Visszatérés - Lélek Sándorné Ekpafat,Ahogy Levente,Először Emma,Drága Ilus, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Visszatérés

2014-08-05 15:23:03, kedd


	Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 11.12. rész A könyöklőkre hullott esőcseppek kopogása verte fel a hajnali csendet a sötét felhők mögül az ablakok előtt hullámzó esőfüggöny lebegett. Áldani illene a Teremtőt, amiért öntözi a földet s élteti a magot, amelyből kenyér lesz, ezen a reggelen még sem tudott örülni az égi áldásnak. Tekintete a csomagokat pásztázta, nem tenne jót a tisztára mosott keményített kelmének, ha átázna. Gondolatpókjai addig szőtték a hálót a fejében, ameddig vissza nem vezették a régmúltba a hétvégi hosszú ügyeletekhez, hol a két mentő között szaporodtak az öltések a terítőkön. Nagy divatja volt a népi hímzésnek egykor, varrt öreg és fiatal mindenki, aki csak tehette. Szebbnél szebb motívumokkal varázsolták értékesebbé a szocreál szekrénysorokat, akkor még ritkán lehetett látni műszálas bóvlikat. Kora volt még álmosan a fürdőszobába ballagott. Pár tornagyakorlatot végzett, majd elkortyolta a kávéját az óriási ebédlőasztalnál. A termoszba menta teát töltött és szalvétába úttörőszendvicset csomagolt -úgy hívták az egyszerű vajas kenyéren pár kolbász- egy két főtt tojáskarikás, kovászos uborkával díszített vendégvárót, amit majd az úton megállva elfalatoznak. Elzárta a gáz- és vízcsapokat, még egyszer mindent átnézett és a pakkokat az ajtó elé húzta. - Mi a csoda van ebben a csomagban, ami ilyen nehéz? Méltatlankodott magában. Még sem kellett volna megígérni, hogy nem kíváncsiskodik. Emma ráparancsolt, csak akkor szabad megnézni, ha megérkezik. De mi van, ha nem is szeretné magával vinni, a csomag tartalmát? Egy zsebkendőnyi helyre jól meg kell nézni, mit visz be az ember, zsörtölődött magában. Lehet, hogy azok a könyvek sorjáznak benne, melyekre évek óta közösen vadásznak? Csak is a könyveknek lehet ilyen súlyuk, akkor meg, tényleg hasznát veszi, mert amint kiolvasta, mehetnek a könyvtárba, ahol mások is rátalálnak. Végig ment még egyszer a lakáson ellenőrizte a nyílászárókat. A komód előtt megtorpant az agyagvázát megsimogatta és így szólt hozzá: - Ne haragudj, most nem tudlak magammal vinni, de megígérem, legközelebb velem jöhetsz. Szemébe könny szökött. Nem tudott ellenállni a váza szellemének mégis csak visszament érte. Épp az agyagot csomagolta, mikor csengettek. Felkapták a pakkokat s Levente óriási ernyője alatt baktattak az autóig. Mikor a hátsó ülések megteltek ők is elfoglalták helyüket a bakon és a lovak közé csaptak. Így szokták mondani egymás között. Az ablaktörlők sírtak az üvegen. Ideje lenne kicserélni - állapították meg egyszerre. Futott előttük az út. Az égi dézsa csaknem akart ürülni mindig után töltötték. Megéheztek. Az erdőszélen félreálltak és föléjük elterülő szeretetsátor alatt belakmároztak, tele bendővel, jóllakottan folytatták az útjukat. Szeretett unokája minden átmenet nélkül neki szegezte a kérdést: - Mamikám, mit gondolsz Emese vár bennünket? Elárulok egy nagy titkot, amit csak veled oszthatok meg. Tiszteletem jeléül vittem neki a napokban egy csokor virágot és sokáig beszélgettünk. Semmi személyes dolgainkról nem esett szó közöttünk, mégis érzelmet véltem felfedezni a tekintetében, nem tudod, nem hallottad, van barátja? -kíváncsiskodott a fiú. Persze, hogy tudott a csokorról, de hallgatott mélyen, még sem leplezheti le magát, hogy az ablakban kukkolt. Mi lesz, ha beleszeret az igazgatónőbe -rettent meg a gondolattól. Alig múlt el félév az óta, hogy kénytelen volt végig nézni a fiú világfájdalmát, aki majd belepusztult a bánatba, mikor szembesülnie kellett barátnője viselt dolgaival. - Annyit tudok, hogy a hétvégét a barátaival töltötte. Ilyen okos és csinos nőnek biztosan van barátja. Egész héten az Ezüstszekeret irányítja, sokat dolgozik, szüksége van a kikapcsolódásra. Pár perc néma csend következett, majd a világ dolgait kezdték boncolgatni, miszlikre szedve az időszerű eseményeket. Beszéd közben gyorsan megy az idő, a kápolnai történet is elmaradt, mert megérkeztek. Emese autója mellé parkoltak. Örömmel tapasztalták, hogy közben az eső is elállt. A kukucskáló napocska is szórni kezdte sugarát a rohanó felhők közül. Az irodában frissen, pihenten fogadta őket az igazgatónő, megköszönte, hogy időben értesítették Lilikét a reggeli érkezésről. Szemében ezer csillag ragyogott, amikor rájuk nézett. Gyönyörű ez a lány - állapította meg magában Ilonka. Ahogy Levente mellett állt, elnézte őket, milyen szép pár lenne belőlük. A bejelentkezés után felhordták a csomagokat. A búcsúölelésnél tartottak, mikor a hátuk mögött a folyosón megjelent az igazgatónő, s így szólt: - Levente, ha úgy ért a motorhoz is, mint a lélekhez, biztos vagyok benne a kocsimban is megtalálja a hibát. Néha akkorát rántott, azt hittem valamelyik kerék futott ki alólam. Persze csak akkor kérem szívességre, ha az ideje engedi - szerénykedett. - Jöjjön, kedves nézzük meg azt a járgányt, igazán ráérek bemenni. Azt nem ígérem, hogy meg tudom javítani, de minden esetre megpróbálom. Elköszöntek egymástól majd a fiatalok a parkoló felé vették az irányt. Ilonka, alig lépte át szobája küszöbét kétszer is az ablak felé indult, de félúton megállt és legyőzte kíváncsiságát. Leült az ágya szélére az éjjeliszekrényen lévő képre szegezve tekintetét, és mesélni kezdett. - Tudod papa, nagyon hiányoztál! Képzeld el mennyi minden történt ebben a pár napban... Mindent elmesélt, semmit nem hagyott ki. A beszámoló végén az ablakhoz lépett. Már csak egy kocsi állt a fák árnyékában, Emeséé. Az első gong reggelire hívta a lakókat. A folyóson elhalkuló léptek és a vidám hangfoszlányok jelezték nem sokára megtelik az étkező. Nem ment le ők már túl voltak rajta. Csomagolni kezdett. Először Emma ajándékát vette górcső alá. Amint kibontotta támasz kellett keresnie, hogy el ne ájuljon. A csodafazék. Alig pár hónapja szájtátva hallottak róla, még a recepteket is végig böngészték mielőtt az árra kattintottak volna. Az a hír járta a bemutatókon száz fölött ,,futnak az árak", így nem is gondolhattak komolyan rája, az egy havi nyugdíj hiába incselkedett velük a lehetőség. Most itt van előtte egy levél kíséretében. Reszkető kézzel bontotta ki a kopertát a betűk szeme egyre homályosabb lettek. * Drága Ilus! Tudom, meglepődsz, amikor kibontod a csomagot. Képzeld el, milyen szerencsében volt részem. Addig nézelődtem a neten, még rátaláltam egy szakboltra, ahol viszonteladókat kerestek. Tárcsáztam és hívtam a megadott számot, érdeklődtem. Elmondtam nyugdíjas vagyok és semmilyen üzleti érzékkel nem rendelkezem, de szívesen vásárolnék egy főző-automatát megspórolva a viszonteladók hasznát. Nem számítottam megértésre nem divat az manapság. Jócskán meg is lepődtem, amikor a kedves úr közölte, alkalmi áron -alig egyharmadáért- megkapom, sőt a szállítást is átvállalja. Két nap múlva a fazék megérkezett. Ki is próbáltam azonnal, kocsonya főtt benne negyven perc alatt. Beállítottam hány órára kérem, időre el is készült benne. Beletettem mindent, ami kellett miközben végeztem a dolgomat. Pontban az általam megjelölt időben sípszó jelezte lehet készíteni a tányérokat. Soha ilyen szép tiszta és finom kocsonyát nem sikerült főznöm. Belegondolkodtam, minek kettőnknek a 6 literes csodafazék? Nem tudom kihasználni így aztán becsomagolva feltettem a kamra polcára. Meséltél a teakonyháról, és az új barátaidról. Abban a pillanatban az jutott eszembe biztosan megörülnél egy ilyen ajándéknak. Mindig szeretted megvendégelni a barátaidat, a fazék megkönnyíti a helyzetedet. Nem kell hozzá sok edény, nagy hely. Hiszen ez konyha, tűzhely és fazék egyben. Fogadd tőlünk szeretettel! Baráti szeretettel ölelünk: Emma és Sándor * Megtörölte a szemét, és hálát adott az Úrnak, hogy ilyen barátokkal ajándékozta meg. Örült az ajándéknak, hogyne örült volna, ennél célszerűbb ajándékot el sem képzelhet az ember. Se helye, se edénye, csak barátai vannak, akiket néha megvendégelne. Gondolatpókjai ismét munkálkodni kezdtek. Mivel hálálja meg ezt a figyelmességbe csomagolt drága ajándékot. Barátnője sem gazdag két értelmiségi nyugdíjból élnek, nem dőzsölnek, nem utaznak évek óta, a pénzüket okosan osztják be néha még egy kicsit félre is tesznek belőle. Épp a múltkoriban említette hány éve nem vett magának új kosztümöt, pedig már nagyon elkelne. Az is igaz azonban, hogy ebben a korban örül az ember, ha elkoptatja azt, amit felhalmozott. No, azért kitalálja a módját, hogyan rója le a háláját nyugtatgatta meg magát, és simogatni kezdte az új "családtagot" a legkisebbet, a legtökéletesebbet. Nevet kell adni a jövevénynek, de jól meg kell ám fontolni, nehogy megsértődjön. Bár ez nem valószínű, mert igen csak intelligens, azért is hívják intelligens fazéknak. Mi lenne, ha mondjuk, Fincsikének becézné? Ez olyan jól hangzik és étvágygerjesztő. A keresztelő ünnepélyes keretek között megtörtént. Fincsike egyelőre felköltözött az üvegezett konyhapolc tetejére. Kalapot is kapott a fejére, nehogy a por lepje. * Késői látogató Az ebédnél Hédi és Malvinka felváltva ecsetelték az elmúlt napok sűrű eseményeit, de nem feledkeztek meg biztosítani barátnőjüket, mennyire nagyon hiányzott nekik. István szótlanul falatozott mellettük. Nem volt bőbeszédű az öreg, de annál jobb megfigyelő és a memóriája, mint egy jegyzetfüzet, bármikor vissza tudott lapozni. Ritkán szólalt meg, de akkor örök bölcsességek hagyják el a száját. Ilonka jókedvűen mosolygott és mesélni kezdett családi-, és baráti hétvégéről. Persze arra figyelt csak annyi értesülést osszon meg másokkal, amennyi rájuk tartozik. Miután a tányérok kiürültek, érdeklődött, kinek mi a kedvenc eledele. A toppon a töltött káposzta végzett, második helyezett a borsos tokány, harmadik: mindegy, csak jól legyen elkészítve. Hm... ez nagyszerű. Fincsike, mindhármat tudja, elégedett volt a válasszal. Mire a sápadt hold a pislákoló csillagok között a helyét elfoglalta, a vidám kis csapat a francia kártya bűvöletében tündökölt. Felvették pókerarcukat és a kezükben kiterítet lapokba mélyedtek a döntés előtt. Takarodóig verték a blattot. Másnap az esős, borongós idő rányomta bélyegét mindenki hangulatára. Délutánig egybefüggő esőfelhő takarta az eget, este kezdett szakadozni az égi dunyha, ami mögött egyre gyakrabban felbukkant Holdanyóka bevilágítva ezüst lámpásával az otthont. Egész nap nem találkoztak az igazgató nővel. Valószínű reggel Leventével távozott mivel a kocsija a parkolóban pihent. De, hol van ez a lány ennyi ideig? A hivatalos elintéznivalók véget érnek délután -merengett magában. Nem értette, mi köze hozzá, miért nem hagyják békén ezek a gondolatok, hiszen ez nem tartozik rá, ámbár nem árt, idejekorán át gondolni mindennek a következményét. Az unokájának tetszik a lány, úgy vette észre a vonzalom kölcsönös, no de mindez hova vezet, és meddig mehetnek el, hogy senki és semmi ne sérüljön. A szerelem nem mérlegel. Kezébe vette a telefonját, hogy megnézze hátha keresték csak nem hallotta. Akkor vette észre nem is volt bekapcsolta. Üzembe helyezés után türelmetlenül várta az értesítést a nem fogadott hívásokról, de várakozása hiába valónak bizonyult. Számba vette másnapi terveit. Emmát hívja, amint eljön a reggel, utána Leventét, majd az ügyvédet, megbeszélni a szerződés időpontját. Későre járt, fénycsóva pásztázta végig az udvart, biztos a főnökasszonyt hozták haza. Kíváncsisága most erősebbnek bizonyult nála az ablakhoz lépett. A kandeláber fénye alatt felismerte Levente kocsiját. Ismerős hang jelezte az ajtók záródását. A fiatalok lassan, vidáman csevegve szélesen gesztikulálva sétáltak az épület felé. Pár perccel később, kopogtak. Langaléta unokája állt előtte fülig érő szájjal, szemében nagyapja egykori huncut mosolyát vélte felfedezni. - Szia, Mamikám, beengeded a vándort? Annyi mindent kell mesélnem. Hol is kezdjem, hogy megértsd, milyen fontos dolgok történtek velem. Talán kezdem az elején. Mesi kocsiját szervizbe kell vinnünk szakemberre bízni. Reggel bevittem a városba ott elköszöntünk egymástól, mindenki ment a maga útján. Gyorsan elvégeztem a munkám és két nap szabadságot kértem. Délután a megbeszélt helyen találkoztunk. Utána elmentünk a jegyirodába megvettük a színházbérleteket, mind az ötöt. Bocsáss meg, hogy nem szóltam ide, de tudtam örülni fogsz neki. Megéheztünk és megvacsoráztunk. Úgy elszaladt az idő észre sem vettük, hogy ránk esteledett. Most értünk haza. Kapok egy vendégszobát, ahol az éjszakát eltölthetem. Reggel megyünk a szervízbe. Ugye örülsz a bérletnek? - Igen, nagyon, azaz, nem is tudom... Kié a másik négy? De, mit szólnak a többiek, ha megtudják mi lesz ebből, jaj, Istenem! Talán még sem kéne, nem gondolod? - válaszolta zavartan. Közben ízlelgette a szavakat, miket unokája szájából hallott ,,most értünk haza" Hova értek? Ki ért haza? Kinek van itt az otthona? Nem értette, összezavarodott. A fiú észrevette zavarát és aggodalmát, vigasztalni kezdte. - Ne izgulj Mami! Nincs ebben semmi. Mindenkinek le volt jelentve a bérlet igénye a többiek már meg is megkapták. Csak a családé késett, mivel nem volt biztos, hogy Balázs megkapja a plébániát ezért húzódott az ügy. Közben megérkeztél Te is, én is szívesen csatlakoztam hozzátok, így lettünk öten. Most elköszönök még egy forró teát elfogyasztunk Mesivel, utána megkeresem a vendégszobát és pihenni térek, hosszú nap van mögöttünk. - Menj csak. Anyádéknak telefonáltál, hol töltöd az éjszakát? - kérdezte halkan. - Persze, ez természetes. Ne aggódj, érzem a hangodon, félsz és féltesz. Nem kell, tudok magamra vigyázni drága egyetlen Mamikám! Emlékszel, hányszor mondtad az utóbbi hónapokban, mit nem adnál, hogy boldognak láss? Kezdheted a gyűjtést. Szia, Mami! - kacsintott boldogan. Megcsókolta öreganyja ráncos kezét, aki ettől elérzékenyült. Amint becsukódott az ajtó, imára kulcsolta két kezét, és az Úrhoz vezető hídra lépett. - Uram, óvd meg Őt a csalódástól és minden bajtól. Ha a terveddel nem ellentétes, tedd boldoggá, hogy az én szívem is megnyugodjon - sóhajtott mélyet. Sokáig nem tudott elaludni. Eszébe jutottak a régi szép emlékek. Az a nyári este, amikor Ámor nyila eltalálta, midőn a tücsök nádi hegedűjét pengette a közelükben. Az élet filmje tovább pergett előtte. Mártélyon játszódott a következő felvonás, az álmodó Tiszát éjszakánként a vízbe hajló fűzfák simogatták. Évtizedek múlva is a fülében hallja a fák susogását a vízben ringó csónakok koccanásának zaját. A képzelet szárnyán száguldott velük a remény, tartalmas, szép jövőt ígérve. Százszor, ezerszer köszönte meg a sorsnak, hogy nem hagyta cserbe és az ígéretét beteljesítette. Igaz nehéz versenypályát sorsolt ki számukra lefutni a távot. Nem volt könnyű a verseny hiába kerülték ki az egyik akadályt elébük tették a következőt, miközben a táv fogyott. Ők végig együtt futottak, ha az egyikük elesett, a másik felemelte és haladtak tovább. Kettőjüknek még a legnagyobb szikla megmászása sem volt akadály az összekötött kötél biztosította a csúcsra jutást. A legnagyobb és legszebb ajándékot, az egymásért érzett felelősséget, gondoskodást, és a szeretetet mindvégig birtokolhatták, amíg az egyiküket vissza nem hívták az örök otthonba. Azóta lelassult a tempó a kereszt is nehezebb lett. Tarisznyájában már nem az érmék, hanem az emlékek gyűlnek. Egy kődarab a tengerpartról, egy marék föld Bácskából, az elhangzott vallomások a sorfordító állomásoknál. Öröm és könny, harmónia és diszharmónia, mindenből jutott a végállomás előtt. De, mivel az alázat és megbocsátás mellett a cselekvő szeretet csónakjában eveztek az élet tengerén, a sodró viharban mindig találtak menedéket. A film itt elszakadt, egy jó tündér álomport szórt a pillájára. folyt. köv.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: éjjeliszekrényen, tornagyakorlatot, belegondolkodtam, étvágygerjesztő, megvacsoráztunk, szekrénysorokat, kíváncsiskodott, méltatlankodott, ebédlőasztalnál, viszonteladókat, kikapcsolódásra, összezavarodott, beteljesítette, világfájdalmát, hangfoszlányok, gondolatpókjai, elintéznivalók, következményét, tarisznyájában, birtokolhatták, kíváncsiskodik, búcsúölelésnél, figyelmességbe, egyharmadáért, ezüstszekeret, szeretetsátor, belakmároztak, főnökasszonyt, elfogyasztunk, türelmetlenül, nyílászárókat, megvendégelne, tengerpartról, megvendégelni, beszélgettünk, elérzékenyült, lélek húrja, könyöklőkre hullott, hajnali csendet, sötét felhők, ablakok előtt, csomagokat pásztázta, tisztára mosott, hétvégi hosszú, népi hímzésnek, szocreál szekrénysorokat, fürdőszobába ballagott, óriási ebédlőasztalnál, termoszba menta, egyszerű vajas, úton megállva, csomag tartalmát, Lélek Sándorné Ekpafat, Ahogy Levente, Először Emma, Drága Ilus,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]