|
2014-11-18 09:29:42, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
MAMA
,,Végállomás, kérem tessék leszállni" ... fordult hátra az egyetlen utas felé. Az először nem mozdult, majd lassan kinyitotta szemét. Pillanatra maga elé nézett és lassan feltápászkodott. - ,,Ne haragudjon kedves utas, de a kocsi már a garázsba megy. Ez volt a mai utolsó utam"... szólt még kedvesen, majd hozzátette ,,kellemes karácsonyestét kívánok Önnek".
Lassan elindította a kocsit és bekanyarodott a garázs felé vezető útra. Mikor a helyére ért, leállította a motort és óvatosan lelépett a kocsiról. Bezárta az ajtót, az irodában leadta a menetlevelet, majd az öltözőben kivette szekrényéből az eddig féltve őrzött kis csomagot és hóna alá vette a már reggel odakészített apró fenyőfát. - Hogy fog a Mama örülni, talán nem is számít már semmire, hiszen még ma is dolgoznia kellett késő estig.
Gyalog indult el hazafelé, mert hiszen az övé volt az utolsó járat ezen a ,,szentestén", ő már eleget tett a kötelességének, neki már nem jutott jármű. De ez nem volt újdonság részére, mert ilyen már nagyon sokszor előfordult életében. Gondolatai már otthon jártak. Maga előtt látta a Mamát, amint ott ül a konyhában, ölébe tett kézzel, várakozó szemekkel nézve a bejáratra. Mikor ér haza a fia, az egyetlen, akivel szót tud váltani, az egyetlen, aki néha megkérdezi, ,,hogy van Mama? nincs valami különlegesre szüksége? nem szeretne valamit? Régen volt, amikor még együtt volt a család. Szülők, férj és a két gyerek. A szülők és a férj már odafentről nézik, hogyan múlik itt lent az élet, a kislány messzi idegenben él, alig hall néha valamit róla. Az egyetlen a fia, aki megmaradt neki.
Lassan szállingózni kezdett a hó, apró pelyhekben lepte be a hóna alatt lévő kicsiny fát. Kissé megszaporázta lépteit, fázósan összehúzta magán kabátját. Mikor kapujuk elé ért, gémberedett ujjakkal kereste elő kulcsát és dugta a zárba. A zárat nemrégen olajozta be, így ez simán engedelmeskedett a megnyitásnak. Halkan, hogy senkit se zavarjon, ment fel a lépcsőkön az emeletre. Körben mindenütt már gyertyák fényét látta az ablakokon keresztül lobogni, innen-onnan vidám gyerekhangok hallatszottak, amint a karácsonyfák adta ajándékokat bontogatták.
Csendben nyitott be a konyhaajtón, - nem volt előszoba, csak a konyhának nyílt ajtaja a folyosóra. Szemben az ajtóval ült a Mama, fejét előrehajtva - no lám elnyomta a buzgóság - gondolta. Nem is baj, legalább lesz ideje a meglepetésre. Besurrant a szobába, elővette a szekrény tetejéről a szélesebb szájú vázát, beleállította a fenyőfácskát. Majd szekrényének egy rejtett zugából kivette a már hetekkel előbb beszerzett díszes gyertyát, odatette a fa alá és melléje az ,,igazi" meglepetést. Egy finom, meleg ,,berlinert" - ,,A kendőt", amire Mama már olyan régen vágyott. Az elmúlt hónapban kapott egy kis külön jutalmat, ebből meg tudta venni a hőn óhajtott melegséget. Arcát elöntötte a várakozás pírja, elképzelte magának a Mama tekintetét és biztos sírni is fog, mert mindig sírt, ha valami igazi nagy öröm érte. Ha fájt valamije, akkor soha sem engedte szabadjára könnyeit.
Mégegyszer körülnézett, hogy minden a helyén van-e, aztán csendben kiment a konyhába és odalépett az alvóhoz. - ,,Mama, édes Mamám - ébredjen, megjött a Jézuska". Semmi válasz. - Ejnye na, milyen mélyen is alszik - finoman megrázta a vállát - ,,Mama, Mamuskám" - ebben a pillanatban az eddig ülő test előreborult az asztalra. .... Nem...... ..... tört ki belőle a kétségbeesett kiálltás, ez nem lehet igaz. Mama,. ne játsszon velem, ne hagyjon itt, ne..ne...ne
Megmerevedtek a lábai, megfagyott benne a vér, forgott vele a világ. Percekbe telt, míg magához tért. Már nem érzett semmit. Már semmi sincs, ami volt. Üres és sötét minden.
Aztán lassan megfordult, beindult a szobába, kezébe vette a berlinert, kivitte és rásimogatta a Mama vállára. - Tessék Mama, ezt hozta ma neked a Jézuska, ide hoztam és rád terítettem, hogy ezentúl ne fázzál. Most már mindig a tiéd lesz, senki sem veheti el tőled. Ugye ilyent szerettél volna?
A válasz nélkül maradt csendben leült, ölébe ejtette a két kezét, szemeivel a semmibe tekintve még fogalma sem volt, hogyan lesz ezután.
Boldog karácsonyt Mama - odafent.
(CsV) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: novellák, gondolatok, versek |
|
|
|
Címkék: engedelmeskedett, feltápászkodott, karácsonyestét, kötelességének, hallatszottak, megmerevedtek, kétségbeesett, beleállította, bekanyarodott, megszaporázta, meglepetésre, fenyőfácskát, menetlevelet, gyerekhangok, szállingózni, megnyitásnak, különlegesre, karácsonyfák, szekrényének, szekrényéből, odakészített, bontogatták, konyhaajtón, pillanatban, leállította, ajándékokat, előreborult, gémberedett, rásimogatta, körülnézett, elindította, előrehajtva, meglepetést, melegséget, megkérdezi, hozzátette, egyetlen utas, garázsba megy, garázs felé, irodában leadta, öltözőben kivette, eddig féltve, utolsó járat, kislány messzi, hóna alatt, zárat nemrégen, ablakokon keresztül, karácsonyfák adta, konyhának nyílt, buzgóság –, szekrény tetejéről, szélesebb szájú, Tessék Mama,
|
|
Online
