|
2021-08-22 15:48:28, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
-Gyula úr! Legyen mán olyan kedves, oszt ne dobálja bele a tiszta vizembe a zsíros serpenyőt meg fazikat, csak tegye le a mosogató mellé, oszt majd én elrendezem.
Mondta Mari a főszakácsnak, aki igen nagy embernek számított a környéken. Mari hat éve mosogatta a zsíros serpenyőket ezen a helyen. Egész gyerekként jött fel ide a fővárosba, a cigányteleprül, tizenöt esztendős volt. Azt gondolta mindig is, hogy tisztességes munkával, becsülettel itt a városban nem lesz fontos, hogy ő kicsoda.Minden fillért megspórolt. Szeretett a fogadóba dolgozni. A tulajdonos Géza bácsi meg a felesége Ildikó nagyon megszerették Marit. Amikor felvették a munkára többen húzták a szájukat, mer hát tetszik vagy sem , Mari egy igazi cigánytelepi cigányleány volt. Egy rokonnál hált hónapokig egy matracon. Rakosgatta a kis pénzit, azt ette, amit bent adtak neki. Géza bácsi este mindig megengedte , hogy vigyen a maradékból .Mari ezeket örömmel vette, hiszen rengeteg pénzt megspórolt így. Nem sokára lett annyi pénze, hogy kivegyen egy szobát. Igen ám, de azért egy vidéki cigánylánynak nem volt oly egyszerű bármit is megoldani, hiszen az emberek menten csak annyit láttak, hogy vidéki cigány. Ugyan, hogy adnának ki neki bármit is?
Géza bácsiék segítették ki, találtak egy kicsike kiadó tetőtéri lakást.Egész cseppecske vót, de igazán takaros, s Géza Bácsi és Ildikó elmentek Marival kezességet vállalni. Ekkor már három esztendeje dolgozott náluk a leány. Eredetileg mosogatónőnek vették fel részmunkaidőbe. Hetente három napot jött. De olyan szépen ellátta a munkáját,hogy hamarosan felvették teljes munkaidőbe. Takaritotta az éttermet reggel, mosogatott délutántól estig, s amerre járt, mindenen csak igazított -mozdított egy kicsit , s azonnal nagyobb rendnek látszott, senki nem értette pontosan honnan volt ez a képessége.
Az évek során Ildikó megmutatta neki hogyan öltözzön, milyen cipőt vásároljon. Mari a legolcsóbb ruhákat vásárolta , s bár igen szerette a nagy-színes-virágos holmikat szinte már csak otthon viselt ilyesmit. Megszokta, hogy az emberek nem szeretik, ha egy cigány úgy öltözik, ahogy tetszik neki.
Lehetett vóna már udvarlója is, de Mari még nem érezte szükségét a legénynek. Huszonegy esztendőt töltötte a tavaszon. Idén befejezte az elemi iskolát, mert odahaza nem tudta, az volt az álma, hogy ősszel beiratkozik gépíró iskolába, s egyszer egy irodában fog dolgozni. S lehet , hogy a végén még titkárnő is lehet belőle. Ezért mosogatta az edényeket, lábasokat, mosta a padlót, törölte a port. Mert hitte , hogy ez az álma igenis valóra válhat.
Az egyetlen ember, aki nagyon nehezen viselte Mari jelenlétét az maga Gyula úr volt, a főszakács. Mindenki kedvesen bánt Marival a munkhelyen, a szakácsok, a segédek , a főúr Péter bácsi . Hisz mindenki szerette Marit, mert jó munkaerő volt, s egy igazáán kedves teremtés. Gyula úr volt az egyetlen , aki mindig megragadta az alkalmat, hogy belekössön, kijavítsa a beszédét, kritizálja, s ha lehet megnehezítse a munkáját. Legutóbb azt akarta elérni, hogy Mari vágassa le a derékig érő haját rövidre, mert konyhára nem való a hosszú haj. Ennek két esztendeje. Ez volt az első alkalom, hogy Mari szembeszállt a konyhafőnökkel. S nem adta a haját. Minden nap kendőt tett rá, kontyba fonta, de nem adta. Géza bácsi tett pontot az ügy végére, mikor már hetek óta ezzel piszkálta Gyula úr Marit.Kijelentette, hogy ameddig bekötve tartja a leány a haját munkába, addig Gyula úrnak nincs köze a Mari hajához.
Na ez nem éppen elcsendesítette Gyulát, de azóta a leány nem tudott olyat tenni, ami neki megfelelt volna. Mari tűrte, s bár többször szólt , amikor olyat tett a főszakács, sokat nem ért vele. A helyzet nem változott. Pedig azt remélte , hogy ameddig elvégzi a gépíró iskolát még itt tud dolgozni, s néha talán utána is egy-egy hétvégén, hiszen a plusz pénz mindig jól jött. Most viszont úgy festett a helyzet, hogy Gyula úr el fogja érni, hogy ő másik munkát keressen. Hiszen azokon a napokon, mikor Gyula úr dolgozott, Mari már nem tudott este aludni. Csak forgolódott, s azon gondolkozott, hogy mit hogy csináljon, hogy Gyula úr ne kössön bele mindenbe, ne hánytorgassa mindig, hogy ő cigány, s ne nehezítse a munkáját.
Ezen a napon is csak kötekedett Gyula úr egész nap.S amíg elment hátra felmosni, engedte a friss vizet a mosogatóba, de mire visszajött, az bizony tele volt zsíros serpenyővel, lábassal, amibe direkt jó sok maradékot hagyott, s így bizony megint cserélhette a vizet. S egyrészt a szíve szakadt meg a rengeteg víz elpocséklásáért, hiszen pontosan tudta, hogy meddig tartana ezt karon meghordani, másrészt az nagyon felbosszantotta, hogy két munkát csinál neki Gyula úr az egyből.Ezért is tette szóvá.Nagy barna szemeivel a főszakácsra nézett,kicsike kezeit egy konyharuhába megtörölte, s folytatta a mondandóját.
-Gyula úr ne pocsékoljuk a vizet kérem, meg annyira nem tudok szaporán dógozni, hogy kétszer csináljak meg egy munkát. Hiszen mi itt mind együtt dógozunk, az én munkám is fontos , nem csak a magáé. Ha én nem csinálok meg mindent ,Gyula úr igencsak bajba kerül, hisz ki fogja elmosogatni a sok edényt? Kérem szépen figyeljen reám kicsit jobban.
Látszott, hogy a főszakács nagyon megmérgesedett, s egész kipirosodott a feje dühében, s elkezdte felemelni a hangját.
- Hogy mered magad egy lapon említeni velem ? Kinek képzeled te magad, te kis szutyok cigány purdé, s ráadásul egy leány! Hogy lenne már a mi munkánk hasonló fontosságú??? Honnan veszel bátorságot ilyet csak gondolni is?? Takarodj a szemem elől, s ne lássalak ma már többet!!!- üvöltötte Gyula úr, de erre már mindenki bejött a konyhába , mert nem értették, mi történhetett. Géza bácsi is kijött az irodájából a hangos szavakra, Ildikó is a kiskertből hátulról , mindenki csendben volt, senki nem szólt egy szót sem. Mari csak nézett körbe, de senki nem mert szembeszállni a főszakáccsal.Hatalmas barna szemeit könnycseppek nagyították,s ekkor megérkezett Bözsi, a nagyhangú délutános szakácsnő, pont az utolsó mondatokra lépett be, s látszott az arcán, hogy igen mérges. Éppen a kötényt tette fel, s kihasználva a csendet így szólott.
-Gyula úr, akkor én se érek semmit, csak maga. Maga itt egyedül a fontos. Cigánypurdé? Tudta, hogy az én nagyapám is cigány ember volt? S azt tudja, hogy a maga családjában nincsen-e? Most teszem fel a kötényt, de inkább le is veszem. Hiszen nem emlegethetjük magunkat egy lapon magával. Mert ha Mari nem , akkor én se tudja.- s ezzel levette a kötényt , s odatette Gyula úr elé az asztalra.S lassan mindenki levette a kötényét, s odatették Gyula úr elé.
A főszakács ott állt, előtte tizenegy darab kötény az asztalon. Géza bácsi csak csendesen figyelte az eseményeket egyelőre.
Ekkor Gyula fogta , s csúnyán káromkodva kivonult a konyháról. Géza bácsi intett a többieknek, hogy menjenek utána, mindenki bement az irodába, s megszőtték a cselt, hogy két órára elmennek , s úgy tesznek, mintha mindenki hazamenne. Csak a felszolgálók maradtak. A konyhából mindenki elment. A közeli cukrászdában ittak egy kávét, s ettek egy finom krémest, Géza bácsi javaslatára, s kontójára.
Gyula úr mikor visszajött, csak nézett Géza bácsira, meg Ildikóra.
Ekkor Ildikó megszólalt halkan.
-Bár én is csak egy leány vagyok, de azért még én adom magának a munkát egyelőre. Mivel a személyzet hazament a konyháról, az ebéd viszont kezdődik, ezért javaslom kezdjen el dolgozni Gyula ÚR, mert ha vendéget kell ma elküldenem, azt levonom a fizetéséből, abban bizonyos lehet.
Gyula első percekben nagyon pökhendin állt a dologhoz, hisz ő mindent képes megcsinálni, hisz a többiek csak téblábolnak álló nap a konyhán. S ahogy érkeztek a rendelések , s sűrűsödtek a feladatok,kezdett gyöngyözni a homloka.
Elfogytak a serpenyők, elfogyott a saláta amit Bözsi csinált, nem volt kit krumpliért küldeni, vagy szalonnáért, zsírért. Alig egy óra múlva úgy nézett ki a konyha ,mint egy harctér vesztett csata után.
Gyula még küzdött, de be kellett látnia , képtelenség megcsinálni egyedül. Majd ekkor meglátta, hogy a konyha teljes személyzete lassan visszajön, mindenki beáll a helyére, Ildikó nem fogadott több vendéget egy órán át. S mindenki csendben tette a dolgát, s lassan visszaállt a rend. A nap többi része egészen csendesen telt el, senki nem beszélt a történtekről.
Másnap reggel mindenki be volt hivatva még műszak előtt, nem értették mi fog történni. Az étteremben volt terítve mindenkinek, villás reggeli várta a dolgozókat , amit Gyula úr készített. Az asszonyoknak-leányoknak virágot hozott, s mindenki el volt csendesedve, nem tudták ezt mire vélni.
Mikor mindenki leült, Gyula úr szót kért.
- Legyetek üdvözölve mind. Én azt szeretném mondani......megértettem.
Megértettem, hogy mindannyiunk munkája fontos. S nem lehet azt mondani, hogy egyiké fontosabb, mint a másiké. Nem fogok mentegetőzni, hogy miért nem kedvelem a cigányokat, de bizton állíthatom, hogy mostantól csak azért mert cigány valaki, nem fogok rosszat gondolni . Mari ez miattad van így. Te tanítottad meg.
Ekkor Géza bácsi felemelte a kezét , s szót kért.
-Tudjátok, ti mind olyanok vagytok mint a gyerekeim. Nekem mindegy honnan jöttél, csak az érdekel, hova mész. S ha egyezik az útunk , egy darabig kísérjük egymást.
Azt tanuljátok meg, mi mind függünk egymástól. Ha az egyik veszít , a másik is bukik rajta.
Ezért tartozok felelősséggel értetek. Gyula úr, remélem tényleg tanultál az esetből, mert ez volt az utolsó lehetőséged. Ha még egy hasonló vitát meghallok, fájó szívvel, de megválok tőled. S ezt azért itt mondom, hogy mindenki tudja.
Mert egymás nélkül senkik vagyunk. S aki nem tiszteli a közösséget, amiben dolgozik, arra nekem nincs szükségem. Most pedig -mondanám, hogy emeljük poharunk, de előttünk egy egész napi munka- emlékezzünk valakire, aki miatt eljutottunk oda, hogy ez megoldódjon.
Itt mindenki Marira néz, de Mari meg Bözsire mutat.
Géza bácsi Bözsire néz, s így szól.
-Ha egész életedben nem tennél már semmit, akkor is hős lennél azért, amit tegnap műveltél. Jól jegyezzétek meg gyermekeim, ha hisztek valamiben, ha igazságtalanság éri valamely szeretteteket, ha bántják ok nélkül a gyengébbet, csak akkor fog megszünni, ha valaki , aki őszinte az szembeszáll ezzel. S akkor sokan beállnak majd mögé. Ha hallgatunk, ha lapulunk, akkor az a viselkedés , amit Gyula úr produkált tegnap, megmérgez mindent, és mindent tönkretesz amiért addig dolgoztunk, s ami addig szép volt.
Ne engedjétek, hogy egy rossz viselkedés elrontoson valamit, ami jó.
Így esett , hogy helyretették a pökhendi főszakácsot, s neki igazán jót tett a lecke, hisz innentől kezdve remekül viselkedett,s ez mindenkinek a javára vált. Marit felvették a gépíró iskolába. Bözsi pedig a nagy szájával teremtette a békét. Géza bácsi és Ildikó kint a kertben ültek egy késő este , záróra után, bort kortyolgattak.
Ildikó így szólt.
-Szerinted miért utálta ennyire Gyula a cigányokat?
-Mert néhány éve az öccse cigánylányt vett el.-válaszolta Géza bácsi.
-Igen, és ? Mi történt? Rossz a házasság? Nem jól főz a leány?
- Semmi ilyesmi, megvannak rendben. Van három szép gyerek is.
- Akkor mi baja ?
- Ez .
-rácz mónika-
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
Címkék: felbosszantotta, elpocséklásáért, elcsendesítette, igazságtalanság, részmunkaidőbe, cigányteleprül, konyhafőnökkel, megmérgesedett, mosogatónőnek, emlegethetjük, szeretteteket, felelősséggel, kortyolgattak, cigánylánynak, szembeszállni, történtekről, szembeszállt, főszakácsnak, asszonyoknak, hánytorgassa, gondolkozott, megnehezítse, megszerették, kijelentette, konyharuhába, cukrászdában, történhetett, mindannyiunk, tisztességes, mentegetőzni, helyretették, cigánytelepi, könnycseppek, kipirosodott, felszolgálók, főszakáccsal, tiszta vizembe, zsíros serpenyőt, mosogató mellé, zsíros serpenyőket, fogadóba dolgozni, tulajdonos Géza, felesége Ildikó, munkára többen, igazi cigánytelepi, rokonnál hált, vidéki cigánylánynak, emberek menten, kicsike kiadó, éttermet reggel, évek során, legolcsóbb ruhákat, Mondta Mari, Géza Bácsi, Ekkor Gyula, Ekkor Ildikó, Gyula ÚR, Ekkor Géza,
|
|
Offline
