A ZSZU-57-2 önjáró légvédelmi gépágyú, a második világháborút követően a Vörös Hadsereg első jelentős mennyiségben alkalmazott önjáró légvédelmi lövege.
A típus alvázát a T-54 közepes harckocsiból alakították ki, viszont a páncélzatát mérsékelték és az alváz hossza is rövidült. Nagyméretű tornya felülről nyitott volt. Mivel a páncélzat csökkent, a fajlagos teljesítmény nőtt. A hatótávolságát megnövelték két pótlólagosan beszerelt üzemanyagtartály segítségével. Ezek a változtatások jelentős hatótávolságot és jó mozgékonyságot biztosítottak a járműnek. A típus tűzgyorsasága 70 lövés/perc körül mozgott, az üres töltényhüvelyeket pedig a torony hátsó részében lévő drótkosárba juttatták egy szállítószalag segítségével. A típust a Varsói Szerződés államai mellett exportálták Észak-Afrikába, a Közel-Keletre és Vietnamba is. A szír erők nagy számban alkalmazták 1982-ben a libanoni összecsapásokban az izraeliek ellen, illetve a délszláv háborúban is.
Műszaki adatok:
Gyártó: Szovjetunió
Személyzet: 6 fő
Tömeg: 28 100 kg
Méretek: hosszúság 8,48 m; szélesség 3,27 m; magasság: 2,75 m;
Hatótávolság: 420 km
Páncélzat: 15 mm
Fegyverzet: egy 57 mm-es duplacsövű légvédelmi gépágyú
Motor: egy 520 LE (388 kW) teljesítményű V-54 típusú dízelmotor
Teljesítmény: maximális sebessége úton 50 km/h
xMagazin
Offline
