|
|
|
2018-09-30 12:23:01, vasárnap
|
| |
| |
Link
Elvesztett boldogság
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Elizának hívtak. Épp oly szép volt, mint minden kislány és a szülei éppúgy szerették, mint ahogy minden gyereket szeretnek. Sok játéka volt, egytől-egyig szépek, volt külön szobája és két nagymamája is, akik felváltva kényeztették.
Mindemellett a gazdagság mellett Eliza mégsem volt boldog. Ugyanis nem tudta, hogy mi az a boldogság. Soha nem nevetett, nem játszott vagy ugrándozott a többi gyerekkel, és ha énekelt, dalai csupa szomorú dologról szóltak. Gyakran sétált egyedül a szomszéd erdőben, üldögélt egy patak partján. Tisztavizű kis patak volt ez, mert egyenesen a Hideg-hegyekből jött. Eliza nap mint nap eljött ide kedvenc babájával, egy szomorúszemű bohóccal, leült a fűbe és sírdogált. Egyszer, amikor így itatta az egereket, könnyei a patak ezüst vizébe hulltak. Meglátta ezt egy kicsiny, narancsszínű halacska, felúszott a víz színére, kidugta a fejét és megkérdezte Elizát:
- Miért sírsz kislány? - Eliza abbahagyta a zokogást és hüppögve válaszolt.
- Mert boldogtalan vagyok.
- És miért vagy boldogtalan? - kérdezte a halacska türelmesen.
- Azért, mert nem tudok nevetni, játszani, vidáman ugrándozni. Még énekelni is csak szomorú dalokat tudok. Nem értem miért vagyok olyan más, mint a többi gyerek.
- Erre pedig egyszerű a válasz - mosolyodott el a halacska. - Ez azért van így, mert elvesztetted a Boldogságodat.
- Az meg hogyan történhetett?! - Eliza majdnem ismét sírva fakadt.
- Messziföldön van egy ezüst rét, tele ezüst fűszálakkal. De ezek nem közönséges növények ám! Ezek a füvek a még meg nem született emberek lelkei. Amikor eljön a születés ideje, Hold Anyó lenyújtja értük karjait és elviszi őket a Földre. Ekkor kapják az emberek a Boldogságot, a Bánatot, a Szépséget, a Gazdagságot, mindent, amijük csak van. Te biztosan elvesztetted a Boldogságodat. Ha visszamennél erre az ezüst rétre, megtalálnád.
- Hogyan juthatok vissza oda? - kérdezte a kislány és megpróbált nagyon bátran nézni.
- Ma éjjel telihold lesz. Menj ki pontban éjfélkor az udvarotokra és kérd meg Hold Anyót, hogy vigyen el!
Eliza megköszönte a halacska segítségét és hazament. Amikor eljött az éjfél kiment a ház elé, az udvarra. Félve pillantott a teliholdra, de az csak barátságosan mosolygott rá. Eliza összeszedte minden bátorságát és megkérte őt, vinné el arra a csodálatos ezüst rétre, ahol a még meg nem született emberek élnek. Hold Anyó lenyújtotta érte sugarait, ölébe vette, majd elvitte Messziföldre, letette nem messze a réttől és meghagyta neki, hogy még az éjjel végezze el amit akar, mert csak akkor tudja hazavinni. Eliza megígérte, hogy sietni fog, elbúcsúzott az Anyótól, majd útnak indult a rét felé.
Egy nyírfaligeten keresztül vezetett az útja. Megpróbált arrafelé haladni, ahol a fák között megcsillanni látta a rét ezüstjét, de bárhogy próbált odajutni, a fák mindig megsűrűsödtek előtte, elállták útját. Próbálkozott egy darabig, de aztán elfogyott a türelme. Mérgesen dobbantott és egyenesen odaállt a legnagyobbnak tűnő fa elé.
- Mit akartok tőlem? Miért nem engeditek, hogy továbbmenjek? - kérdezte.
- Mi vagyunk az Ezüst Rét őrei - válaszolta a fa letekintve a csöppnyi lányra.
- Senki nem léphet a rétre, mert a végén még valaki letaposná a fűszálakat és az emberek meghalnának, mielőtt megszülethetnének. Elizát elfogta a kétségbeesés. Szája sarka sírásra görbült, úgy kérdezte az öreg nyírtől:
- De hogyan találhatom meg az én elveszett Boldogságomat, ha nem léphetek a rétre?
- A Boldogságok nem szoktak csak úgy elveszni - csóválta meg lombját a fa. - A Boldogságokat ellopni szokták. Lopni pedig errefelé csak a Pajkos Manók tudnak.
- Hol találom azokat az alattomos manókat? - kérdezte Eliza harciasan.
- Itt laknak a liget szélén. De vigyázz velük kislány! Nem csak lopnak, de hazudnak is.
Eliza keresztülvágott a fák között, akik most már nem álltak az útjába. Amikor a liget szélére ért, azonnal észrevette az apró, falevélből és kavicsokból épült házakat, amik körül piciny kis emberkék rohangásztak, láthatóan minden különösebb cél nélkül. Óvatosan odalopózott a legnagyobb házacskához, majd egy hirtelen mozdulattal lekapta annak tetejét és belenézett. Egy öreg, meglepett manó nézett vele farkasszemet. Épp olyan pici volt mint a többiek, hosszú szakállát háromszor körbetekerte a nyakán, rózsaszín háziköntöst viselt, az orrán pedig apró szemüveg díszelgett. Eliza elszántan rákiáltott az elképedt manóra:
- Ha nem adod vissza a Boldogságomat, rád borítom a házad tetejét!
Az öreg hamar visszanyerte a nyugalmát, megköszörülte a torkát és azt mondta:
- Ifjú hölgy, azt hiszem itt tévedés történt. Én nem vettem el az ön Boldogságát. Egyáltalán nem szokásom bárki Boldogságát is jogtalanul elvenni.
- Tudom, hogy ti voltatok! - kiabált felháborodottan Eliza. - Követelem, hogy adjátok vissza az én ellopott Boldogságomat!
- Lopás? - ráncolta gondterhelten homlokát a manó. - Amennyiben bűncselekmény esete forog fenn, azt hiszem tanácsos lesz összehívni a Gyűlést. Egyetért velem hölgyem? - Meg sem várta Eliza válaszát, hintaszéke alól elővett egy sárga tölcsért, fürgén felpattant, kiment a házikó elé és belekiáltott a szócsőbe:
- Mindenki azonnal jöjjön ide, összehívom a Gyűlést! - Tölcsérre tulajdonképpen semmi szükség nem lett volna, mert eddigre már a falu összes lakója ott tolongott Eliza körül.
- Egy bűnügyről lesz szó - a manó továbbra is a tölcsérbe beszélt. - Ez a hölgy itt azt állítja, hogy valaki közületek ellopta az ő nagyrabecsült Boldogságát. Kérdem tőletek: igaz ez?
- Nem! - válaszolták kórusban a manók.
- Ezennel a Gyűlést berekesztem! - kiáltotta az öreg a tölcsérbe, majd lerakta azt a földre, fáradtan felsóhajtott és Elizához fordult.
- Hallotta hölgyem, a válasz nem. Nem mi voltunk. Most tehát menjen útjára! Isten vele! - Eliza teljesen kétségbe esett. Leült a földre, összekucorodott és sírva fakadt. Az öreg manónak megesett rajta a szíve, odatipegett hozzá és esetlenül paskolgatni kezdte a szoknyáját.
- Azért ne sírjon hölgyem! - mormogta zavartan. - Ha ennyire fontos önnek az a Boldogság, menjen és szedjen magának!
- Tessék? - kérdezte könnyes hangon a kislány. - Hogy érted azt, hogy szedjek magamnak Boldogságot?
- Itt a mocsáron túl, nem is olyan messze nőnek a Boldogságok. Olyan krumpliszerű kis növények. Ki kell ásni a gyökerüket és ott a Boldogság.
- Értem - mondta Eliza némiképp megvigasztalódva. - Köszönöm szépen a segítséget! - Azzal búcsút intett a manóknak. Az öreg pedig még utána kiáltott:
- Óvakodjon a mocsári lényektől! Nagyon veszélyesek!
Eliza hamarosan megérkezett a mocsár szélére. Csúnya, bűzös, fortyogó mocsár volt az, sokkal szörnyűbb, mint elképzelhető. Szegény kislány annyira megrémült, hogy azt hitte, megáll a szíve ijedtében. Szorosan behunyta a szemét, hogy ne is lássa a sok szörnyűséget és nekivágott.
Mese a kislányról, aki elvesztette a Boldogságát
Mivel szeme szorosan csukva volt, nem láthatta, hogy a mocsár mélyéből undorítóan nyálkás és bűzös teremtmények kelnek ki, és azt sem látta, amikor ezek a lények hártyás lapátkezeiket lábai elé tartották, hogy azokra lépjen és ne süllyedjen el az ingoványban. Így ért át Eliza minden baj nélkül a mocsáron, nem is gyanítva, micsoda segítőtársai akadtak.
Amikor újra szilárd talajt érzett a lábai alatt, Eliza kinyitotta a szemét. Furcsa látvány tárult elé. Hatalmas síkság vette körül és ezen a síkságon szabályos sorokba ültetve krumpliszerű növények nőttek. Eliza odalépett az egyik ilyen növényhez és elkezdett a gyökere felé ásni. Meg is találta azt és még valamit. A gyökerek közt furcsa, áttetszően kék buborék remegett. Már éppen hozzáfogott volna, hogy kiemelje, amikor egyszer csak megszólalt a növény:
- Kérlek, ne vedd el a Boldogságomat! Ha nem lesz többé Boldogságom, hogyan élhetek?
Eliza nem volt gonosz kislány, nem akarta megfosztani a növényt a Boldogságától. Inkább leült a földre, összekucorodott és sírva fakadt. Ahogy sírt, könnyei a kék buborékra hullottak, amitől az egyszeriben - hopp! - kettévált. Így lett egy Boldogságból kettő.
- Vedd el! - mondta a növény kedvesen - Az egyik a te Boldogságod.
Eliza óvatosan nyúlt a buborékhoz, kiemelte a földből, a hold felé tartotta és egyszercsak hatalmas nagy Boldogság töltötte el, olyan, amilyet eddig még soha nem érzett. Nevetni kezdett, nevetett, egyre csak nevetett. Majd a buborék hirtelen eltűnt. De Eliza nevetése nem szűnt meg, hiszen a Boldogság, már az ő szívében lakott. Eliza pedig hazatért a hold sugarain és attól kezdve nem volt nála boldogabb gyerek a földön. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép történetek |
|
|
|
Címkék: megvigasztalódva, összekucorodott, felháborodottan, keresztülvágott, tulajdonképpen, boldogságodat, boldogságomat, bűncselekmény, boldogságokat, megköszörülte, nagyrabecsült, megsűrűsödtek, nyírfaligeten, boldogságától, legnagyobbnak, lapátkezeiket, gondterhelten, továbbmenjek, visszamennél, teremtmények, elképzelhető, farkasszemet, szomorúszemű, mindemellett, krumpliszerű, belekiáltott, messziföldön, visszanyerte, kétségbeesés, messziföldre, körbetekerte, elvesztetted, rohangásztak, próbálkozott, kényeztették, segítőtársai, szülei éppúgy, gazdagság mellett, többi gyerekkel, szomszéd erdőben, patak partján, szomorúszemű bohóccal, patak ezüst, halacska türelmesen, többi gyerek, születés ideje, ezüst rétre, halacska segítségét, éjfél kiment, csak barátságosan, csodálatos ezüst, éjjel végezze, Hold Anyó, Hold Anyót, Ezüst Rét, Pajkos Manók,
|
|
|
|
|
|
| szülei éppúgy, gazdagság mellett, többi gyerekkel, szomszéd erdőben, patak partján, szomorúszemű bohóccal, patak ezüst, halacska türelmesen, többi gyerek, születés ideje, ezüst rétre, halacska segítségét, éjfél kiment, csak barátságosan, csodálatos ezüst, éjjel végezze, nyírfaligeten keresztül, legnagyobbnak tűnő, csöppnyi lányra, emberek meghalnának, öreg nyírtől, alattomos manókat, liget szélén, liget szélére, legnagyobb házacskához, hirtelen mozdulattal, orrán pedig, elképedt manóra, házad tetejét, öreg hamar, sárga tölcsért, falu összes, bűnügyről lesz, manó továbbra, tölcsérbe beszélt, öreg manónak, öreg pedig, mocsári lényektől, mocsár szélére, szíve ijedtében, mocsár mélyéből, lények hártyás, lábai alatt, síkságon szabályos, egyik ilyen, gyökere felé, gyökerek közt, növény kedvesen, hold felé, buborék hirtelen, hold sugarain, megvigasztalódva, összekucorodott, felháborodottan, keresztülvágott, tulajdonképpen, boldogságodat, boldogságomat, bűncselekmény, boldogságokat, megköszörülte, nagyrabecsült, megsűrűsödtek, nyírfaligeten, boldogságától, legnagyobbnak, lapátkezeiket, gondterhelten, továbbmenjek, visszamennél, teremtmények, elképzelhető, farkasszemet, szomorúszemű, mindemellett, krumpliszerű, belekiáltott, messziföldön, visszanyerte, kétségbeesés, messziföldre, körbetekerte, elvesztetted, rohangásztak, próbálkozott, kényeztették, segítőtársai, boldogságból, megcsillanni, felsóhajtott, történhetett, szörnyűséget, barátságosan, narancsszínű, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
18436 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1210
- e Hét: 3043
- e Hónap: 11578
- e Év: 59171
|
|
|
Offline
