|
2014-06-27 16:00:46, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Sötét felhők tornyosultak égen, a homokot felkavarta az erősödő szél. A fenyves erdő másik végéről stráfkocsival hazafelé tartott a másik bennszülött.
- Gyí, ti, gyí! Menjetek már gyorsabban, itt a vihar a nyakunkon, ha beleragadunk a vizes homokba, jöhet a traktor, - dorgálta lovait a kocsis.
A bekötőútig könnyen haladtak, de az erdővégi tanyáig nehezen rótták az előttük álló utat. Autót nem igen látni erre, a homokot nem szereti a járgány. Ritka errefelé minden, mint a gyermekáldás. Az a kevés gyerek, aki ide születik, hamar hozzászokik a gumicsizmás lépésekhez. Egy-két megszállott él itt a kietlen tájon. Őket olyan erős gyökér fogja, hogy csak a kaszás tudja, kiszakítani. Nem értették az elvándorlók, mi köti őket a kietlen pusztához. Kérdezték is, miért nem mennek a városba, a kényelembe, ahol ledolgozzák a műszakot, és jöhet a pihenés, szórakozás. Egyforma választ kaptak. A föld szeretetét, a hagyományok ősi szellemét semmiért el nem hagynák. Közben múltak az évek. A városokban megteltek a gyárak, a paraszti munkát felváltották a szalagok, szövőgépek, marógépek, meg mindenféle ipari csodák. Legnagyobb szerencsének azonban azt tartották, ha a fővárosban beállhattak az elvtársakhoz cselédnek. Státusz volt ez akkoriban a tanyasiak között. Igaz az életrajzokból ez mára kikopott, nem úgy az eszme, amivel örökre megfertőzték őket. Megcsalták a hazug reményekben vetett hitük, hogy a gyermekeikből urat nevelhetnek. Nem ment ez olyan könnyen mindenkinek. Ahogyan gyarapodtak, egyre csak előre gondoltak, visszatekinteni nem akartak. Nem volt divat kutatni a múltban. Az öregek bölcsességét kimosta a fejekből a demoralizáló média. Véleményformáló emberek jelentek meg, mondták a magukat gyárban, iskolákban, rádióban. Példabeszédet régen nem hallhattak, szentírást nem a pap mondta, hanem a napi hírolvasó. Munka közben aztán másnap megvitatták a hallottakat, dagadt a kebel az ígéretektől. Boldogok voltak, elhitték, hogy a gyermekeiknek, unokáiknak, nem lesznek nehézségei, napsugaras, virágzó jövő vár rájuk. Pirospozsgás arccal majálisokon masíroztak, mosolyogva lengették a papírzászlókat a tribün felé. Múltak az évek, nőttek a gyerekek, voltak, akik jól helyezkedtek, szívességet tettek, kiválasztottak lettek. A második generációból valóban egyre több értelmiségi került ki. Ők már nem ismerték a föld szagát, az eső és a széna illatát. Az elhagyott tanyákra, amíg a tető be nem omlott, a kútban víz volt, és termettek a fák, kijártak, aztán végleg az enyészetre hagyták.
A tanyaközpontok próbálták tartani magukat, rövid idő után aztán ők is feladták.. Egyszer csak a tejcsarnok lehúzta a rolót, követte a bolt, utoljára a kocsmára került lakat. Pár tanyában járta még az élet, a körtáncát. Temetés, lakodalom, keresztelő követték egymást. A megszállottak gyerekeinek a gyökerei is erősek lettek, jól megkapaszkodtak, a szülői minta hatására átöröklődtek az értékek. Ennek ékes bizonyítéka, a bakon ülő fiatal mérnök.
Mire megeredt az eső, a vályúnál ittak a lovak. A férfi a fenyves erdő túl végéről érkezett otthonába. Mostanság egyre több munkája akad. Igaz nem palotát tervez, tervrajzot sem készít, toldoz, foltoz, tapaszt. A tömésházaknak arra van most szüksége. Szívesen mutatja, másoknak a szakmát, tanítja az embereket. Takaros, szép háza, tiszta portája szemnek gyönyörködtető. Szorgos gazdaként éli a mindennapjait. Örül az új szomszédoknak, a sok gyerekeknek, és reménykedik, hátha iskola is épül hamarosan. Az még sem járja, hogy napi több kiló métert gyalogolnak a gyerekek, utaznak egy órát, mire az iskolába érnek. Retúrban ugyanaz vár rájuk délután. Városi gyerekek ezek, nem szokták a strapát, egy némelyikük abból a heti pár tornaórából is fel volt mentve, de majd az idő és körülmények megedzik őket, mire felnőnek. A szülők szíve majd megszakad, látják a sivár pusztát, a lerobbant tanyát, toldozzák, foltozzák, a tetőt javítgatják, mielőtt beáll a tél, mert, ha nem végeznek, vele a hótól rájuk szakad a mennyezetet. A mérnök szomszédjának szerencséje volt. Kétkezi munkával és némi segítséggel lakhatóvá teszik a tanyát. Mire bekopog a fagy, az öntöttvas kályha is a helyet kap, már csak a rozsdától kell megszabadítani, kisamottozni, hogy onthassa a melegét. Az erdőben rőzse és gally akad bőven. Tavasszal nekilátnak a ház körüli parányi kertnek, trágyát is ígért a szomszéd, sőt azt is megmutatja, hogyan kell szórni a magot, hogy teremjen a veteményes. Be kell rendezkedni, hosszú távra, vagy örökre. Mindegy mi vár mi vár rájuk, örülnek, hogy nem hullott szét a család, amikor bezárt a gyár, és gyűlt az adósság. Rezgett a léc a fejük felett. Alkalmi munkából tengődve, egy darabig még törlesztettek. Gyorsan nőtt a konkurencia, sok lett a kéz, kevés a munka, egyre kevesebb falat jutott. A baj nem járt egyedül, beütött a ménkő a megemelt hitellel, ami ellehetetlenítette őket. A bank meg vitte a lakást. Alig kaptak valamit, miután levették a tartozást kamatostól, kezelési költségestől. A maradékból számolgatják mire telik. Sok még a tennivaló, hogy elfogadható körülmények között élhessenek. Nem panaszkodnak, nekik van hol álomra hajtani a fejüket. Az itteniektől sok segítséget kapnak. Nagy az összefogás, a józan paraszti ész bölcsessége ezen a helyen még összekovácsolja az embereket. Aki tud illeszkedni a tájhoz és az emberekhez, jut egyről, a kettőre, de hány sorstársuknak ez sem adatik meg. Reménykedve nézik azok portáját, majorságát, kiknek nem tépték ki a gyökerüket. Házaik épek, szépek, nem paloták, kúriák, de tiszták, a majorság egészséges, gondozott. Igaz hajnaltól, késő estig talpon vannak, mert munka akad bőven az állatokkal és a földdel, de azt is látják, megéri, és ők is remélik, a nyomort hamarosan elűzhetik. Gyerekeiknek, unokáiknak itt lehet valóban szebb és jobb életük, ha erős gyökeret eresztenek.
Lélek Sándorné |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: összekovácsolja, véleményformáló, megkapaszkodtak, visszatekinteni, megszabadítani, kiválasztottak, papírzászlókat, tanyaközpontok, gyönyörködtető, sorstársuknak, életrajzokból, tömésházaknak, példabeszédet, gyermekeiknek, megszállottak, szomszédoknak, mindennapjait, törlesztettek, gyermekeikből, stráfkocsival, szomszédjának, helyezkedtek, beleragadunk, számolgatják, panaszkodnak, átöröklődtek, gyermekáldás, pirospozsgás, kisamottozni, gyerekeiknek, költségestől, generációból, tornyosultak, felváltották, bölcsességét, megfertőzték, homokot felkavarta, erősödő szél, fenyves erdő, másik bennszülött, vizes homokba, bekötőútig könnyen, erdővégi tanyáig, előttük álló, gumicsizmás lépésekhez, kietlen tájon, kaszás tudja, kietlen pusztához, föld szeretetét, városokban megteltek, paraszti munkát, fővárosban beállhattak, Lélek Sándorné,
|
|
Offline
