|
2013-12-01 15:16:07, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Más tollából Yolla
Irodalom
Ha csikorog a sors kereke, meg kell olajozni.
A széles vállú, magas, ősz hajú férfi harmincöt évi házasság után maradt egyedül, a fiait már felnevelte és kiköltözött ebbe a téliesített, komfortosított faházba, hogy kettesben éldegéljenek Lapajjal. Az erdő ellátja kettejüket szinte mindennel, amire szükségük lehet, a mobiltelefon, a televízió és az internet meg biztosítja a kapcsolatot a világgal.
Józsi percre pontosan ötkor kel, immár hatvan éve. Pizsamában kiballag a konyhába és felteszi kotyogóban a kávét. Pontosan lefő addig, amíg végez a tennivalókkal, gyorsan megborotválkozik, fogat mos és felveszi a tréningruháját. Piros pöttyös bögréjébe előkészíti kávéjának az ízesítését, két szem kockacukor, három cent tej, csipetnyi kakaó. Lapaj kutyájának is kiméri a reggelit, egyik edénybe a száraz eledelt, a másikba fél liter tejet.
Elkészül a kávé, leoltja alatta a gázt, beletölti a pöttyös bögrébe és felveszi a tornacipőt. Ma még Lapajjal futják le a reggeli penzumot, pontosan három kilométert a falu szélén lévő pékségig, ahol friss zsemlét és süteményeket vesznek, majd visszafelé az erdő szélén tempóznak haza, amely rövidebb utat jelent. A bernáthegyinek lóg a nyelve, no, nem a fáradtságtól, egyszerűen melege van. Amint megérzi a nyúl vagy őz szagát, utána iramodik, és tízből hétszer zsákmánnyal a szájában tér vissza. A vadászatra akkor szokott rá, amikor kölyök korában kirakták a gazdái az erdő szélén, mert kinőtte a lakást. Amikor megsérült és Józsi a reggeli futása közben észrevette a nyöszörgő kis jószágot, befogadta és az óta szinte szimbiózisban élnek. Lapaj mellett idegen, sem ember, sem állat, nem mer a ház közelébe menni. Kisebbik fia, Ádám, már rég megházasodott és mára Berci, a tízéves unokája, minden szabad idejét a nagyapjánál tölti. A hatalmas bernáthegyi úgy tekint a gyerekre, mint akit a széltől is óvni kell. Időnként kettesben kószálnak az erdőben, s Lapaj el nem mozdulna Berci mellől. Józsi az irodalomtudományok doktora, aki a megélhetését fordítások szerény díjából fedezi. Évente lefordít két francia és két angol nyelvű regényt, amit a kiadó postán megküld, két hónap alatt elkészül vele, az év hátralévő részében pedig kedvtelésének él. Negyedévente egy hetet a fővárosban tölt, főleg a kutatáshoz szükséges anyagok begyűjtése miatt. A kiadóhoz be sem néz, ha akarnak tőle valamit, majd jelentkeznek. És rendszerint jelentkeznek, mert fordításainak nyelvezete unikum, a legsilányabb fércműből is képes lebilincselő regényt faragni.
- Gyere, öreg Lapaj, ma kivételesen a konyhában együtt reggelizünk. Holnap elutazok, majd Ádám minden nap feljön és megetet. Nem kószálsz el, a ház körül maradsz, megértetted? Vigyáznod kell a javainkra - megsimogatja a kutya busa fejét, miközben farkasszemet néznek egymással.
Mintha értené, amit mond. Mi az, hogy mintha értené! Pontosan érti, hogy nem mehet kószálni, vadat hajtani, mert most dolga van.
Csendesen falatoznak. Józsi a kihűlt kávéját kortyolgatja a langyos zsemléhez. Nem ízlik a reggeli. Túl zaklatott az utazás miatt. Kifordult a világ a nagyobbik fia körül, rendet kell tenni.
Érzi Lapaj, hogy gazdáját gond gyötri. Abbahagyja az evést, megnyalja Józsi kezét és leheveredik a nyitott ajtó küszöbére. Innen addig el nem mégy, amíg el nem mondod, mi a gondod.
- Jól van, Lapaj, nagyon kíváncsi vagy. Elmondanám, de úgysem értenéd. Én sem értem. Azt sem tudom, mit tegyek, de kitalálom a négy órás vonatút alatt. Ha segíteni akarsz, eredj, fogj egy nyulat.
Feltápászkodik, hatalmas testét megrázza és nekiiramodik az erdőnek.
Józsi elmosogat és kiteszi a gangra Lapaj tisztára súrolt tányérjait. Vizet is önt az egyikbe, mert szomjas lesz a kutya, ha visszaér. Előveszi a karácsonyra kapott puccos, görgős bőröndjét. Letörli róla a féléves port, de így sem az igazi. Idegen, nagyon új, nem áll a kezére. Meg nincs is mivel telerakni. Az a három váltás fehérnemű, a pizsama, a törülköző, meg a pipere dolgai beleférnek a régi, kopott utazótáskájába is. Könnyebb is vinni, mert a nyulat, már ha hoz Lapaj, külön csomagba kell tenni. Hezitál, hogy kell öltöny is, vagy elég lesz a farmer. Az esküvőre úgyis vennie kell egy tisztességes öltönyt meg inget, cipőkkel jól áll, meg nyakkendőkkel is. Ehhez persze esküvő is kell. Az esküvőhöz jegyespár. A jegyespárhoz egy lány és egy fiú. Akik összetartoznak. Lány is van, Lilla, a menyjelöltje, fiú is van, Csaba, a fia, csak az összetartozás akadozik.
A csomag kész, ideje a jégakkukat a mélyhűtőbe tenni. A hűtőtáskát is készenlétbe helyezi. A többi már Lapajon múlik.
Belenéz az internetbe. Berci jelest kapott matekból, Ádám csak estefelé jön fel megetetni a kutyát, ám figyelmezteti apját, hogy szokásától eltérően, ne hagyja nyitva az ajtót. Megnézi a híreket, a szokásos őrület, egyik párt szapulja a másikat, Nokiás dobozban tízmillió cserélt gazdát, celebek vetkőztek, öltöznek, válnak és az időjárás változékony, mint mindig. Kiosztották az Állami Díjakat, végigfut a szeme a neveken. Kiscipó tiszti keresztet kapott, mint a legnevesebb bűnügyi újságíró!
Emelkedik Józsi adrelanin szintje. Megvan, Kiscipó a megoldás kulcsa! Ha valakinek, Pogácsás Palinak bizonyára vannak rendőrségi kapcsolatai. Együtt jártak középiskolába, s egy padban is ült négy évig a két renitens, a lakli, magas vékony Józsi gyerek, és az alacsony, mokány, gézengúz Pogácsás Pali, akit a többiek Kiscipónak becéztek. Hiába voltak eminens tanulók, állandóan galibába keveredtek, ezért Irma néni, az osztályfőnökük, az első padba ültette őket.
Lázasan kutakodik az interneten, beletelik öt percbe, mire megtalálja Kiscipó e-mail címét. Gyorsan ír neki néhány sort, megadja a mobil számát. Felkapja a telefont és kimegy a teraszra.
- Szervusz, András!
- Szervusz, Józsikám! Hol vagy?
- Még itthon, de este nyolckor találkozzunk a Csendesben. Kérlek, egyedül gyere, és ne mondj semmit az érkezésemről a hölgyeknek, rendben?
- De titokzatos vagy. Rendben.
Megérkezik a bernáthegyi, szájában egy megtermett szürke nyúllal, melyet óvatosan letesz a gazdája lába elé és leheveredik. Le sem veszi a szemét nyúlról, sohasem lehet tudni, hátha még szaladni lenne kedve, s hancúrozhatva vele még néhány percig. A szürke bundás azonban meg sem mozdul.
Józsi megsimogatja Lapaj busa fejét.
- Barátom, alea iacta est.
Fél óra alatt a nyúl konyhakészre vetkőzik a férfi keze alatt. Alaposan megmossa, két léből is, majd a saját pácfűszereivel gondosan bedörzsöli, beleteszi a hűtő zacskóba és a jégakkuk közé helyezi. A belsőséget megabálja a kutyának és ott hagyja az asztalon, estig kihűl.
Letusol, felveszi kedvenc farmer nadrágját, pólóját és a farmer zakót, felkapja a bőröndöt meg a hűtőtáskát, búcsút int Lapajnak és sebes léptekkel a falu felé veszi az irányt.
A bernáthegyi farkcsóválva követi a szemével, míg eltűnik a távolban a gazda alakja. Komótosan megfordul és leheveredik az ajtó elé. Szokás szerint az ajtó ismét nyitva maradt.
Az állomáson már nem adnak jegyet, az a kevés utas a zötyögős kis piroson ráér a kalauztól megvenni a menettértit, csak helyjegyet kell a csomóponti állomáson, az átszálláskor venni.
Az Intercityn Józsi rendszerint verset mond magában, hogy jobban teljen az idő. Egyetemista korában, minden vizsga előtt Apollinaire versét mondogatta magában, felváltva, hol franciául, hol magyarul.
,,Letépem ezt a hangaszálat
már tudhatod, az ősz halott
e földön többé sose látlak,
ó idő szaga hangaszálak
és várlak téged, tudhatod."
Tizedszer ismétli, amikor megcsörren a telefonja. Kiscipó SMS üzenete érkezik: Szia, Öregem, ott leszek a Csendesben, legkésőbb kilenckor.
Egykedvűen suhan a táj a vonat mellett, itt-ott településekkel tarkítva, melyekben hegyes templomtornyok magasodnak apró házakkal körülvéve, mintha tyúkanyóként vigyáznák csibéiket.
Tyúkeszű, mondják a buta nőkre, pedig a nők azok, akik egész életükben sohasem engedik el gyerekeik kezét, megérzik, ha bajba kerülnek, s kéretlenül is segítségükre sietnek. A férfiak másként vannak huzalozva. Számukra a legfontosabb, hogy jól válasszanak feleséget, olyat, aki gondozza a gyerekeket, őrzi a családi tűzhely melegét, még akkor is, ha ők hivatástudatból, vagy kalandvágyból kirepülnek otthonról, hosszabb-rövidebb időre, hogy megfáradva, kiéhezve, vagy éppen feltöltődve visszatérjenek, visszavegyék a férji és apai kötelezettségeiket. A házasság mást jelent a két nemnek, mégis mindegyik megtartani akarja, biztos menedékként a világ bajai ellen, szövetségként a közös megélhetésért, a gyerekek felneveléséért. Szép, tartalmas, szerelmes időszakok után jönnek a szürke hétköznapok, küzdelmek, csalódások, megtorpanások, amelyeket túl kell élni, tolerálva a párjuk gyengébb pillanatait, megbocsátva kisebb hitványságaikat, abban a reményben, hogy fordított esetben maguk is megbocsájtást nyernek. A család szekerének kerekét tovább kell görgetni, amelyhez két ember kell, mert a sors útjai kiszámíthatatlanok. A kohézió, amely összetartja ezt a szekeret, kölcsönös szeretetből, tiszteletből, felelősségből, odaadásból táplálkozik, ám ha elfogy a muníció, elillan a kohézió, indulatok és erők feszülnek egymásnak, hogy végül a sok ellenétes vektor hatására széttörjön a szekér, pocsékba menjenek a közösen gyűjtögetett javak, s a családtagok szétszaladjanak a szélrózsa minden irányába.
Nem, erre most nem akar gondolni, Józsi, maradj csak Apollinaire-nél, korholja magát. Lehunyja a szemét és magában mormolja a verset. ,,Letéptem ezt a hangaszálat, már jól tudod, az ősz halott..."
Lüktet a kétmilliós város, dübörögnek a villamosok, a buszok, a személygépkocsik, illatok keverednek a bűzökkel, magyar, kínai, török konyhák gőzei keverednek a kipufogógázzal, rettenetes egyveleg.
Józsi alig kap levegőt, elszokott a városi szagoktól, pedig itt élt harminc évig. Vásárol egy tucat BKV jegyet és egyenesen az Astoria melletti kis utcába tart, mert ott üzemel immár évtizedek óta a Csendes, melyben megállt az idő. Az asztalokon ma is a kockás terítők feszülnek, a világítást sem viszik túlzásba, a pincérek gyorsak és halk szavúak, a konyha pedig megmaradt a hagyományos magyaros ételeknél. Ahhoz az asztalhoz ül, ahonnan feltűnés nélkül figyelheti a belépőket, a söntésbe éppen csak egy italra betérőket. Konyakot rendel és egy üveg ásványvizet, valamiből bátorságot kell merítenie.
Ne légy gyáva, Józsi, még akkor sem, ha beleavatkozol a fiad életébe. Tedd emelt fővel, de hagyd, hogy maga döntsön. Ha pedig nem derül ki a turpisságod, szerencséd van.
A harmadik konyak után meglátja a Főnököt, az alacsony, kövérkés, középkorú férfit, amint éppen dresszírozza a pincéreket. Feláll, kicsit nehezére esik elindulni, mert valaki fél téglákat helyezett a cipőjébe, persze, nem elvetendő az a gondolat sem, hogy a konyakok okozzák a problémákat.
- Szép jó estét Nagy Fehér Főnök! - kiált, és két lépéssel átszelve a teret, megöleli a meglepett kocsmárost.
- Józsikám, rég láttalak. Honnan keveredtél ide? Fiúk, munkára! Hozzatok gyorsan még két Búfelejtőt nekünk a barátom asztalához.
A Búfelejtő erősen hajaz a Bloody Maryre, csak másfél deci hatvanfokos szilvapálinkából, másfél deci házilag eltett paradicsomléből áll, melybe beleszórnak kevéske sót és bors helyett beleejtenek egy méregerős száraz cseresznyepaprikát. Ember legyen a talpán, aki ebből kettőt meg tud inni. A jégkockákat külön szervírozzák.
Az egyetemen Józsi tanára volt a Főnök lányának, aki nehezen boldogult az angol nyelvvel és vállalta, hogy az örökké vidám, bögyös, beszédes kislánynak órákat ad. Ingyen, mert a Főnöknek sok gondja volt, pénze meg semmi. Azóta egyszer sem engedi fizetni, de Józsi sohasem él vissza ezzel, csak ha a nagy szükség rákényszeríti.
- Lapaj küldött neked egy nyulat, mielőtt tovább hömpölyögnénk az alkohol mámorában, jó lenne a hűtőbe tenned.
- Persze, azonnal tudnom kellett volna, hogy magadtól meg sem látogatnád öreg barátodat. Még szerencse, hogy Lapaj néha gondol rám.
A Főnök int a pincérnek, aki azonnal elviszi a hűtőtáskát, hogy öt perc múlva üresen, tisztán vissza is hozza.
A két férfi összehajol, koccintanak, és apró kortyokban iszogatják a piros nedűt. Közben szó esik erről-arról. Kiderül, hogy a Főnök lánya, Ildikó, már egy hatéves szöszi kislány anyukája és emellett sikeres a szakmájában. Rendszeresen irodalmi esteket tart apja éttermének külön termében, melyekre csak meghívóval lehet belépni. Józsi fia a menyasszonyával gyakran látogatja ezeket az esteket, mert kialakult a hasonló korú értelmiségi fiatalokból egy kisebb közösség, amelynek tagjai az irodalmi esteken szenvedélyesen vitáznak az adott témáról.
- Örülnék, ha holnapután este tartanátok egy irodalmi estet, hoztam hozzá anyagot, magam fordítottam. Csak egy kérésem lenne, Ildikó hívja meg Lillát és Csabát, külön-külön az estre, és ne hagyja magát lerázni, ha valamelyik gyerek ódzkodik.
- Meglesz, öreg barátom. Az asszonynak is örömöt szerzek vele, mert ilyenkor neki kell vigyázni az unokára és számára az jelenti a boldogságot.
Még húsz percig beszélgetnek Berciről, akiben nyiladozni kezd a kíváncsiság a lányok iránt, a Főnök kisebbik lányáról, aki Párizsban tanul a Sorbonne-on, a közös ismerősökről. Józsi tudatosan elkottyintja, hogy Kiscipó is megjelenik még az este folyamán.
- Akkor pedig, kedves barátom, cipóban sült csülök lesz a vacsorátok. Megyek is, mert a szakácsnak ki kell adnom az instrukciókat. Persze, utána azonnal hívom Ildikót. Meglepnél, ha a laptopomon nem lenne ott a novella mindkét nyelven.
- Nyertél, Nagy Fehér Főnök. Tartozom neked.
- Behajtom a tartozásod, te csak ne félj attól, hogy az adósom maradsz! - távozik nevetve a kocsmáros.
Háromnegyed nyolc. Józsi telefonál, kissé hadarva beszél. Észre sem veszi, hogy András ott álldogál az asztal mellett. Végre befejezi a beszélgetést. Felnéz, feláll, kezet fog az érkezővel.
- Üdvözöllek és köszönöm, hogy eljöttél.
- Hívtál, itt vagyok.
A két férfi között érezhető a feszültség. András középmagas, szikár férfi, az a típus, aki mindent ésszel akar megoldani, mérnök lévén csak az előre precízen kidolgozott valós terveket képes megfontolni. Kávét rendel, tejszínnel. Kavargatja, nem szól semmit, majd a másik elővezeti, hogy mit akar. Tulajdonképpen nem is ismeri igazán Józsit, egyszer találkoztak, a gyerekeik eljegyzésén, akkor sem beszéltek sokat egymással. Majdnem nászura lett ez az italtól párás szemű irodalmár, aki bárkit levesz a lábáról, kedves mosolyával, jó kedélyű beszélgetéssel. Az eljegyzési partin egy teli pohár pezsgővel járkált egész este, most meg láthatóan elázott, pedig csak paradicsomlé van előtte.
- Hogy van Lilla?
- Már úgy érted, egészségileg? Köszönöm, jól.
András agyán átvillannak a közelmúlt eseményei. Három hónapja az esküvőről szólt otthon minden nap. Hol legyen, kiket hívjanak meg, milyen legyen a menyasszonyi ruha, honnan rendelje Csaba a menyasszonyi csokrot, gerberából legyen vagy fréziából. A felesége lázban ég, végre szervezkedhet kedvére. Az egész família várja az esküvő napjának kitűzését. Már elköltöttek vagy százezer forintot, erre a fiatalok összevesznek. Mit mond majd a sógorának, aki Amerikából akar erre a családi eseményre hazajönni és a repülőjegyeket is megvette? Igaz, két hónapig akar az óhazában lebzselni.
Legyen. Ha Józsi képes megbékíteni a fiatalokat, hát legyen esküvő. Bár kétli, hogy sikerrel járna ez a nagydarab, ősz fickó.
- Mire gondolsz?
- Holnap után este Lilla jöjjön el ide, egy irodalmi estre. Semmi más dolgod nincs, mint a lányodat idehozni. És mi nem is beszéltünk egymással az eljegyzés óta.
- Rendben. Mennem kell. Fizetek.
- Ne, a vendégem vagy.
- Köszönöm a kávét.
- Egészségedre.
Elbúcsúznak, mint két idegen. Megcsörren a telefon. Ádám jelentkezik, hogy Lapaj újabb három nyulat sorakoztatott fel a verandán, Berci kettest kapott tigrisugrásból, és a bátyja is felhívta. Nyalogatja a sebeit és a kutya harapást szőrivel akarja gyógyítani.
Időközben megtelik az étterem. A vendégek beszélgetnek, vacsoráznak, iszogatnak, kellemesen érzik magukat. Józsi egyre bágyadtabb. Erőt kell gyűjteni Kiscipóhoz. Félhangosan mormolja kedvenc versét, most franciául.
,,L'adieu J'ai cueilli ce brin de bruyere
L'automne est morte souviens-t'en
Nous ne nous verrons plus sur terre
Odeur du temps Brin de bruyere
Et souviens-toi que je t'attends ,,
- Mi van, haver, még mindig a jó öreg Guillaume Apollinaire.
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
S szerelmeink
Emléke mért zavar ma
Mi volt az öröm ráadás a jajra
Jöjj el éj az óra verjen
Száll az idő itt hagy engem
Tűnnek a hetek tűnik a nap a napra
Vissza se múlt
Nem tér se csók az ajkra
A Mirabeau-híd alatt fut a Szajna
Jöjj éj verj óra lassan
Az idő megy én maradtam
Kiscipó azonnal látja, hogy barátja bajban van. A Nagy Fehér Főnök lestoppolta a söntésnél, megitatott vele két magyaros Bloody Maryt, hogy meglegyen az alaphangulata, csak azt követően engedte bús barátjukhoz. Várt még tíz percet, majd maga szervírozta a három adag cipőben sült csülköt, melyhez jófajta kadarkát is tett az asztalra, melyhez maga is letelepedett.
- Józsi, tudod, hogy csak azért kaptuk a vacsorát, hogy a becenevemmel viccelődjön a korcsmárosok gyöngye? Sebaj, viccből megesszük az utolsó falatig, a csontokat meg elviheted Lapajnak.
A három barát éjfélig ugratja egymást, valami csoda folytán a kadarkából alig fogy, bezzeg a szénsavas kristályvizes palackok kettős sorban feszengnek az asztal egyre szűkülő felületén.
Az étterem éjfél után bezár. Hárman maradnak. A személyzet közben végzi a dolgát. Utoljára a takarítónő végez. Amint kilép az utcára, Főnök felpattan, bezárja az ajtót, főz három erős kávét és odaviszi a barátoknak.
- Vége a zsúrnak, fiúk. Ildikó megszervezte az irodalmi estet, meghívott tizenkét vendéget, Lilla és Csaba is megígérte, hogy eljön. Két órát szórakozott a lányom azzal, hogy összegyűjtsön néhány alap információt a te állítólagos francia modern íródról. Egy betűt sem talált róla. Józsikám, gyere elő az igazsággal. Hallgatunk.
Szoborként ülnek a fiúk. Csendben hallgatják Józsi elbeszélését.
- Csaba fiam közgazdász, tehetséges vállalkozó. Egyetemista kora óta eltartja magát. Állandóan azzal ugratott, hogy nem született meg az a nő, aki miatt a házasság igájába hajtaná a fejét. Betartotta a szavát, egészen két évvel ezelőtt történtekig, amikor megismerkedett egy termékbemutatón Lillával, a nála öt évvel fiatalabb tanárnővel. Összeillő párt alkottak. Egy évvel ezelőtt megtörtént az eljegyzés. Nászasszony jelöltem igazán kitett magáért. Erre az évre tervezték az esküvőt, amely szintén a nászasszony csodás szervezésében kerülne tető alá. Lilla apja egy igazi papucsférj, aki még álmában sem merne ellentmondani a feleségének, hát még napvilágon! A fiatalok sem mernek tiltakozni a felhajtás ellen, ezért szépen összeköltöztek, és ahogyan az már szokás két egészséges fiatal között, módszeres, kitartó munkával összehoztak egy gyereket. Csaba nagyon boldog volt, végre apa lesz. A széltől is óvta Lillát. Úgy intézte a dolgait, hogy reggel munkába, délután haza tudja vinni a menyasszonyát. Szinte minden szabad percüket együtt töltötték és közösen gyönyörködtek a kislány növekvő pocakján. Egy hónappal ezelőtt, meglátogattak. Együtt bolondoztunk, az egész család. Lapaj mindenkivel birkózott, mindenkit ledöntött, de Lillához hozzá sem ért. Panaszkodott is a vacsoránál a kislány, hogy nem fogadja be a család legtekintélyesebb tagja, a bernáthegyi. Jót nevettünk. De Lapaj meghallotta és bejött a verandáról, odament Lillához, busa fejét az ölébe hajtotta és egy óvatlan pillanatban megnyalta a pocakját. Lilla örömében elsírta magát. A következő héten, pénteken, elmentek bevásárolni Csaba kocsijával. Lilla akarta vezetni a BMW-t, mondván, előbb-utóbb kinövi pocakjával a saját kis Opeljét és autót kell cserélniük, legalább most gyakorol. A fiam hagyta, teljen benne a kedve. A második lámpánál a sárgánál megállt a kislány, mindig óvatosan vezet, ám a mögötte lévő fiatalember beleszáguldott, mert arra számított, hogy szélárnyékban még átfér a piroson. Lillának az ijedtségen kívül más baja nem lett, mégis elvetélt. A kórházból a szüleihez ment. Hallani sem akar Csabáról, őt hibáztatja a történtekért. A fiam egy hétig naponta többször hívogatta, de nem akart vele beszélni. Az én nagy lakli fiam sírva telefonált, hogy az a gyerek az övé is volt, neki is fáj, legalább annyira, mint Lillának. Bántott a dolog. Sokáig gondolkodtam, mi történhetett. Ki kell ugratni a nyulat bokorból.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a nászasszonyom szítja kettejük között a tüzet. Meglehet, hogy tévedek, és ez a szerelem nem bírja ki a küzdelmeket és akkor valóban jobb, ha szakítanak. De azt önszántukból tegyék. Beszéljék meg a történteket. Utána döntsenek. De ők döntsenek.
A Főnök teli tölti a poharakat kadarkával. Kiscipó egy szuszra lehúzza.
- Fogadjunk, hogy a kórházi zárójelentés már a kezedben van, most pedig kellene valamilyen okmány a balesetről, mondjuk egy utcai kamera felvétele.
- Nyertél, Pali.
Nagy Fehér Főnök is megszólal:
- Erről te írtál egy novellát, kerestél hozzá egy hangzatos francia nevet és lefordítottad franciára, hogy a lányom előadhassa a történetet az irodalmi klubban.
- Lelepleztél, barátom.
Pirkadatig latolgatják a jövő esélyeit, csiszolgatják a tennivalókat és abban állapodnak meg, hogy beindítják a forró drót akciót. Józsinak már nincs tevőleges feladata, akár haza is mehet.
Hívnak egy taxit, kivitetik magukat a pályaudvarra, s a vonat indulásáig vásott kölykökként egymást ugratják.
Tizenegykor Józsi leszáll a vonatról és elindul haza. Alig tesz pár lépést, mély morgással bernáthegyije a hűtőtáskát szaglássza.
- Mi van, Lapaj, nem mondtad, hogy elém jössz. Megérezted, hogy a Nagy Fehér Főnök küld neked csülökcsontot? Egyébként három nap távollétet terveztem, mit keresel itt?
Az erdő hangjai, a tiszta levegő úgy hat rá, mint az orvosság. Megnyugszik. A kocka el van vetve.
A következő két napban kemény fizikai munkával múlatja az időt. Fát vág, sövényt nyír, tetőt javít. Kétóránként megnézi a mobilját és az internetet, érkezett- e a forró drót akcióban üzenete.
Estefelé megérkezik Ádám és Berci. Akkor jut eszébe, hogy az unokájának egy szelet csokit sem vásárolt, pedig a vonaton is lett volna alkalma.
- Papa, ugye nem felejtetted el a csokimat? - kérdezi, - megtaláltam, köszi!
A farmer zakója zsebéből kihúz a gyerek egy nagy tábla, kissé olvadt, mogyorós csokit. Hiába, Kiscipó mindig gondol a gyerekre.
Szórakozottan hallgatja Ádám beszámolóját, a három nyúl megnyúzásáról, az elmúlt nap más történéseiről.
- Apa, te másutt jársz!
- Bocsáss meg, fiam, nem tudom, jót tettem, avagy sem.
- Hogy van Kiscipó és a Nagy Fehér Főnök? Találkoztál Ildikóval is?
Záporoznak a kérdések, tőmondatokban válaszol.
- Rendben, Apa, hagylak magadnak. Holnap a feleségem bablevest főz, meg lekváros buktát süt. Bejössz ebédre, vagy estefelé felhozzuk az ételt?
- Tudod, hogy itthon kell maradnom.
- Szervusz, Apa, majd holnap találkozunk.
Most jelentkezik Józsiban a fáradtság. Letusol, lefekszik és fél óra múlva az igazak álmát alussza. Huszonnégy teljes órán át.
Pihenten ébred. Pizsamában kiballag a konyhába és felteszi kotyogóban a kávét. Pontosan lefő addig, amíg végez a tennivalókkal, gyorsan megborotválkozik, fogat mos és felveszi a tréningruháját. Piros pöttyös bögréjébe előkészíti kávéjának az ízesítését, két szem kockacukor, három cent tej, csipetnyi kakaó. Lapaj kutyájának is kiméri a reggelit, egyik edénybe a száraz eledelt, a másikba fél liter tejet.
Elkészül a kávé, leoltja alatta a gázt, beletölti a pöttyös bögrébe és felveszi a tornacipőt. Reggelente Lapajjal futják le a napi penzumot, pontosan három kilométert a falu szélén lévő pékségig, ahol friss zsemlét és süteményeket vesznek, majd visszafelé az erdő szélén tempóznak haza, amely rövidebb utat jelent.
Valami nem stimmel. A Nap nyugatról süt be az ablakon. Nem reggel van, hanem délután.
Villog a mobilja. Rajta Lilla üzenete: Király vagy, apósom!
Atyaisten! Ezek már össze is házasodtak? Nélkülem?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: szilvapálinkából, személygépkocsik, megborotválkozik, hitványságaikat, szétszaladjanak, menyasszonyával, hivatástudatból, termékbemutatón, elképzelhetőnek, paradicsomléből, összeköltöztek, tréningruháját, komfortosított, összetartoznak, repülőjegyeket, utazótáskájába, feltápászkodik, tulajdonképpen, kipufogógázzal, beszélgetéssel, pácfűszereivel, bernáthegyinek, tigrisugrásból, visszatérjenek, szenvedélyesen, településekkel, templomtornyok, osztályfőnökük, beleszáguldott, felneveléséért, megismerkedett, fordításainak, szervezésében, ellentmondani, tennivalókkal, megbocsájtást, sors kereke, széles vállú, erdő ellátja, száraz eledelt, pöttyös bögrébe, reggeli penzumot, falu szélén, erdő szélén, nyúl vagy, vadászatra akkor, reggeli futása, tízéves unokája, nagyapjánál tölti, hatalmas bernáthegyi, megélhetését fordítások, kiadó postán, Érzi Lapaj, Állami Díjakat, Emelkedik Józsi, Pogácsás Palinak, Pogácsás Pali, Intercityn Józsi, Kiscipó SMS, Nagy Fehér Főnök, Bloody Maryre, Guillaume Apollinaire, Bloody Maryt, Tizenegykor Józsi, Találkoztál Ildikóval, Reggelente Lapajjal, Rajta Lilla,
|
|
Online
