3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 2. rész ) - Füredi Laci,Takács Imre,Sánta Mariék,Rózsi Párizsból,Füredi László,Rényi Anna, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

3. fejezet A T A L Á L K O Z Á S ( 2. rész )

2015-03-01 19:03:27, vasárnap


	X/D Füredi Laci a belgyógyászaton ténfergett, szerencséjére kevesen szorultak sebészeti ellátásra ez idő tájt a révházi kórházban. Nyitva volt Takács Imre egyágyas kórterme, s kihallatszott Zsuzsi örvendező hangja. - Olyan boldog vagyok, hogy sírni tudnék örömömben. Annyira féltem. Te pedig mosolyogva fogadsz bennünket, és azt mondod, már semmi bajod! - Nincs is! - felelte Imre jókedvűen. - De oka volt annak, hogy rosszul lettél. - Hogyne lett volna oka. A kaszás rám nézett ugyan, de kancsal volt, és valahová másfelé ütött. Szerencsémre persze! Na, de ne higgyétek, hogy jól jártam mégis ezzel a kalanddal, mert csak bekerültem, és ide fektettek éppen a nővérkék szeme elé. Ha felülök, máris itt van valamelyik bugyis, és visszanyom a párnámra. - Van rá okuk biztos, ha ennyire féltenek ! - Hogy féltés-e, azt nem tudom. De van okuk rá biztosan, ha más nem, most verik le rajtam az iskolai sérelmeiket ! - mondta jót nevetve. Aztán hozzátette csendesebben. - Híre ment, hogy behoztak. Jöttek csapatostul. Az este is, vagy hatan ülték körül az ágyam, alig kaptam tőlük levegőt. Nem lehetett panaszkodásnak venni, mert közben bepárásodott a szeme. Zsuzsi megsimogatta a kezét. - Szeretnek ők is, fogadj szót szépen! - Igyekszem, kis madaram! Hanem most már magadról beszélj, hogy utaztál? Sógor nénid hogy fogadott? Annus komor arccal ült az ágy végében, s felcsattant a hangja. - Hogy fogadtam volna, megettem?! Nem látod, hogy itt van? - Jól van, lelkem! - mondta Imre békítőn, s megpaskolta felesége kezét. - Látom, hogy itt van, és örülök nagyon. Jó együtt látni benneteket. Ez az igazi orvosság, és nem a gyógyszereknek nevezett kániszmergák ! Felnevetett, hogy belepirosodott. Zsuzsi aggódott. - Nem árt a nevetés? - Tanuld meg, kis madaram, hogy a jókedv mindenkor gyógyír. Hanem, azt mondd, Pali időben kint volt a vonatnál? Megismerkedtetek végre? Zsuzsi tekintete Annusra rebbent. Az asszony fenyegetően nézett rá, s maga válaszolt sietve. - Én voltam kint, a fiúnak Nagyegribe kellett menni, riadó volt. Annus hazugságába Zsuzsi vörösödött bele, s lesütötte a szemét. Imre örvendezett. - Te mentél ki, Annuskám?! Ezt külön köszönöm! Add ide gyorsan azt a dolgos kis kezed, hadd csókoljam meg ! Annus szemrebbenés nélkül fogadta a kézcsókot. Imre aztán jókedvűen szorongatta felesége kezét, s elmondta Zsuzsinak, hogy amióta nem tudtak Paliról beszélgetni, a fiú katona lett, továbbszolgáló, mert az erdészetnél kevesebb volt a pénz. Építkezni akar, kell a kereset. - Hogyne kellene! - csattant Annus hangja megint. - Neki nem pottyan majd ölébe a vagyon. Tudjátok már, hogy Rózsi után ki örököl? Zsuzsi, mi? Zsuzsi tekintete most Imrére rebbent. Nem tudta elképzelni, hogy Annus előbb ne érdeklődött volna. Provokálónak érezte a kérdést. Az is volt. Imre hunyorított, s higgadtan felelt. - Mondtam már Annuskám, hogy majd a hagyatéki tárgyalás után többet tudunk. - Mondtad, mondtad! De te vagy a testvér, nem? - Rózsinak volt végrendelete, nem ismerjük a tartalmát. - Kihagyott! A lánynak adott mindent. Imre arca pirosodni kezdett, Zsuzsi sietve közbeszólt. - Ha én bármit örököltem, a felét Imrének adom. - Ccc! Neked semmi sem jár, téged felnevelt! Imre rekedten mondta: - Ejnye, lelkem, ez meg miféle megközelítés? Ilyen alapon egyetlen gyerek sem örökölhetne a szülője után. - Az más. A szülő a saját gyerekének adja. Zsuzsit még csak örökbe se fogadta Rózsi, csak a gyámja volt. Amúgy is, tejbe-vajba fürösztötte, még mit akar?! Imre újra piros lett, s nyugtalanul mozdult a párnáján. - Ugyan. lelkem! Nem szívesen hallottál a budai dolgokról, azért annyit mégis tudsz, hogy szó sem volt dajkálásról. Szegény nővérem kíméletlenül bánt ezzel a gyerekkel, sokszor mondtam. Valóságos börtönben élt. Szobáján, és a kerten kívül sehova se léphetett be. Ha megéhezett, még egy szelet kenyérért sem a konyhába. Szép ruhái se tévesszenek meg. Rózsi csak maga miatt költött rá, magas pozíciójában a világ szemét kötötte be vele, amúgy alighanem rongyokban járhatott volna. Hidd már el végre! Megsirattad az Árvácskát, hát ennek a kislánynak is hasonló volt a sorsa. Nem csak a tenyérbe tett parázs éget, lelkem!... Sohasem fogom megbocsátani magamnak, hogy nem tudtam segíteni rajta. Annus grimaszt vágott, Zsuzsi a nagybátyja keze után nyúlt. - Ne mondj ilyet! Legtöbbet tetted értem, szerettél! Imre elmosolyodott. - Jól van, kis madaram. Gyógyítgasd csak a fáradt szívemet. De ezt a témát fejezzük be egyelőre. Arról mesélj, hogy mit csinálsz majd a két látogatás között? Elterveztétek már? - Majd kiszolgálja magát. Nálunk nincsenek cselédek, akik körülugrálják! - utálatoskodott Annus. Zsuzsiban lassan kialakult az a meggyőződés, hogy Annusból hiányzik az emlegetett ragaszkodás. Egyhuzamban ingerkedett, Imre betegségére nem volt tekintettel. Kezdett miatta nyugtalankodni. Imrét szemre nem zökkentette ki Annus a nyugalmából. - Cselédek már sehol sincsenek, lelkem!- mondta szinte derűsen - Legfeljebb háztartási alkalmazottak vannak, de én nem is így értettem. Azt mondom, bár Budán se lettek volna, akkor ez a kislány többet tudna. Maholnap férjhez megy, és alig tud valamit a háztartásról... Vedd pártfogásodba, Annuskám, amíg itt van, tanítsd egy kicsit! Nálad jobb tanítója úgysem akadna. Megteszed a kedvemért, lelkem? Annus válasz helyett sietve hozzáfogott az éjjeliszekrény rendezéséhez, de mivel Imre várta a választ, kis idő után kelletlenül felelt. - Csak aztán ne mondja, hogy vendégségbe dolgoztattuk! - Nem mondja, dehogy mondja ! Ugye, Zsuzsukám ?! - sietett Imre a felelettel, s várta Zsuzsitól is a megerősítést. Zsuzsi zavarban volt. Hitte is, nem is, hogy Annus valamiképpen hajlandó foglalkozni vele, de Imre megnyugtatására készségesen felelt. - Nem panaszolom. Szívesen segítek abban, amiben tudok. Budán néha kertészkedhettem, gyomláltam, locsoltam a kertet, de bármit szívesen elvégzek. Annus nem felelt rá, de Imre elégedett volt. - Ezt akkor megbeszéltük, lelkeim! Ej, de rosszkor jött ez a betegség! Most mehetnénk hármasban erre-arra. Bepótolnánk azt a sok elvesztegetett évet. - Van is nekem arra időm! - mérgelődött Annus. - Még hogy menni, mikor azt sem tudom, hol áll a fejem. Most is, otthon ezer dolgom, Sárink meg horolni hív. Sánta Mariék is várják, hogy segítek valamit a lakodalom előtt. Imruskám, ne várj délutánonként bennünket. A délelőtt is kettévágja a napom. Hallod, hogy nem a hasam süttetem otthon. Zsuzsi szeme nagyot rebbent. Azt hitte, délután is látja majd Imrét. Nem mert megszólalni, mert Annus olyan pillantást küldött felé, ami belefojtotta a kívánságot. Imre megértően felelt, miközben Annus egy üveg madártejet nyomott Zsuzsi kezébe. - Na, akkor kezdheted a tanulást. Vidd ki a hűtőbe! Mielőtt beteszed, írd rá nagybátyád nevét, az a szokás! A hűtőn van ceruza. Zsuzsi felpattant. Ebben a pillanatban elhitte, hogy Annus teljesíteni fogja Imre kérését, s nagyon örült neki. Hiszen elgondolni sem tudta, hogy mivel tölti az idejét két látogatás között. Ment örömmel, vitte kezében az üveg madártejet. Imre mosolygó szemmel nézett utána. Zsuzsi igen csinos volt. Hosszú, homokszínű rojtos, szőttes szoknyát viselt. Alját akkori divat szerint piros-kék sorminta díszítette a rojtok fölött, hozzá mély kivágású, testhez tapadó póló tartozott. Pólója, s a magas sarkú szandálja piros volt, a szoknya öve harmonizált azzal a táskával ami Imre ágyán feküdt. Rózsi Párizsból hozta a szoknyát övvel, táskával, ott már figyeltek az összhangra is. Aki ránézett Zsuzsira, s értett valamit a divathoz, azonnal tudta, hogy külföldről, vagy szalonból öltözködik, bár Zsuzsi karcsú, formás alakján bármilyen ruha csinosan mutatott volna. Füredi Laci leugrott a nővérpultról, s Zsuzsi előtt termett. - Segíthetek, tündérke? - kérdezte legszebb mosolyával. - Csak a hűtőt keresem... - felelte Zsuzsi meglepetten, s szeme sarkából megnézte az ajánlkozót. Jóképű férfi volt, ferde vágású szemekkel. Köpenye, s nyakában lógó sztetoszkóp elárulta, hogy orvos. - A hűtőt, igenis! - vágta rá a sebész, s körülnézett tanácstalanul. Egyikük sem látta. Laci a pult mögött ülő nővérkéhez fordult. - Elizke, hol tartják a hűtőt? A csinos nővér kajánkodón mondta: - Ahol a sebészeten. Keresse csak! - Elizke, igazán! - Azt lesheti, hogy pont én segítek. Keresse! Zsuzsi közben meglátta egy mélyedésben, tolókocsi volt előtte, s elindult a hűtő felé. Füredi Laci néhány lépés után megelőzte, nagy igyekezetében majdnem átesett a tolókocsin, s kitárta Zsuzsi előtt a hűtő ajtaját. - Tessék parancsolni! Be lehet tenni a csip-csup tejecskét. Zsuzsi felnevetett. Fogta a hűtőn levő ceruzát, s ráírta Imre nevét. Közben a sebész egészen közel hajolt, nézte az írást, s felujjongott. - Takács Imre ?! Nem mondja komolyan ?! Éppen a legkedvesebb tanító bácsimnak hozta ezt a finomságot? Imre bácsi ma is közel áll hozzám. Ha megengedi, bemutatkozom: Füredi László, csókolom a kezét ! Zsuzsi nem térhetett ki, maga is bemutatkozott, s együtt indultak vissza a hűtőtől. Hogy mondjon valamit, megkérdezte: - Mit keres egy sebész a belgyógyászaton? - Tündérnézőbe jöttem !- kapott rajta a gyakorlott hódító. - Tíz óra egy perckor kinéztem a sebészet ablakán, először káprázott a szemem, aztán fejbe kólintott a gyönyörű látvány. Azóta itt lesem, hátha felbukkan egy pillanatra. Zsuzsi, maga meseszép! Végtelenül boldog vagyok, hogy megismerhetem. Szeretném újra látni. Mikor láthatom? Bejön délután is, ugye feltétlenül bejön?! Itt lesem majd újra... - hadarta, s ragyogott közben az arca. Zsuzsit zavarba hozta, s őszintén válaszolt. - Szeretnék, de sajnos nem jöhetek. A néninek dolga van. Magamtól még nem találnék ide. Füredi Laci megállt, s régimódin összecsapta a bokáját. - Rendelkezzen velem! Hány órára mehetek magáért, és hova ? Zsuzsi belepirult, s örömmel nézett a sebészre. Semmit sem szeretett volna jobban, mint Imrével kettesben lenni, nyugodtan beszélgetni Annus rosszindulatú jelenléte nélkül. Kötelező tartózkodásról is megfeledkezett. - Ráérne valóban? - kérdezte, s még jobban elpirult. A nővérpulttól odaszólt a nővér. - Ilyesmire mindig. Ugye, doktor úr? Füredi Laci elengedte a füle mellett a megjegyzést, s ragyogó arccal felelt Zsuzsinak. - Feltétlenül. Hova mehetek magáért ? - Nagybátyámék vendége vagyok. - Van egy ócska járgányom, négy előtt öt perccel ott vagyok. De nem csak ma, amíg itt van, délutánonként boldogan hoznám-vinném. Négyig dolgozom, de megoldható. Imre bácsiék messze laknak, gyalog amúgy is fárasztó volna. Kisdiák koromban gyakran megfordultam náluk. Imre bácsi jó néven vette, ha a nebulók érdeklődtek a híres bogárgyűjteménye iránt. Akkor délután találkozunk, gyönyörű tündérkém? Zsuzsit zavarta a tündérezés, de csábította az ajánlat, s bólintott. Már a kórterem ajtajában állt. - Viszlát! - mondta mosolyogva, s belibbent az ajtón. Füredi Laci még inkább megszédült, jókedvében megpördült a tengelye körül, s csókot dobott Elizkének. A csinos nővér válaszul hozzávágta a kezében tartott dossziét. A sebész szerencséjére akkor éppen rajtuk kívül senki sem volt a folyosón. Lehajolt, s összeszedte a kórlapokat vidáman, s megcsókolta az érte nyúló kezet. Aztán fütyörészve kiment az osztályról. Füredi Laci ilyen kedves csibész volt. A kórházban minden csinos lányt megkörnyékezett már, s nem titkolta. Ahogy ezúttal sem. Elizke nála töltötte az elmúlt éjszakát, megtette máskor is, s a sebészt cseppet sem zavarta, hogy a csinos nővér előtt ügyeskedte ki Zsuzsitól az első randevút. szerző: Rényi Anna

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: megismerkedtetek, kertészkedhettem, bogárgyűjteménye, belgyógyászaton, megkörnyékezett, megnyugtatására, gyógyszereknek, utálatoskodott, panaszkodásnak, éjjeliszekrény, elvesztegetett, nyugtalankodni, belepirosodott, tartózkodásról, továbbszolgáló, megfeledkezett, kihallatszott, igyekezetében, elmosolyodott, tanácstalanul, szerencséjére, rosszindulatú, alkalmazottak, bemutatkozott, délutánonként, megismerhetem, körülugrálják, pártfogásodba, elterveztétek, rendezéséhez, belefojtotta, nővérpulttól, legkedvesebb, kíméletlenül, bemutatkozom, kániszmergák, belgyógyászaton ténfergett, révházi kórházban, nővérkék szeme, iskolai sérelmeiket, igazi orvosság, gyógyszereknek nevezett, jókedv mindenkor, asszony fenyegetően, fiúnak Nagyegribe, erdészetnél kevesebb, hagyatéki tárgyalás, lánynak adott, felét Imrének, szülője után, saját gyerekének, gyámja volt, Füredi Laci, Takács Imre, Sánta Mariék, Rózsi Párizsból, Füredi László, Rényi Anna,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]