|
2015-12-08 10:13:35, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Remélem, hogy senki sem botránkozik meg azon, hogy ilyen helyen tartottunk karácsonyt.
Tudni illik, több mint a fél életemet a vendéglátásban töltöttem, pultosként, szakácsként, vagy rendezvény szervezőként alapítványoknál, tehát mindig emberekkel foglalkoztam, hol így, hol úgy.
Így aztán a karácsony 24.-e ebben az évben is sok feladatot rótt rám, hisz du, 15 ó.-ig nyitva voltunk. És csak utána kezdődött otthon a karácsonyi készülődés, amit természetesen az előtte való napokban elő készítettem, vagy mikor a fiúk már akkorák voltak, akkor arra a fél napra ők álltak a pult mögött.
Amit most el szeretnék mesélni, az tíz évvel ezelőtt történt, amit az óta sem felejtettem el, csak úgy, mint a többit.
Abban az időben, egy kis falusi kocsmában dolgoztam, illetve béreltem és természetesen, az alkalmazotté lett a szabadnap.
Kicsi falú, de nagyon összetartó és sok törzsvendéggel töltöttem azt a napot, kikről szinte mindent tudtam, ők is rólam, hisz nagyon régóta ismertük egymást.
Tudtam, hogy sok közülük az idős egyedülálló, de volt közöttük középkorú is bőven.
Nálunk otthon az volt a szokás, hogy minden évben, egy olyan embert hívtunk meg a szentestére, aki különben egyedül töltötte volna a karácsonyt, de ez más ünnepre is vonatkozott, úgy, mint húsvét, búcsú, stb.
Sokat törtem a fejem azon, hogy miképpen tudnám nekik is ünneppé tenni ezt a napot.
A törzsvendégek között volt több fiatalember is, de Csaba volt az, ki minden kezdeményezésben benne volt, segített a rendezvényeken.
Őt kértem meg, hogy legyen a mikulás az nap délután. Ruhát az óvodánkból kértem el, szívesen adták, hisz ott is mindig valamit tevékenykedtem, pedig nem is volt már olyan kicsi gyermekem.
Már az ünnepek előtt 2 héttel volt egy kis karácsonyfánk a pulton és kint a teraszon egy nagy is, amit a kisgyerekek folyton jöttek megnézni, persze olyankor járt hozzá egy-egy szem szaloncukor is.
Összeírtam azoknak a törzsvendégek nevét, kik előreláthatólag magukban töltik majd a szentestét.
Tizenheten voltak, és neki álltam mindegyikükről egy csasszuskát írni, ami rájuk illett, kedveset, vicceset.
Aztán meghívtam őket délután 2 órára.
Csaba felvette a mikulás jelmezt, leterítettünk egy széket egy szép drapériával, megtömtük Csaba zsebeit sok cukorkával és így vártuk a vendégeket.
Természetesen sütit és italt is készítettem ki, ki mit szeretett inni, hisz tudtam, hogy ki, mit fogyaszt, meg behűtöttem pár üveg pezsgőt is, hogy a végén legyen mivel koccintanunk.
Nagyon pontosan megérkezett mindenki és elkezdődött az ünnepség.
Először elénekeltük a menyből az angyalt, majd mindenkinek énekelni kellett a télapó gyere már-t, hogy bejöjjön a mikulás!
Még most is elmosolygom magam, mert látom őket magam előtt, milyen hévvel mondták, fújták!
Aztán bejött Csaba a mikulás, elfoglalta a trónusát, én pedig mondtam egy kis vidám, ünnepi köszöntőt.
Kértem a vendégeket, hogy akinek a nevét mondom, az jöjjön oda a mikuláshoz, én ott álltam a háta mögött.
El kezdtem felolvasni a kis versikéket sorban mindenkinek, közben a mikulás cukrot is osztogatott a köszöntöttnek.
Azt hiszem, nem tudom úgy leírni, hogy mindenki láthassa lelki szemeivel, hogy mily ünnepélyesen milyen komolyan vették ezek az emberek.
Volt egy hatvan éves férfi közöttük, ki a végére elsírta magát és azt mondta, hogy húsz éve nem volt ilyen karácsonya.
De mondhatnám azt a nyolcvan éves Pista bácsit is, aki nagy komolyan állt a mikulás előtt és hallgatta, hogy mit írtam róla, majd még egyszer elolvastatta velem, aztán a kézfejével lassan végig törölte a szemét.
Az én szemem is homályos volt, csak úgy, mint most, mikor leírom ezeket a sorokat, gyönyörű emlék maradt nekem, hisz én is kaptam tőlük nagyon sokat, az öröm, a boldogság könnyeit.
Az ünnepség után, mindenkit meghívtam egy italra, ettük a süteményeket, jól éreztük magunkat.
Néha, néha oda jött valamelyikük hozzám, hogy olvasnám fel újra, amit írtam róla.
Akkor, elhatároztuk Csabával, hogy kinyomtatjuk és készítetünk egy keretet, amit felrakunk a kocsma falára, na meg a fényképeket is, amik akkor készültek.
Boldog voltam én is, ők is, hisz jó volt adni és jó volt kapni, szép volt ez a szentestei előzetes.
Délután négy órakor indultam haza, várt otthon a család és az, az egy vendég.
Ezen a napon, nekem kétszer volt karácsony szenteste!
Sándor Kinga |
|
| |
|
0 komment
, kategória: novellák, gondolatok, versek |
|
|
|
Címkék: kezdeményezésben, alapítványoknál, előreláthatólag, tevékenykedtem, törzsvendéggel, mindegyikükről, rendezvényeken, vendéglátásban, köszöntöttnek, törzsvendégek, karácsonyfánk, természetesen, leterítettünk, kinyomtatjuk, foglalkoztam, koccintanunk, szervezőként, elhatároztuk, süteményeket, ünnepélyesen, elolvastatta, valamelyikük, alkalmazotté, mindenkinek, elénekeltük, elmosolygom, felejtettem, kisgyerekek, osztogatott, vonatkozott, drapériával, készítettem, megérkezett, botránkozik, szentestére, egyedülálló, vendéglátásban töltöttem, karácsonyi készülődés, előtte való, pult mögött, alkalmazotté lett, idős egyedülálló, olyan embert, fejem azon, törzsvendégek között, óvodánkból kértem, ünnepek előtt, kisgyerekek folyton, törzsvendégek nevét, csasszuskát írni, mikulás jelmezt, szép drapériával, Sándor Kinga,
|
|
Offline
