|
2014-04-15 13:17:52, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
,,Azt szolgálom, aki a legerősebb!"
,,Én vagyok az!" - hazudta rá az ördög.
Alkut kötöttek, s elszegődött.
Aztán Jézus nevét ismerte meg.
Látta, hogy ahányszor kiejtik,
az ördög rémülten remeg.
,,Hazudtál, mert Jézus a legerősebb!"
- kiáltott, és otthagyta egyik este.
Jézust kereste,
hogy néki ajánlja fel erejét.
Ment, mendegélt.
Zúgó folyamhoz ért.
Egy hófehérszakállú, halk öreg
útközben
olyan különös dolgokat beszélt:
hogy Jézust az szolgálja itt,
aki máson segít,
és gyámolítja
kicsinyeit, szegényeit,
a gyengéket, a védteleneket.
Megállt a zúgó folyam partján:
,,Igaz lehet."
És akkor rimánkodva,
odatipegett egy öreg anyóka:
,,A hidat elvitte az ár!
Sose jutok a túlsó partra már!"
Karjára vette. Átlábolt vele.
S szíve egyszerre
szokatlan melegséggel lett tele.
,,Ez lenne hát Jézus szolgálata?"
Amint hajnalra vált az éjszaka,
a parton kunyhót épített,
s vitte, vitte át a hullámokon
a gyengét, a kicsinyt...
szolgált és segített.
Tudta: ez mind
Jézus szolgálata.
Néha mégis feltört a kérdés:
,,De hol van Ő maga?"
+++
Új reggel virradt, és a tiszta fényben
csendesen és szerényen
elébeállt egy gyermek.
,,Vigyél át engem!" - kérte.
Vigyázva vette
széles vállára, mint a könnyű pelyhet;
s a hullámokba lépett.
Mire középig ért, roggyant a térde,
terhe olyan nehéz lett.
A gyermek fenn a vállán egyre nőtt.
És mintha már az vitte volna őt!
A másik parton remegve borul le a lába előtt.
,,Ki vagy te?" - kérdezte riadtan.
,,Jézus!" - csengett a felelet. ,,Ne félj,
szolgálatodat elfogadtam."
Átszegezett, bilincset oldozó
kéz pihent lehajtott fején.
Szemét vakította a fény.
Aztán... nem látta már...
de szolgálta tovább.
És lett a neve Krisztushordozó.
+++
Legenda volt. Régóta ismerem,
de most kezdett zenélni bennem,
s ki kellett énekelnem,
hogy szívtől-szívig szárnyaljon a szó:
Van-e közöttünk Krisztushordozó?
Mert Ő ma is megáll
előttünk csendesen.
Várja, hogy megnyissuk a szívünk,
s bent a szívünkben
hordozzuk Őt végig az életen.
Hogy lábunkkal elveszettet keressen,
és kezünkkel gyengét védjen, vezessen,
szemünkkel szenvedőkre rátekintsen.
Van-e Krisztushordozó? Jaj, ha nincsen!
Szegényen és gyengén, ó Legerősebb,
leborulok én is előtted.
Rég rámvetetted bilincsoldozó,
átszegezett,
áldó kezed.
A szent keresztvíz hullt, permetezett,
s homlokomra írta az új nevet:
,,Légy Krisztushordozó?"
Segíts, hogy mindhalálig az legyek!
Túrmezei Erzsébet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet versei |
|
|
|
Címkék: krisztushordozó, hófehérszakállú, bilincsoldozó, szolgálatodat, védteleneket, mindhalálig, átszegezett, elveszettet, szenvedőkre, rátekintsen, melegséggel, elszegődött, permetezett, szárnyaljon, rámvetetted, odatipegett, legerősebb, megnyissuk, hullámokba, gyámolítja, rimánkodva, szívünkben, szolgálata, szemünkkel, szegényeit, kicsinyeit, keresztvíz, homlokomra, elfogadtam, hullámokon, bilincset, szolgálta, vakította, folyamhoz, egyszerre, lehajtott, ördög rémülten, zúgó folyam, öreg anyóka, hidat elvitte, túlsó partra, parton kunyhót, tiszta fényben, könnyű pelyhet, hullámokba lépett, gyermek fenn, vállán egyre, vitte volna, másik parton, lába előtt, neve Krisztushordozó, szent keresztvíz, Légy Krisztushordozó, Aztán Jézus, Mert, Van-e Krisztushordozó, Túrmezei Erzsébet,
|
|
Offline
