3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 1. rész ) - Sokszor Imre,Tudta Imre,Rányi Anna, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 1. rész )

2015-03-01 18:47:38, vasárnap


	X/A Révháza felett zivatar vonult el ezen az estén. Már nem esett, de még közelről dörgött, villámlott, mintha az égiháború letáborozott volna a kisváros határában. Tíz óra felé járt az idő. Az állomás környéke kihalt volt, az épület ablakai sötéten bámultak az előtte elterülő térre. Csak a forgalmi irodában derengett némi fény. Fiatal vasutas ült az asztalnál egymagában, várta az utolsó vonatot. Egyemeletes, kis kockaház volt az állomás épülete, nyitott peronnal, bezárt váróteremmel. Kevés utas fordult meg az állomáson. A révháziak inkább autóbusszal jártak be a közeli járási székhelyre, Nagyegribe. Az állomás épületéhez tartozott egy ütött-kopott raktár, s egy félig nyitott illemhely. Sehol sem volt mozgás, nem akadt utas a késői órán. A vasútállomást tekintélyes park választotta el a kisváros lakóházaitól. Aki Révházára megérkezett, úgy érezte, előbb egy erdőn kell átmennie, s csak aztán jut be a városkába. A parkot kettéosztotta a műút, a városka központjától az állomás épületéig vezetett, s kis térbe torkollt az épület előtt. A vasúti park fái, bokrai sejtelmesen susogtak a zivatar utáni szélben, amúgy csend ült a tájon, eltekintve a közeli, tompa égzengéstől. Ezt a csendet egyszer csak kettétörte egy közeledő motor hangja. A város felől érkezett, kanyart írt le az állomás előtti téren, majd berobogott a park fái közé. Bőrruhás, magas fiatalember szállt le a motorról. Levette bukósisakját, az ülésre tette, s jólesőn nyújtózott a jármű mellett, mint aki élvezi az eső utáni levegőt, a közeli fák, bokrok nedves illatát. A késői motorozó nem utazni szándékozott. Hátat fordított az állomás épületének, s elindult komótos léptekkel a park belseje felé. Sétálva ment, ráérősen. Nem ijesztette a néptelen táj, a késői óra, a fák, bokrok sötét árnyéka. Amerre elment, megcsikordult a parkbeli út apró kavicsa fémcsatos csizmája alatt. A kettéosztott park jobb oldali sarkán állt egy tekintélyes fehér falú épület, kiterjedt almás választotta el az első lakóháztól. Valamikor a park is a házhoz tartozott. Ezt a házat a városkában gazdaház néven emlegették. A háború előtt uradalmi gazdatiszt lakta, innen kapta a nevét. Az államosítás után intézményeket telepítettek bele, volt szociális otthon, óvoda, bölcsőde, végül üresen maradt, mert kiesett a forgalomból. A gazdaház magányosan állt a sok fa között, mint valami mesebeli kastély az erdő szélén. Előtte a jobb oldali park, mögötte az almás, szemben a bal oldali park fái vigyázták csendjét. Az épület maga két szárnyból állt. Középen tekintélyes fakapu kötötte össze a szárnyakat, a fakapun gyermekkarnyi rézkilincs díszelgett. A motoros elsétált a kapuig, s lenyomta a kilincset. A kapu zárva volt. Megfordult, s kényelmesen visszasétált a motorjáig. Megtámasztotta hátát az egyik fánál, és várt. Messziről már hallani lehetett a közeledő vonat hangját. Zsuzsi ezen a vonaton utazott. Amint a vonat közeledett Révházához, megpróbálta levenni nehéz bőröndjét a csomagtartóról, de nem bírta leemelni. Három fiú ugrott egyszerre. A szerencsés azonnal felajánlotta, hogy leszáll vele, s mellészegődik önkéntes hordárnak. Zsuzsi kedves mosollyal hárított, s maga cipelte a bőröndöt az ajtóig. Aztán nagy üggyel-bajjal lerángatta a vonatról. Igyekeznie kellett, az egyetlen leszálló volt, s az indító fütyült, amint földet ért. Letette a bőröndöt, s tekintetével a peront kutatta. Imre még nem volt kint. Azt gondolta, hogy előbb érkezett be a vonata. Nem akart a sínek között maradni, elindult cipekedve a peron felé. Félúton járt, amikor az indító vasutas kijött a forgalmi irodából, bezárta az ajtót, lekapcsolta a villanyt, s eltűnt a sötétben. Kicsit megszeppent, de aztán a kijárat felé vette az irányt. Az épület sarkán himbálózva világított egy csupasz villanykörte, odáig cipelte a bőröndjét, s a sárga fénykörben letette. Tekintete befutotta a messzeségbe vesző műutat. Biztos volt benne, hogy pillanatokon belül meglátja a Moszkvics közeledő fényeit. Ezekben a percekben még nem volt nyugtalan, noha a kihalt tájat kissé félelmetesnek találta. Aztán elmosolyodott, mert meglátta a fehér falú házat. Kicsit kijjebb volt, mint a fák, fehér fala messziről világított. Imre elbeszéléseiből ismerte Révházát, az állomás környékét is. Hallott a gazdaházról is. Egyszer álmodott is vele. Édes-bolondos álom volt. Azt álmodta, hogy abban a házban élt a kedvesével, s a gyermekeivel. Boldog volt. Boldog! Messziről megsimogatta tekintetével a park sarkán álló házat, aztán az órájára nézett, s nyugtalanul mozdult. Imrének már mindenképpen ott kellett volna lennie. Akkor is, ha nem tudta meggyőzni Annust. Valami más történt, mert Imre sohasem hagyná cserben. Vigasztalta magát, hogy talán elromlott a Moszkvics. Öreg autó, hosszú úton járt, s nem indult, mikor Imre elérkezettnek látta az időt. Ha így van, akkor várhat még eleget, mert Imréék messze laktak az állomáshoz. Ha gyalog indult elé, legalább fél óra. Idegességében végigtáncolta a hátralévő időt a sárga fénykörben, nyugtalanul izgett-mozgott, nem tudott egy helyben maradni. Aztán eltelt a fél óra is. Majd még egy negyed, s lassan erőt vett rajta a pánik. Egyre inkább hitte, hogy Imrééket valami baj érte útközben, s nem értek haza. Ha itthon volna baj, s Imre akadályoztatva van, kiküldi Palit, a nevelt fiát. Palival még nem találkozott személyesen, de tudta Imrétől, hogy derék fiatalember, amúgy erdész. Sokszor Imre pártján van az anyjával szemben, ha a Rét utcában róla esik szó. Tudta Imre címét, hiszen évek óta leveleztek, de fogalma sem volt, hogy miképpen találna el hozzájuk. Imre maga mondta, hogy eltévedne, nem könnyű eljutni a régi kertvárosba. Ott is nehéz tájékozódni, sok a keresztutca. Ezen a késői órán talán járókelőre sem akadna, aki eligazítaná. szerző: Rányi Anna

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: elbeszéléseiből, megtámasztotta, akadályoztatva, csomagtartóról, elmosolyodott, kettéosztotta, elérkezettnek, idegességében, gyermekkarnyi, intézményeket, vasútállomást, megcsikordult, mellészegődik, félelmetesnek, végigtáncolta, villanykörte, megsimogatta, visszasétált, felajánlotta, tekintetével, pillanatokon, lakóházaitól, mindenképpen, kettéosztott, központjától, szándékozott, bukósisakját, telepítettek, gyermekeivel, váróteremmel, letáborozott, forgalomból, égzengéstől, államosítás, autóbusszal, választotta, égiháború letáborozott, kisváros határában, állomás környéke, épület ablakai, előtte elterülő, forgalmi irodában, asztalnál egymagában, utolsó vonatot, állomás épülete, révháziak inkább, közeli járási, állomás épületéhez, ütött-kopott raktár, félig nyitott, késői órán, vasútállomást tekintélyes, Sokszor Imre, Tudta Imre, Rányi Anna,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]