|
2015-10-04 15:10:14, vasárnap
|
| |
| |
Női emancipáció, feminizmus, egyenlőség - hát, lófaszt, hogy megadjam az alaphangot. Szingli nőként még mindig a társadalom kitaszítottja vagy, ezt most nem panaszként mondom, hanem csak csodálkozom, valamint üzenek azoknak, akik nem értik. És most nem a Népesedési Kerekasztalról fogok írni.
Azt, hogy kitaszított vagy, leginkább esküvőkön érezheted. Meghívnak, eleinte örömmel el is indulsz, aztán ott szembesülsz azzal, hogy a násznép három részre osztható: vannak az idősebb vendégek, vannak a fiatal párok és a fiatal szinglik. Ezzel nem is lenne gond, ilyen a társadalom.
A párokat egymás mellé ültetik, a szingliket szétszórják. A nők a menyasszony barátnői közé kerülnek, még akkor is, ha a vőlegény egykori iskolatársai, a férfiak pedig a vőlegény párban érkező barátai között vegyülnek el. Még véletlenül sem ültetik össze az egyedül érkezőket, gondolom, ennek az az oka, hogy a főszervező ara azt feltételezi, hogy a kebelbarátnői befogadják a kedves idegent, mindenki remekül fog szórakozni. Hát, nem fog.
Ülök a kerthelyiségben, éppen cigizek egy hatvanas női rokonnal, amikor mellénk libben egy pár évvel fiatalabb férfi, mert pont annál az asztalnál hagyta az italát, amelyikhez én is letelepedtem. Leül, feltankolja a poharát, majd beszélgetni kezd velem és a hatvanassal. Én alig szólalok meg, lábam, kezem keresztben, a mellem nincs kidobva, szolid vagyok és elegáns, ezekkel az emberekkel együtt ünnepeljük a másik kettőt, én így élem meg az esküvőt. Mindannyian fontosak vagyunk vagy voltunk egykor számukra. A hatvanas felpattan, mert a férje táncba hívja, én elfordítom a fejemet, mire a férfi mond még valamit. Ránézek, mosolygok egy barátságosat, de távolságtartót, ha ezt valaki annak veszi, hogy dugni akarok vele, akkor dugjon ő sürgősen. Majd a semmiből azt mondja: az ott a csajom, és rámutat egy csinos lányra. Kijelöli az irányt, rá ne másszak, nem lehet nem megérteni az üzenetet. Helyes lány - válaszolom. Tényleg az. A lány pont oda néz, majd közeledik, a szeme villámlik.
Nem telik el tíz perc, egy másik pár érkezik, a lánnyal beszélgetünk, egészen kedves, a társa mellettünk ül. Kellemes a beszélgetés, melynek egy pontján, megkérdezik, hogy hol van a párom. Nincs párom, válaszolom természetességgel, ez egy állapot, nincs jelentősége számomra. Nekik viszont van. A lány viselkedése megváltozik, görcsösen nyúl a férfi keze után, jön az előző srác csaja is, ezek ketten összenéznek: jössz pisilni? - kérdezi az egyik a másikat. Elrohannak, visszajönnek, majd lelépnek, többet nem szólnak hozzám.
Bent buli van. A párok párt cserélnek, na, nem úgy, hanem csak a táncban, együtt buliznak. A szingli fiúkat beveszik a körbe.
Az asztalok üresek, csak a dédimama és a szingli nők ülnek ott, egyedül. Őket nem kéri fel senki, nem vonják be őket. A nagymamát azért nem, mert öreg, és fáj a lába. A szingli nők nem öregek, nem fáj a lábuk sem. A szingli nő csak a társadalom kitaszítottja.
Ő választotta, hát, viselje el. Mi nem tehetünk róla, hogy nincs kivel táncolnia. Keressen valakit. Cipelje fel egyedül az ásványvizet a harmadikra. De hát ezek karrieristák, ezek nem főznek, nem vasalják ki a férfi ingét. Nem érzik úgy, hogy a konyhában a helyük. Válogatnak. Maximalisták. Nekik senki sem jó. Rigolyások. Okosnak képzelik magukat. És ötszáz nettó felett keresnek. Ilyen nő nem kell egy férfinak. Egyik férfi sem akarja, hogy a nő többet keressen. A legszörnyűbb: gyereket sem akarnak. Ezek nem fognak otthon maradni évekig. Egyedül vezetsz haza éjszaka? (Nem, majd jön a parádés kocsis.)
Mi lesz veled, ha öreg leszel, és nem lesz senki, aki ápoljon? - hangzik el az álkérdésnek álcázott kijelentés. Te már nem is fogsz férjhez menni -mondja a kijelentésnek álcázott lenézését. Nem rossz egyedül? - kíváncsiskodik aggodalomnak álcázott önigazolással.
Ők megmondják neked, milyen vagy. Ők tudják, miért élsz így. Ők tudják az életedet. Nem élnek veled, nem látnak évekig, sőt, lehet, soha sem találkoztatok korábban, de megvan a magyarázat, a filozófia.
A szingliséggel nem jár együtt a nimfománia, nem tünete, nem feltétele egyik a másiknak. A szingli nő nem akar a másik nő párjával kikezdeni egy esküvőn. Eleve: miért gondolod, hogy a te pasid tetszik neki? Miért lenne pont ő az esete? A szingli nő nem azért megy el egy esküvőre, hogy összeszedjen valakit. De ha már igen, akkor sem benneteket fog szétrobbantani. Ha férfit akar, nem kell hozzá a te elálló fülű, éppen sakálrészeg, két mondatot összetenni nem tudó akárkid. Ha meg párkapcsolatot szeretne, akkor jó eséllyel nem egy foglalttal kezd kínlódni. Ha meg mégis, akkor nem azért tesz így, mert szingli.
Vagy azért félsz, mert te is voltál szingli, nehezen élted meg, és rettegsz, hogy visszaesel? Ne rettegj! Úgyis jön, aminek jönnie kell. Ha meg rajtam múlik ez az egész, akkor már rég megette a fene.
A szingliség divat, elfogadott, szuper, hogy már ezt is lehet. Igen, lehet, bizonyos körökben, de higgyétek el nekem, hogy a legtöbb körben nem elfogadott. Beledumálnak, kizárnak, nem lehetsz ott, nem lehetsz jelen, nem úgy lehetsz jelen. Szánalmas vagy, szegény vagy veszélyes. De csak úgy nem lehetsz magad, magad.
Neked biztosan rossz. Vagy van veled valami. Tuti, dilis vagy. Zakkant. Könnyűvérű. Kefélőgép. (Édes Istenem, mondd, hogy én nem gondolok ilyeneket, amikor párkapcsolatban élek!) És alkalmazkodni sem tudsz. Nem is lesz nyugdíjad.
Valaki nem a családi állapotától olyan, amilyen, alapjegyek ezek, vagy választások.
Te választottad, vagy így alakult, teljesen mindegy, mert bele fognak szólni, nem fogják érteni, de azért elmagyarázzák neked, hogyan kéne.
Senki nem vár megértést, csak annyit, amennyit egy szingli soha sem tenne: nem magyarázná el neked a házasságodat, a párkapcsolatodat, és nem festene le torz és riogató jövőképet az életedről.
Nem kell velünk táncolni, beszélgetni sem kell, tényleg, legyen véleményed is, de ha sokáig ilyen formában mutatod ki, akkor nálam egyszer el fog szakadni a cérna, és bár eszembe sem jutott, de végül tényleg dugni fogok a férjeddel, hogy legalább legyen alapod a kritikára.
Ha valaki bedob valahová egy kézigránátot, örömmel tölti el, ha a gránát felrobban, nem? (Nádasdy Ádám)
És most nem az esküvőkről beszélünk, ugye, ez világos?
forrás:tollampapirom |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
Címkék: párkapcsolatodat, párkapcsolatban, kerthelyiségben, kerekasztalról, párkapcsolatot, távolságtartót, szétrobbantani, kíváncsiskodik, kitaszítottja, találkoztatok, önigazolással, szingliséggel, tollampapirom, alkalmazkodni, kebelbarátnői, kijelentésnek, elmagyarázzák, barátságosat, kézigránátot, karrieristák, beledumálnak, beszélgetünk, visszajönnek, maximalisták, választottad, legszörnyűbb, aggodalomnak, letelepedtem, iskolatársai, házasságodat, összeszedjen, beszélgetni, állapotától, megkérdezik, beszélgetés, feltételezi, társadalom kitaszítottja, násznép három, idősebb vendégek, fiatal párok, fiatal szinglik, párokat egymás, szingliket szétszórják, menyasszony barátnői, vőlegény egykori, férfiak pedig, vőlegény párban, egyedül érkezőket, kebelbarátnői befogadják, kedves idegent, asztalnál hagyta, mellem nincs, Népesedési Kerekasztalról, Édes Istenem, Nádasdy Ádám,
|
|
Online
