatni. Podhrágyon megtudtam,
hogy onnan Abellovára ment. Hát én is Abellovára mentem. Az itt előadottak szerint máris
gyanakodni kezdtem, hogy az öregem elméje elborult, úgyis mindig hajlott a búskomorságra.
Itt ugyanis elbeszélték nekünk, hogy az angyalos krajcárokat négykrajcárjával váltogatta be a
falubeliektől. Később azonban kitűnt, hogy tévedtem a föltevésemmel.
- Hogyan? Még mindig nem volt bolond?
- Nem, mert néhány nappal utána két zsidó legény járt Abellován, akik egy-egy tarisznya
angyalos krajcárt hoztak magukkal, amiket viszont az abellovaiak váltogattak be három
krajcárjával - tudván, hogy az angyalos krajcárok négyet érnek.
- Eszerint lehetséges...
- Nemcsak lehetséges, de bizonyos, hogy a két fiatal csaló bízta meg az angyalos krajcárok
bevásárlásával az én becsületes öregemet, aki így tudtán kívül lett bűnrészessé. Mégis
valószínű, hogy már az esze nem volt egészen a helyén, mert különben nem engedi magát
beugratni. Abellováról átment a Viszoka Hora nyírerdőn át Dolinkára, de itt semmi különöset
nem bírtunk felfedezni az ő viselkedéséről, pedig két napig volt itt, ellenben bizonyos, hogy az
utána következő faluban, Sztrecsnyón, már utánaszaladtak a gyerekek, és csúfolták, mint
egykor Illés prófétát, ő meg szétbontván batyuját (nem Illés próféta, de az én tátim)
árucikkelyeivel dobálta őket. Ötven év múlva se felejtik el ezt a napot Sztrecsnyón, midőn
kókusz-szappanok, kalárisok, bicskák és harmonikák hulltak, mint az égi manna, a nép közé.
Azóta példabeszéd is lett, amint hallom, hogy: »Egyszer járt Sztrecsnyón bolond zsidó!«
- Ördög vigye Sztrecsnyót! Térjünk már egyszer a dologra!
- Ott vagyunk már. A veres tornyú Kobolnyikon már batyu nélkül látták szegény apámat, az
egyik kezében bottal, a másikban esernyőjével hadonászva a ráuszított kutyák ellen.
Kobolnyikon tehát még megvolt az esernyője.
A Móric szeplős arcán könnyek kezdtek folyni, úgy elérzékenyült, úgy elfogódott a szíve
ezeknél a részleteknél, a hangja is tompa lett és végtelenül lágy.73
- Sokfelé kutattunk aztán a környéken, de csak Lehotán tudtunk meg róla valamit. Egy
zivataros nyári éjszakán oda kopogtatott be a falu szélén lakó csőszhez - de az, mikor meglátta, hogy zsidó, kikergette. Nem volt már akkor se kalapja, se esernyője. Csak a nagy kampós
botja, amellyel annyiszor kergetett bennünket gyerekkorunkban.
- Ah, igen, kezdem már érteni az ön terjengősségét. Az esernyő a Kobolnyik és Lehota közti
területen veszett el - ezt akarja kimutatni.
- Igen.
- Elhiszem, Móric úr, de ez csak annyi, mint semmi. Apja talán elhajította az erdőben, sziklák
között. S a legjobb esetben, ha megtalálta valaki, elvitte a búzaföldjére, hogy a madárijesztőt
öltöztesse fel vele félelmetesebbre.
- Nem az történt. Tudom, mi történt.
- Ugyan?
- Véletlenségből tudtam meg, mert nem az esernyőt kerestem, bántam is én az esernyőt, hanem
apámat. A »Kvet« hegységben egy fazekassal találkoztunk. A fazekas, aki gyalog ballagott a
szekere mellett, nagyon beszédes ember volt. Mint minden utastól, tőle is megkérdeztem, nem
látott-e jártában-keltében egy ilyen és ilyen kinézésű zsidót? »De bizony, láttam«, felelte,
»hetekkel ezelőtt Glogován, éppen egy felhőszakadáskor, feltűnt nekem, amint egy ázó
kisgyerekre, egy ház eresze alatt ráborította esernyőjét és továbbment.«
Az ügyvéd élénken ugrott fel:
- Ohó! Csak tovább, tovább!
- Nincs tovább, uram, csak ennyit tudok, de ez bizonyos. A fazekas leírása mindenben atyámra
talált, s azonfelül Glogova közte esik Lehotának és Kobolnyiknak.
- Ez már értékes adat! - kiáltott fel az ügyvéd s kivett a tárcájából egy ötvenest. - Fogja ezt a
szívességéért. Isten áldja meg.
Elrohant, mint a vizsla, mely végre megszagolta az igazi nyomot. Hajrá! Utána! Átugrott egy
garádon, hogy hamarább átgázolhasson a borókabokrok között az útra, s minél előbb ott
lehessen a kocsijánál. Röpülni szeretett volna tudni.
Ment, ment, de amint egy percre megállott, túl a mézeskalácsos-sátron, egy gyékénynél, hol a
túrócszentmártoni Matica nyomtatványait árulta a zólyomi könyvkötő, s olvasni kezdé az egyik
maghintő versezet kezdő sorait:
Tótok, amit mondok, nem valami titok
Kik rosszat akarnak, nem jó barátitok -
egyszerre csak megint előtte állott Müncz Móric.
- Engedje meg - szólt -, hogy utána futottam, de eszembe jutott, hogy egy jót tanácsot
adhatok.
- Kérem.
- Annyi glogovai ember van most itt a vásáron, hogy kidoboltathatná a nagyságos úr - nem
tudom, jól címezem-e?
- Túlságosan jól - felelte az ügyvéd.74
- Kidoboltathatná, hogy aki tud az évek előtti esetről az ernyővel, ha jelentkezik, jutalmat kap.
Meg vagyok győződve, egy óra múlva már biztos adatai volnának. Egy olyan kis faluban
mindent tudnak.
- Fölösleges - jegyzé meg az ügyvéd -, mert magam indulok Glogovára, azonnal. Mindamellett
köszönöm szívességét!
- Ah, uram, én köszönöm. Valóban hercegileg jutalmazott oly csekélységért. Szinte szégyenlem magamat. A patvarba is, ötven forintot. Egy forintért is elmondtam volna.
Az ügyvéd elmosolyodott.
- Én meg ezeret is megadtam volna érte, Móric úr.
Azzal sietve fordult be a kékre festett kapujú Schramek-ház mellett, melynek tövében a kackiás
zelevnyiki menyecskék árulták hosszú mogyoróláncaikat, nagy garmadákba rakott hagymakoszorúikat stb., és ahol még pénz helyett jobbadán csak termények képezték a csereértéket.
Móric azalatt elálmélkodva nézett utána, míg csak láthatta. »Ezer forintot is adott volna!« -
tűnődék, s aztán fejcsóválva ballagott a lesti szűcstől megvett tehénkéje felé.
 
 
0 komment , kategória:  MIKSZÁTH KÁLMÁN SZENT PÉTER ES  
Címkék: csontfogantyúban, türelmetlenkedve, hasznavehetetlen, felhőszakadáskor, szerencsétlenség, polgármestersége, besztercebányára, kérdezősködéssel, mogyoróláncaikat, négykrajcárjával, polgármesterrel, árucikkelyeivel, kidoboltathatná, nekiszilajodott, kovácsműhelyben, félelmetesebbre, megkapaszkodott, iniciatívájából, tulajdonosoktól, gyerekkorunkban, kényszeredetten, szemvillanattal, körültapogatván, felvilágosítást, pecsenyedarabot, reményvesztett, antikváriusnak, jajveszékeltek, emlékezetemből, véletlenségből, viselkedéséről, nyomtatványait, elhalványodott, utánairamodtak, utánaszaladtak, felszaporodván, ruganyos léptekkel, messzetekintő Mravucsán, saját polgármestersége, szemközti kovácsműhelyben, jobbra felállított, pecsenyékkel együtt, vágtató fogat, ropogósra megpirított, kofák ordítottak, csizmadiák sátraira, egész piac, kovácslegény fölkapott, hatalmas pecsenyedarabot, kofák utánairamodtak, másik kovácslegény, fújtató alól, SZÁLAK GLOGOVÁRA VEZETNEK, Müncz Jónásné, Wibra Györgyünk, Besztercéről Bábaszékre, Gregorics Pál, Wibra György, Wibra Gyuri, Marius Carthago, Müncz Móricra, Müncz Móric, Viszoka Hora,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Parmezános tepsis krumpli
Sajtos,sonkás buci
Kemencés harcsa egészben
Hússal töltött tészta
SAJTSZÓSZOS TÉSZTA
GOFRI
Isteni Csörögefánk
Céklafőzelék almával-burgonyával
Kinder Tejszelet
Hideg őszibarack krémleves
még több recept
Véleményezd!
12.14. 11:11 Három magyar szerző a szófiai könyvfesztiválon
12.14. 11:02 Nőtt az új autók eladása az európai piacon novemberben
12.14. 10:52 Szlovénia kártérítést fizet azoknak a szlovén állampolgároknak, akik a hatá...
12.14. 10:52 Decemberben tovább gyorsul az euróövezet gazdasági növekedése az IHS Markit...
12.14. 10:51 Hurrikánok - A tudósok 127 milliárd tonnára becsülik a Harvey hurrikánnal l...
12.14. 10:43 Jóváhagyta a lengyel szejm a Waclaw Felczak Alapítvány létrehozásáról szóló...
12.14. 10:32 Semjén: felemelő érzés, hogy az ország háza ad otthont a Kárpát-medencei fi...
12.14. 10:32 Terrorizmus - Német lap: feltételezett iszlamista terroristáknál razziáztak...
12.14. 10:31 Változatos műsorral kezdi az évet a Szegedi Nemzeti Színház
12.14. 10:31 Izrael lezárta a gázai átkelőket válaszul a palesztin rakétákra
Tudjátok ?
Melyik szigetelés a hatékonyabb?
Miért akarják megváltoztatni egy ima szövegét?
Meddig mehet el egy müfordito ?
Létezik a földön olyan lakatlan sziget ami nincs semelyik ország tulajdonában?
Ki mondta, negyedik kérdés ?
még több kérdés
Blog Címkék
Dsida Jenő : Mosolygó, fáradt ...  Titkok  Ludi Delfino  Mindenütt jelenvaló Schvalm Ró...  Képes idézetek  Nagy öröm.....  Áldott vasárnapot kívánok szer...  Ludi Delfino  Ludi Delfino  Az ember lelke lát.  Művészetről  Aranyosi Ervin: Szeretet-gazda...  Kata......SZERETETTEL  Lesznai Anna  Jékely Zoltán: A tél elé  tul sok adrenalin..  Vannak csendek, mikor a perce...  Jó éjszakát!  Ludi Delfino  Kata......SZERETETTEL  Szép gondolatok...  Ludi Delfino  Consolatio...  Film Börtönregény (Teljes film...  Ludi Delfino  Kata......SZERETETTEL  Jó a szerelés ??  Ludi Delfino  Így áldjon meg téged a jóságos...  Ludi Delfino  Enigmák : A kongresszusi képvi...  Advent második angyala  Mihalik Anikó gondolatai...  Kata......SZERETETTEL  Bornemisza Attila: Karácsonyi ...  Tájak és ízek - Barangolás Ka...  Hiába szólítlak...  Violet Jessop nővér az elsülly...  Jó éjszakát,szép álmokat!  Aranyosi Ervin: Szeretet-gazda...  Összefoglaló Varga Domokos Gyö...  Képek  Advent 2  Képes idézetek  Betegséggel üzen a testünk  Ludi Delfino  Képes idézetek  Tóth Árpád - Ó, ezek a…  A munkához jó  Violet Jessop nővér az elsülly...  Lévay József: Mit zúg a fenyve...  Ludi Delfino  Macska nő  Miként homokórán a homokszemek  Film Karácsony a kastélyban 20...  Ma meggyújtottuk a második gye...  Ma meggyújtottuk a második gye...  Film Karácsony a kastélyban 20...  Titkok  Tóth Árpád - A rab  Advent második gyertyája...  2017. december 9., szombati Na...  Ludi Delfino  Máté 2:2  Tóth Árpád - Gyorsírásos verst...  Ludi Delfino  Kata......SZERETETTEL  Képes idézetek  Ludi Delfino  Szép napot mindenkinek!  Ludi Delfino  Áldott vasárnapot kívánok szer...  Képes idézetek  Ős-idők óta  Ludi Delfino  Ma meggyújtottuk a második gye...  Ludi Delfino  Ludi Delfino  Az első csésze  Lévay József: Mit zúg a fenyve...  H. Czékmány Ilona festménye  Ma meggyújtottuk a második gye...  Ludi Delfino  Ludi Delfino  Kata......SZERETETTEL  Ludi Delfino  Kissé rágós  ADVENT 2 gyertya ég  Simonyi Imre  Már 2 gyertya ég  A nebrai korong  Már 2 gyertya ég  Ludi Delfino  karácsony  Ludi Delfino  Elképzelem hogy  Az egyetlen  Kolumbán Jenő  Ludi Delfino  A nebrai korong 
Bejegyzés Címkék
ruganyos léptekkel, messzetekintő Mravucsán, saját polgármestersége, szemközti kovácsműhelyben, jobbra felállított, pecsenyékkel együtt, vágtató fogat, ropogósra megpirított, kofák ordítottak, csizmadiák sátraira, egész piac, kovácslegény fölkapott, hatalmas pecsenyedarabot, kofák utánairamodtak, másik kovácslegény, fújtató alól, izzó tüzes, kofák felé, kolpachi fazekas, hátulsó balrésze, egyik kerék, narancsszínűre festett, lovak közé, földet seperte, nekiszilajodott állatokat, gazdátlanság élvezetének, levegőben látszottak, elöljárókkal beszélgetett, boltajtó előtt, boltajtóba lépve, küszöbről tett, elutasító mozdulatot, ócska holmikat, padláson hasznavehetetlen, fiam kiment, ötforintost vett, esernyőket mindenáron, előkelő külsejű, megboldogult férjem, apámnak volt, ócska esernyője, uraságod apja, idegen elpirult, besztercei asszonyoknak, öreg Münczné, tekintetes urat, szegény tátiját, esernyőket megnézni, öreg tekintetes, ötven forint, öregasszony szemei, égre nézve, szülei emlékét, bolt belső, asszony kétszer, boltból utána, létra fokain, zsidóasszony kedvetlen, szeme pedig, férje hordta, mostani törvényszéki, kezében látta, szövet alján, utolsó útjára, létránál tanácstalanul, anyóka most, utcán azonban, földön maradni, veres esernyőrül, birkák közé, legszebb embert, ötven forintot, szegény Jónásom, templom háta, sásalakú acél, kajlaszarvú tehénre, lesti szűcsmester, tejelését dicséri, becsületes szűcsmester, saját iniciatívájából, becsületes szűcs, rusnya állatja, saját megjegyzésén, vevőjét elhíjják, okos Móric, kicsit odébb, város közkútjához, terebélyes tiszafa, nemes város, tudósok hívják, bábaszéki menyecskék, fához patika, öreg Jónás, ócska esernyőért, darabig elmélyedve, első szálat, ócska pecsétnyomót, részletek engem, öregem elméje, angyalos krajcárokat, abellovaiak váltogattak, , ,
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3616
  • e Hét: 33005
  • e Hónap: 109933
  • e Év: 2712206
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.