Karácsony Juliskánál - Karácsony Juliskánál,Köszönöm Katica,Hagyd Julcsa,Áldott Karácsonyt,Nagy Eszter, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Karácsony Juliskánál

2017-11-27 14:14:36, hétfő


	Óriás pelyhekkel szállt alá a hó a kis tanya kertjében. Hűvös szél táncoltatta a pelyheket az ablakokon. Pattogó kályha fénye töltötte meg a kis vályog szobát, búbos kemence ontotta magából a melegséget. Diós bejgli és töltött káposzta illata terjengett a kis helységben ahol egy nagycsalád gyermekei kuporogtak a kemence körül. Nevetgéltek, történeteket meséltek, olykor- olykor rázendítettek egy karácsonyi nótára. Julcsa édesanyjának segédkezett a konyhában, éppen mézeskalácsot készítettek. Nagyobbik bátya és kisöccse odakinn seperték a havat, de úgy tűnt reménytelen harcot vívnak, mivel megállás nélkül szakadt az égi áldás. Pista mérgelődve lépett a tornácra, lesöprögette vállát, majd bosszúsan megállapította: - Ha egész este így fog esni, holnap ki se tudunk majd jönni a házból. Jóska mellé lépve jókedvűen megdobta bátyát egy kemény hógolyóval, majd viháncolva beszaladta a biztonságot adó házba, mielőtt még kap egy nyaklevest tettéért. Kívülről vidámság áradt a kicsiny házból, ám Juliskáéknak ez egy szomorú Karácsony volt. Édesapja és legidősebb bátyja egy messzi háborúban teljesített szolgálatot a haza védelmében. Hiányuk megviselte az egész családot. Julcsa nem vágyott ajándékra, csak azt kívánta hogy viszontláthassa édesapját és testvérét. Nem éheztek ugyan, de bizony szerényebben kellett élniük. A nagy sütkérezés közepette egyszer csak kopogtattak az ajtón. Julcsa kíváncsian szaladt meglesni a váratlan vendéget. Katica volt az, szinte csak az orra hegye lógott ki, hatalmas kapucnis kabátjából. Mosolyogva lépett be kis barátnője otthonába. - Katica!de örülök hogy eljöttél!- ölelte meg Julcsa a kis hólepte barátnőjét. - Sietnem kell nagyon,csak előbb szeretném ezt átadni! Azzal kis kezével átnyújtott egy kis zacskónyi szaloncukrot, olyat ami boltban volt megvásárolható és csak az úri családoknak tellett rá. Julcsa mindig vágyakozva nézegette az üzletben, de soha se gondolta volna, hogy egyszer majd megkóstolhatja. - Szaloncukor!-kiáltott fel vidáman- Köszönöm Katica! - Remélem ízleni fog- mondta mosolyogva kis barátnője- bár szerintem amit anyukád készít az finomabb, de ennek legalább van szép papírja! Bizony a kis Julcsát teljesen elbűvölte a cukorpapír csillogó fénye, a végein becakkozott széle. Annyira nagy boldogság volt számára egy ilyen ajándék hogy nem győzte megköszönni a kedvességét Katicának. Szerette volna meghálálni, de nem tudta miként tehetné. - Hagyd Julcsa!nem várok én cserébe semmit, csak szerettem volna kicsit enyhíteni a bánatotokon, amit a háború okozott nektek... Ha nem lenne öreg és beteges az édesapám akkor most nekem is át kellett volna élnem- mondta szemét lesütve Katica. Könnyes szemmel megölelték egymást, majd elbúcsúztak a kis barátnők. Juliska igazságosan szétosztotta testvérei között az ajándékba kapott szaloncukrot. Csak úgy habzsolták a gyerekek azt a mennyei ízű édességet. Úgy érezték magukat egy pillanatra, mint a nagy urak, akik minden Karácsonyon ilyet esznek. Juliska szorongatta kezében a kis cukorkát, gyönyörködött a szépen fénylő sztaniol papírjában. Pista az idősebbik bátyja, rögtön észre vette a kínálkozó lehetőséget és így szólt: - Julcsa, ha nekem adod a cukrodat, én odaadom a papíromat! A kislány nem is gondolkodott csak rögtön belelegyezett a nem túl nagylelkű ajánlatba. Azzal egy mozdulattal bátyja kikapta Juliska kezéből a szaloncukrot és már ropogtatta is gúnyos mosollyal az arcán. Juliskának ugyan lett két cukorkapapírja viszont lemaradt az alkalomról hogy megkóstolja a vágyott édességet. Keserves sírásba kezdett... Sanyika a kis testvére meghuzigálta blúza ujját majd így szólt: - Ne sírj, Juliska majd én adok az enyémből!- azzal ketté törte az aprócska szaloncukrot és megosztotta szomorkodó testvérével. Édesanyjuk halvány mosollyal az arcán nézte a történéseket. Örömmel töltötte el szívét hogy egészségesek és vidámak a gyermekei. Kicsit mardosta a lelkiismeret azért, hogy idén nem került szép nagy karácsonyfa a kis házukba. Aztán gondolt egyet leültette maga köré gyermekeit és belekezdett egy mesébe: - Egyszer volt, hol nem volt- kezdte így a történetet- volt egyszer egy angyalka akit az Úr megbízott egy feladattal. Az ő dolga volt kiválasztani a mennybéli fenyves legszebb fáját és elhozni a Földre ahhoz a családhoz ahol a világ legjobb gyermekei laknak. Az angyal ki is választotta a fát és útnak eredt. Azonban a Földre leszállva látott egy égő erdőt. Kismadarak röpködtek és közben siránkozva csiripelték hogy elvesztették otthonuk, az összes fészek odalett! A vadállatok is sírtak-ríttak az elpusztult erdő miatt. Az angyalka fogta és levágott a mennybéli fából néhány ágat és elültette. Láss csodát! egy hatalmas erdő növekedett a régi helyén!volt nagy boldogság a madaraknak. Majd tovább ment keresgélni a Föld legjobb gyermekeit. Ekkor egy kisgyermek sírását hallotta egy sötét házból. Egy anyuka feküdt betegen az ágyban, kisgyermeke meg ott fagyoskodott mellette. Az angyal ekkor lenyesett még sok-sok ágat és begyújtotta a kályhát a hideg házban majd meleg levest készített a tűzön a betegeskedő édesanyának aki menten jobban lett eztán! No, egyszer csak észre vett ez az angyal egy másik házat!belesett az ablakán és lám meglátta hogy biz itt laknak a világ legjobb gyermekei!besurrant a kisszobába és épp rakta volna le a mennybéli karácsonyfát, de észrevette hogy nem maradt abból csak néhány fenyőág. Beletette egy vázába, rárakott pár arany diót, majd dolga végeztével felszállott a magasba. Ez a mese vége- zárta le mondandóját Julcsa anyukája. A gyerekek tátott szájjal figyelték minden egyes szavát a mesének. Majd édesanyjuk felállt és ezt mondta: - Na, gyerekek? megnézzük hogy hozott- e nekünk karácsonyfát a Jézuska? A gyerekek felpattantak hamarjában és már rohantak is a kis szoba felé. Mikor kitárták az ajtót, meglepődve tapasztalták hogy nem volt ott karácsonyfa, csak pár száll fenyőág amin lógott 5 szem aranydió. Julcsa felkiáltott: - De hát ez a mennybéli fenyves fája! ami a mesében volt! akkor hát mi vagyunk a világ legjobb gyerekei? -izgalomtól kipirosodva néztek édesanyjukra a gyerekek. Az anyuka átölte összes gyermekét majd ezt mondta: - Igen, ti vagytok!és én vagyok a legszerencsésebb, hogy anyukátok lehetek.... Áldott Karácsonyt mindenkinek! (Nagy Eszter) meséje

0 komment , kategória: Általános

Címkék: legszerencsésebb, viszontláthassa, cukorkapapírja, megvásárolható, megkóstolhatja, megállapította, belelegyezett, gyönyörködött, rázendítettek, mézeskalácsot, szaloncukrot, juliskáéknak, édesanyjukra, szétosztotta, tapasztalták, gondolkodott, történéseket, történeteket, karácsonyfát, kiválasztani, édesanyjának, szerényebben, fagyoskodott, elvesztették, lelkiismeret, lesöprögette, meghuzigálta, egészségesek, felpattantak, testvérével, karácsonyfa, édesanyának, kisgyermeke, betegeskedő, megosztotta, kipirosodva, nagycsalád gyermekei, kemence körül, karácsonyi nótára, kemény hógolyóval, nyaklevest tettéért, kicsiny házból, szomorú Karácsony, messzi háborúban, haza védelmében, egész családot, nagy sütkérezés, váratlan vendéget, orra hegye, cukorpapír csillogó, végein becakkozott, ilyen ajándék, Karácsony Juliskánál, Köszönöm Katica, Hagyd Julcsa, Áldott Karácsonyt, Nagy Eszter,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]