Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
5. fejezet A G Y Á S Z ( 1. rész )
  2015-03-03 17:02:10, kedd
 
   
  X/A
Mily változása ez a dolgoknak! Péter valóban újjászületett. Évek óta csendes, visszafogottan halk fiatalember, reggel hangos köszöntéssel, ragyogó arccal lépett ki a szobájából. Félmeztelen teste duzzadt az erőtől, széles melle feszült, s olyan volt a járása, mint a fiatal párducé.
Erzsi a konyhában készítette a reggelit, s fiára csodálkozott. Péter szokása szerint csókot adott anyja arcára, de ezúttal nem érte be ennyivel. Felkapta bolondozva, s körbekeringte vele a konyhaasztalt. Erzsi nevetett. Már biztos volt benne, hogy fiával valami jó történt. Kimaradt az elmúlt éjszakákon, talán beért a kaland. Anyai szívvel nem bánta, hiszen fia életerős volt, szüksége lehetett időnként a kalandokra is. "Csakhogy rákapott végre !"- gondolta magában, s remélte, hogy ez már a gyógyulás jele.
Péter leült az asztalhoz, jó étvággyal hozzáfogott a falatozáshoz. Erzsi gyönyörködve nézte, aztán feljajdult hirtelen.
- Szűzanyám, hol a láncod?!
- Foglalóba adtam! - mosolyogta Péter.
Erzsi arcáról eltűnt az öröm, mert milyen kaland az, ahol foglalót adnak. Keskeny szájjal kérdezte:
- A keresztet is? Édesapád karikagyűrűjéből csináltattam.
- Visszakapod hamarosan a kis menyeddel együtt. Aranyos menyed lesz, édesanyám! Egy melegszívű kis angyal.
Erzsi az uzsonnát csomagolta, s arca már olyan volt, mintha megbántották volna.
- Aztán, miféle-kiféle az a lány?
Péter abbahagyta a falatozást, s ünnepélyesen mondta:
- Takács Imre bácsi unokahúga, Zsuzsi a neve. Szeretni fogod, mert valóban csodálatos teremtés. És olyan szép, édesanyám, hogy elmondani sem tudom !
Erzsi összeszorította a száját, s gondolta magában, hogy annál rosszabb. Biztosan nagy bajban lehet, sürgető gondban, ha éppen az ő sebesült arcú fiát választotta.
- Aztán, hány éves?
Péter lenyelte a falatot, s nevetett a szeme.
- Tizennyolc, most érettségizett.
- Mennyi?! - szörnyülködött Erzsi, s belekapaszkodott a korkülönbségbe - Elment a józan eszed?! Majdnem dupla idős vagy. Sok ez a különbség, fiam !
Péter hatalmasat nevetett.
- Sok?! Köztetek is volt néhány esztendő, mégsem hallottam, hogy soknak tartottad volna.
- Tíz év, és nem tizenhat!
- Ez legyen a legnagyobb bajunk! - felelte Péter vidáman, nem engedte elrontani a kedvét.
- Na de, édes fiam!... És, csak ilyen hirtelen?!
Péter arca mégis elborult.
- Nem volt az olyan hirtelen, édesanyám! Nekem örökkévalóságnak tűnt.
Erzsi színtelen hangon kérdezte:
- És, hova való?
- Budapestre!
- Na még ez is! - morogta Erzsi maga elé, aztán felcsattant a hangja. - Bolonddá tett téged az a lány!
- Biztos, hogy nem! Édesanyám, szeretem! Úgy szeretem, hogy az életem is odaadnám érte. Szeret ő is, bizonyosan tudom, gyönyörű bizonyságot tett mellette. Megcsókolta a sebesült arcom... - mondta, s az emlék könnyeket csalt szemébe.
Erzsi szívét is megszomorította vele.
- Megcsókolta?! - kérdezte, s nem mondott többet. Annál inkább gondolt. Most ijedt csak meg igazán.
Péter befejezte a reggelit, s ment sietve öltözködni. Erzsi hallotta, hogy fütyüli “Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa..." Évek óta nem hallotta fütyülni, most mégsem tudott örülni neki. Nyugtalanságában a nóta szövegét is a lány rovására írta, mint aki bizonyos benne, hogy már megesett a dolog. "Na hiszen!,- gondolta ítélkezőn,- jóféle lehet duplán is, és nagyon akarja a fiát. Nagyon. Uramisten! Ments meg az ilyentől minket!" - rebegte magában, s amint Péter felült a motorra, sietett be a szobába imádkozni.
X/B
Péter a kórház belső parkolójában szállt le járművéről. Levette a bukót, hóna alá fogta, úgy ment át az udvaron. Szálfa egyenesen ment, ruganyos léptekkel. Aki ismerte, s látta, nem hitt a szemének. Évek óta csak bukóban látták közlekedni. A belgyógyászatra tartott, Takács Imréhez.
Imre borotválkozott éppen. Amint meglátta Péter örömtől sugárzó arcát, letörölte a habot, s kitárta karjait. Összeölelkeztek. Péter azonnal mondta:
- Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy Zsuzsi nevét elhallgattam.
- Fátyolt rá!- felelte Imre jókedvűen. - Ülj le, fiam, és mesélj!
- Elfogadott Zsuzsi az arcommal együtt... - mondta gyanús remegéssel a hangjában.
- Mindjárt gondoltam. Képedre volt írva. No, meg fejjel magasabb is vagy tegnap óta! Aztán, hogyan tovább? Készítsük-e a stafírungot?! - tréfálkozott Imre, rejtegette vele elérzékenyülését.
Péter felállt, s meghajtotta magát.
- Ezennel tisztelettel, mély tisztelettel megkérem Zsuzsi kezét Imre bácsitól!
Imre meghökkent, s felállt maga is.
- No, de édes fiam, én csak tréfáltam! - felelte tiltakozón.
- Én nagyon is komolyan gondoltam! Megkaptam hozzá Zsuzsi beleegyezését.
- Az más! Ha már így van, áldásom rátok, Péter! - mondta, s kezét nyújtotta. - Áldjon meg az Isten is benneteket!
Összeölelkeztek újra. Mikor leültek megint, Imre huncut szemekkel mondta:
- Sürgős lett, te betyár?!
- Nagyon is. Amint lehet, összeházasodunk.
- Édesanyád mit szól hozzá?
Péter kicsit zavarba jött, aztán kivágta magát.
- Picit soknak találja a tizenhat évet, pedig köztük is volt vagy tíz!
- Sok vagy nem sok, majd az élet megmutatja. Még mindig jobb, mintha fordítva lenne - mondta Imre nagyot nevetve, aztán hozzátette szép meghatottsággal - Igazi örömöt szereztetek nekem, fiam !
- Zsuzsi is remélte, hogy így lesz.
- Egy rugóra jár a lelkünk. Aztán könnyen, vagy nehezen ment?
Péter mélyet sóhajtott.
- A szeretet, Imre bácsi... Zsuzsi nem látta az arcom, abban biztos voltam, bárhogy bizonygatta. Iszonyúan féltem. Levetette velem a bukót, és megcsókolta a sebhelyet.
- Megcsókolta?! - kérdezte Imre is, s bepárásodott a szeme. - No, az szép volt. Ilyesmire gondoltam magam is. Itt is érted remegett.
- Az életem értelme lett, a boldogságom !- mondta Péter - Tessék meggyógyulni hamar, jöhessen a lakodalom mielőbb.
- Gyászunk van, fiam! Na, de azért kell egy kis mulatság, ilyen esetben sem vagyok a jónak elrontója. Iratkozzatok fel, egy hónapot várni kell mindenképpen. Feleségemet bízzátok rám. Míg bent vagyok, érjétek be az esti találkozásokkal. Aztán visszatérünk a dologra. A budai körülményekről beszélgettetek-e?
- Nem volt rá idő. De mindjárt mondom, Zsuzsit egy szál ruhában is elveszem.
Imre bánatosan felnevetett.
- Alighanem teljesül a kívánságod, ahogy ott most állnak a dolgok! Valamit mégis meg kell beszélnem veled. Nővéremnek volt egy kérője a halála előtt. Kozma nevezetű bitang. Gusztust kapott a kislányra. Nővérem halála után előle menekítettem hozzánk, miatta nem léphet ki Zsuzsi magában a házból... Rád bízom, Péter, a kis madaramat! Nem vagyok már biztos a holnapokban. Ha valami érne, Zsuzsi magában nem mehet vissza Budára. Tegnap óta sejtem, hogy nálunk sem maradhat. De itt vagy most már te, hála istennek!
- Itt vagyok! - mondta Péter, s megfeszült az arca. - Isten irgalmazzon annak, aki rossz szándékkal közeledik hozzá.
Imre jólesőn nyugtázta, s halkabbra fogta a hangját.
- Felhatalmazlak, hogy tartsd magad mellett! Akkor is, ha még az esküvő előtt volnátok.
- Ne adja isten, hogy szükség legyen rá! De úgy lesz! Mindenáron.
- Köszönöm, fiam!
Összeölelkeztek harmadszor is. Takács Imre megnyugodott, jó kezekben tudta már a kis madarát. Csak a magasságos Isten a tudója, hogy okos dolog volt-e letenni a terhet, mert ki tudja, mi adhat erőt az embernek, ha bajban van.
Amint Péter elment, Imre visszaállt a tükör elé, folytatta a borotválkozást, s belenevetett a tükörbe ,, Ej, de szép nap ez, de betyár szép nap! ,, gondolta örömmel. Megfeledkezett saját intelméről, pedig élete során sokszor elmondta, hogy : "Nyugtával dicsérd a napot!"
Péter következő útja Kékesi Ferihez vezetett. A főorvos már a szobájában volt, s mikor Péter benyitott az ajtón örömről árulkodó arccal, felugrott és elébe sietett.
- Hogy csináltad, a mindenségedet ?! - kiáltotta Kékesi Feri jókedvűen.
- Megsegített az Isten! - felelte Péter csendesen.
- Éppen ideje volt... - mondta a jó barát, s átfogta Péter vállát, vezette a fotelokhoz - Mesélj!
Péter néhány mondattal tájékoztatta, s indult máris. Elvira szigorúan vette a munkakezdés idejét.
Kékesi Feri az ajtóig kísérte.
- Lacival mikor beszélsz?
- Nem tudom. Azt sem, hogy kezdjek hozzá.
- Csak kíméletesen. Kiheveri hamar, de most nagyon beindult. Valóban nagyon szép ez a kislány! Még Ilikém fejét is megzavarta. Nem mesélte Zsuzsi?
- Egy szót sem szólt.
- Na, majd elmondja. Kérj a nevemben elnézést tőle. Tegnap itt voltak Lacival, megsimogatta Lacika fejét, Ili elrántotta a gyereket. Tudod, hogy békességben élünk, de ebből támadt egy kis vitánk. Valami buta álommal magyarázta, éppen tegnap reggelre álmodta. Ráismert Zsuzsiban arra, aki elvette tőle a gyerekeinket. Futó féltékenység, álombeütéssel... - nevetett a főorvos, s nyújtotta Péternek a kezét.
- Akkor jó barátnők lesznek, mert Zsuzsi is hisz az álmokban! - mondta Péter maga is nevetve, s megszorította a baráti kezet.
Elviránál csak vizit után jelentkezett. Nem térhetett ki előle. Vizit alatt megjegyezte a főorvos asszony, mikor látta a jókedvet rajta, "Fütyülni is fogsz?! " Valamikor gyakori szokása volt. Három esztendeje nem hallották. Péter gondolta, már megint sejt mindent. Elvira nem sejtette, hanem tudta. Már előbb tudta, mint Péter gondolta. Látta átjönni az udvaron bukóval a hóna alatt, s ebből kitalálta a többit. Péter megállt az asztala előtt, Elvira fel sem nézett, csak úgy kérdezte:
- Éspedig?!
Péter tudta, hogy addig nem engedi el, míg minden részletre vonatkozóan ki nem elégíti kíváncsiságát. Beletörődőn felelt.
- Először is, tegnap tévedésben voltam. Amit a parkban láttam, azt félreértettem. Zsuzsi akkor mondta meg Lacinak, hogy nincs reménye. Vigasztalnia kellett. Segítségét kérte, hogy miattam négyszemközt maradhassanak Imre bácsival. Laci becsületére, segített. Másodszor is tévedésben voltam. Mikor a barátom sorstársának nevezett, valójában azt közölte vele, hogy már neki sincs esélye. Keserűségemből fakadt, hogy nem esett le a tantusz.
- A lényegre! - vágott közbe Elvira, s türelmetlen kíváncsiság ült az arcán.
- Zsuzsi elfogadott az arcommal. Megcsókolta a sebhelyet... - mondta halkan.
Elvirának is el kellett mondania, hiszen számára ez volt a legszebb csoda. A főorvos asszony felnézett, de egy árva szót sem szólt, csak a tekintete volt szokatlan, mintha könny csillant volna meg benne.
Péter folytatta.
- Összeházasodunk, amilyen hamar csak lehet.
Elvira letette a tollat, szigorúan végignézett Péteren, s szinte foghegyről mondta:
- Nászút nincs! Majd őszre, ahogy ütemeztem a szabadságod. Nem boríthatom fel a rendet miattad.
Elvira hol elváró főnök volt, hol jó barát, mikor minek volt itt az ideje. Péter bólogatott, próbált volna ne bólogatni. Megindult az ajtó felé, Elvira utána szólt. Most a jó barát volt.
- Péter!... Örülök, fiam! - mondta melegen, s holdvilágképén szétterült a mosoly.
X/C
Péter a délelőtti látogatás előtt akarta megkeresni Füredi Lacit, húzta-halasztotta, noha sürgős volt. Zsuzsival megbeszélték, hogy nyilvánosan találkoznak a látogatás ideje alatt a kórház udvarán, a főbejárat előtt. Lacival előtte kellett beszélnie. Ha a történtek után váratlanul együtt látja őket, tetézik a bajt.
Maga is biztos volt abban, hogy ebbe belerendül a barátságuk. Laci akármilyen jó barát, az önérzete nehezen viseli majd, hogy nyilvánosan vereséget szenvedett. Nőügyeire oly hiún büszke fiú nem tudja majd elviselni, hogy a legszebb lány dolgában alulmaradt. Ha még bele is szeretett Zsuzsiba, ahogy állítja, akkor kevés remény marad arra, hogy megbocsát. A szerelem harcterén nincs megértés, nincs megbocsátás. Maga ugyan megpróbálta, de aztán a vasúti parkban rádöbbent, hogy mégsem lehet tudomásul venni, hogy másé legyen az, akit szeret. Laci is így fog érezni. Ennek ellenére meg kell próbálnia. A barátait is szereti, önszántából nehezen mondana le bármelyikükről is.
Mély lélegzetet vett, s felhívta Lacit telefonon.
- Beszélnünk kell egymással még a látogatás előtt, Lacikám! - mondta berekedve.
Füredi Laci hangjára is alig lehetett ráismerni, ideges volt, elutasító.
- Majd a látogatás utána, komám! Most életbevágón fontos dolgom van. Már itt sem vagyok! - kiáltotta, s lecsapta a készüléket.
Péter az ablaknál állt, s látta Lacit lerohanni a főbejárat elé. Rohant maga is. Mikor a sebész meglátta, rámordult:
- Komám, később!
- Most rögtön! - mondta Péter határozottan - Hallgass meg !
Erőszakos volt, mert mindenképpen el akarta kerülni, hogy Laci ott a lépcsőn döbbenjen rá, hogy mi a helyzet. Laci a lépcső korlátjának támaszkodott, a portát nézte. Remegett az idegességtől, s magából kifordulva mondta :
- Most nem ! Nem érted, hogy magánügy ?! Hagyj magamra!
Zsuzsiék közben beléptek a portán, nem volt már idő többé semmire. Mindketten feléjük fordultak, s vártak.
Annus most is előrerohant. Vágtatott, mint a gőzmozdony. Végigmérte Pétert lesújtó pillantással, de a sebész illedelmes köszönését sem fogadta. Becsörtetett az üvegajtón. Zsuzsi ekkor ért az első lépcsőfokhoz, s kettőjük láttán nyugtalanság volt a szemében.
Füredi Laci elállta az útját, s megszólalt zaklatott hangon.
- Zsuzsi hallgasson meg! Eddig vélhette, hogy csak beszélek, ahogy szoktam. Főképpen, hogy mások telebeszélték a fejét, amin egy pillanatig sem csodálkozom. Rászolgáltam, de most bebizonyítom, hogy halálosan komoly a szándékom. Ünnepélyesen kijelentem, hajlandó vagyok feleségül venni a legrövidebb időn belül, ha azt a valakit csak kitalálta. Ha igent mond, azonnal megkérem Imre bácsitól...A feleségem lesz, Zsuzsi ?!
Zsuzsi szeme bepárásodott. Ez a szegény fiú mégsem tudott lemondani róla, reggelre megért benne a komoly elhatározás. Nehezebb lesz a dolguk, mint gondolták. Péterhez menekült a tekintete, s megszólalt.
- Nem találtam ki azt a valakit, Laci ! Péter a kedvesem, feleségül megyek hozzá...- mondta szinte bocsánatkérőn, s megfogta Péter kezét.
Csak egyetlen pillanatig fogták egymás kezét. Zsuzsi aztán fellépett a következő lépcsőfokra, s otthagyta őket. Füredi Laci néhány pillanatra szinte megkövült. Péter a vállára tette a kezét, s nagyon melegen mondta:
- Lacikám, beszéljük meg !
A sebészen úrrá lett az indulat, s kirántotta a vállát.
- Menj a fenébe! - kiáltotta elfúló hangon, s lerohant a lépcsőn.
A park felé vette az irányt. Péter utánaeredt. A fenyők között érte utol, s elkapta. Birkózni kezdtek, Laci csaknem verekedett, de Péter lefogta, s az arcába kiáltotta:
- Hallgass meg, te őrült!... Zsuzsi választott. Tegnap még azt hittem, téged... Százzal mentem majdnem a gazdaház sarkának.
A sebész karjai lehanyatlottak, levegőt kapkodva kérdezte:
- Megőrültél?!
- Végső kétségbeesésemben. Aztán elmentem az ablaka alá abban a fájdalmas hitben, hogy miattad elküld majd.
- De nem küldött el.
- Nem. Elfogadott az arcommal. Én meg majdnem felkenődtem a falra.
- Te marha ! - mondta a sebész dühös sírással, s összeölelkeztek. Egyelőre megmenekült a barátságuk.
X/D
A kórtermi szobában Takács Imre nem titkolt örömmel nézte a kis madarát. Zsuzsi az ágya szélén ült, ragyogott a szeme, s titkon megszorították egymás kezét. A révházi tanító csak a szája mozgásával mondta:
- Szép örömöt szereztetek nekem!
- Remélem is !- mosolyogta Zsuzsi, s a szeme a szekrényt takarító Annusra rebbent. Az asszonyt elfoglalta a munkája. Merészebbek lettek.
- Boldog vagyok, édesdrágám!- súgta Zsuzsi örömmel.
- Hála istennek! - fohászkodott Imre, s mélyet sóhajtva hozzátette - Hanem, ha már így van, Péterre bíztalak, kis madaram!
Zsuzsi tekintete elborult, Imre megszorította a kezét vigasztalón, s motyogta hozzá:
- Muszáj volt, a szívem!
Nem volt jól, s Zsuzsinak elárulta. Zsuzsi szemében sokasodtak a könnyek. Imre nem engedte szomorkodni, hirtelen megélénkült.
- Nótázzunk egyet ! Ma olyan szép napom van, hogy muszáj kicsit dalolni hozzá...- mondta szinte vidáman, aztán kicsit elborult a tekintete - Eszembe jutott az a nóta, amit egyszer régen, még babszem korodban kiválasztottál magadnak. Tudod-e, hogy melyikre gondolok ?
Zsuzsi tudta. Elnevette magát, pedig szomorú emlék volt. Akkoriban Imre elmaradt levelei miatt kesergett. Rózsinak szokása volt elolvasni Imre leveleit. Ha úgy ítélte meg, nem adta tovább Zsuzsinak, hanem bedobta a papírkosárba. Sokszor előfordult. Zsuzsi közben várta naponta, heteken át.
Sóhajtva mondta :
- Látod, ebből is emlék lett ! Eldalolhatjuk, de tudok vidámabbat is. Mostanában van két új nótám. Fütyülve is szépek. Az egyik a ,,Szeretnék május éjszakáján" A másikat kitalálod ?
Imre nevetett.
- Könnyű lesz ! Nem lehet más, mint a -" Csak egy kislány van a világon "- Na ugye, hogy eltaláltam ?!
Zsuzsi kacagott.
- Honnan tudtad ennyire biztosan ?!
Imre újra nevetett.
- Kiolvastam a szemedből ! No, meg én is voltam fiatal valamikor. Ha egy ilyen kislánynak daloltam volna, ezt biztosan eldalolom. Akkor most jöhet az a régi nóta ?!
Zsuzsi megadta magát, s háromra belefogtak - " Nem jön levél, hiába várom..."
Végigdalolták a nótát, s nevetve összeborultak. Imre annyira nevetett, hogy egészen belevörösödött, még a könnyei is potyogtak. Zsuzsinak kicsit gyanús lett ez a jókedv, de nem maradt ideje a töprengésre, mert tekintete Annusra rebbent. Megijedt attól, amit látott. Annus elképedve bámulta őket. Imre is észrevette, s felesége felé nyújtotta a kezét.
.- Gyere ide, édes lelkem, hiszen te is szereted a szép nótákat!
Annus engedelmesen közelebb lépett, de arcán már méltatlankodás volt, s így is mondta:
- Akkor sem jutna eszembe kórházban dalolni!
Imre játékosan megpaskolta a kezét, s könnyed hangon felelt.
- Kórház, nem kórház, ha a szív kiköveteli, dalolunk! Zsuzsukám, daloljuk el Annus nénéd nótáját is !- mondta rábeszélőn, s belekezdett máris - " Az én jó apámnál ..."
Zsuzsi igyekvőn dalolt, s szeme sarkából figyelte Annust. Az asszony lelkét felkavarta a nóta, s szabad kezét a szeméhez emelte. Imre abbahagyta a nótázást, lehúzta magához a feleségét, s megcsókolta.
Zsuzsit rosszul érintette. Lenézett a földre, s összeszorult a szíve, noha eddig is sejthette volna, hogy Imre “így" is szereti a feleségét. Talán bohó féltékenység volt ez, vagy csak a csordultig telt lélek érzékenysége, de nagyon elfogódottá lett.
Imre rámosolygott kérőn.
- Hagyj kicsit magunkra, kis madaram, csak néhány percre, aztán folytatjuk, jó ?!
Nyilvánvaló volt, hogy vigasztalni akarja a feleségét. Zsuzsinak most nehezére esett kimenni. Legszívesebben rákiabált volna Annusra, hogy hagyja abba a sírást, ez nem az ő napja, de Imre szemében szelíd kérés ült. Így elindult az ajtó felé. Onnan még visszanézett, mosolygott is, Imre is mosolygott. Szemre minden rendben volt már, csak a szíve akar megszakadni mégis. Betette maga mögött az ajtót, s sírva fakad, ha Péter nem térül hozzá, de ott termett, s karjaiba zárta a népes folyosón.
- Mi baj? Bántott Annus? - kérdezte mindjárt.
- Nem. Imre kért meg, hogy jöjjek ki... Megcsókolta Annust!- mondta panaszosan, s mégiscsak könnybe lábadt a szeme.
Péter felnevetett.
- De hiszen a felesége, kis virágom!
- Tudom, hogy csacsiság! - szepegett Zsuzsi, s elindultak együtt az udvarra. Mire leszaladtak a lépcsőn, vidám volt újra. Elbújtak az épület sarka mögé. Péter a karjaiba zárta, s csókolta boldog szédülettel, aztán azt mondta :
- Istenem, de gyönyörű kék a szemed nappali világosságnál !... Zsuzsikám, édes kicsi boldogságom, ha eddig nem őrültem volna beléd, most megtenném, Isten a tanúm rá!
Zsuzsi tudott már szívből kacagni, s maga nyújtotta csókra az ajkát. Péter fél órát kapott Elvirától. Hamar letelt, indultak vissza kéz a kézben. Péter az osztályára. Zsuzsi Imréhez. Az udvar közepén jártak, mikor kicsapódott a főbejárat ajtaja, s Annus kicsörtetett rajta. Szétrebbentek hirtelen, de meglátta őket, s dühösen rákiáltott Zsuzsira.
- Már megint hol kódorogsz ?! Indulás ! Megyünk haza !
- Még nem köszöntem el Imrétől...- mondta Zsuzsi, s indult a lépcső felé elszántan.
Annus újra dühöngött.
- Orvos van nála, nem mehetsz be. Gyerünk! - kiáltotta, s rohant a parkoló felé.
Zsuzsi nem mozdult, a csapóajtót nézte. Vannak az ember életében olyan pillanatok, mikor érzi, hogy valami még sincs rendjén, de nem tudja, mi az. Zsuzsit kerülgetni kezdte a pánik. Arcára volt írva. Péter odament hozzá, s sietve vigasztalta.
- Ne nyugtalankodj! Feri konzultánst hívott Nagyegriből Imre bácsihoz. Később bemegyek hozzá. Tudod mit, estére kiloplak az ablakon, és behozlak. Rendben van?
Zsuzsit most nem lehetett könnyen lebeszélni, meglepőn makacs volt.
- Rendben, de most visszaszaladok egy puszira...- mondta, s megindult újra a lépcső felé. Péter átfogta a vállát kedves erőszakosan, s megfordította.
- Zsuzsikám, most nem lehet, értsd meg! - mondta kérőn - Legjobban Imre bácsi érdeke, hogy senki se zavarja meg a vizsgálatot... Menj, kicsi virágom, mert Annus még dühösebb lesz.
Zsuzsi elindult, de vissza-visszanézett. Húzta valami, nyelte a könnyeit. Aztán mégis elment Annus után. Az asszony már beindította az autót, s kiabált.
- Neked kérvényt kell benyújtani ?! Mit kujtorogsz folyton, nem bírsz a véreddel ?!
Nem várt válaszra. Indított, s ment megint, mint a kamikaze. Mikor a ház elé értek, Zsuzsi kiszállt, hogy kinyissa a kaput, de Annus rákiabált.
- Ne buzgólkodj, kell a fenének ! Ki tudom nyitni magam is. Az ablakod nyisd ki, mert üveget pucolok, de csak az utcáról. Amíg itt vagy, addig nem teszem be a lábam abba a szobába. Aztán majd kifertőtlenítem utánad, te kullancs!
Zsuzsi igennel felelt, s közben gondolta magában, sem a szenvedés, sem a betegség nem mentség az ilyenféle alávalóságra. Azért engedelmesen kitárta az ablakát, s lehuppant az egyik fotelba. Rossz kedve volt. Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, amivel Imrét otthagyta.
Közben Annus hozzáfogott a munkához. Először a maga ablakát intézte, egy hokedlin állt, közben akadtak beszélgetőpartnerei, a két rosszindulatú szomszédasszony. Szapultak egy harmadik asszonyt. Annus aztán átköltözött az ablaka alá, s a hangja azonnal felcsattant.
- Hú, azt a riherongyát! Ide nézzetek, cipőnyomok a falon! Ez itt engedi be magához a kurafikat. Na, megállj csak ! - kiáltotta, s már szaladt.
Zsuzsi nagyon megijedt. Maga is felugrott, s szaladt kifelé a házból. Mire kiért az udvarra, Annus már kirángatott egy karót a virágoskertből. Nem volt nehéz kitalálni, mit akar vele.
Zsuzsi rémületében elébe kiáltott védekezőn.
-Senkit sem engedtem be! Péterrel csak a párkányon ültünk, és beszélgettünk. Csak beszélgettünk !
Annus rohant a karóval.
- Nem érdekel a magyarázatod, te cafat! - kiáltotta, s iszonyúakat vágott rá, miközben tovább ordított - Kuplerájt csináltál a tisztességes házunkból?! Akkor nesze!... Nesze!
Zsuzsi védte a fejét, s menekült volna az utca felé, de szerencsétlenségére a kiskapuba beállt a két szomszédasszony nevetve, s biztatták Annust.
- Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!
- Úgy, úgy! Adj neki, tanuljon tisztességet!
Zsuzsi végül a fal tövébe kuporodott, karjait a feje fölé emelte, s zokogott. Annus végre leengedte a karót, s lihegve mondta:
- Megérdemelted, te mocsok! Már régen készültem rá, hát most megkaptad! Imre is megtudja, hogy kit melengetett a keblén!
S, ezzel fordult, rohant a kocsihoz, ahogy volt, papucsban, otthonkában, kendővel bekötött fejjel. Szomszédasszonyok nyitották a kaput. Zsuzsi rohant, belekapaszkodott az autóba, kiabálta, hogy ne menjen Imréhez, nem szabad felidegesíteni, nagyon beteg. Annusnak hiába könyörgött. Indított, mint a rakéta, ment a kórházba, vitte a parttalan gyűlölet.
Zsuzsi sírva tántorgott be a házba. A fürdőszobában a kád előtt térdre esett, s kétségbeesve zokogta :
- Megöli, jaj, istenem, megöli !
X/E
Kékesi Feri a telefonhoz kérte Pétert. Gyanútlanul ment, mit sem sejtve a történtekről, s kedélyesen szólt bele a készülékbe.
- Ferikém?!
- Szomorú hírt kell közölnöm, barátom... Meghalt Takács Imre.
Péter torka összeszorult.
- Jaj, istenem !...Mi történt?
- Röviddel előbb berontott a felesége. Nővér éppen nem volt a közelben. Mire meghallották Imre bácsi szobájából a cirkuszt, késő volt.
- Őrület !- mondta Péter kibukó fájdalommal. - Megölte az a szerencsétlen asszony ?!
- A lehető legrosszabbkor rontott neki. Mindent megtettünk, ami tőlünk telt, de nem tudtuk megmenteni. Rettenetesen bánt. Most Takácsnét kell ápolnunk, várjuk a fiát, hogy hazavigye.
- Zsuzsi nincs vele, ugye?! - kérdezte Péter növekvő nyugtalansággal.
- Csak magában jött, otthoni öltözetben. Ebből is látnivaló, hogy micsoda indulattal. Elláttuk, de a nyugtatók mellett is tépi a haját, őrjöng még mindig a szerencsétlen.
Péter rohant Elvira szobájába. Kopogtatás nélkül rontott be az ajtón. A főorvos asszony kezében volt a kagyló, és sírt. Péternek semmit sem kellett mondania, Elvira intett: "Rohanj!"
Péter néhány perc múlva már a régi kertváros felé robogott. Takácsék előtt leugrott a járművéről, lábbal nyitotta a kiskaput, rohant be, fordult ahhoz az ajtóhoz, ahonnan a zokogást hallotta.
Zsuzsi még mindig a kövön térdelt, s a kivágódó ajtóra kapta a tekintetét.
- Neeem! - sikította velőtrázón, s végigvágódott a kövön.
Péter a karjaiba kapta. Mikor meglátta az ütések nyomát, azt hitte, az eszét veszti. Zsuzsi karjain véraláfutások éktelenkedtek, a póló mutatta, hogy vállait, hátát is érték az ütések.
Bevitte a szobájába, lefektette, s megpróbálta magához téríteni, de nem tudta. Zsuzsit elkapta a gyerekkori betegsége a borzalmas felismerésre - ha Péter ott van, s így toppant be, az csak egyet jelenthet, Imre meghalt. Testével-lelkével, minden idegszálával tiltakozott ellene. Eszméletlen feküdt az ágyán, bőre nyirkos volt, kezei-lábai hidegek. Péter tenyere alatt hűlt egyre jobban, s gyengült a pulzusa.
Péter közel állt az őrülethez. Telefon nem volt, motorral nem vihette be a kórházba, táskáját nem hozta magával, már akkor sem volt ura önmagának. Zsuzsit ott kellett hagynia, hogy segítség után rohanjon. Isten óvta ezen az útján, s mindenkit, aki akkor éppen arra közlekedett.
Kékesi Ferihez rohant. A főorvos nem hagyhatta el az osztályt. Kapkodva konzultáltak. Míg Kékesi Feri a mentőt hívta, Péter átrohant a táskájáért az osztályára. Az egyetlen mentő nem volt a helyén, előtte indult ki az egyik közeli faluba. A főorvos kitette a maga slusszkulcsát az asztalra, s nyugtalanul nyúlt újra a telefon után. Füredi Lacit hívta. Látta Péteren, hogy kiborult, s gondolta, hogy amúgy is elkél a segítség, ha be kell hozni a lányt.
Péter visszarohant, szinte nem volt magánál, Feri néhány szóval tájékoztatta, majd erélyesen mondta:
- Így nem vezethetsz! Nem vagy ura magadnak.
- Várjam meg a mentőt ölbe tett kézzel?!- kiabálta Péter, s kapott a slusszkulcs után.
- Nincs másik barátod? - kérdezte mögötte egy szemrehányó hang. Füredi Laci kivette a slusszkulcsot a kezéből, visszadobta az asztalra, s vitte a maga autójához.
Zsuzsit úgy találták, ahogy Péter hagyta. Péter kezében remegett az injekciós tű. Füredi Laci elvette tőle, s maga adta be az injekciót példás nyugalommal, noha közben róla is szakadt a víz. Aztán töprengőn mondta:
- Ferinek igaza lehet, ennek a fura sokknak kórelőzménye van. Zsuzsi nem említett semmit?
-Volt is időnk rá! - idegeskedett Péter, s kapkodva csomagolta be Zsuzsi bőröndjét. Sorra nyitogatta a szekrényeket, mindent bedobált a bőröndbe, amit talált. Nem akarta visszahozni a házba annyi időre se, hogy maga csomagoljon be.
Annusék miatt is siettek. Zsuzsinak nem volt szüksége újabb traumára. Pali már ott volt az anyjáért a belgyógyászaton. Esztivel istápolták, készültek haza. Az utcában találkozott a két autó. Zsuzsi közben kezdett magához térni, de látszott rajta, nem tudja, mi történik körülötte.
Mire a kórházhoz értek, rányílt a szeme a világra, s attól kezdve nem bírtak vele. Zokogott, hogy hallgatni is nehéz volt. Nem működött együtt, Imréhez akart rohanni. Péter rimánkodva birkózott vele, de Zsuzsi ezúttal senkire, semmire sem volt tekintettel, karmolt, harapott, mindenképpen el akart jutni Imre szobájáig.
Péter más helyzetben maga viszi el Imre ágyához, de ebben a sokkos állapotban nem nézhette meg Imrét. Míg Péter a karjaiba ölelte, Kékesi Feri erős nyugtató injekciót adott Zsuzsinak. Lassan megnyugodott, s elaludt Péter karjai közt. Lefektették a vizsgálóasztalra, s konzultáltak felette.
- Hagyd itt ! Sérülései is indokolják a felvételt. Ennek a fura sokknak is utána kell néznünk. Hagyd itt nyugodtan, vigyázunk rá !- mondta a főorvos
Péter ingerülten felelt.
- Mint Imre bácsira?! Köszönöm !...Hol a nehézségbe voltak a nővérek?
Kékesi Feri szomorúan felelt.
- Négy nővér hiányzik az osztályomról. A kis pultos éppen sürgős hívásnál volt. Most a nővérszobában zokog, Imre bácsi volt a legkedvesebb tanítója.
- Nem hagyom itt! Még a kórház közelébe se hozom egyhamar - mondta Péter eltökélten, s rohant Elvirához szabadságért.
A főorvos asszony szokatlan türelemmel hallgatta végig. Arca hamuszürke volt. Pétert meglepte, hogy Takács Imre halála ennyire megviselte. Elengedte Pétert a temetést követő napig, noha előtte a nászutat sem engedélyezte volna. Maga fogja helyettesíteni, mert nem volt szabad kolléga az osztályon. Ilyen volt Zebegényi Elvira. Ha valóban szükség rá, segített.
Zsuzsira a két barát vigyázott közben. Mikor Péter visszament, Füredi Laci azt mondta, Takácsnét fel kell jelenteni, Feri már megírta a látleletet. Még sohasem látták ennyire dühösnek. Péter azt felelte, majd Zsuzsi eldönti, hogy feljelentsék-e. Aztán azzal folytatta, hogy Zsuzsit hazaviszi magukhoz. Végleg hazaviszi.
Zsuzsit erről nem akarta megkérdezni. Tudta, hogy semmiképpen sem egyezne bele. S, vinni akarta mindenképpen. Betették Füredi Laci kocsijába. A hátsó ülésen, Péter ölében pihent a feje. Megindultak vele új otthona felé. Anélkül fordult az élete, hogy tudott volna róla. Pétert felhatalmazta rá Takács Imre.
S, felhatalmazta a szerelem.
szerző: Rényi Anna
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
Címkék: nyugtalanságában, elérzékenyülését, örökkévalóságnak, belekapaszkodott, vizsgálóasztalra, karikagyűrűjéből, belgyógyászatra, összeölelkeztek, összeszorította, összeházasodunk, belgyógyászaton, megszomorította, nyugtalansággal, szomszédasszony, meghatottsággal, találkozásokkal, kifertőtlenítem, legrosszabbkor, helyettesíteni, holdvilágképén, legszívesebben, felhatalmazlak, borotválkozást, felidegesíteni, megfeledkezett, korkülönbségbe, szörnyülködött, körülményekről, borotválkozott, lehanyatlottak, méltatlankodás, bármelyikükről, megszorították, belevörösödött, beszélgettetek, keserűségemből, fiatal párducé, konyhában készítette, elmúlt éjszakákon, gyógyulás jele, uzsonnát csomagolta, józan eszed, legnagyobb bajunk, olyan hirtelen, sebesült arcom…, emlék könnyeket, nóta szövegét, lány rovására, ilyentől minket, szobába imádkozni, kórház belső, belgyógyászatra tartott, Takács Imre, Takács Imréhez, Elfogadott Zsuzsi, Amint Péter, Kékesi Ferihez, Kékesi Feri, Ráismert Zsuzsiban, Füredi Lacit, Füredi Laci, Végigmérte Pétert, Akkoriban Imre, Bántott Annus, Megcsókolta Annust, Zsuzsi Imréhez, Nagyegriből Imre, Legjobban Imre, Közben Annus, Meghalt Takács Imre, Most Takácsnét, Látta Péteren, Mint Imre, Elengedte Pétert, Zebegényi Elvira, Mikor Péter, Betették Füredi Laci, Rényi Anna,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
02.16. 23:42 Koronavírus - Már három izraelit találtak, aki megfertőződött a Jokohamában...
02.16. 21:52 Riói tenisztorna - Balázs Attila nem jutott főtáblára
02.16. 21:12 Birkózó Eb - Orosz, olasz, török és georgiai aranyak
02.16. 21:02 Kálló Gergely nyerte az időközi választást Dunaújvárosban és környékén
02.16. 20:42 Jégkorong Erste Liga - Háromgólos hátrányból nyert a Vasas
02.16. 20:04 Salvini: elég volt az Európai Uniótól kapott pofonokból
02.16. 20:04 Labdarúgó NB II - Az éllovas MTK nem bírt otthon a Békéscsabával
02.16. 20:02 Osztrák jégkorongliga - A Fehérvár kiütötte a sereghajtót
02.16. 20:02 Charles Michel: cél a kapcsolat elmélyítése a nyugat-balkáni országokkal
02.16. 19:42 Női kézilabda NB I - Otthon győzött a Szombathely
Tudjátok ?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
Hogyan lehet megszabadulni a kuponoldalak és a maikupon hírlevéltől ?
Kívánhatok, Boldog Új Évet, minden megmaradt Csatilakónak?
Káros az alkohol ? Ha igen akkor mennyire ?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  Png kislány  Öreg nénike és a macska  Png csokor  Fekete kutyus  XXIII. Hét, 3. Keresztség: A k...  A főváros ékszerdoboza: a Várk...  Életmentő kutya  Png kislány  Png nő  2020. február 15. – Szom...  A balgák bölcsessége - gondola...  A lélek kulcsa 8. - Lélek és s...  A nő  Gyerekek szerint a Facebook..  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Boldogság!  Posertube  Homokhegy  Facebookon kaptam  Ékszerek  Bemelegítés  Könnyek  Posertube  Tavasz várás hóvirággal  A nő  Vannak, akiket a Valentin nap ...  A muzsika  Évközi 6. vasárnap. 02.16 Csík...  Jó reggelt kedves látogatóimna...  Aranyosi Ervin: Különleges sze...  Balett mozdulat  Raczinger bíboros - Keresztút  Ékszerek  Szeretlek- és nem csak ezen a ...  Facebookon kaptam  A balgák bölcsessége - gondola...  Áder János magánlátogatást tet...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Hagyj már békén  Posertube  Gitár helyett  Png csokor  Mártogatós  Jó éjszakát  Megszületett  Epres  Kellemes kávézást!  Nem nem  Posertube  Szeretlek- és nem csak ezen a ...  Facebookon kaptam Mírjam barát...  Raczinger bíboros - Keresztút  ... - de a szíved, olykor...  Megszületett  A főváros ékszerdoboza: a Várk...  Facebookon kaptam  Rózsák kosárban  Tánc a zongorán  Vándordiák 10 000  Kellemes délutánt kívánok  Facebookon kaptam  Pillangó  Áder János magánlátogatást tet...  Nagyböjti lelkigyakorlat Varga...  Autómosás  Vándordiák 10 000  Készül az ebéd  Valentin love  Ismerkedés  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  Facebookon kaptam  A lélek kulcsa 8. - Lélek és s...  Boldog szülinapot a ma ünneplő...  A segítő jobb.....  Hóesés  Kellemes kávézást!  Mentsük meg együtt a Gazdagrét...  Cicás kávé  Vannak, akiket a Valentin nap ...  Az irgalom nagyobb, mint a nyo...  Békés estét - pihentető szép j...  Piros, pöttyös  Welcome  Ismerkedés  Vándordiák 10 000  Hőmérséklet változás  Facebookon kaptam  Gyerekek szerint a Facebook..  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam  Föld gömb  Esik  Mai harmónia kártyám  A segítő jobb.....  Esik  Korinthoszi-csatorna....  Tavasz várás hóvirággal 
Bejegyzés Címkék
fiatal párducé, konyhában készítette, elmúlt éjszakákon, gyógyulás jele, uzsonnát csomagolta, józan eszed, legnagyobb bajunk, olyan hirtelen, sebesült arcom&#8230, emlék könnyeket, nóta szövegét, lány rovására, ilyentől minket, szobába imádkozni, kórház belső, belgyógyászatra tartott, arcommal együtt&#8230, tizenhat évet, élet megmutatja, szép volt, életem értelme, lakodalom mielőbb, jónak elrontója, hónapot várni, esti találkozásokkal, budai körülményekről, szál ruhában, halála előtt, esküvő előtt, magasságos Isten, tükörbe &#8222, szobájában volt, ajtón örömről, fotelokhoz &#8211, munkakezdés idejét, ajtóig kísérte, nevemben elnézést, baráti kezet, főorvos asszony, jókedvet rajta, udvaron bukóval, hóna alatt, asztala előtt, parkban láttam, barátom sorstársának, legszebb csoda, árva szót, tekintete volt, rendet miattad, ajtó felé, délelőtti látogatás, látogatás ideje, kórház udvarán, főbejárat előtt, történtek után, önérzete nehezen, legszebb lány, szerelem harcterén, vasúti parkban, látogatás előtt, látogatás utána, ablaknál állt, sebész meglátta, lépcsőn döbbenjen, lépcső korlátjának, portát nézte, sebész illedelmes, első lépcsőfokhoz, legrövidebb időn, valakit csak, feleségem lesz, komoly elhatározás, következő lépcsőfokra, vállára tette, sebészen úrrá, park felé, fenyők között, arcába kiáltotta, gazdaház sarkának, sebész karjai, fájdalmas hitben, sebész dühös, kórtermi szobában, ágya szélén, révházi tanító, szája mozgásával, szekrényt takarító, asszonyt elfoglalta, kezét vigasztalón, másikat kitalálod, ilyen kislánynak, szép nótákat, szív kiköveteli, asszony lelkét, szeméhez emelte, csordultig telt, szíve akar, népes folyosón, épület sarka, karjaiba zárta, szemed nappali, , ,
2020.01 2020. Február 2020.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
242526272829 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 19 db bejegyzés
e év: 31 db bejegyzés
Összes: 8158 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 91
  • e Hét: 575
  • e Hónap: 10146
  • e Év: 39577
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.