Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
szeretettel
  2012-05-27 15:05:31, vasárnap
 
   
  Kalevala
TIZEDIK ÉNEK



Vezeti vén Väinämöinen,
hozza sárga paripáját,
azt a csikót csak befogja,
sárga lovát szánba fogja;
maga is a szánba szállott,
utazó szánjába ugrott.
Veri vesszővel csikóját,
gyöngyostorral megcsapkodja;
lova gyorsabb, útja kisebb;
szalad a szánja, útja elfogy,
a nyírfatalp úgy nyikorog,
ropog a berkenyejárom.
Megugrasztja a lovacskát.
Hajt mocsáron, hajt mezőkön,
hajt hatalmas irtásokon.
Halad egy nap, második nap,
megérkezik harmadik nap,
jut a hosszú híd fejéhez,
Kalevala földjeire,
Osmo rétje oldalába.
Akkor száját szóra nyitja,
maga mondja, elbeszéli:
,,Fald fel az álomlátót, farkas,
öld meg, kórság azt a lappot!
ő mondta, hogy nem mehetek
vezután eleven szemmel,
amíg a világ világ lesz,
amíg arany hold világít,
väinöläi irtásokra,
Kalevala földjeire."
Akkor öreg Väinämöinen
csak énekel, s úgy varázsol
virágos lombú fenyőfát,
aranylevelű fenyőfát;
égig éreti a lombját,
felhők fölé felnöveszti,
leveleit szétteríti,
az egeken elhajlítja.
Csak énekel, s úgy varázsol:
a ragyogó holdat hozza
fenyőfa arany hegyére,
göncölt állít ágaira.
Megugrasztja a lovacskát,
indul az aranyos házhoz,
fejét hajtva bánatában,
féloldalt suvadt sisakkal,
mert ígérte Ilmarinent,
örök idők nagy kovácsát,
maga szabadulására,
maga feje mentésére
abba a sötét Pohjolába,
homályos Sariolába.
Kicsi lova csak megállott
Osmo új vetése végén.
Akkor a vén Väinämöinen
fejét feltartja a szánból:
kopogást hall a kovácsnál,
zajt hall a szenes szobában.
Derék öreg Väinämöinen
maga a műhelybe fordul.
Ott van kovács Ilmarinen,
kalapácsol, ott kovácsol.
Mondja kovács Ilmarinen:
,,Ó, te öreg Väinämöinen!
Annyi időn hol maradtál,
hol volt lakásod azóta?"
Derék öreg Väinämöinen
maga a száját szóra nyitja:
,,Annyi időn elmaradtam,
nem éltem azóta máshol,
mint a sötét Pohjolában,
homályos Sariolában,
jártam Lappföld ösvényein,
utaztam tudósok útján."
Akkor kovács Ilmarinen
megkérdezi, szóval mondja:
,,Ó, te öreg Väinämöinen,
minden idők nagy tudósa!
Mit beszélsz, hogy útjaidról
hazai házakhoz értél?"
Szólal a vén Väinämöinen:
,,Annyi mindent kell beszélnem:
van egy lányka Pohjolában,
szűzlány a fagyos faluban,
nem kíván magának kérőt,
nem szeret meg senki embert.
Fél Pohjola emlegeti,
gyönyörűségét beszéli:
homlokán a hold világít,
mellein ragyog a napfény,
Göncölszekér van a vállán,
hét csillaga ott a hátán.
Te meg indulj, Ilmarinen,
örök idők nagy kovácsa,
indulj a lány kérésére,
fonott fejű látására!
Mert ha szampót tudsz csinálni,
iratos fedelet írni,
fizetséged lesz a szűzlány,
munkád bére lesz a szépség."

Mondja kovács Ilmarinen:
,,Jaj, te öreg Väinämöinen!
Hát már elígértél engem
abba a sötét Pohjolába
magad feje mentésére,
magad szabadulására?
Én nem megyek életemben,
amíg arany Hold világít,
Pohjolának házaiba,
Sairola kunyhóiba,
férfiakat vesztő helyre,
embert elemésztő helyre."
Akkor öreg Väinämöinen
maga a száját szóra nyitja:
,,Mondok még egyéb csodát is:
van egy virágos fenyőfa,
aranylevelű fenyőfa
Osmo rétje oldalában;
lombja közt ragyog a Hold is,
az ágain áll a Göncöl."
Mondja kovács Ilmarinen:
,,Ezt igaznak nem hihetem,
csak ha magam megnézhetném,
két szememmel megláthatnám."
Mondja öreg Väinämöinen:
,,Ha nem hiszed semmiképpen,
menjünk akkor, megnézhetjük,
igazság-e vagy hazugság!"
Elindulnak nézegetni
azt a virágos fenyőfát,
egyik öreg Väinämöinen,
másik kovács Ilmarinen.
Aztán amikor elértek
Osmo rétje oldalába,
a kovács közelebb állott,
hogy az új fát megcsodálja,
mert az ágán áll a Göncöl,
ott ragyog a Hold a lombján.
Akkor öreg Väinämöinen
a száját csak szóra nyitja:
,,Már most, testvérem, kovácsom,
indulj a Holdat lehozni,
Göncölszekeret szerezni
fenyőfa arany hegyéből!"
Akkor kovács Ilmarinen
fel is mászott a fenyőre,
nagy magasra ér az égre,
indul a Holdat lehozni,
Göncölszekeret szerezni
arról az arany fenyőről.
Szól a virágos fenyőfa,
sűrű levelű fenyőfa:
,,Ó, bolondnak bolondsága,
embernek esztelensége!
Járatlan jössz ágaimra,
levelemre gyermekésszel,
hogy a Hold képét lehozzad,
s hamis csillagot szerezzél!"
Akkor a vén Väinämöinen
csak énekel csendes szóval:
vihart indít a szelekből,
erős időt énekével;
mind azt mondja, mondogatja,
ilyen szóra nyitja száját:
,,Vegyed, vihar, csónakodba,
tavaszi szél, kis hajódba,
fergeteggel, forgataggal
vidd a sötét Pohjolába!"
Vihar indul a szelekből,
erős idő készülődik,
veszi kovács Ilmarinent,
förgeteggel, forgataggal
viszi sötét Pohjolába,
homályos Sariolába.
Bizony kovács Ilmarinen
akkor ugyancsak megindult!
Úgy szállott a szél fuvásán,
tavaszi szél ösvényein,
Holdnak hátán, Napnak alján,
Göncölszekér oldalában;
jut Pohjola udvarára,
sarjolai szaunára,
nem hallották őt kutyák sem,
nagy ugatók nem figyelték.
Louhi, pohjolai asszony,
északi foghíjas vénség
nyomban az udvarra ugrik.
Maga kérdezgetni kezdi:
,,Ki és mi vagy, honnan jöttél?
Mond el milyen híres hős vagy!
Szálltál hozzánk szél irányán,
tavaszi szélnek csapásán,
kutya ugatása nélkül,
gyapjasfarkú hangja nélkül!"
Mondja kovács Ilmarinen:
,,Nem jöttem ide avégett,
ilyen ismeretlen ajtók,
idegen kapuk elébe,
hogy falud kutyái hallják,
gyapjasfarkúak gyanítsák."

Hát a Pohjolai asszony
a jövevényt kérdezgeti:
,,Hallottad-e, tán a hírét,
hallottad-e, ismered-e
Ilmarinen jó kovácsot,
kovácsoknak legkülönbjét?
Ide várjuk jó ideje,
réges-rég reméljük jöttét
Pohjola-végi vidékre,
új szampónak szerzésére."
Az a kovács, Ilmarinen,
szóval mondja, elbeszéli:
,,Bizony, hallottam a hírét
Ilmarinen jó kovácsnak,
magam vagyok Ilmarinen,
s híres kovácsmester volnék."
Louhi, pohjolai asszony,
északi foghíjas vénség
hamar bekerül a házba.
Maga akkor szóval szólal:
,,Ifjan szülött kis leányom,
gyermekem s gyönyörűségem!
Vedd most a jobbik ruhádat,
vedd fel a fehér ruhádat,
a melledre fényesebbet,
a kebledre ékesebbet,
nyakadba szépségesebbet,
homlokodra díszesebbet,
pirosodjék most az arcod,
szépsége megmutatkozzék!
Mert már kovács Ilmarinen,
minden idők nagy kovácsa
megjött szampó szerzésére,
írott fedél írására."
Akkor Észak ékes lánya,
földnek, víznek híressége,
veszi választott ruháit,
legragyogóbb öltözékét;
öltöződik, cifrázódik,
fejékével ékesedik,
rézszalagot köt magára
aranyövet ölt magára.
Jön a házba kamrájából,
a járása ringatózó,
szép a szeme csillogása,
füle íve felnövése,
orcája gyönyörűsége,
meg is megpirosodása;
fényes arany függ a mellén,
ezüst villog a hajában.
Maga a pohjolai asszony
bevezeti Ilmarinent
híres pohjolai házba,
Sairola kunyhójába;
megeteti éhségétől,
megitatja szomjúságtól,
jól tartja minden javával.
Akkor mondogatni kezdi:
,,Ó, te kovács Ilmarinen,
örök idők nagy kovácsa!
Érted-e szampó ácsolását,
tarka tető rajzolását
hattyú tollának hegyéből,
meddő tehénnek tejéből,
aprón apró árpaszemből,
nyári juh gyapja aprajából?
Fizetséged lesz a lányom,
mukád bére lesz a szépség."
Akkor kovács Ilmarinen
maga a száját szóra nyitja:
,,Értem szampó építését,
tarka tető ácsolását
hattyú tollának hegyéből,
meddő tehénnek tejéből,
aprón apró árpaszemből,
nyári juh gyapja aprajából,
mert az eget én emeltem,
világnak tetejét tettem,
még a teremtés idején,
amikor még cérna sem volt."

Elindul szampót csinálni,
tarka tetőt építeni.
Kérdi, merre van a műhely,
s szerszámot honnan vehetne:
nincs helye a műhelyének,
nincs műhelye, fújtatója,
nincsen tűzhely, nincsen üllő,
de még kalapácsnyél sincsen.
Akkor kovács Ilmarinen
szóval mondja, elbeszéli:
,,Vénasszonyok aggódjanak,
a hitványak hátráljanak,
de nem az ember, még a rossz se,
még a mihaszna legény se!"
Keres telket tűzhelyének,
földet a fújtatójának
azon az északi tájon,
pohjolai rétek végén.
Keres egy nap, második nap.
Hanem aztán harmadnapra
rátalál egy tarka kőre,
egy hatalmas kősziklára.
Ott a kovács csak megállott,
tüzet rak a kő tövébe;
felállítja fujtatóját,
másnap a tűzhelyét rakja.
Akkor kovács Ilmarinen,
minden idők nagy kovácsa
odatett a tűz fölébe
minden olvasztanivalót;
fujtatni rabokat rendel,
tűz-szítani szolganépet.
Hát a rabok fújják, szítják,
szítják szaporán a szolgák,
szítják három nyári nappal,
fújják három nyári éjjel:
kő termett a sarkaikra,
kölönc nőtt a lábuk ujján.
Aztán egy nap elteltével
maga kovács Ilmarinen
csak elindul nézegetni,
mi van a tűzhely tövében,
mi termett az égő tűzben,
mi lett a lobogó lángban.
Hát egy íj termett a tűzben,
aranyos íj lett a lángban,
aranyív, ezüst a vége,
a nyele is rézzel rajzolt.
Bizony szemre szép az íja,
szokására annál rosszabb:
egy fejet kíván naponta,
jobb napokon kettőt kíván.
Maga kovács Ilmarinen,
nem örült nagyon az íjnak:
hanem azt is ketté törte,
ketté törte, tűzbe lökte;
fújtatni rabokat rendel,
tűz-szítani szolganépet.
Második nap elteltével
maga kovács Ilmarinen
megint indul nézegetni,
mi van a tűzhely tövében:
termett egy hajó a tűzben,
veres csónak lett a lángban,
eleje arannyal rajzolt,
az oldala rézből öntött.
Bizony szemre szép a csónak,
de nem olyan szép szokásra:
ok nélkül csatába menne,
szükségtelen harcba szállna.
Bizony kovács Ilmarinen
nem örült a kis hajónak:
a csónakot összetörte,
összetörte, tűzbe tette;
fújtatni rabokat rendel,
tűz-szítani szolganépet.
Harmadik nap elteltével
maga kovács Ilmarinen
megint indul nézegetni,
mi van a tüze tövében:
termett egy üsző a tűzben,
annak is arany a szarva,
homlokán a Göncöl csillog,
fején fénylik a kerek Nap.
Jó is a jószág, szemre szép is,
de nem olyan szép szokásra:
az erdőben elfeküszik,
teje szétfolyik a földön.
Maga kovács Ilmarinen
nem is örült a tehénnek:
azt az üszőt össze vágta,
összevágta, tűzbe lökte;
fújtatni rabokat rendel,
tűz-szítani szolganépet.
Negyedik nap elteltével
maga kovács Ilmarinen
megint indul nézegetni,
mi van a tüze tövében:
termett egy eke a tűzben,
annak is arany az éle,
arany az alja, réz a rúdja,
szarva vége szép ezüstös.
Szép az eke külsejére,
de nem olyan szép szokásra:
falu rétjét szántogatja,
földjeit felhasogatja.
Maga kovács Ilmarinen
nem is örült az ekének:
hanem azt is kettétörte,
kettérörte, tűzbe tette.
Fújtatónak fergeteget,
szítani szeleket rendelt.
Szaporán a szelek szítják:
kelet, nyugat szítja, fújja,
mégis dél fújja leginkább,
észak éleszti erősen.
Szítják egy nap, szítják másnap,
harmadikon folyvást fújják:
az ablakon láng lobogott,
ajtaján is szikra pattant,
égre felfutott a pernye,
füstje fellegekbe szállott.
Az a kovács Ilmarinen
megint indul harmadnapra,
megint indul nézegetni,
mi van a tüze tövében:
látja, a szampó most születik,
tarka tető most növekszik.
Akkor kovács Ilmarinen,
örök idők nagy kovácsa
úgy kalapál, úgy kovácsol,
kalapáccsal, ráverővel.
Megépíti azt a szampót,
egyik oldalt lisztmalommal,
másik oldalt sómalommal,
harmadikon pénzmalommal.
Kezdett őrölni a szampó,
rengett az írott fedél is:
egy hombárral őrölt estig -
egy hombárral enni őrölt,
másikkal eladni őrölt,
megtartani harmadikkal.
Örül a pohjolai asszony;
viteti a szörnyű szampót
pohjolai kőhalomba,
roppant rézhegy belsejébe,
kilenc zárnak rejtekébe.
Gyökereit nyújtóztatja
kilenc ölnek mélységébe:
föld mélyébe ér az egyik,
vízi vidékre a másik,
harmadik hazai hegybe.

Akkor kovács Ilmarinen
fizetségül kéri lányát.
Megkérdezi, szóval mondja:
,,Már most a leány enyém lesz,
mert a szampót szereztem,
tarka tetőt megcsináltam."
Akkor Észak ékes lánya
maga a száját szóra nyitja:
,,Már akkor nálunk jövőre,
jövő nyárra, harmadévre,
kakukkmadár kinek szólna,
kis madár kinek dalolna,
ha én más vidékre mennék,
bogyó, idegenbe jutnék!
Ha a kis tyúk útra kelne,
boldog madár elrepülne,
elmenne anyám gyümölcse,
kicsi piros áfonyája:
minden kakukk útra kelne,
minden madár elrepülne,
mind elhagyná ezt a dombot,
a mi kis hegyünk határát.
El nem megyek életemben,
el nem hagyom lányságomat,
házi tennivalóimat,
nyáron való gondjaimat:
lesz, ki a bogyót leszedje,
öböl partján örvendezzék,
irtásokon itt lakozzék,
kis erdőkben vígadozzék."

Akkor kovács Ilmarinen,
minden idők nagy kovácsa
fejét hajtva bánatában,
féloldalt suvadt sisakkal
mind csak azon gondolkozik,
folyvást forgatja fejében,
hazafelé mint mehetne,
mint érhetne ismert földre,
ebből a sötét Pohjolából,
homályos Sariolából.
Szól a pohjolai asszony:
,,Ó, te kovács Ilmarinen!
Mért oly szomorú a kedved,
mért suvadt sisakod oldalt?
Vágyakozol visszamenni,
elérni eddigi földed?"
Szól a kovács, Ilmarinen:
,,Vágyakozom visszamenni
halálomra szép hazámba,
magam földjén megnyugvásra."
Hát a pohjolai asszony
akkor eteti, itatja,
ülteti csónak farába,
réz evező oltalmára;
szelet szólít szállongatni,
észak szelét megfúvatja.
Akkor kovács Ilmarinen,
örök idők nagy kovácsa,
maga földjére utazik
tenger kék vizén keresztül.
Halad egy nap, második nap;
hazajutott harmadik nap,
hazaérkezett a mester,
elérte a szülötte földjét.
Kérdezi vén Väinämöinen
Ilmarinen jó kovácstól:
,,Testvér, kovács Ilmarinen,
minden idők nagy kovácsa!
Már új szampót építettél,
tarka tetőt is szereztél?"
Mondja kovács Ilmarinen,
maga a mester azt feleli:
,,őröl szaporán a szampó,
reng az iratos fedél is,
egy hombárral őröl estig -
egy hombárral enni őröl,
másikkal eladni őröl,
megtartani harmadikkal."
Nagy Kálmán fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Kalevala TIZEDIK ÉNËK   
Címkék: olvasztanivalót, gyöngyostorral, megmutatkozzék, göncölszekeret, szépségesebbet, gyapjasfarkúak, tennivalóimat, szabadulására, berkenyejárom, gyermekésszel, lisztmalommal, megpirosodása, gyönyörűségét, gyönyörűségem, megnézhetném, hazaérkezett, megláthatnám, göncölszekér, kalapácsnyél, legragyogóbb, esztelensége, megnézhetjük, megcsapkodja, szükségtelen, megcsináltam, felhasogatja, megugrasztja, nyújtóztatja, pénzmalommal, szállongatni, vénasszonyok, megnyugvásra, szomjúságtól, gyapjasfarkú, gyönyörűsége, fújtatójának, csikót csak, szánba szállott, világ világ, egeken elhajlítja, ragyogó holdat, aranyos házhoz, sötét Pohjolába, szenes szobában, műhelybe fordul, száját szóra, sötét Pohjolában, lányka Pohjolában, fagyos faluban, hold világít, lány kérésére, virágos fenyőfa, TIZEDIK ÉNEK, Akkor Észak, Nagy Kálmán,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
01.20. 16:32 A magyar kultúra napja - Programok Heves megyében
01.20. 16:01 A jövő héten is télies lesz az időjárás
01.20. 15:52 Szíria - Orosz hadsereg: izraeli rakétákat lőtt le a szíriai légvédelem
01.20. 15:52 Okostelefonos ima-alkalmazást indított el Ferenc pápa
01.20. 15:51 Fidesz: Magyarország nem asszisztál Soros kampányához
01.20. 15:41 Őrizetbe vettek két embert az észak-írországi robbantás ügyében
01.20. 15:11 Brexit - Felmérés: a brit vállalatvezetők elvetik a megállapodás nélküli ki...
01.20. 15:11 PPMT sugerează o coaliţie electorală a partidelor maghiare pentru alegerile...
01.20. 15:01 Az ombudsmanhoz fordul a GYOD ügyében az LMP
01.20. 14:42 Az EMNP erdélyi magyar választási koalíciót javasol az EP-választásokra, és...
Tudjátok ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
Kívánhatok kellemes ünnepeket?
Szerintetek lesznek jó karácsonyi filmek a TV-ben?
Lesz eredménye a tüntetésnek ?
még több kérdés
Blog Címkék
Ennyi évem van hátra  Egyedüllét  Leharcolt állapotban... Fáradt...  2019. Január 15., keddi napisz...  Jó reggelt kedves látogatóimna...  Szerelem - romantika  Vörös rózsa a hóban  Egyedüllét  Szép napot kedves barátaim ! ....  Elégedettség  Png virág  Png virág  Hiszed...?  Szép estét, jó éjszakát ! .......  Rózsaszínű gerbera  Szèp estét kedves látogat...  Harmonia.......  Jog  Tisztaság  Facebookon kaptam  Google keresési funkciók, amir...  Facebookon kaptam Cs Ildikótó...  Évától gyönyörű rózsákat kapta...  tél  Akció......  Jáki templom  A pasik 4 alaptípusa.......  Szép napot kedves barátaim ! ....  Jó éjszakát kívánok, szép álmo...  Maroka barátnőmtől  xD  Jó reggelt kávéval  Időkapszula - Ötvenharmadik na...  Őszi szél  Png virág  Facebookon kaptam  Téli kép - állatokkal  Facebookon kaptam  Akció......  Facebookon kaptam  ooOoo  Lengőajtó......  Szèp álmokat  Az élet túl rövid....  Szép napot  Jó éjszakát  Egyedüllét  Tisztaság  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Csillaghullás naptár a 2019. é...  Facebookon kaptam  Krisztus igazsága tart meg  A bűn elleni harc  Szép napot  Hattyúk........  Facebookon kaptam Maroka bará...  Kásler örömmel jelentette a sü...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Aki traumát szenvedett el  Indián nő  Imre Flóra  Egyedüllét  Imre Flóra  Esti szórakozáshoz.......  Mírjam barátnőmtől facebookon  Szép napot  Fürdés  Kellemes estét  Téli kép  Facebookon kaptam  Csillaghullás naptár a 2019. é...  Egyedüllét  Tisztaság  Facebookon kaptam  Harmonia.......  Kutyák ládán fekszenek  Metal  ooOoo  Mogyoró  Délutáni mosoly.......  Facebookon kaptam  Google keresési funkciók, amir...  Még nem is voltam  Hazugság  Szèp napot kívánok!  Aspektusok  Mírjam barátnőmtől facebookon  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Jó éjszakát, szép álmokat !  Szulejmán sorozat - Hatidzse  Reggeli kávé és vele egy üzene...  Facebookon kaptam Krisztinátó...  Mírjam barátnőmtől facebookon  Uram, Istenem  Facebookon kaptam  Vörös rózsa a hóban  Imre Flóra  Facebookon kaptam 
Bejegyzés Címkék
csikót csak, szánba szállott, világ világ, egeken elhajlítja, ragyogó holdat, aranyos házhoz, sötét Pohjolába, szenes szobában, műhelybe fordul, száját szóra, sötét Pohjolában, lányka Pohjolában, fagyos faluban, hold világít, lány kérésére, virágos fenyőfa, virágos fenyőfát, kovács közelebb, száját csak, arany fenyőről, szél fuvásán, udvarra ugrik, jövevényt kérdezgeti, jobbik ruhádat, fehér ruhádat, melledre fényesebbet, kebledre ékesebbet, házba kamrájából, járása ringatózó, szeme csillogása, pohjolai asszony, teremtés idején, hitványak hátráljanak, mihaszna legény, északi tájon, tarka kőre, hatalmas kősziklára, kovács csak, tűzhelyét rakja, rabok fújják, lábuk ujján, tűzhely tövében, lobogó lángban, fejet kíván, oldala rézből, csónakot összetörte, tüze tövében, erdőben elfeküszik, üszőt össze, szelek szítják, ablakon láng, szampó most, írott fedél, hombárral őrölt, hombárral enni, szörnyű szampót, leány enyém, szampót szereztem, bogyót leszedje, sötét Pohjolából, szülötte földjét, iratos fedél, hombárral őröl, olvasztanivalót, gyöngyostorral, megmutatkozzék, göncölszekeret, szépségesebbet, gyapjasfarkúak, tennivalóimat, szabadulására, berkenyejárom, gyermekésszel, lisztmalommal, megpirosodása, gyönyörűségét, gyönyörűségem, megnézhetném, hazaérkezett, megláthatnám, göncölszekér, kalapácsnyél, legragyogóbb, esztelensége, megnézhetjük, megcsapkodja, szükségtelen, megcsináltam, felhasogatja, megugrasztja, nyújtóztatja, pénzmalommal, szállongatni, vénasszonyok, megnyugvásra, szomjúságtól, gyapjasfarkú, gyönyörűsége, , ,
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 737
  • e Hét: 737
  • e Hónap: 19819
  • e Év: 19819
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.