Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
5. fejezet A G Y Á S Z ( 2. rész )
  2015-03-03 17:03:39, kedd
 
   
  X/A
Kerekesné a malacnál volt hátul, mikor megállt Füredi Laci kocsija a ház előtt. A drótkerítésen át látta az autót, s azonnal arra gondolt, hogy Pétert valami baj érte, ha a barátja ilyenkor beállít. Eldobta a csávás vödröt, s lélekszakadva futott előre. Félúton járt, mikor Péter kiszállt a kocsiból, s kiemelt egy magatehetetlen lányt a hátsó ülésről. Döbbenten állt meg. Azonnal tudta, csak a reggel emlegetett lányról lehet szó. Ilyen haja senkinek sem volt a városban. Ahogy Péter a karján tartotta a lányt, térdéig ért az aranyszőke hajzuhatag. Kábán bámult rájuk. Felocsúdni sem volt ideje, Péter berúgta a kiskaput, s kiáltott:
- Hamar az ajtókat, édesanyám!
Szaladt ajtót nyitni. Mikor Péter elvitte mellette a lányt, nagyot szörnyülködött, s a bőröndöt cipelő Füredi Lacinak mondta :
- Megbolondultatok?! Minek hoztátok ide ezt a lányt?
- Majd Péter, Erzsike néni! - felelt a sebész kitérőn, letette az előszobában a bőröndöt. Sietett vissza a kocsijához, mert Kerekesné arca nem sok jót ígért.
Péter lefektette Zsuzsit a maga szobájában az összecsukott kanapéra, fotelt húzott mellé, s fordult az ajtónak. Az előszobában anyja elállta az útját.
- Eszednél vagy, fiam?! - kérdezte harciasan, s parancsolón folytatta - Vidd innen ezt a lányt, de rögtön! Vidd a kórházba, úgyis úgy néz ki, mint akin átment az úthenger.
- Onnan hozom. Jövök azonnal, megyek a motoromért! - felelte Péter, s félretolta anyját.
Erzsi beállt a szobaajtóba, s bámulta a lányt egy ideig. Alig volt ép bőr a karjain, vállain. Szánta volna amúgy, ha nem betolakodó, akitől félteni kellett a fiát. Ott helyben elhatározta, hogy kiseprűzi a házból, s igen fenyegetően mondta az alvó lánynak, hogy benne emberére akadt. Aztán kiment az udvarra a fia elé. Péter hamar megfordult a kórházból. Mikor berobogott az udvarra, Erzsi a bejárati ajtó előtt várta csípőre tett kézzel. Péter futólépésben ment hozzá, s már messziről mondta:
- Édesanyám, mindent megmagyarázok !
- Ugyan mit?! Hogy idehoztad a lányt világcsúfjára, mintha feleséged volna?!
Péter átfogta, s kérőn nézett rá, hangja megilletődött volt.
- Mondtam reggel, hogy szeretem. Az életemnél is jobban szeretem. Baj érte, nem hagyhatom magára.
- Itt akkor se maradhat! - mondta Erzsi eltökélten.
Péter indulatba jött.
- De itt marad!
Erzsi haragjában olyat mondott, amit amúgy sohasem mondana.
- Egyelőre még az én házam, az marad itt, akit jónak látok!
- Ha mennie kell, vele megyek én is!
Erzsi a szeme elé kapta a kötényét.
- Megbolondított ez a lány, valósággal megbolondított! Nem ismered, csak néhány napja találkoztál vele. Azt sem tudod, hogy milyen a múltja.
Péter visszafojtott indulattal kiáltotta:
- Ennek a kis angyalnak nincsen múltja!
- Lehet is azt tudni a két szép szeméből! Ha olyan rendes volna, nem nézne így ki. Megverték, ne is tagadd!
Péter megadón nézett az anyjára.
- Nem tagadom. Megverték, valóban. Takácsné ma délelőtt megháborodott. A kórházi látogatás után nekiment Zsuzsinak, aztán berohant a kórházba, és tönkretette Imre bácsit... Édesanyám! Takács Imre ma délben meghalt.
Erzsi a fiára meredt.
- Meghalt ?! - kérdezte megdöbbenve.
- Zsuzsi mindenkinél jobban szerette, nem tud szembenézni a halálával. Rettenetes állapotba került. Feri kénytelen volt erős nyugtatóval elaltatni.
Erzsi csak azt hallotta meg belőle, amit akart.
- Ha az a rendes asszony megverte, annak oka volt.
- Anyám! Hát nem érted, hogy Takácsné megháborodott?! - kiáltotta Péter ingerülten.
Erzsi a kötényét gyűrte.
- Nagyot véthetett ellene ez a lány, ha úgy felindult, te meg idehozod. Majd szégyenkezhetünk miatta. Tetejében azt sem mondtad előtte, hogy fapapucs, édesanyám!
Péter igyekezett csendesebb hangot megütni.
- Bocsánatot kérek. Mondom, hogy a körülmények. Hirtelen jött.
Erzsi is engedett valamennyit.
- Ha már így van, a temetésig maradhat, de aztán egy nappal se tovább!
Péter fellélegzett.
- Csakhogy megenyhültél valamennyire. Isten bizony, kezdtem gondolni, hogy nem az édesanyámmal beszélek. Maradjunk abban, hogy a temetés után visszatérünk a dologra.
Anyja közbevágott.
- Amit mondtam, megmondtam! Na, és mit kezdjek vele, mert aligha alszik majd a temetésig egyhuzamban. Én meg ugyan nem dajkálom!
Péter szomorú szemekkel nézett rá. Anyja még mindig idegenül viselkedett. Máskor, más bajba kerültekkel segítőkész, szíves volt. A maga választottja még annyit sem érdemelt tőle.
- Kivettem néhány nap szabadságot, majd én mellette leszek... - mondta színtelen hangon, s indult befelé.
Erzsi utánaszólt.
- A szomszédoknak mit mondjak?
Péter megint indulatba jött.
- Muszáj bármit is mondanod?!
- Ha egyszer látta a fél utca!
- Akkor látta! Nem érdekel a véleményük! - felelte dühösen, s bement a szobájába.
Erzsi tétován nézett utána. Pétert eddig érdekelte mások véleménye. Jobban is, mint szerette volna. Sérülését is azért viselte annyira nehezen. Anyai szívét három esztendőn át keserítette a szomorú valóság. Látta, tudta, hogy a fia lelki beteg. Lábai elé térdelt volna annak, aki kigyógyítja belőle. Kivéve, ha nem akarja közben fondorlatos módon megfogni magának.
Erzsi nem volt otthon abban az órában, mikor Péter kapcsolata zátonyra futott Zombori Katával. Péter előző nap jött meg az utolsó plasztikáról, Kata addig nem látta kötés nélkül. Péter tudni akarta a véleményét, s levette arcáról a kötést. Eszébe sem jutott, hogy nem fogadhatja el, csak a szemében akart olvasni, s talán vigasztalást is várt.
Igazuk volt azoknak, akik Katát hisztérikának nevezték. Amint Péter arcát megpillantotta, tébolyodott módjára sivalkodni kezdett, egy helyben ugrált, s azt kiabálta: " Borzasztó!... Rettenetes!" S, elrohant. Áttörte magát a közös kerítés kijáró deszkái között. Azóta nem beszéltek egymással. Ha az utcán találkoztak, Kata elfordította a fejét.
Kerekesné annyit tudott ebből, hogy Kata elrohant. Péter nem volt képes hűen elmondani a történteket. Kata egy napon megjelent a házban, titokban jött, Péter háta mögött, s Erzsi nyakába borult. Azóta rendszeresen átjárt. Úgy mozgott a házban, mint régen, mint aki otthon van. Bejárt Péter szobájába. Meghallgatta lemezeit, megnézte a könyvet, amit éppen félbehagyott, elolvasta a leveleit.
Péternek minderről sejtése sem volt. Kata nyugodtan bolyonghatott a tárgyak között, mint a hazajáró lélek. Valójában erről volt szó, Kata belebetegedett a történtekbe, s úgy élt, mint egy özvegy, Péter szobája volt emlékei színtere. Közben lassan múlt az idő felette. Péterrel egyidős volt. Ami férfikornak a kezdete, leányra nézve késői idő, de eszébe sem jutott férjhez menni. Betegesen ragaszkodott az emlékeihez. Erzsivel elhitette, hogy még mindig szereti Pétert. Csak azt szerette, aki valaha volt. Pétert magát alig látta. Bármikor megnézhette volna közelebbről, csak a kerítés volt köztük, kijáró deszkáival. Az udvarra nyíló, alig lefüggönyözött ablakon át megfigyelhette volna esténként, de Kata nem ment Péter ablaka alá. Nem akarta látni.
Szegény lány lelke beteg volt. Erzsi mit sem tudott a lélek ilyenféle betegségeiről, így abban a hitben ringatta magát, hogy idővel újra összemelegednek. Most ezt látta veszélyben, hiszen ott volt az idegen lány.
Özvegy Kerekes Sándorné, született Jónás Erzsébet jólelkű teremtés volt. Zsuzsi jobb anyósról nem is álmodhatott volna, most mégis ellenségévé szegődött, mert féltette a fiát. Dédelgetett álma volt, hogy a kis Zombori Katát egyszer majd menyének tudja. Már akkor így gondolta, mikor ott tipegett körülötte. Ez a tény most erős ellenállást váltott ki benne, ami aztán kifordította önmagából.
Öltözött sietve, s ment a Rét utcába egy ismerőséhez megtudni a lány bűnét. Jó helyre ment éppen, Imréék olyan szomszédságába, ahol Annussal egy hangon gyalázták a lányt. Rohant aztán haza tetőtől talpig reszketve, háborgó lelkiismeretét megnyugtatva : lám, jó volt a megérzése, ez a lány becstelen!
Azt mondta Péternek könnyek között.
- Tudom már, hogy kitől óvtalak ! A lányhoz kurafik jártak az ablakon át. Ott a cipőnyomuk a falon!
Péter így tudta meg, hogy vigyázatlansága indította el a tragédiát, s ijesztő módon okolta magát. Össze-vissza rohant a konyhában, tehetetlen kínjában felrúgta az útjába került székeket, ököllel verte a falat, a homlokát.
- Én voltam az, akinek a cipőnyomát láttátok, én! De nem voltam a szobában, csak a párkányon ültem. Ott beszélgettünk. Egy tiszta angyalt gyaláztok, ha a szavam ér még valamit !
Erzsi megszeppenve hallgatta, s gondolta magában, hogy rosszak az emberek, de a lány iránt nem enyhült meg. Nem akarta menyének, nem és nem! Ezen az estén Isten bocsánatáért esdekelt, de elhatározásában szilárd maradt.
Péter visszament Zsuzsihoz a szobába, leült a fotelba, s könnyekkel nézte. Rajta lévő minden egyes ütést a lelkén érezte, s Imre halálát, annak a drága jó embernek a halálát, aki nemcsak tanítója volt, hanem törődő atyai jó barátja is. Úgy érezte, hogy sohasem tudja megbocsátani magának a történteket. Két kézzel fogta a fejét, mint aki attól tart, a benne dúló keserűségtől szétrobban. Így gyötörte a bánat sokáig.
Zsuzsi minderről semmit sem tudott, aludt még hosszú órákon át. Pétert kimerítette a gyötrődés, s idővel elszenderedett a fotelban. Már besötétedett, mikor Zsuzsi felébredt. A szobában csillagfényes félhomály volt, elképzelni sem tudta, hogy hol van, s hogy került oda. Körbejártatta tekintetét, s felfedezte Pétert. Abban a pillanatban eszébe jutott minden, s tiltakozón felsírt.
- Nem igaz!... Jaj, nem igaz!... Nem igaz!
Péter felriadt. Karjaiba kapta, csókolta, vigasztalta, de hiábavaló volt minden, Zsuzsit most sem lehetett megvigasztalni. Nem volt mit tenni, megint nyugtató injekciókhoz kellett folyamodni. Aztán másnap, harmadnap is. Zsuzsi félálomban töltötte ezeket a napokat. Péter mellette volt éjjel-nappal, ápolta, mint a nagybeteget. Mosdatta, fésülte, etette, dajkálta. Zsuzsi mindezt tűrte, mint a fababa. Még mindig a furcsa sokk volt ez, amire Kékesi Feri azt mondta, kórelőzménye van.
Zsuzsi a negyedik napon végre megszólalt. Bágyadtan tűrte, hogy Péter ültükben magához ölelje, s egyszer csak azt mondta:
- Mosakodnom kellene, kedves! Régen mosakodtam. Nem is emlékszem, mikor.
Péter befele sóhajtott. Mindennap beemelte a kádba, lefürdette, mint a gyermeket, de hallgatott róla. Később Zsuzsi megkérdezte, hogy Péter ezekben a napokban hol aludt. Péter halkan felnevetett, s mondta a fotelt. Zsuzsi megnézte a fotelt, mint aki először lát ilyet, s azt sóhajtotta, hogy abban nem lehet pihenni. Nyissák ki a kanapét, feküdjön mellé nyugodtan, biztos benne, hogy nem fogja bántani.
Péter még inkább magához ölelte, s remélte, hogy túljutottak a nehezén. Így volt valóban. Hamar kiderült, hogy Zsuzsi védekezésül átlépett időnként az álomvilágba, ahol nem kellett búcsút vennie Imrétől. Megtalálta abban a világban, s beszélgetett vele. Megbeszélték a tragikus óra történéseit is, mintha csak az életben beszélgettek volna. Aztán otthagyta ezt a képzelt világot, ha vissza akart térni a valóságba.
Péter hamarosan tapasztalta is. Pali meglátogatta őket egyik nap. Péter fogadta. Emlékbe hozott Zsuzsinak néhány darabot Imre személyes tárgyai közül, s beszéltek a történtekről, a temetés időpontjáról is. Mikor Zsuzsi már ébren volt, Péter beszámolt Pali látogatásáról, majd hozzátette.
- Nyugtalan a fiú az anyja miatt. Azt kérdezte, feljelentjük-e. Nem tudtam felelni.
Zsuzsi megrázta a fejét.
- Nem tehetjük. Imre őt is szerette. Azt akarja, hogy bocsássak meg Annusnak.
Péter tudta, hogy Zsuzsi már nem beszélhetett Imrével, s nyugtalanul mozdult. Zsuzsi a kezére tette a kezét.
- Ne félj, semmi bajom!... Imrével sokat voltunk távol egymástól. Megszoktam, hogy lélekben beszélgetek vele. Mindegy, hogy háromszáz kilométerre van, vagy a csillagokon túl. Akit szeretünk, és jól ismerjük, az minden kérdésünkre felel onnan is.
Péter szeme bepárásodott, s szótlanul megcsókolta Zsuzsi kezét. Visszatértek Annusra. Péter gonddal mondta :
- Pali azt mondta, mi már régen túlesünk a gyötrő fájdalmon, mikor Annust még mindig ápolni kell. Talán élete végéig is. Most is orvos jár hozzá, rettenetes bűntudata van.
- Hinni sem merem, hogy nem engem okol ! - sóhajtotta Zsuzsi
- Okol téged is, kis virágom ! - ismerte el Péter - Nem is Annus volna, ha nem okolna. Palinak elmondtam, hogy én okoztam a bajt. Azt felelte, ne öljem magam miatta. Anyja előbb-utóbb talált volna más ürügyet, ha ez nincs.
Zsuzsi bólintott.
- Biztosan így történt volna. Annus lelkileg nehezen viselte el a jelenlétem. Folyamatosan dúlt benne az indulat. Azt megértem, hogy engem bántott, de arra nem lehet mentsége, amit Imrével tett. Még a betegsége sem.
- Köszönöm, hogy nem azt mondod, hogy nem kellett volna idejönnöd.
- Nem mondhatom, kedves, mert ide kellett jönnöm, hogy találkozhassunk. Annusnak le kellett volna gyűrnie a gyűlöletet, ha valóban szerette Imrét. Legalább annyira, hogy ne bántsa.
Péter friss örömöt érzett. A szerelem általában vakká teszi az embert, az ő esetében ez másképpen történt. Napról napra, óráról órára gyűjtögette az új élményeket. Világosan látta Zsuzsi gyengeségeit is, törékenységét, hamar születő könnyeit, megrögzött elképzeléseit erkölcsről, illendőségről, ami kissé régimódivá tette, de mellette ezer más erényt tapasztalt. Szerette a gyengeségeit is, s imádta az erényeit. A kanapén ültek összebújva, s eljutottak újra a csókig. Illedelmes, szűzies ölelkezés volt, noha Péter remegett a vágytól, de érezte, Zsuzsi csak vigasztalódást keres a csókban.
Erzsi tálcára készítette a vacsorát. Mikor Péter kiment hozzá a konyhába, színtelen hangon kérte, hogy maradjanak továbbra is a szobában. Amíg nem muszáj, nem akar találkozni az idegen lánnyal. Péter beletörődőn hallgatott. Megvacsoráztak a szobájában, s hozzáfogtak az ágyazáshoz. Álmukban sem gondolták, hogy közben nézőjük akadt.
Zombori Kata ezen az estén nem bírt magával, s Péter függönyözetlen udvari szobaablaka alá lopakodott. Szegény lány véresre harapta ajkát, míg nézte az ágyazás közben váltott csókokat, ölelkezéseket. Néma átkot szórt Zsuzsira " Dögölj meg, mert feltámasztottad! Senkinek sincs joga hozzá. Péter az enyém, egyedül csak az enyém! "
Nem bírta nézni őket tovább. Otthagyta az ablakot, rohant haza sírva a sötét kerten át, s mielőtt átbújt a deszkakerítésen a maguk portájára, visszafordult, s elveszejtő indulattal megfenyegette a házat.
Pedig ártatlanabb ágyba bújást aligha láthatott volna. Zsuzsi hátat fordított Péternek, mocorgott egy keveset, aztán befészkelte magát Péter ölébe, de ennek a mozdulatnak nem volt köze vágyhoz, szenvedélyhez, csak a ragaszkodó szeretet motiválta.
Aranyosan mondta :
- Jó éjszakát, kicsi kedvesem!
Péter egy pillanatra meglepődött, aztán megértette a mozdulatot, s Zsuzsi hátához hajolt. Megcsókolta a hálóingén át, hangja mosolygott.
- Jó éjszakát, kicsi boldogságom! Ártatlan kicsi angyalkám!
Aztán mozdulni sem mert, s folyt a víz a hátán. Zsuzsi ott volt az ölében, érezte teste melegét, szédítő formáját, s úgy érezte, reggelig belebolondul ebbe a fájdalmasan szép gyönyörűségbe. Férfiembert veszélyes kitenni hasonló tűzpróbának, de Péter kiállta. Ezt tette a következő éjszakákon is. Önzetlen, belátó szeretet segítette benne. Így is fogyott három kilót néhány nap alatt. Zsuzsinak egyetlen szóval sem említette, még nem volt itt az ideje.
X/B
Eljött a temetés napja. Zsuzsi ezen a reggelen találkozott először Péter anyjával. Az előszobában jöttek össze. Péter bemutatta Zsuzsit, s úgy üdvözölték egymást, mintha éppen akkor lépett volna a házba. Zsuzsi bánata ellenére is igyekvőn kedves volt, Erzsi mereven, már-már elutasítón udvarias, Zsuzsi mégis megkedvelte, mert könnyes szemmel emlegette fia jó tanítóját.
Kékesi Feri felajánlotta, hogy viszi-hozza őket. Maga is ott akart lenni Takács Imre temetésén. Erzsivel együtt ültek be a főorvos kocsijába. Erzsi a szeme sarkából megnézte jobban a lányt. A fekete muszlinruha hosszú ujjú volt, magasan zárt, nem látszottak az ütés nyomait, s ennek maga is örült. Nem akart az ismerősök előtt szégyenkezni miatta. Mikor ezeken a gondolatokon túljutott, megcsodálta újra Zsuzsi haját. Ezúttal is fekete bársonyszalag fogta össze hátul lófarokba, s Erzsi kénytelen-kelletlen elismerte magában, hogy ilyen gyönyörű hajkoronát még sohasem látott.
Hatalmas tömeg fogadta őket a temetőben. Vakáció volt, mégis diákok százai állták körül a kápolna előtti kis teret, s talán ott volt a fél város is. Takács Imrét szerette Révháza. Zsuzsiék csak kettesben mentek be a kápolnába. Pali eléjük sietett, s odavezette Zsuzsit a nyitott koporsóhoz. Zsúfolásig volt a kis kápolna Annus népes rokonságával. Annus maga Imre fejénél ült egy széken, s felzokogott:
- Látod, Imruskám, látod?!
Imre békés arccal feküdt a koporsóban, mint aki nyugodt álomba szenderült. Zsuzsi a könnyein át nézte, s lélekben megszólította.
" Itt vagyunk, édesdrágám!... Nem búcsúzni jöttem, mert a szívemben vagy, velem maradsz, amíg élek. Velem leszel örömben, bánatban, mindörökké! ,,
Annus felsírt megint:
- Ezt kellett megérnem!
Zsuzsi folytatta:
" Hoztam egy szál piros szegfűt, megcsókoltam, a szívedre teszem, hogy veled lehessek ott lent a sötétben is... "
A koporsóhoz lépett, Imre mellkasára tette a virágot, s megbillent közben. Péter átfogta hátulról, félig magához ölelte védelmezőn. Így álltak aztán a koporsó beszentelése alatt.
Mindketten imádkoztak magukban. Zsuzsi azt rebegte: "Mennyei Atyám! Öleld magadhoz jóságodban, vezesd el a szüleimhez, hogy együtt lehessenek mindörökké! ,,
Péter munkás életét említette ,,Teremtő Isten! Áldd meg, s adj neki örök nyugodalmat tevékeny, s hasznos élete után."
Mindketten összerezzentek, mikor Imrére helyezték a koporsófödelet. Annus is feljajdult.
- Ne hagyj itt, jó uram !- zokogta, s a koporsófödélre borult. Pali az anyjával sírt, aztán magához fogta, s megindultak a koporsó után. Zsuzsiék is elindultak. Az ajtóban félreállt a rokonság. Látható tisztelettel engedték őket előre. Akkor már köztudott volt Annus tévedése, Pali maga gondoskodott róla.
A kápolna előtti téren folytatódott a szertartás. Szívfájdítóan beszélt a pap. Azt mondta, gyermekek százait tanította meg a betűvetésre, mellette példát mutatott emberségből, becsületből mindannyiuknak. Aztán sorra elbúcsúztatta a hozzátartozóktól. Palinak köszönhetően Zsuzsit is megemlítette. Zsuzsannának nevezte, akit gyermekeként szeretett. Az egyházi szertartás után a nekrológok következtek. A város nevében az Oktatási osztály vezetője búcsúzott. Alig ismerte Takács Imrét, nemrégiben jött a városba, de érzékeny ember lehetett, el-elcsuklott a hangja.
Zebegényi Elvira a Vöröskeresztet képviselte. Arról beszélt, hogy Takács Imre volt két évtizeden át lelke, motorja annak a munkának, melyet magukra maradt öregekért, beteg emberekért, nehéz helyzetben lévő nagycsaládokért végzett egy lelkes kis csapat. Talán az egyetlen volt a koporsó körül, aki nem sírt közben, csak a kezében tartott virágok remegtek árulkodón.
Az iskola nevében az igazgatónő búcsúzott, s vele sírt a sok-sok kisdiák. Imrét elkísérte a tömeg a díszsírhelyig. Zsuzsi engedelmesen lépkedett a gyászkocsi után, megállt a sírnál, nézte a szél lengette szemfödelet, s felzokogott hangosan, mikor a megásott sír fölött a fán megszólaltak a vadgalambok, mintha Imre kedves nótájából jöttek volna búcsúszóra.
Péterbe kapaszkodva állta végig a sírnál tartott szertartást. Nem figyelt a körülöttük lévő világra, csak arra gondolt, aki a koporsóban pihent, s könnyein át nézte a pár betűt, a drága nevet, mely örökre bevésődött a lelkébe :
" Takács Imre élt 48 évet. "
A temetés után Kékesi Feri hazavitte Péteréket, s bement néhány percre. Mikor Péter kikísérte, Feri barátin mondta :
- Aggasztó Zsuzsi állapota, depresszió fenyegeti. Igyekezz kimozdítani ebből a helyzetből. Gyógyítgasd, Péterem, a szerelem erejével, nálunk bevált módszer.
- Még nem vinne rá a lélek... - felelte Péter, s elengedte a barátját.
Befordult az udvarra, mikor egy másik autó csikorogva fékezett mögötte. Megfordult, és elámult. Zombori Kata volt. A lány sápadtan ült a kormánynál, kilökte az ajtót, s mintha csak az előbb váltak volna el, azt mondta:
- Ülj be, légy szíves! Beszélnünk kell.
Péter a kiskapuban maradt, onnan felelt.
- Már nincs miről beszélnünk.
Kata felsírt.
- Még most sem érted, hogy rettenetes volt?!
- Már nem az?
- Most másról van szó! Nem akarom, hogy őrültséget művelj. Ez a lány nem szerethet téged, semmi keresnivalója az életedben!
- Gondolod?! - kérdezte Péter nevető szemekkel, mint aki biztos az ellenkezőjében.
Kata arca eltorzult.
- Akkor sem veheted el ! Tartozol vele. Én sem mentem férjhez. Te sem lehetsz egymagadban boldog!
Péter megfordult, s egyetlen szó nélkül otthagyta. Nem ment vissza Zsuzsihoz mindjárt. Leült a padlásfeljáróra, s sokáig nézte az égen kószáló fellegeket. Közben sírt a lelke. Hiszen valamikor szerette ezt a lányt, ha másképpen is, de szerette.
szerző: Rényi Anna
 
 
0 komment , kategória:   novellák, gondolatok, versek  
Címkék: szégyenkezhetünk, megbolondultatok, hozzátartozóktól, padlásfeljáróra, deszkakerítésen, nagycsaládokért, vigyázatlansága, feltámasztottad, összemelegednek, elhatározásában, találkozhassunk, megbolondított, összerezzentek, vöröskeresztet, mindannyiuknak, koporsófödelet, megpillantotta, szörnyülködött, belebetegedett, szomszédságába, megvigasztalni, megvacsoráztak, koporsófödélre, magatehetetlen, függönyözetlen, lelkiismeretét, megfigyelhette, elszenderedett, ellenkezőjében, lefüggönyözött, vigasztalódást, látogatásáról, világcsúfjára, díszsírhelyig, beszélgettünk, betegségeiről, malacnál volt, barátja ilyenkor, csávás vödröt, magatehetetlen lányt, hátsó ülésről, reggel emlegetett, karján tartotta, aranyszőke hajzuhatag, bőröndöt cipelő, sebész kitérőn, maga szobájában, összecsukott kanapéra, előszobában anyja, alvó lánynak, bejárati ajtó, lányt világcsúfjára, Füredi Laci, Ahogy Péter, Mikor Péter, Füredi Lacinak, Majd Péter, Takács Imre, Zombori Katával, Amint Péter, Bejárt Péter, Özvegy Kerekes Sándorné, Jónás Erzsébet, Zombori Katát, Kékesi Feri, Később Zsuzsi, Mikor Zsuzsi, Visszatértek Annusra, Zombori Kata, Takács Imrét, Mennyei Atyám, Teremtő Isten, Zebegényi Elvira, Aggasztó Zsuzsi, Rényi Anna,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Tudjátok ?
Belétünk a Sárkány évébe, béke vagy nagyobb háború vár ránk?
Még zöld a chili paprikám, ha beviszem a lakásba tovább fejlődik?
Tényleg hasznos gyógynövény a csalán?
Mi a teendő a novemberi Rododendron bimbóval?
Az álmoknak valóban van jelentése?
még több kérdés
Blog Címkék
Facebookon kaptam  A haj állapotának javítása egy...  Apu  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Ha nyitott vagy  képre írva  üdvözöllek!  Facebookon kaptam  Idővel az ember megérti, hogy ...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Esti képek  Haja van  Szép estét kedves látogatóimna...  Minden kedves látogatómnak sze...  Facebookon kaptam  Boldog virágvasárnapot minden...  Szép estét  Sárkány  képre írva  Facebookon kaptam Krisztina b...  Facebookon kaptam  Úgy sajog ez a vad tavasz,  Paul David Tripp Március 27  Esti kép  Facebookon kaptam  A tavasz nem csak önmagában sz...  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Facebookon kaptam Cs Ildikótól  Esti Ima !  Facebookon kaptam  Dsida Jenő: ÚT A KÁLVÁRIÁRA  Esti kép  Amikor még kicsi voltál...  Az erdőterápia egészségre gyak...  Facebookon kaptam  Az időszakos böjt és a vérnyom...  A csend aranyat ért  Facebookon kaptam Krisztinától  Alvó baby  Facebookon kaptam  A máj egészségének javítása te...  Facebookon kaptam  Játékos kis cicák  Válaszok a halál után  Facebookon kaptam  Kékfestőről pár szóban  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Heltai Jenő: Március  Kékfestőről pár szóban  Facebookon kaptam  Odaadja  Facebookon kaptam  Sárkány  Mire jók ?  Facebookon kaptam  Jézus amikor fölment a hegyre,...  Facebookon kaptam  Vérnyomáscsökkentés  Humor is meg nem is szerinted?  Sok ember olyan,  Egy imádság Ágoston Vallomások...  Boldog virágvasárnapot minden...  Facebookon kaptam  Szívet megérintő . . .  A máj egészségét biztosító és ...  Facebookon kaptam Krisztina b...  Esti képek  Jó éjszakát  Facebookon kaptam  Jó éjszakát  Humor is meg nem is szerinted?  Mi van, ha?  Alvó baby  Reményik Sándor: Itt most virá...  A pálma a győzelem és a diadal...  képre írva  Ratkós beszületései a szereplő...  képre írva  Alvó kutya  Szép estét kedves látogatóimna...  Facebookon kaptam  2004-es kivégzés után  Facebookon kaptam  Alvó baby  Alvó kisfiú  Boldog virágvasárnapot minden...  Ratkós beszületései a szereplő...  A pálma a győzelem és a diadal...  A nagyhét eseményei  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  képre írva  A szeretetről 
Bejegyzés Címkék
malacnál volt, barátja ilyenkor, csávás vödröt, magatehetetlen lányt, hátsó ülésről, reggel emlegetett, karján tartotta, aranyszőke hajzuhatag, bőröndöt cipelő, sebész kitérőn, maga szobájában, összecsukott kanapéra, előszobában anyja, alvó lánynak, bejárati ajtó, lányt világcsúfjára, kórházi látogatás, fiára meredt, kötényét gyűrte, temetésig maradhat, édesanyámmal beszélek, temetés után, temetésig egyhuzamban, maga választottja, szomorú valóság, utolsó plasztikáról, szemében akart, helyben ugrált, közös kerítés, utcán találkoztak, napon megjelent, tárgyak között, hazajáró lélek, kerítés volt, udvarra nyíló, lélek ilyenféle, hitben ringatta, idegen lány, tény most, ismerőséhez megtudni, lány bűnét, hangon gyalázták, lány becstelen, lányhoz kurafik, útjába került, cipőnyomát láttátok, párkányon ültem, tiszta angyalt, lány iránt, estén Isten, lelkén érezte, benne dúló, bánat sokáig, szobában csillagfényes, pillanatban eszébe, furcsa sokk, negyedik napon, életben beszélgettek, képzelt világot, temetés időpontjáról, anyja miatt, kezére tette, minden kérdésünkre, gyötrő fájdalmon, szerelem általában, kanapén ültek, idegen lánnyal, ágyazás közben, sötét kerten, maguk portájára, ragaszkodó szeretet, pillanatra meglepődött, fájdalmasan szép, következő éjszakákon, temetés napja, reggelen találkozott, előszobában jöttek, főorvos kocsijába, szeme sarkából, fekete muszlinruha, ütés nyomait, ismerősök előtt, gondolatokon túljutott, kápolna előtti, nyitott koporsóhoz, szívemben vagy, szál piros, szívedre teszem, sötétben is&#8230, koporsóhoz lépett, koporsó beszentelése, koporsófödélre borult, anyjával sírt, koporsó után, ajtóban félreállt, egyházi szertartás, nekrológok következtek, város nevében, egyetlen volt, koporsó körül, kezében tartott, , ,
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 37 db bejegyzés
Összes: 8763 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 370
  • e Hét: 1356
  • e Hónap: 12743
  • e Év: 50491
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.