A darabokra tört, kvarcból készült szobrot német és egyiptomi régészek találták meg az egykori Héliopolisz területén. Heliopolisz Rá istennek, a Nap istenének városa volt. Jelenleg Kairó egyik külvárosa.
A leletet egy udvarban fedezték fel, nem messze a II. "Nagy" Ramszesz által alapított Naptemplom romjaitól.
Dietrich Raue, a német régészeti csoport vezetője szerint eddig két nagyobb töredék, a fej és a mellkasi rész került elő. Egyelőre a talapzat, a lábak és a derék is mind hiányzik. A kutató úgy véli, a szobor nagyjából 8 méter magas volt.
A szakértők úgy vélik, hogy a sáros gödörből előkerült szobor II. Ramszeszt ábrázolja.
II. Ramszesz az újbirodalom XIX. dinasztiájának harmadik uralkodója volt. Összesen 66 évig, Krisztus előtt 1279-től 1213-ig regnált. Uralkodása alatt több templomot és műemléket épített, több feleséget szerzett és számtalan gyereket - nagyjából 100-at - nemzett, ezzel bármely másik fáraót felülmúlta. Nagy Ramszesz hadvezérként sem volt utolsó, birodalmának határait jelentősen kitolta, nyugat-keleti irányban a mai Líbiától Irakig, észak-déli irányban pedig Törökországtól Szudánig. Egyiptom azokban az időkben a legnagyobb hatalomnak számított az ismert világban. A fáraó állt a hatalmi piramis csúcsán. Ezért a piramisok éppúgy, mint a fáraó szobrok a hatalom halhatatlanságát voltak hivatottak ábrázolni.
A fáraók uralmát Nagy Sándor szüntette meg, aki új fővárost alapított Egyiptomban Alexandria néven. Egyik alvezére, Ptolemaiosz örökölte Egyiptom trónját. Az ő leszármazottja volt Kleopátra, aki kénytelen volt kiszolgáltatni birodalmát a győztes rómaiaknak az időszámításunk előtti első században.