Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
4. fejezet B O L D O G S Á G, M E R R E V A G Y ? ( 3. ré
  2015-03-02 13:52:58, hétfő
 
   
  X/A
Imre szobaajtaja csukva volt. Zsuzsi merészen bekopogott Kékesi főorvos ,, üzenete" birtokában, s be is nyitott mindjárt.
- Gyere csak, gyere! - mosolyogta Imre, s meglengette a kezében tartott levelet - Béla bácsi írt!... Mielőtt elutazott, eszébe jutott Rózsi ékszere. Körülnézett, s megtalálta a hálóban. Bevitte a bizományiba. Ott jó helye lesz egyelőre. Olvasd el a levelet.
Zsuzsi átvette, közben mondta, hogy összefutott a főorvossal, s Annust hívatja. Az asszony hangja ingerülten csattant.
- Hívat hát! Pénzt akar. Még nem adtam neki.
Imre csendesen mondta:
- Úgy tudom, nem szokta elfogadni, de ha mégis, akkor adj, lelkem ! Jó helyre megy.
- De könnyen osztogatnád! - felelte Annus, s kivette pénztárcáját a táskájából. Látszott rajta, hogy nagyon dühös. Imre tekintete Zsuzsira rebbent, szomorúság, s restelkedés volt a szemében, de azért mosolygott.
Amint Annus kilépett az ajtón, Zsuzsi hadarva mondta:
- Figyelj rám, édes-drágám! Én hívattam ki a főorvos úrral, mert nagyon fontos dologban kell beszélnem veled....Imruskám, szerelmes vagyok!
Imre arca elkomorodott.
-Zsuzsukám, megmondtam, hogy Füredi Laci nem a mi emberünk! - mondta szigorúan.
Zsuzsi izgő-mozgó örömmel felelt.
- Nem róla van szó! Valaki másba szerettem bele. Őt is ismered. Talán tanítottad is. Mindenképpen jó viszonyban vagytok, mert szeretettel beszél rólad.
Imre felvonta a szemöldökét.
- Nocsak! Ki az?
- Nem tudom a vezetéknevét, csak annyit tudok róla, hogy Péter, motorral jár, fekete bőrruhában, bukóban. Valamelyik helyi egészségügyi intézményben dolgozik. Olyan huszonöt év körüli lehet. Nem mondta a korát, de ennyinek gondolom.
Imre vörösödött, Zsuzsi ijedten kapott hozzá.
- Rosszul vagy?!
Imre nem tudott azonnal felelni, arcán valami ijesztő kavalkádja táncolt az érzéseknek, aztán kitört belőle szertelen nevetéssel.
- Ilyen nincs!... Ha agyonütnek sem hiszem el!... Ezt a véletlent!... Szóval, ebbe a fiúba szerettél bele?!
- Miért nevetsz? Milyen véletlenről beszélsz ? - kérdezte Zsuzsi sürgetőn.
- Tapogasd csak meg azt a széket, még meleg. Nemrégiben ment ki tőlem. Mindennap meglátogat. Ő is éppen arról beszélt, hogy beleszeretett valakibe...- mondta még fel-felnevetve. Zsuzsi nagy szemekkel bámult rá, Imre elkomolyodva folytatta - Kerekes Péter a neve, kis madaram!
- Kerekes Péter... - ismételte Zsuzsi, s hirtelen teleszaladt könnyel a szeme. - Ugye rendes, ugye becsületes ?!
Imre nem felelt azonnal. Hosszan az ablakra nézett, aztán rekedten mondta:
- Hogy rendes-e, kis madaram ?!... Erre csak azt tudom felelni neked, hogy a jó Isten nagyon szeret téged, ha ezt a fiút az utadba hozta!
Zsuzsi köszönetül hozzáborult. Imre aztán elmondta, hogy jó barátságban vannak, mindig is kedvelte, szerette a fiút. Hozzátette, hogy jóval idősebb, mint gondolja. Túl van már a harmincon is három-négy évvel.
Zsuzsi ijedten a szájához kapta a kezét. Imre nevetett.
- Ne rémülj meg, az csak jó ! Felnézhetsz rá, Péterre különösen. Amúgy sem rossz, ha a férfi ennyivel idősebb, mindig lesz kedve ölelni fiatal feleségét.
Zsuzsi belepirult, Imre újra nevetett, s magához vonta.
- Van már más is a szívedben, ugye, kis madaram?!- kérdezte úgy, mint aki bánja is, nem is.
- De te mindig ott leszel, amíg csak élek! - ígérte Zsuzsi. Hiszen valóban szerelem volt ez, ártatlan, angyalian tiszta szerelem. Meghitt pillanatok voltak, érezték mindketten. Zsuzsi aztán észbe kapott az idő múlásán, s gyorsan kérdezte Péter felől, hátha tudja a titkát, hátha sejti.
Imre szemében szomorúság volt.
- Valóban nagy bánata van annak a fiúnak, Zsuzsukám! - sóhajtotta. - Nem láttad még bukó nélkül, ugye?!
- Láttam. Mikor először találkoztunk, nem volt rajta bukó. Miért?!
Imre nem a kérdésre felelt. Elnézett megint az ablak felé, s újra rekedt volt a hangja.
- A vasúti parkban, ugye ?!... Annus nénéd hazudott, senki sem ment ki eléd... Péter elhallgatta, hogy kibe szeretett bele, de elmesélte találkozásotok történetét... Ezek után ki tudja, mi van otthon?!
Zsuzsi ijedten rebbent.
- Imruskám, semmi baj otthon, hidd el, hogy semmi baj!
Imre keserűn nézett rá.
- Csitt, kis madaram, csitt ! Ismerem a jó szíved. Sejtenem kellett volna, hogy Annuskám képtelen ekkora változásra, de beszéljünk inkább Péterről... Kegyetlen volt hozzá az élet. Pár éve megsérült az arcán. Ez a titka, Zsuzsukám!
Zsuzsit rosszul érintette, idegesen mozdult.
- Milyen sérülésről beszélsz ? Én semmit sem láttam.
- Akkor szemből néztél rá, vagy jobbról...A bal arcán, a füle előtt van egy mély vágás. Nagy kár, mert megzavarta az életét! - mondta Imre nehéz sóhajtással.
Zsuzsi maga elé révedt, s feljajdult a hangja.
- A sötét folt!
Csak most hozta elé az emlékezete. Most is csak halványan, bizonytalanul. Nem sérülésnek látta, csak valami árnyéknak. Megdöbbentette a rossz hír, s néhány pillanatra összezavarodott. Nehezebb megbirkózni az ilyen ténnyel, mint azzal például, hogy a fiú szoknyabolond. Arról még leszokhat idővel, de a sérülés marad, ha már eddig nem tudtak tenni ellene.
Két tenyerébe temette arcát, s hallgatott egy ideig. Aztán boldogtalanul mondta :
- Ó, istenem ! Akkor tényleg menny, s pokol közt vergődött a lelke.
Imre nyugodtan feküdt a párnáján, mint aki tudja, ez most a kesergés ideje, de aztán jó kezekben lesz ennek a derék fiúnak a sorsa.
Zsuzsi valóban összeszedte magát, s megkérdezte :
- Mi történt vele?
Imre felelni akart, de az ajtó közelében felhangzott Annus hangja, egy nővérrel beszélt a folyosón néhány szót, így Imre sietve mondta:
- Kérdezd Palit, ismeri jól, iskolatársak voltak.
Annus belépett, s gyilkos szemeket meresztett Zsuzsira.
- Na, kipanaszkodtad magad kedvedre?!
Imre felnevetett.
- Ugyan, édes lelkem, miért panaszkodott volna, mikor azt mondjátok, jól megvagytok ?!
Zsuzsi befele sírt. Beteg embert kényszerítettek színjátszásra, ami amúgy sem volt természete.
- Akkor minek bőgött? - utálatoskodott Annus tovább.
- Még mindig fáj a szíve, hogy nem mehetett a képzőbe... - felelte Imre, hiszen ez igaz volt, s csendesen megkérdezte - Főorvos úr kedvességét honoráltad, Annuskám ?
- Te mondtad, hogy úgyse fogadná el !- felelte Annus flegmán, aztán hozzátette jó hangosan - A főorvos úr majd kap egy láda földiepret !
Imre elvörösödött, s a nyitott ajtóra rebbent a tekintete. Két nővér is volt a pultnál, alig pár lépésre az ajtótól.
- Csendesebben, édes lelkem, nem kell közhírré tenni... - mondta, s Zsuzsi látta rajta, hogy nagyon restelli a dolgot, de Annusnak beszélhetett.
- Csak hallja, akit illet! - kiabálta Annus érzéketlenül. - Tudják meg, az kap, aki megérdemli!
Imre lehajtotta a fejét. Zsuzsit annyira felháborította a dolog, hogy Annust legszívesebben kihajította volna az ablakon, de ezúttal is fegyelmezte magát. Megint arra gondolt, hogy nem tehet róla a szerencsétlen, hiszen idegbeteg. Tetejében miatta állandó stressz alatt van. Ha így nézi, még örülhetnek is, hogy beéri ennyivel.
X/B
Annus ezen a napon négy óra tájban várta haza a fiát. Zsuzsi is leste az ablakból. Palinak jelezni akart, hogy beszélni szeretne vele. Míg várakozott, szomorúan állt a függöny mögött, s figyelte az utcát. Pali végre megjött. A kismotort nem állította le az utcai bejárat előtt, ültében nyitotta a kiskaput.
Zsuzsi kihajolt az ablakon, s csak kezével integetett, hívta az ablakhoz. Pali meglátta a visszapillantó tükörben. Mozdulatával mutatta, majd később, most nem beszélhetnek, anyja kint van az udvaron.
Zsuzsi aztán leste az alkalmat. A fiú közben készülődött valahova. Anyjával beszélgetett a fürdőszobából. Kiderült, Esztivel színházba mennek, Nagyegribe, utána ott marad a városban, mert szolgálatba lép. Zsuzsi csupa ideg volt. Attól félt, nem sikerül szót váltaniuk mielőtt elmegy, pedig neki mindazt tudnia kellett Péterről, amit egy iskolatársa tudhat. Annus szerencsére kiment a kertbe. Zsuzsi rohant. A fiú éppen zuhanyozáshoz készülődött. Zsuzsi bevágódott a fürdőszobába, s hadarva mondta:
- Kerekes Péterről mondj el mindent, amit tudsz! Fontos lett.
Pali maga elé kapta a törülközőt, kicsit elvörösödött, bár Zsuzsi már látta ruha nélkül, mikor anyjával birkózott, de így is bosszantotta a dolog érthető módon, s ingerülten kérdezte :
- Annyira sürgős, hogy muszáj rám törnöd ?!
- Muszáj, mert azonnal tudnom kell róla mindazt, amit lehet. Nem várhatok holnapig. Életbevágón fontos!
- Hogy a csudába keveredtetek össze?
- Majd később. Mit tudsz a sérüléséről?
- Amit az egész város tud. Gyerekeket mentett, egy gránátot fűrészeltek éppen a nyavalyások. Az arca sérült. Azóta nem mutatkozik bukó nélkül az utcán, csak a kórházban.
- A kórházban?! - kérdezte Zsuzsi hideglelősen.
- Ott hát! Ott dolgozik. Gyermekorvos. Ne mondd, hogy ennyit se tudsz róla, de már fontos lett?!
Zsuzsi nem tudott felelni, összekoccantak a fogai rémületében. Ha Péter a kórházban dolgozik, akkor mindenről tud, ahogy mások is. Hallott Füredi Laciról. Akár félre is értheti, s gondolhatja, vele csak játszott, unalmát űzte el. Pali közben beszélt, mesélte Zombori Katát. Zsuzsi szívének ez is rosszulesett, s az sem vigasztalta, amit Pali befejezésül mondott:
- Megérdemelné, hogy olyan lány szeresse, mint amilyen te vagy, de ha még nem láttad bukó nélkül, aligha fogod elfogadni, mert ilyen az élet. Az ember a te korodban még ad az ilyesmire, amit fel se lehet róni igazság szerint.
Zsuzsi nem tudott rá mit felelni. Nem volt képes megfogalmazni az érzéseit. Ideje sem maradt rá. Annus közben belépett az előszobába. Meglátta a nyitva felejtett ajtón át Zsuzsi üres szobáját, s rohant a betett fürdőszoba ajtóhoz. Pali ijedtében egy mozdulattal előbb ráfordította a kulcsot. Olaj volt a tűzre. Annus nekifeszült az ajtónak, s hisztérikus módon kiabálni kezdett.
- Nyissátok ki, vagy betöröm!
Pali kinyitotta az ajtót, de elállta anyja útját, s mondta azonnal, hogy nem az történt, amire gondolt. Anyja nem hallgatott rá. Megpróbálta félretaszítani, s rázta az öklét Zsuzsi felé.
- Megtaposlak, te szuka! - ordította. - Nem megmondtam, hogy a fiamat hagyd békén?! Kitaposom a beled, csak kapjalak el!
Pali maga is kiabált.
- Nem érted, hogy tévedésben vagy?! Zsuzsit Kerekes Péter érdekli, róla kérdezett!
Annus a fiára döbbent, aztán összecsapta a kezét hangos szörnyülködéssel.
- Úristen! Ennek már a nyomorékok is kellenek?!
,, Nyomorékok."
Zsuzsi csak most értette meg, hogy mit hozott elé az élet. Már nem érdekelte Annus. Talán az asszonyt is meglepte, hogy elment mellette falfehér arccal, mert nem szólt utána, nem mocskolta tovább.
Zsuzsi nem tudta, hogy Annus sohasem emlegette így a gyermekorvost. A városban is nagyobb tisztelet övezte annál, hogy így beszéljenek róla. Égette a lelkét a szó. Bement a szobájába, magára zárta az ajtót, s ráborult a heverőre zokogva.
X/C
Péter egyedül volt az orvosi szobában. Egy széken ült hátrahajtott fejjel, becsukott szemekkel. Már letelt a munkaideje, hazamehetett volna, de mozdulni sem volt ereje. Füredi Laci nyitotta be az ajtót.
- Itt vagy még, komám? Beszélni akarok veled.
Péter kinyitotta a szemét, s fahangon mondta:
- Mondjad!
Füredi Laci beljebb ment, s hajába túrt, miközben kínlódón folytatta:
- Hülye helyzet! Órák óta töprengek, mit tegyek. Végül úgy döntöttem, mégis beszélek veled, és bocsánatot kérek... Komám, nem sejtettem, hogy egy cipőben járunk, annyira lefoglalt a magam gondja. Ha előbb tudom, nem viselkedek ennyire otrombán, Zsuzsit nem emlegetem előtted.
- El van boronálva! - felelte Péter komor sóhajtással.
A sebész begurult.
- Van a fenét! Sérült a barátságunk. Vágtál volna inkább fejbe, mint megharagudj rám!
- Az ember nem haragszik meg ilyesmiért az egyik legjobb barátjára. Csak fáj a lelkem, s ez nem ugyanaz. Egyébként, mindenkinek joga van abba beleszeretni, akibe akar.
- Elvileg, de ahhoz senkinek sincs joga, hogy érzéketlenül önző legyen. Sajnos, én elkövettem ezt a hibát.
- Fejezzük be ezt a beszélgetést, Lacikám!
- Addig nem, míg nem hallgatsz meg. Első eset az életemben, hogy nem a szokott kalandvágy ösztökélt. Ha így nézed, talán megbocsátod, hogy Zsuzsi után vetettem magam. Ha Ferivel ellentétben elhiszed, hogy Zsuzsiba őszintén, mélyen beleszerettem, és nem szemét csirkefogót látsz bennem, aki most is csak a szoknya után loholt prédát keresve.
Péter elvesztette a türelmét.
- Hagyd abba! Mit akarsz, teljes feloldozást?!
- Csak hitelt kérek a szavaimnak, és baráti kézfogást, megbocsátó baráti kézfogást, ha megértetted, hogy sorstársak vagyunk.
- Sorstársak?! - kérdezte Péter, s gyanúsan megremegett a hangja. - Hogy lehetnénk mi sorstársak, mikor behozhatatlan előnnyel indultál... Hagyjuk ezt!
- Akkor azért bocsáss meg, hogy nem álltam félre önként... - mondta a sebész fojtott hangon. - Ezt kellett volna tenni a jó barátnak.
Péter felhördült.
- Megbolondultál?! Isten sem kívánhat ilyet az embertől, még a barátság szent nevében sem!
Füredi Laci hirtelen elérzékenyült. Hangja is árulkodott.
- Ez állati rendes volt tőled, komám! Köszönöm.
Péter ránézett, szemében bánat volt, de elmosolyodott.
- Eredj a fenébe, te hólyag! Ne lelkizz itt nekem tovább, mint egy első bálos. Történt, ami történt. Mindenkinek egyedül kell vinni a keresztjét. Tűnés!
Annyi szeretet volt a hangjában, hogy a sebész talán a nyakába borul, ha nem vágódik ki az ajtó, s nem vágtat be Zebegényi Elvira. Amilyen testes volt, olyan fürge volt a járása, szinte dübörgött alatta az orvosi szoba padlózata. Ráförmedt a sebészre:
- No, te itt vagy?! Már mindenhol keresnek. Hoztak egy perforáltat!
Füredi Laci rohant, s útközben feldöntött egy széket. Felkapta, s közben kiáltotta:
- Bocsánat! Nem vagyok magamnál.
- Azt látom! - felelte a főorvos asszony barátságtalanul, s amint kettesben maradtak Péterrel, megkérdezte - Neked meg mi bajod, hogy olyan zöld vagy, mint a levelibéka?!
Péter elindult kifelé, s kényszeredetten felelt.
- Összecsaptak felettem a hullámok.
- Mert hülye vagy, édes fiam! - csattant a háta mögött Elvira hangja, így kénytelen-kelletlen megállt. Elvira a szokott modorában tegezett mindenkit, míg vissza csak kevesen tegezték, de ez nem csendőrpertu volt, sokkal inkább anyáskodó szeretetből fakadt, ahogy a szidás is. Mérgesen folytatta - Várod a sült galambot, sóvárogsz utána, aztán csodálkozol, ha nem úgy alakul a sorsod, ahogy szeretnéd!
Péter most a háta mögé kívánta, noha szerette, s becsülte a modora ellenére is. Sokat köszönhetett Elvirának. Főképpen azt, hogy a gránát után visszatérhetett a betegágyak mellé. Mikor úgy érezte, nem tud többé emberek közé menni, Elvira vitte plasztikára, cipelte pszichiáterekhez, s mikor sehol sem tudtak igazán segíteni, egyszerűen kirángatta a szobájából, betuszkolta a kocsijába, bevitte a kórházba a beteg gyermekekhez, s megkérdezte tőle sírva, hogy miképpen szól a hippokratészi eskü. Aligha akadt addig olyan élő ember, aki Elvirát nyilvánosan sírni látta.
Péter ezúttal kesernyés mosollyal válaszolt.
- Nem tudom, hogy miről beszél a főorvos asszony.
- Nem a fészkes fenét! Takács Zsuzsiról beszélek természetesen. Ne légy málé! Beszélj Imrével, majd bemutat.
- Nincs esélyem, semmi esélyem sincs... - mondta Péter komoran, hiszen a látogatás óta erősebben hitte, mint előtte bármikor.
-Ez miatt a kerge miatt?! - kérdezte Elvira. Közben teát töltött magának, elfelejtett cukrot tenni bele, de kavargatta elmélyülten mégis. Nem várt Péter válaszára, maga felelt - Be ne dőlj neki, akármit is beszél! Imrétől eleget hallottam erről a kislányról. Ezt nem fogja besorolni a háremébe.
Péter nem szokta megvitatni legféltettebb titkait mással, még édesanyjával sem. Elvirával sem volt kedve megtárgyalni, annyit azért mégis mondott:
- Ne tessék úgy tenni, mintha más okom nem volna rá. Sebesült az arcom, hogy lehetne bármi esélyem is?!
- Ha elfelejted ezt a hülyeséget, lesz! Persze, ha nem málézod el! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Belekóstolt a keserű teába, grimaszt vágott, s kilöttyintette a mosdóba, mintha ez volna a rendje, aztán megszánta Pétert - Ez a kislány remek emberke, meg kellene próbálnod, fiam! Segítsek?!
Péterből kitört a visszafojtott kétségbeesés.
- Már késő! Eljutottam magamtól a közelébe, de ma megtudta az arcomat, és Lacinak adott esélyt. Laci feleségül fogja venni.
Elvira begurult.
- Ez?! Soha! Hát ezért volt itt?! Ezt jelentette be, és te elhitted, amit mondott?! Ennyire naiv vagy? Miért nem a kislányt kérdezed? Lacinak nőügyekben nem szabad hinni.
- Barátságunkat féltette, azért volt itt. Egyébként, senkit sem kell már kérdeznem. Láttam őket kint a parkban, Zsuzsi már döntött... - mondta annyi fájdalommal, hogy meggyőzte vele Elvirát.
A főorvos asszony bosszús hangon mondta :
- Imre tévedett volna a lány megítélésében ? Nem értem, mert általában helytállók a meglátásai. Imre szerint a lányt nem érdeklik a külsőségek, sokkal inkább a belső tartalom. Ha ez igaz, akkor nem stimmel a dolog. Füredi Laci és Zsuzsi ? Imre előtt mindenesetre hallgatok, mert amilyen hagyománytisztelő, még kerékbe törné a rossz hír hozóját.
Péter lehajtott fejjel állt az orvosi szoba közepén. Elvira kifelé indult, s vigasztalón rámosolygott. Mosolygás sem volt szokása, azt is ki kellett érdemelni.
-Fel a fejjel, nem dőlt össze a világ! - biztatta könnyed hangon, s hogy nem jókedvében tette, hallani lehetett aztán, hangja betöltötte a folyosót, senkivel sem volt elégedett ezen a délutánon.
X/D
Péter nem ment haza. Felült a motorra, s egyenesen kirobogott a vasúti parkba. Leállította járművét a szokott helyen, s leült Zsuzsi padjára, magában már így nevezte. Ott ült órákon át. Mire eljött az este, teljesen összeomlott. Számot vetett az életével. Már nem tudott Zsuzsi nélkül élni, s nem is akart. Nem jutott eszébe a munkája, édesanyja ragaszkodó szeretete, csak Zsuzsi körül forogtak a gondolatai. Sohasem hitte volna el másnak, hogy ilyen rövid idő alatt bele lehet szeretni úgy egy lányba, hogy elvesztésének még a gondolatába is belepusztuljon az ember. Biztosan érezte, ez történik vele.
Elviselhetetlen volt a gondolat, hogy másé lesz. Lássa majd más oldalán boldog asszonynak, anyának, s közben ismerje meg a pokol összes kínját földi életében. Nem kér az ilyen életből! Most már tudja, lehet halálos méreg néhány boldog óra, gyönyörű ígéretből válhat gyilkos tőr. Mégsem bánja, hogy ott volt vele az elmúlt éjszakán. Szerethette. Ha csak néhány órára is, átélhette édes-kedves közelsége, szívet-lelket reménnyel, boldogsággal betöltő varázsát.
Parttalan bánatában nem volt ereje istenhozzádot mondani. Úgy határozott, búcsú nélkül megy el. Zsuzsi mosolyát féltőn őrizte a lelke. Nem akart búcsúkönnyeket látni a szemében. Biztos volt abban, hogy elküldené ezen az estén, s együtt érző szíve keresné a kevésbé fájó szavakat. Közben ott haldokolna az ablaka alatt.
Jobb a gyors halál. Ott volt a motorja, benne látta az alkalmas megoldást. Már nem gondolkodott. Sodrásban volt, vitte az őrült elhatározás. Felugrott, s rohant a motorhoz. Kitolta járművét a fák közül, s megállt az állomás előtt a műút szélén. Hideg fejjel becélozta a gazdaház sarkát. Éppen beleesett a motor útjába, ha időben letér a műútról. Felült a járműre, gázt adott, s iszonyú sebességgel elindult a fehér sarok felé. Gyalog hosszú volt az út a gazdaházig, de sebes járműnek csak néhány pillanat, s ott a fal. Robogott felé elveszett lélekkel.
Ha az ember felfokozott lelkiállapotba kerül, különös dolgok eshetnek meg vele. Olyasmit is hall, vagy lát, ami nincs a valóságban, erre mondják, hogy hallucinál, vagy víziói vannak. Péterrel is ez történt ezekben a pillanatokban. Robogott a gazdaház fehéren virító sarka felé, s ahogy felpillantott, Zsuzsit ott látta a fal előtt széttárt karokkal. Alig volt magánál, mikor levette a gázt, s a kormányra dőlt hangos zokogással. A járművet még vitte a lendület, elvitte egészen a sarokig, s mindössze két-három méterrel lassult le a sarok előtt. Péter felemelte fejét, Zsuzsi sehol sem volt. Már maga is tudta, hogy csak káprázat játszott vele. Bámulta a sarkot, szakadt róla a víz, s képtelen volt megmozdulni sokáig a motor nyergében.
Aztán lassan magához tért. Kezdte belátni, hogy iszonyú őrültséget művelt. Ha nem jön a figyelmeztetés, már szétloccsant fejjel feküdne a földön. Nem kereste a misztikumot abban, ami történt. Szakmailag is tudott rá magyarázatot. Beérte vele. Összeszedte magát, s beindította újra a járművet. Ment Takács Imréék házához. Ment az elkerülhetetlen sorsa felé.
X/E
Zsuzsi akkor már két órája várta Pétert, s nem volt sem élő, sem holt. Iszonyúan féltette. Hamar összeállt benne a kép. Rádöbbent, hogy kétségbeejtőn felelőtlen volt, mikor a sebésszel néhányszor találkozott.
Gondolnia kellett volna arra, hogy az a bizonyos egészségügyi intézmény a kórház is lehet, s Péter ott bolyonghat a közelében a látogatások ideje alatt. Minden bizonnyal figyelte távolról. S, ahogy mások, maga is értesült Füredi Laci vonzalmáról. Ha látta őket a parkban, akkor most valahol reményt vesztve kesereg, s ki tudja, mi jár a fejében. Hiszen valós a kínja. Sejtheti, hogy megtudta a titkát. Azt gondolhatja, hogy helyette a rajongó, ép, egészséges fiút választotta. Akkor bármi történhet vele, bármi! - gondolta könnyek között, kétségbeesetten.
S, elküldte lelkét a keresésére.
Az őrzésére.
A megmentésére.
Egész lényével reszketett érte, s egyvégtében imádkozott.
Péter megint távolabb állt meg, de most az utca nyitottabb részén. Zsuzsi látta lassan közeledni az ablak felé, úgy mozgott, mint akinek ólomból vannak a lábai. Amint az ablak alá ért, Zsuzsi csendesen mondta:
- Megvárakoztattál.
- Bocsánatot kérek.
- Beszélnünk kell, Péter!
- Tudom. Mondjad, Zsuzsikám...,
- Fontos dolgokról itt nem lehet nyugodtan beszélgetni. Vigyél ki a vasúti parkba! - mondta, s kiült az ablakba.
Péterről szakadt a víz.
- Sejtem, hogy mit akarsz mondani. Itt is elmondhatod. Belenyugszom engedelmes szívvel.
- Ne nyugodj bele, mert neked nem szabad belenyugodnod. Vegyél le!
Péter felkapta a fejét, s kínlódó lélekkel motyogta:
- Hogy mondod?! Nem értem.
- Majd megérted, ha beszélgetünk. Vegyél le, légy szíves!
Péter nem mozdult. Helyette könyörögni kezdett.
- Tudom, hogy kis szíved igyekszik minél kevesebb bánatot okozni, de erről nem szabad hosszan beszélni. Ha már döntöttél, mondd meg itt, kis virágom !
- Valóban döntöttem, éppen ezért kell beszélnünk róla.
- Félek, iszonyúan félek. Ne nyújtsd meg a szenvedésemet.
- Tudom, kedves, hogy félsz, mégis ezt kell tennünk. Kimegyünk, és mindent megbeszélünk nyugodtan. Vegyél le!... Vegyél le azonnal!
Ez parancs volt. Péter mozdult végre. Leemelte, s megtartotta a karjaiban. Fellázadt a lelke. A boldogság utáni vágy felsírt benne újra, s szinte kiáltotta :
- Várj, Zsuzsikám, várj ! Halasszuk el holnapig, csak egy napot adj még, csak egyetlen napot!
Zsuzsi szigorúan rázta a fejét. Kibontakozott az öleléséből, megfogta a kezét, s vezette a motorhoz. A vasúti parkban Péter a szokott helyen állt meg, onnan is kézen fogva mentek Zsuzsi padjáig. Zsuzsi leült a padra, Péter előtte állt. Zsuzsi körülnézett, s mint aki gondtalan, azt mondta:
- Majdnem nappali a világosság.
- Igen. Szép világos az este...- mondta Péter színtelen hangon.
- Éppen ilyen volt találkozásunk estéjén is, mikor kibújt a hold a felhők közül.
- Lehet. - felelte Péter tömören.
- Mikor fölém hajoltál bukó nélkül, éppen ilyen világos volt. Láttuk egymást szemtől szembe. Láttam az arcod, kedves, de álmomban sem gondoltam volna, hogy az a bajod.
Péter felhördült.
- Nem láthattad, sötét volt!
- Éppen most beszéltük meg, hogy nem volt sötét.
- Ha láttad volna, halálra rémülsz!
- Attól a kis sérüléstől?! Ugyan, kedves! Ne tréfálj !...Vedd le a bukót, vedd le nyugodtan.
Péter makacsul rázta a fejét.
- Nem lehet. Nem teszlek ki megrázkódtatásnak. Nem bírnám elviselni, ha sikítoznál, és elszaladsz... Eddigi életem során egyszer már átéltem hasonlót. Nem kérek többször belőle.
- Szeretsz te engem, kedves?! - kérdezte Zsuzsi bánatosan.
Péter a lábai elé omlott. Átölelte mindkét lábát, s könnyekkel törtek fel melléből a szavak.
- Az életemnél is jobban. Örökkön örökké!
- Akkor vedd le a bukót! Vedd le kedves, mert én is szeretlek. Jobban szeretlek, mint az a lány. Milliószor jobban!
Péter felkapta a fejét, kétség s remény határán nyögte:
- Szeretsz ?! Engem szeretsz ?! Hát nem Füredi Lacinak adtál reményt?! Nem őt választottad?!
Zsuzsi befele zokogott, mégis nevetve borult hozzá.
- Ó, te csacsi! Hogy gondolhatsz ilyet rólam ?!
- Láttalak benneteket bizalmas kettesben a parkban. Zsuzsikám, ne ölj meg! Ha csak játszol velem, belepusztulok.
Zsuzsi elkomolyodott.
- Ilyet gondolnod sem szabad! Lacinak a segítségét kértem, hogy beszélhessek rólad Imrével. Arról a bizonyos fiúról, akit szeretek. Szegényt vigasztalnom kellett, csak azt láthattad. Vedd le szépen a bukót!
Péter alig volt magánál. Úgy nézett Zsuzsira, mint az Istenre, s patakzott a könnye. Zsuzsi könnyű kézzel letörölgette a nedvességet az arcáról, közben pici csókot lehelt a szájára, s megismételte a kérést halkan, melegen.
- Vedd le, kicsi kedvesem!
Péter még mindig kételkedett abban, hogy józan eszénél van, s valóban az történik vele, amit érez, amit lát, és hall. Ma este már látott víziót, talán ez is az. Csak a lelke vetíti elé a vágyott fordulatot, s felnyögött.
- Álmodom !
- Nem álmodsz! Ha mégis, együtt álmodunk valami nagyon szépet. Elhárult az emlegetett akadály. Nem akadály többé. Nyugodj meg, kedves! És, vedd már le a bukót! Mondom, hogy láttalak, s jelentéktelen dolognak tartom. Érted ?! Semmiségnek.
Péter tiltakozón rázta a fejét. Ezt már nem lehetett elhinni. Zsuzsi semmiségnek nevezi azt a sérülést, ami már elűzött mellőle egy lányt ?! Egy olyan lányt, aki szerette, aki kiskora óta ragaszkodott hozzá ?! Zsuzsinak fogalma sincs a sérüléséről.
Hideglelősen mondta :
- Nem láttál. Nem létezik. Csak megszánt a drága kicsi szíved. Sikítani fogsz, és elszaladsz.
- Ne félj ! Értsd meg végre, hogy valóban szeretlek ! Bízz bennem, édes kedvesem, és vedd le végre azt az átkozott bukót! Nem engedem, hogy tönkretegye az életünket. Érted, nem engedem ?! Ezerszer komolyabb dologgal is szembeszállnék érted. Ebben egészen biztos lehetsz.
Péter agyában lassan tudatosultak a szavak, de öröm helyett fájdalmat hoztak. Most már biztos volt benne, hogy Zsuzsi nem látta az arcát, de megpróbálja elfogadni olyannak amilyen. Hitte, hogy nem lesz rá képes, s elveszti majd. Felsírt benne a gondolat:"Bele fogok halni !" Felnézett Zsuzsi arcába, boldogtalanságában reszketett még a lelke is, s sírva kérdezte :
- Megcsókolhatlak előbb ?!
- Majd utána ! - súgta Zsuzsi kihagyó szívdobbanással.
- Nem lesz utána ! - hörögte Péter, mégis a bukó szíja után nyúlt. Kikapcsolta remegő kézzel, lerántotta fejéről, s messzire dobta.
X/F
Péter a füvön térdelve, becsukott szemmel, remegve várta az elkerülhetetlent. Zsuzsi a könnyeit nyelve nézte a sebesült férfiarcot. A következő pillanatban mozdult, s Péter arcához hajolt. Megcsókolta a sebhelyet.
Péter felüvöltött, s mint aki hirtelen megőrült, magához rántotta. Együtt buktak a pad elé a fűre, s tébolyult örömmel csókolni kezdte. Úgy csókolta, hogy majdnem megfojtotta. Zsuzsi levegőért küzdött vele, s amint tudta, sikította, hogy megfullad. Péter úgy-ahogy magához tért, engedte levegőt venni, s zokogott fölötte boldog kábulatban.
Mikor túljutott valamennyire az első percek önkívületi érzetén, szavakkal tört ki belőle a boldogság tudata.
- Zsuzsikám!...Életem!...Kicsi boldogságom, mennyire szeretlek! Az enyém vagy?! Tényleg az enyém?!
- A tiéd! - felelte Zsuzsi boldogan. Tudta, amíg él, nem felejti el ezeket a gyönyörű perceket.
- Nem álmodom?! Valóban az enyém vagy?! - kérdezte újra, még mindig könnyekkel, s már többet is akart. Elindult a keze Zsuzsi combja felé. Zsuzsi elkapta a kezét. Nem neheztelt rá. Érezte, hogy bizonyosságot akar. Ebben a lelkiállapotban teljesen birtokolni akarja, s ez érthető azok után, ami történt. Mégis meg kellett állítania, mert maga még nem volt felkészülve rá.
- Engedd, életem, engedd, kicsi boldogságom... - könyörögte Péter, s újra próbálkozott. - Engedd, mert rögtön meghalok a vágytól !
- Nem szabad, kedves! Egy órája még semmit sem reméltél. Várnod kell.
- Nem tudok várni!
- Muszáj várni. Mindenki maga tudja, hogy mi van a lelkében...- mondta Zsuzsi szinte neheztelőn.
Péter valamennyire kijózanodott, s szokatlan indulattal felelt.
- Ne őrjíts meg! Ha csak megszántál, vagy nem akarsz az enyém lenni testestől-lelkestől, mert nem tudod elfogadni bennem a férfit, én beleőrülök!
- Elfogadtalak Péter, a tiéd leszek, ne félj ! Csak még nem tudom megtenni. Nem vehetek erőszakot a lelkemen. Várnod kell... Majd, ha a feleséged leszek!- mondta ki szégyenkezve, sírásba görbült hangon.
Péter egy pillanatig bámulva nézte, aztán ráborult boldog nevetéssel.
- Értem, már értem! A feleségem leszel, az leszel, kicsi életem, amilyen hamar csak lehet!- mondta már örvendező hangon.
Zsuzsi gondolta, hogy ezzel túljutottak a nehezén, de tévedett. Péter keze a pólója alá siklott. Zsuzsi ezt hasonlóképpen élte meg, mint az előbbi próbálkozást. Tiltakozott lángra lobbant arccal, de Pétert ezúttal nem lehetett megállítani. Felforrósodott hangon pici engedményt követelt. Zsuzsi nem tiltakozott tovább, megadón átölelte a nyakát. Érezte a forró csókokat, a tomboló örömöt. Arcát Péter fejéhez hajtotta, s igyekezett kívül maradni, csak adakozó, irgalmas lenni, mégis elöntötte a forróság, s menekült már.
- Szeretlek, nagyon szeretlek, de érjed be ennyivel!... Nagyon szégyellem magam.
Péter hálás csókokkal borította az arcát is. Nem engedte ki a karjaiból, kicsit szeretgette még, aztán belenyugvón mondta :
- Jól van, egyelőre beérem ennyivel, de már reggel megkérlek Imre bácsitól !
Zsuzsi nem bánta, csak most fogadjon szót. Ahogy az ellen sem volt kifogása, hogy a padra ülve, az ölébe vegye, s dajkálja szédült örömmel. Csókok végtelen sora következett. Elmerültek az öröm tengerében, jó volt szeretni, s szeretve lenni. Nagyon jó volt. Közben beszélgettek is, vagy inkább egyszerre tették mindkettőt.
Zsuzsi lejjebb húzta Péter ruháján a cipzárt, jutott a csókból Péter szívére is. Az aranylánc, s a kereszt láttán megkérdezte, hogy kitől kapta.
- Édesanyámtól a huszonötödik születésnapomra, de várjál csak... - mondta Péter, s leemelte nyakából a láncot. Zsuzsi nyakába tette. - Mostantól a tiéd ! Foglaló.
Zsuzsi kacagott.
- Foglaló ?! Mit szól majd hozzá édesanyád?
- Visszakapja hamarosan a menyével együtt.
- Hozzám mit szól majd?
- Boldog lesz, hogy ilyen menyet kap !- vágta rá Péter.
Óh, boldog feledékenység! De ebben a lelkiállapotban nem volt hajlandó arra gondolni, hogy éppen édesanyjától féltse a boldogságukat.
- Imrének is örömöt szerzünk, szeret téged ! - mondta Zsuzsi
-Mindig is reméltem. Több volt, mint tanítóm. Az általánosban négy éven át volt osztályfőnököm, de sohasem érte be annyival. Tanítás után is sokat volt a diákjaival. Hol lepkéket, bogarakat gyűjtöttünk együtt, máskor bebarangoltuk a tavaszi, vagy őszi erdőt. Szünidőben is mehettünk hozzá. A Takács portán mindig volt pár gyerek. Akkoriban Annus még nem volt vele, még éltek a nagyszüleid. Nagymamád betegségében is aranyos volt. Még most is előttem van. Alacsony, sovány néni volt, amúgy nagyon csendes, de ránk mindig mosolygott. Kötényében hozta a diót, mindig kaptunk néhány szemet. Imre bácsi később is figyelemmel kísérte a sorsom. Sokat számított a magamfajta, apa nélkül nevelkedő gyermeknek... - mondta, s elhallgatott. Megcsókolta Zsuzsit, aztán igyekvő közömbösséggel kérdezte - Imrétől hallottál az arcomról, igaz?!
Zsuzsi gyanútlanul felelt.
- Csak vele beszélhettem meg.
Péter úgy berekedt, hogy alig tudott beszélni.
- Vagyis, nem láttad előbb az arcom?! Nem láttad, mégis elfogadtál.
Zsuzsi már nem tudott hazudni, csak hozzádőlt erőtlenül. Péter magához fogta. Ott volt a lelkében a boldog tudat, hogy ennek a csodálatos kis teremtésnek köszönheti, hogy eztán teljes életet élhet. Bujkáló könnyekkel mondta :
- Szeretni foglak érte még a másvilágon is!
Sokáig maradtak így. Aztán megint csókok következtek, s újra beszélgetésbe fogtak. Péter most a barátairól beszélt. Zsuzsi megtudta, hogy Füredi Laci az egyikük, s gonddal mondta :
- Ez a dolog nem tesz majd jót a barátságtoknak.
- Tartok tőle magam is. Szegény feje! Még azt sem tudom, hogy mondom majd meg neki.
- Kíméletesen beszélj vele. Csak abban reménykedem, hogy hamar elfelejt majd.
- Nem biztos. Ezúttal alighanem mindenki tévedett a megítélésében. Kis kondás volt szegény a meséből. Senki sem akarta elhinni neki, hogy életében először másképpen gondolja. Még én sem. Nagyobb gondom most, mint Imre bácsi. Bár egy kicsit tőle is tartok, mert elhallgattam előtte a neved.
- Azt hiszi, szegény, hogy tudtál Annus hazugságairól, és kíméletből tetted. Most már sejti sajnos, hogy otthon bajok vannak, de talán még bizakodó. Tovább kell játszanunk a kutyakomédiát, ahogy Annus mondta. Nagyon nehezen viselem az ottani helyzetet, kedves! Nyomasztó a tétlenség is. Ha legalább olvashatnék a látogatások között. Hoznál pár könyvet?
- Életem, bármit! Miért nem szóltál előbb? Mostantól mindenről tudni akarok. Ahogy neked is tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Legszívesebben már vissza se vinnélek. Hazafelé elkanyarodunk majd mihozzánk. Megmutatom a jövendő otthonodat. Ha akarod, felkeltjük édesanyámat is.
- Isten ments! - kiáltotta Zsuzsi, s megijedt valóban.
Péter nevetve ölelte magához. Szívből nevetett, jókedvűen, ahogy nagyon régen már, s elkomolyodva megjegyezte:
- Nem az visz haza, aki elhozott!
- Tudom! - felelte Zsuzsi boldogan, s hozzábújt.
Így volt valóban. Kerekes Péter meggyógyult. Amit a híres professzorok sem tudtak elérni, meggyógyította egy kislány csókja, pici engedménye. Zsuzsi elfogadta az arcával. Elfogadta benne a férfit is. Ettől a bizonyosságtól boldog kábulatba esett a lelke, s egy csapásra meggyógyította önmagát. Zsuzsi ezen az éjszakán Péter lelkéből örökre kitörölte annak a másik lánynak a tipró, taposó lába nyomát.

szerző: Rényi Anna
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
Címkék: pszichiáterekhez, szörnyülködéssel, megvárakoztattál, elkerülhetetlent, összezavarodott, elkerülhetetlen, kényszerítettek, visszatérhetett, elviselhetetlen, lelkiállapotban, barátságtalanul, kétségbeesetten, megcsókolhatlak, kényszeredetten, szívdobbanással, születésnapomra, belepusztuljon, búcsúkönnyeket, meggyógyította, utálatoskodott, visszapillantó, közömbösséggel, legszívesebben, kilöttyintette, felháborította, megbolondultál, osztályfőnököm, találkozásotok, felforrósodott, lelkiállapotba, figyelmeztetés, megdöbbentette, barátságtoknak, összekoccantak, kipanaszkodtad, bizonyosságtól, kezében tartott, asszony hangja, főorvos úrral, fiúba szerettél, ablakra nézett, utadba hozta, szájához kapta, férfi ennyivel, kérdésre felelt, ablak felé, vasúti parkban, füle előtt, mély vágás, sötét folt, ilyen ténnyel, sérülés marad, Amint Annus, Füredi Laci, Kerekes Péter, Kérdezd Palit, Kerekes Péterről, Hallott Füredi Laciról, Zombori Katát, Zsuzsit Kerekes Péter, Zebegényi Elvira, Takács Zsuzsiról, Beszélj Imrével, Ment Takács Imréék, Füredi Lacinak, Felnézett Zsuzsi, Elfogadtalak Péter, Arcát Péter, Akkoriban Annus, Megcsókolta Zsuzsit, Rényi Anna,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
01.24. 21:52 Spiegel: nem zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból
01.24. 21:42 Iráni-amerikai viszály - Pentagon: 34 amerikai katona súlyos agysérülését o...
01.24. 21:42 Osztrák jégkorongliga - Hazai vereséggel zárta az alapszakaszt a Fehérvár
01.24. 21:32 Szlovák jégkorongliga - Nyert a MAC, kiütötték a DVTK-t
01.24. 21:32 Brexit - Boris Johnson aláírta a kilépési megállapodást
01.24. 21:22 Pótlékot vezettek be a rendvédelmi testületeknél Moszkvában és Szentpétervá...
01.24. 21:12 Férfi kosárlabda NB I - Szegeden győzött a Fehérvár
01.24. 21:12 Vízilabda Eb - Märcz Tamás rég látta ilyennek játékosait
01.24. 21:02 Női kosárlabda NB I - Idegenben nyert az MTK
01.24. 20:54 Erős földrengés rázta meg Délkelet-Törökországot, több halott
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Baglyot győz a varjú nappal  Hinni kell . . .  Káposzta az antioxidáns bomba  Facebookon kaptam  Erejük megújul  Lusta gazda  Facebookon kaptam Krisztina...  Remete Szent Antalt a háziáll...  Halló Január!  Méregtelenítő koktél  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Sárga rózsa  Tiziano reneszánsz olasz festő...  Facebookon kaptam  Rózsa csokor vázában  Bátorság  Váci Mihály: Hidegben, hóesésb...  Csokor vázában  Szalagos fánk recept  2. évközi hét csütörtök 01.23  Téli este  A bölcs barátsága  Kellemes kávézást  Téli kép  Facebookon kaptam  Kultura  Szép délutánt!  Téli kép  Példa és szó  Balga  Orchidea  Facebookon kaptam  Erejük megújul  Nagyság  Útravaló – 2020. január ...  Facebookon kaptam  Virágok vázában  Facebookon kaptam Krisztina...  Facebookon kaptam  A magyar kultúra napja  Hatalom  Váci Mihály: Hidegben, hóesésb...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Orchidea  Kultura  A zsarnok gazdagsága  Útravaló – 2020. január ...  Lusta gazda  Virágok vázában  Sexy nők  Gyerek gügyögés  Szép estét kedves látogatóimna...  Virágok vázában  Kellemes teázást  Szent Margit búcsú Veszprémben...  Nagyapám udvara hangja  Szalagos fánk recept  Szép estét  Facebookon kaptam  Isten velünk van  Nagyapám udvara hangja  Gyáva és vakmerő  Kellemes délutánt kívánok  Székely Bertalan - Ágnes asszo...  Vízcseppes rózsák  Kellemes kávézást  2. évközi hét csütörtök 01.23  Szép estét  Nyugi teszt  Facebookon kaptam  Fűszerekkel az egészséges fogy...  Nárcisztikus ember - Egyre töb...  Nő orchideával  Mindig van egy első lépés. És ...  Nem törödésből származó környe...  Téli kép  Facebookon kaptam Krisztina...  Kultúrát kitalálni nem lehet  Beszéd és cselekedet  Sexy nők  Lusta gazda  A nő szépsége  Radnóti - Kétszázhatvankettedi...  Virágok vázában  Orchidea  Szép estét kedves látogatóimna...  Csomóoldó Boldogasszony, imád...  Bátorság  A világ, amiből ez a történet ...  Kellemes délutánt kívánok  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam Krisztina...  Jó éjszakát  Az élet nincs átkötve masnival  Rózsaszín rózsák  Csomóoldó Boldogasszony, imád...  A Test és a lélek orvosa - Díj...  Csokoládé, mint vérnyomás csök...  A világ, amiből ez a történet ... 
Bejegyzés Címkék
kezében tartott, asszony hangja, főorvos úrral, fiúba szerettél, ablakra nézett, utadba hozta, szájához kapta, férfi ennyivel, kérdésre felelt, ablak felé, vasúti parkban, füle előtt, mély vágás, sötét folt, ilyen ténnyel, sérülés marad, kesergés ideje, derék fiúnak, ajtó közelében, nővérrel beszélt, folyosón néhány, láda földiepret, nyitott ajtóra, napon négy, függöny mögött, utcai bejárat, visszapillantó tükörben, iskolatársa tudhat, dolog érthető, csudába keveredtetek, egész város, gránátot fűrészeltek, arca sérült, fogai rémületében, kórházban dolgozik, nyitva felejtett, betett fürdőszoba, mozdulattal előbb, öklét Zsuzsi, fiamat hagyd, fiára döbbent, kezét hangos, heverőre zokogva, orvosi szobában, cipőben járunk, magam gondja, sebész begurult, egyik legjobb, szokott kalandvágy, szoknya után, sebész fojtott, barátság szent, első bálos, sebész talán, nyakába borul, orvosi szoba, főorvos asszony, háta mögött, szokott modorában, sült galambot, háta mögé, modora ellenére, gránát után, betegágyak mellé, beteg gyermekekhez, hippokratészi eskü, fészkes fenét, kerge miatt, keserű teába, kislány remek, visszafojtott kétségbeesés, kislányt kérdezed, lány megítélésében, belső tartalom, vasúti parkba, szokott helyen, pokol összes, ilyen életből, elmúlt éjszakán, kevésbé fájó, ablaka alatt, gyors halál, alkalmas megoldást, őrült elhatározás, állomás előtt, műút szélén, gazdaház sarkát, motor útjába, fehér sarok, ember felfokozott, gazdaház fehéren, kormányra dőlt, sarok előtt, motor nyergében, misztikumot abban, elkerülhetetlen sorsa, sebésszel néhányszor, látogatások ideje, utca nyitottabb, boldogság utáni, felhők közül, , ,
2019.12 2020. Január 2020.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 3 db bejegyzés
Összes: 8130 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1774
  • e Hét: 8234
  • e Hónap: 25022
  • e Év: 25022
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.