3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 2. rész ) - Füredi Laci,Kékesi Feri,Takács Imre,Takács Imrét,Zebegényi Elvirával,Amint Kékesi Feriék,Zebegényi Elvira,Rényi Anna, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 2. rész )

2015-03-01 18:53:50, vasárnap


	X/B A révházi kórház a városka harmadik parkjának a közepén állt, körülötte égbe nyúló óriás fenyők sorakoztak. A bekerítetlen parkba kijárhattak a betegek, s jó időben látogatókat is fogadhattak. Valami rend mégis volt ezen a téren, a látogatók először a portán át léptek be a kórház udvarára, s csak aztán mentek ki a parkba. A kórház maga kétemeletes, hosszú, öreg épület volt, középen tágas lépcsőházzal. Az alagsorban volt a felvételi iroda, az ambulanciával, ott működött a labor, a konyha, a személyzeti ebédlő, s a mosoda. A magasföldszint egyik szárnyában volt a sebészet, másik részben voltak a műtők, s a két intenzív szoba. Külön intenzív osztály nem volt a kórházban. Az első emelet egyik felén a szülészet osztozkodott a nőgyógyászattal. Az emelet másik szárnyát a gyermekosztály foglalta el. A második emelet teljes egészében a belgyógyászaté volt. Az irodák, és a büfé a tetőtérbe kényszerült. Kis kórház volt, de ellátta a várost, és környékét. Mivel csendes volt a betegforgalom, családias légkör alakult ki. Nem vették túl szigorúan a látogatás idejét, indokolt esetben bármikor bemehetett a látogató. Péter a hivatalos látogatási idő alatt szokta meginni kávéját a büfében két barátjával, Füredi Laci sebésszel, s Kékesi Feri belgyógyásszal, a belgyógyászati osztály vezető főorvosával. Előtte telefonon jeleztek egymásnak. Füredi Laci nőtlen fiatalember volt, magas, vékony, fekete, jóvágású, és nagy szoknyabolond. Kékesi Feri néhány évvel idősebb volt mindkettőjüknél, szintén magas volt, de kissé testes, s már deresedett a halántéka. Kékesi főorvos minden tekintetben komoly fiatalember volt, négy kisgyermek édesapja. Péter ezen a délelőttön nem telefonált a barátainak, s nem várta meg a telefonhívásukat sem. Biztos volt abban, hogy a lány meglátogatja nagybátyját, s magának akarta az élményt. Más oka is volt az egyedüllétre. Nem akarta, hogy Kékesi Feri észrevegye nyugtalanságát, mert korholná újra. Három esztendeje hajtogatja, hogy őrültség feladni a reményt egy hisztériás lány miatt. Nem neheztel rá, mert kívülről másképpen ítél az ember. Még a legjobb barát sem értheti meg azt a kínt, amit átél nap nap után. Példának ott vannak az ismerős lányok. Kedvesek vele, aranyosak, de zavartan kapják el tekintetüket a bal arcáról, pedig ezek a szemek nemrégiben még ígérgető szemek voltak, noha tudták, hogy vőlegény. A kis virág szemében nem akarja látni a szánakozást. Nem megy a közelébe, csak messziről figyeli majd, mert látni akarja, amíg lehet. Szeretne gyönyörködni benne, aztán megőrizni emlékét, amíg él. A másik ok Füredi Laci volt. Nem akarta, hogy a lány után vesse magát szokása szerint. Nem irigység munkált benne, hanem féltés. Kávéscsészével a kezébe odaállt a büfé talpig üveg ablaka elé, s lenézett az udvarra. A portán sorra engedték be a látogatókat. A többség a park felé kanyarodott. Megremegett kezében a kávéscsésze, mikor feltűnt Takácsné. Mögötte jött a lány. Lelkével nézte. Rögzítette minden mozdulatát. Ahogy lépett, ahogy mozdult a karcsú, nyúlánk alak, feje tartását, haja hullámzását. Figyelte arcát, azt a kedves, szelíd arcot, melyen nyoma sem volt a rátartiságnak. Meglátta rajta a riadalmat is, amit Takácsné hátrapillantása okozott, de az örömmel, félelemmel vegyes várakozást is, ahogy felnézett a második emelet ablakaira. Nézte gyönyörködő szemmel, s lelkében örömszimfónia szólt. X/C Füredi Laci barátja vállára tette a kezét, hangja rekedt volt. -Ugye, csodálatos?! Mikor az imént megláttam, beleszédültem. Addig nem nyugszom, míg nem lesz az enyém. Péter végigöntötte magán a feketét, s míg csapkodta a fehér köpenyt, hangosan morgott. - A fene egye meg, most vettem tisztát ! Füredi Laci méltatlankodott. - A lányhoz nincs szavad?! Ne mondd nekem, hogy egy ilyen csoda hidegen hagy. - Nem, persze, hogy nem. Valóban nagyon szép lány... Ferinek jeleztél? Feljön? - Ne térj ki, komám! - mondta a sebész bosszúsan, s úgy szólította, ahogy barátságuk kezdete óta szokta. Péter nevezte így a parkolóban, mikor új kollégaként a motorja helyére állt a kocsijával. Tréfásan megszólította, s tudtára adta, hogy foglalt helyen áll. Akkor még nem ismerték egymást, noha Laci is Révházán élt kisiskolás korában, de később szülei elköltöztek a megyeszékhelyre, s csak kész orvosként tért vissza a városba. Péter sóhajtott. - Mit akarsz, mit mondjak? - Hogy ilyen szép lányt még sohasem láttál!... Egyszerűen észbontó! Részleteiben is. Figyelted a melleit ?! Hú, azok a formák ! Vagy a dereka. Átfoghatnám fél kézzel. A haja is káprázatos. Ez nem festett szőke, hanem eredeti aranyszőke. Értek hozzá. Erre mondják, hogy meseszép! Gyerekkoromban ilyennek képzeltem a tündéreket, de az is, komám ! Ez egy gyönyörű kis tündér. - Ki a legújabb kiszemelted? - kérdezte egy vidám hang a hátuk mögött, s Kékesi Feri egyszerre tette kezeit mindkettőjük vállára. Péter kényszeredetten mosolygott. - Takács Imre unokahúgáról beszél. A sebész hangja lecsapott rá. - Hoppá! Honnan a jó csudából tudod, hogy ki az?! Most láttuk először. Mit tudsz, amit én nem? Péter bosszankodva jött rá, hogy elszólta magát, magyarázkodva mondta: - Csak tippeltem. Takácsnéval jött, láttad !... - De ebből még nem következik, hogy Imre bácsi unokahúga lenne, te pedig határozottan állítottad ! Kékesi Feri megpihentette tekintetét Péter arcán, aztán maga felelt. - Pedig logikus. Takácsné rokonságát ismerjük, révháziak. A múltkori epeműtéte után magad mesélted, hogy az ágya körül ült a rokonság egész idő alatt. A lány nem volt köztük. Akkor nem Takácsné rokona. Azt is tudjuk, Imre bácsinak is vannak testvérei valamerre. Valamelyikük lánya lehet. Úriféle, inkább tanult emberek lánya. Tegnap, mikor behozták Imre bácsit, az asszonyt tájékoztattam arról, hogy Imre bácsi szívével komoly gondok vannak. Talán értesítette a testvéreit, és a lány megjött az első vonattal. Kékesi Feri a felesége révén ismerte meg Takács Imrét. Ili doktornő felügyelte Imre iskoláját, s összebarátkoztak. Mikor a fiatal orvosházaspár vett egy parasztházat, s renoválni kellett, Imréhez fordultak tanácsért. Kékesiék eredetileg nem voltak révháziak, nem ismerték a mestereket. Takács Imre azt is tudta, hol lehet olcsó homokhoz, sóderhez jutni. Péter, és Laci régebbről ismerte Imrét, mindkettőjüket tanította. Péter később sem szakadt el tőle. Imre mindvégig figyelemmel kísérte hajdani tanítványa sorsát. Ahányszor találkoztak az utcán, megállította, és beszámoltatta még egyetemista korában is. Nem csak ők voltak a tanítványai, a kórházban még számos orvos, s nővér tartozott a diákjai közé. Az idősebbek közül néhánnyal baráti kapcsolatban volt, mint a Gyermekosztály főorvos asszonyával, Zebegényi Elvirával is, aki egyben Péter közvetlen főnöke volt. Amint Kékesi Feriék is megitták a maguk kávéját, a sebész felugrott. - Na, szevasztok ! Megyek a belre, megnézem közelebbről is a tündérkét !- mondta vidáman, s elrobogott, mint a gyorsvonat. Péterék kettesben maradtak, s Kékesi Feri szemében kérdőjelek voltak. Péter kesernyés mosollyal válaszolt. - Az esti vonattal jött. Beszélt az öreg Vass-sal. Hallottam, hogy Imre bácsi unokahúga Budáról... Nem jöttek ki elébe. Az öreg Vass kísérte el Imre bácsiékhoz. - Csak ennyi volna? - tűnődött a főorvos hangosan. - Nem találkoztatok? Nem beszéltetek?... Ha már olyan közel voltál, hogy meghallottad a beszélgetésüket, mert amúgy kicsit messze esik a peron a parktól. - Mondjuk úgy, hogy érzékelt. Egy-két szót váltottunk, de nem tudja, ki vagyok. Nincs jelentősége a dolognak. - Ahá! Azért remeg a kezedben a csésze? - Remeg? - nevetett Péter rekedten, s tréfával akarta elütni - Kevesebbet kellene innom. A főorvos jóindulatúan mosolygott, - Abban biztos vagyok, hogy van jelentősége, és nem is kevés. Nem az a fajta vagy, akinek komoly ok nélkül remeghet a keze. Na, megyek! Ha több mondandód lesz, megtalálsz! - mondta, s barátin hátba ütötte. Péter bólogatott, s maga is ment az osztályára. Ha több idejük lett volna, vagy nagyobb elhatározás benne, elmondja talán, hogy félti a kislányt, mert hite szerint nem azok közé tartozik, akik között Laci szokta keresni a prédát. Érzi biztosan. Füredi Laci előtt is hallgatott erről. Becsületből, lemondásból, reménytelenségből. Úgy érezte, nincs joga leállítani a barátját, s a kislány helyett sem dönthet. Beletemetkezett a munkájába, s igyekezett nem gondolni arra, hogy Laci éppen most veti be magát a lánynál a szokásos módon. Nem akart gondolni rá, de a víz szakadt róla. Péter szokatlan viselkedése nem kerülte el Zebegényi Elvira főorvos asszony figyelmét. Már tájékozott volt. Ott volt a büfében, hihetetlen érzékkel sejtette meg a történteket. Rendkívüli teremtés volt a százhúsz kilós, ötven év körüli, szemüveges, tüske hajú asszony. Mindenre, és mindenkire kiterjedt a figyelme. Pétert pedig különösen kedvelte, s mindig szemmel tartotta, ahogy anya a nehézségekkel küzdő gyermekét. szerző: Rényi Anna

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: összebarátkoztak, telefonhívásukat, megyeszékhelyre, nőgyógyászattal, méltatlankodott, mindkettőjüknél, beletemetkezett, beszélgetésüket, hátrapillantása, kényszeredetten, kávéscsészével, belgyógyászaté, belgyógyásszal, gyerekkoromban, nyugtalanságát, magasföldszint, gyermekosztály, belgyógyászati, mindkettőjüket, orvosházaspár, ambulanciával, beszámoltatta, örömszimfónia, találkoztatok, rátartiságnak, szoknyabolond, nehézségekkel, megszólította, magyarázkodva, tájékoztattam, beleszédültem, megpihentette, betegforgalom, bekerítetlen, bosszankodva, végigöntötte, révházi kórház, városka harmadik, közepén állt, bekerítetlen parkba, látogatók először, kórház udvarára, kórház maga, alagsorban volt, felvételi iroda, személyzeti ebédlő, magasföldszint egyik, első emelet, szülészet osztozkodott, emelet másik, gyermekosztály foglalta, második emelet, Füredi Laci, Kékesi Feri, Takács Imre, Takács Imrét, Zebegényi Elvirával, Amint Kékesi Feriék, Zebegényi Elvira, Rényi Anna,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]