Isten ajándékai - Tényleg Isten,Lélek Sándorné Ekpafat, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Isten ajándékai

2015-12-09 09:26:41, szerda


	Irodalom Csilingelő gyermekkacaj töltötte be a napsugaras vidám reggelt. Két kislány az étkezőasztalnál, édesapjuk által készített vajas zsemlyét majszolta, bögréjükben illatos kakaó gőzölgött. A gyerekek felváltva kérdezgették a szülőket. Minden reggel így készültek az ikrek az óvodába. A sarokban kényelmes kanapén ülve az édesanya élettől duzzadó keblére egy rózsás-arcú kisfiú szájacskája tapadt, pici kezecskéjét, a táplálékot adó mellén pihentette. Pelyhes kis fejecskéje mozdulatlanságával jelezte, minden a legnagyobb rendben, kényelmesen fogyasztja ő is a reggelijét. * A hófehér falon, aranyló fényjátékkal incselkedett a napsugár, a gyerekek szórakoztatására. Békés harmóniában, a szeretet sátra alatt készülődött a család. Egy éve költöztek a társasházi bérelt lakásba, ideiglenes otthonukba. Soha nem ismert tapasztalatokat gyűjtöttek be ennyi idő alatt. Beköltözés után tisztelettel és barátsággal próbálkoztak a szomszédok közelébe férkőzni, legalább is, a köszönésig eljutni, de mindkét oldalról becsapódott az ajtó, ha az övék megnyílt. Nem értették, mi lehet az oka, miért nem akarják megismerni őket. Aztán, mégis úgy hozta a sors, egy vasárnap délután becsöngetett az egyik szomszéd, hogy pihenni szeretne, és zavarja a koncert. - Milyen koncertre tetszik gondolni? - kérdezte kerekre tárt szemmel az édesapa. - Ne játssza meg magát, a zenebona. - dörmögött a férfi. - Értem, talán a két fuvola hangjára tetszik gondolni. Átmegyünk a másik szobába, onnan nem fog át hallani. - mosolyogva, kérte tisztelje meg őket a látogatásával, örülnének, ha bejönne kicsit beszélgetni. - Nem érek rá magával kokettálni, vegye tudomásul, ha még egyszer hangoskodnak, szólok a tulajdonosnak! Úgy kipenderíti az egész bagázst, hogy a lábuk sem éri a földet. - sziszegte megvetően. Nem sokkal később, a másik szomszéddal való találkozás döbbentette meg, amikor a lányokkal hazafelé tartott. - Kezét csókolom asszonyom. - köszönt illendően. - Csókolom! - kontráztak a lányok. A viszont üdvözlés elmaradt- - Jól láttam, a felesége megint terhes? - Nem jól tetszett látni, a feleségem nem terhes, Ő áldott állapotban van, Isten ajándékát várjuk. - Mai világban ennyi gyerek, biztosan a családi pótlék miatt, mert dolgozni nem akarnak, főállású anyaként lébecolni... - sziszegte a fogai között jól hallhatóan az öregasszony, és folytatta útját. - Isten áldja asszonyom. - köszönt el a férfi. A gyerekek illedelmes kézit-csókolommal búcsúztak, a még mindig motyogó asszonytól. Teltek a hónapok, a kis család boldog várakozással nézett előre, várták a nagy napot, a kicsi jövevény boldog születését. Mindenórás volt a kismama, a családfő szabadságát töltötte, ha menni kell a kórházba, a gyerekek mellett tudjon maradni. Nagy volt a várakozás, a lányok egész reggel anyukájuk pocakját simogatták, beszéltek a kistestvérükhöz, kérték, siessen már, itt az idő, ne várassa őket tovább. Reggeliztek, amikor megszólalt a telefon. Az édesapának azonnal menni kellett szolgálatba, a helyettesítőjét infarktus gyanújával kórházba szállították, nincs, aki a feladatot ellássa. Nem tehetett semmit öltözködni kezdett. Az ő feladatát más nem végezhette. Talán abban a pár órában nem történik semmi. De, ha mégis? Futott át az agyán. Egy barátot, barátnőt meglehetne kérni, de kit? Mindenki dolgozik. Az aggodalom fészket rakott a gondolataiban. A lányok is izgatottak lettek, nehezen indultak el az oviba. Nyugtatta a kismama őket, ne féljenek, nem lesz semmi baj, nincsenek jósló fájásai, megvárja a baba, még megérkeznek. Az apa látszólag megnyugodott, de ahogy az ajtót becsukta maga mögött, nyugodtsága rögvest elszállt. Szerencsének vélte, mert éppen szemben jött a szomszédasszony, hát megkérte. - Nem csengetne be feleségemhez, két óra múlva, megkérdezni, jól van-e? Igen sután hangzott a kérés, de nem bánta, mert segítséget remélt. - Miért, már annyira oda van, akkor miért megy el maga? - kérdezte gúnyosan. Magyarázkodni akart, de az asszony meg sem hallgatta, gyorsan rávágta. - Nem, nem érek rá, a barátnőmet várom. Ellentmondást nem tűrő hangon zárta le a beszélgetést, és ott hagyta őket a lépcsőházban. Ólomlábakon ballagtak az órák, minden szirénahangra összerezzent. A telefonon nem volt hívás. Szolgálat után a gyerekekkel haza indultak. Időben érkeztek. Este megkezdődtek a fájások, éjfélre megszületett a kisfiú, kicsattanó egészségben. * Két hónappal később, fekete ruhában megjelent a gyülekezetben a szomszédasszony, sógornőjével. A testvére temetésére gyászszertartást rendeltek. Zavart magyarázkodásba kezdett, amint felismerte a lelkészben a szomszédot. - Nem tudtam, hogy..., nem járok istentiszteletre, szegény uram nem volt vallásos, így aztán elszoktunk... Most a testvérem végakarata miatt vagyunk itt, nézett az özvegyre, aki csak bólogatott. - Nincs semmi baj asszonyom, nem értem miért magyarázkodik. Az elhunyt kívánságát tisztelettel fogadjuk, és alázattal teljesítjük. Mikor lesz a temetés? - érdeklődött a lelkész. * Félévvel később dobozoltak, a lelkészlak felújítása elkészült, híre ment, hogy költöznek. Egyik este csengettek, a szomszéd férfi, kezében egy csokor sárga tulipánnal, és két tábla csokoládéval, mögötte az öreg-hölgy egy tányér gőzölgő fahéjas, almás rétessel. Babalátogatóba, és elköszönni érkeztek. Először az asszony szólalt meg, látva a csöppséget, amint jóllakottan, édes álmát alussza, mit két testvérkéje őriz. A lányok suttogva beszéltek, hogy kis öccsük nehogy felébredjen. - Tényleg Isten ajándékai, - jegyezte meg békésen az asszony. - Igen, azok, szép család, és a lányok milyen szépen fuvoláznak. Sajnálom, hogy elmennek, már úgy megszoktam a gyerekhangot, és a hangszer varázsát. - hajtotta le a fejét a férfi. Mindkettőjükön látszott, őszintén beszélnek... Részlet: A lélek útja c. 2012-ben kötetemből Lélek Sándorné Ekpafat

0 komment , kategória: novellák, gondolatok, versek

Címkék: gyászszertartást, istentiszteletre, szórakoztatására, szomszédasszony, helyettesítőjét, kistestvérükhöz, étkezőasztalnál, magyarázkodásba, tapasztalatokat, mindkettőjükön, babalátogatóba, gyülekezetben, gondolataiban, ellentmondást, szirénahangra, tulajdonosnak, magyarázkodik, látogatásával, magyarázkodni, megnyugodott, próbálkoztak, tisztelettel, szerencsének, szállították, becsöngetett, várakozással, incselkedett, fényjátékkal, hangoskodnak, feleségemhez, összerezzent, megkezdődtek, megszületett, csokoládéval, kérdezgették, sógornőjével, napsugaras vidám, gyerekek felváltva, sarokban kényelmes, édesanya élettől, rózsás-arcú kisfiú, legnagyobb rendben, hófehér falon, gyerekek szórakoztatására, szeretet sátra, társasházi bérelt, szomszédok közelébe, köszönésig eljutni, övék megnyílt, vasárnap délután, egyik szomszéd, másik szobába, Tényleg Isten, Lélek Sándorné Ekpafat,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]