A mezsgyén 3. rész - Látta Zoli,Igen Apa,Lélek Sándorné, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A mezsgyén 3. rész

2014-07-26 19:28:29, szombat


	Lefekvés után ismét imára kulcsolta két kezét. Hamar elaludt, az elmúlt napok nagyon kimerítették. Kipihenten ébredt, az álmára sem emlékezett. Első gondolata Zoltán volt. Nem késlekedett, hívta a kórházat. Az ügyeletes orvos készségesen tájékoztatta, az éjszaka eseménytelenül telt, a várakozásnak megfelelően haladnak előre, mindennap közelebb kerülve a reményhez. Sokáig állt a zuhany alatt. Jól esett testének a langyos víz simogatása. Bízott benne, kicsit nyugodtabban lesznek majd a napjai. Teát főzött és egy vajas zsemlyét bekapott. Nagyon várta a tíz órát, hogy indulhasson. Az osztályon senkivel találkozott, a váróban beöltözött. A kórterem előtti folyosóról, rálátni az ágyra. Zoltán helyén egy nő feküdt, átvágott torkából vastag cső kapcsolódott a lélegeztető géphez. A masina egyenletesen, mélyen szuszogott. Üvegnek tűnő hengerében harmonikaszerű készülék adagolta az életet biztosító oxigént a betegnek. Többre nem emlékezett. A vizsgálóasztalon tért magához. - Hol van a férjem?! - kiáltotta. - Tessék megnyugodni, Balogh urat át helyeztük egy másik ágyra, javuló eredményei és kielégítő állapota ezt lehetővé tette, túl van az életveszélyen. Az ágyon, ahol eddig feküdt, a krízisben levő betegeket tartjuk, mivel ott a legjobbak az újraélesztési lehetőségeink, és ott vannak a legújabb technikai eszközeink. - fejezte be mondanivalóját az orvos. Egy ápolónő segítette le a magas asztalról. Ismét beöltöztették és elkísérték a férje ágyához, leültették egy székre. Zoltán arcának viaszsárga színe enyhe rózsaszínre változott. A testén lógó huzalok, csövek változatlanul kellékei voltak az életének, de szemmel láthatóan jobban van. A monitoron is rendezettebben futkároztak a görbék. A férfi is mosolygott, és csendben így szólt. - Nagyon szeretlek benneteket, ha hazamegyek, mindent elmesélek, és megbeszélünk. Nagyon várom azt a napot. - sóhajtott egy nagyot. Miközben a gondolatpókok ismét megjelentek a homlokán. A gépek nem rakoncátlankodtak, hagyták beszélni, a nővérke sem szólt rájuk. Fogták egymás kezét, a szeretet sátra alatt ölelte át őket szárnyaival a remény angyala. Innentől kezdve vágtattak előre a napok. Hamarosan helyére kerültek a laborértékek. Fogyott a kétség. Mindennap új örömet tartogatott számukra. Megkezdődött a fokozatos terhelés, az ágy körüli séta, a gyógytornász is megjelent. A lépcsőzések után, beköszöntött a nagy nap, lekerült az általános osztályra, a biztos gyógyulás első, állomására. Klári is megnyugodott. A napi ima soha többé nem maradt el, aminek meg is lett a látható eredménye. Az Úr kegyelmét megkapták. Fogadalmat tett! Megtalált hitét soha nem adja fel, bármit is tartogat számára a sorsa. A betegre vár még egy megpróbáltatás, beavatkozás. Nagy műtétnek számít, ér-áthidalást végeznek a koszorús ereknél. A lábában lévő erekből vesznek ki egy darabot, abból képezik ki a sérült szívizmot is ellátó vezetéket. A beavatkozást követően nem sokára ismét teljes életet élhet. A várólistát azonban ki kell kivárni. Valamikor, természetes volt a nagy kiterjedésű szívizomelhalások esetén, hogy a betegen mielőbb elvégezték a műtétet. Addig nem lehet nyugodt a család, ameddig túl nem lesz rajta, mert az újabb infarktus veszélye fennáll. A kímélő életmód és az előírt mozgás nagyon fontos. Három hónap múlva kaptak sürgősségi dátumot. Mindketten bíznak benne, az Úr nem veszi vissza, azt, amit megadott. Azon a napon, amikor Zoltán hazatért a kórházból, odahívta a fiait, elmondta, fontos bejelentése van. Nem hallgathat tovább! Fejét kissé megbillentette, tekintetét az asztallapjára szegezte, és belekezdett, senkire nem nézett. - Történetem, amiről nem tudtok, három éve kezdődött. Egy szakmai értekezletre kellett mennünk. Kettőnk közül az egyikőnk kapott lehetőséget. Akkor édesanyátok úgy döntött, én menjek. Az előadás után, a második napon lementünk a kollégákkal a bárba, ott találkoztam Lillával, az alföldi részleg vezetőjével. A pezsgő hűtött-, az éjszaka forró volt. Pár nap alatt egymásba gabalyodtunk. Lilla várandós lett. Nem kért semmit, a kislányt megszülte harminchét évesen. Azóta kéthetenként, amikor pecázni járunk, lemegyünk a kislányához. Az asszonyhoz a szülés óta nincs semmi közöm. Valójában egyikünknek sem jelentett sokat az a pár napos kaland. Egyetlen ember, Laci a barátom ismerte a titkom. Óriási teher nehezedett a vállamra, egyfolytában őrlődtem, úgy éreztem megöl a lelkiismeretem. Amint látjátok, be is jelentkezett számonkérésre. A kislányt nagyon szeretem, de benneteket soha nem akarlak elhagyni. Szeretlek titeket, az életem vagytok. Kérem, döntsetek a további sorsom felett, mindennel szembe fogok nézni, vállalom, bármi is legyen a következménye. A bűneiért, egyszer mindenkinek fizetni kell! - fejezte be. Döbbent csend telepedett az asztalnál ülőkre. A sokkból a ház asszonya tért magához elsőnek. - Egyelőre fel kell épülnöd, a kislányt hozza el az anyja, én elmegyek anyámhoz, azon a napon. A fiúk ismerjék meg a testvérüket. A többit az időre bízzuk. Csodálkozott magán, milyen nyugodtan fogadta a bejelentést. Látta Zoli fia megvető tekintetét az apja felé, és Attila aggodalmát. A kisebbik fiúknak az apja volt a példaképe. - Igen Apa, Anyának igaza van, most nincs itt az ideje a nagy döntéseknek, az állapotod sem megfelelő, nem vagy felkészülve a gyökeres változásra, - szólt Zoli az apjához csípősen. Attila csak annyit tudott kinyögni: - Apa miért, miért tetted ezt velünk? Zoli felállt, anyját megölelte, annyit mondott: - Nagyon szeretlek Anya, Te soha nem maradsz egyedül, bízzál bennem! Majd az apjához fordulva így szólt: - Vigyázz magadra, az orvos utasításait ne felejtsd el betartani, szia! A fiú távozása után, pár perc múlva Attila is szótlanul a szobájába vonult. Ketten maradtak az asztalnál. Nem tudtak mit kezdeni egymással, nem volt alkalmas az idő a nagy beszélgetéshez. A következő hetekben óriási teher nehezedett rájuk. Az asszony alázatosan kiszolgálta, gondozta a férjét, de csak a legfontosabb dolgokat beszélték meg egymással. Külön-külön szenvedtek. Klári imáiban ahhoz kért segítséget az Úrtól, hogy úgy oldódjon meg ez a nehéz helyzet, ami mindenkinek a legjobb. Három hónap múlva a műtétet elvégezték. Zoltánnak szerencséje volt, nem úgy, mint egykori szobatársának, aki három árvát hagyott maga után. A hegek szépen gyógyultak, állapota gyorsan javult. Zolika barátnőjével az új lakásba költözött, Attila egyelőre nem megy sehova, hátha apjának kell a garzon. Nincs döntés. Az asszony nem tudja, mit tegyen. Szereti a férjét, elfogadja a helyzetet, sőt a kislányt is. A fiúknak mielőbb kapcsolatot kell teremteni a féltestvérükkel, hiszen a gyermek nem tehet semmiről. Azonban rettenetesen megalázottnak, kiszolgáltatottnak, és becsapottnak érzi magát, akit csúnyán kihasználták. Élethalál lelki harcot vív. Ebben az állapotban férjét sem akarja kitenni a változásnak. A kislány anyjához nem mehet, közös gyermekük ellenére idegenek maradtak egymásnak. Egyébként együtt él valakivel, aki a kislányt gyermekeként szereti és neveli, sőt ha Zoltán lemondana róla, a nevére venné. Klári édesanyja azt tanácsolja, próbálják meg együtt, bízzák az időre a végső megoldást. Talán egyszer a kölcsönös bizalom is újra bekopog hozzájuk, és hazatalál. Mert ugye azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha az ember a párját elveszíti, csak félember lesz belőle. - mondogatja még gyakrabban. Klári lefogyott. Lélekben, akaratban azonban megerősödött. befejező rész következik Lélek Sándorné (Írói megjegyzés: ti hogy döntenétek?)

0 komment , kategória: Általános

Címkék: vizsgálóasztalon, féltestvérükkel, harmonikaszerű, mondanivalóját, beszélgetéshez, megpróbáltatás, lelkiismeretem, eseménytelenül, rendezettebben, megbillentette, lehetőségeink, megalázottnak, következménye, életveszélyen, számonkérésre, beöltöztették, újraélesztési, szobatársának, gondolatpókok, asztallapjára, változatlanul, barátnőjével, nyugodtabban, beköszöntött, megbeszélünk, legfontosabb, gyermekeként, gyógytornász, megnyugodott, megkezdődött, rettenetesen, gabalyodtunk, jelentkezett, egyenletesen, értekezletre, laborértékek, elmúlt napok, ügyeletes orvos, éjszaka eseménytelenül, várakozásnak megfelelően, zuhany alatt, vajas zsemlyét, osztályon senkivel, váróban beöltözött, kórterem előtti, lélegeztető géphez, masina egyenletesen, életet biztosító, vizsgálóasztalon tért, másik ágyra, krízisben levő, újraélesztési lehetőségeink, Látta Zoli, Igen Apa, Lélek Sándorné,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]