Regisztráció  Belépés
szabomihalyf.blog.xfree.hu
"Minden ember élete egy regény, de erre csak akkor döbbenünk rá, amikor életünk eseményei már múlttá, emlékké váltak. S ezek a regények mindig tanulságosa... Szabó Mihály
1928.12.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
F Szabó Mihály: GYEREKKOROM CSODÁI...
  2017-11-16 18:59:03, csütörtök
 
  F Szabó Mihály:
GYEREKKOROM CSODÁI...

Már gyerekkoromban, ahogy cseperedtem,
Megláttam, hogy mennyi szép van körülöttem.
Hogy milyen közel van hozzám a Természet,
Milyen sok csodával van tele az élet.
S a csodákat sokszor nem is kell keresni,
Csak kíváncsiskodva járni és figyelni.

Volt, hogy alig pirkadt, a tornácon ültem,
Ámulva a csodás napfelkeltét néztem.
Ezer formát láttam a bárányfelhőkben
És szívesen ültem volna bármelyiken.
Ha sötét felhők közt villámok cikáztak,
Hallgattam zaját az égiháborúnak.

Csendes nyári estén, imaként, vagy helyett,
Szívesen bámultam a csillagos eget.
Egy-egy csillag remegve szikrázó fényét,
A hatalmas égbolt sok apró mécsesét.
Csillaghulláskor sok csillag halálát,
Rövid fényes úton semmibe hullását.

Hosszan megfigyeltem a nagy csillagokat,
Melyekről azt mondták, hogy összetartoznak.
De felültem volna!... a Göncöl-szekérre,
Hogy aztán elmenjek a Tejútra vele,
S ha a Medve és a Kaszás megengedik,
Kocsikázzak rajta estétől reggelig.

De, sok csoda volt ám ég és föld között is!
Figyelhettem őket reggeltől napestig.
Bámultam és csodáltam a madarakat,
A félénk kicsiket, s a bátor nagyokat.
Olyan is volt, melyet néha megdobáltam,
De a legtöbbet csak őszintén csodáltam.

A barázda-billegetőt a barázdában,
A bátor, büszke sast, ott fent a magasban.
A mozdulatlanul éneklő pacsirtát,
A magasból zsákmányára leső héját.
A fiókáikat etető fecskéket,
A felhőként érkező varjú-sereget.

A ritkán látható lomha túzokokat,
A hatalmas rajban vonuló darvakat,
Tóparti nádszálon hintázó ökörszemet,
A vadkacsák között úszkáló gémeket.
Az égen ék-ben elhúzó vadlibákat,
A tóban csendesen halászó gólyákat.

De nemcsak a napot és a csillagokat,
Nemcsak az alattuk élő madarakat,
Csodálhattam meg az év minden szakában,
A tanyán, s a réten is sok csodát találtam.
Csoda volt nekem az állatok beszéde,
Külön csoda volt, a rét külön élete.

Úgy éreztem, megértem az állatokat,
Azt is tudni véltem, mikor mit mondanak.
A tyúkanyó, csibéit más hangon szólítja,
Mikor hívja őket, vagy mikor altatja.
Mást kukorékol a kakas ébresztőre,
Mást, a kapirgáló tyúkok kedvére.

Másképp bőg a tehén, ha a gazdát hívja,
Vagy búsul, mert nem tudja, hová lett a borja.
Másként nyerít a ló, ha hálás valamiért,
Vagy, ha haragszik a sok ostorcsapásért.
A kutya vadul ugat az idegenre,
Játékosan csahol egy-egy ismerősre.

Csodálatos a rét füves takarója,
S benne ezerszínű sok apró virága.
Melyek fölött szorgalmas méhek dolgoznak,
Gyűjtögetik, hordják édes zsákmányukat.
A gyermekláncfüvet szellő simogatja,
Sok kis ejtőernyőt emel a magasba.

Beleburkolózva az éj sötétjébe,
Megváltozik a rét esti képe.
Az apró légijárművek leszállnak,
A szorgalmas méhek is hazatalálnak.
Az útszéli fák mese-alakokká lesznek,
Lombjaikban sötét szörnyek rejtőzködnek.

Most az emlékekről ugyan mit is mondjak?
Kicsit megszépítik öreg napjaimat!
Olykor megnyugtatnak és figyelmeztetnek,
Mennyi apró ajándéka volt az életemnek.
Biz' ez sovány vigasz, gondolhatja bárki,
De én most is tudok ezeknek örülni"

Én, ma is hálásan köszönöm a Sorsnak,
A csodákkal teli szép gyermekkoromat.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: Tőled is függ----
  2017-11-11 21:04:55, szombat
 
  F Szabó Mihály:
TŐLED IS FÜGG....

Vegyes érzések töltik be a szíved,
Deb tőled is függ, hogy azok milyenek.


Örülsz, ha megkapod amit kívánsz,
Búsulsz, ha bármire hiába vársz.

Szép az idő, ha kék ég alatt ülsz,
Csúnya, ha vihar elől menekülsz.

Sok az időd, mikor unatkozol,
De kevés, amikor sokat dolgozol.

Hosszúnak látszik az út induláskor,
Rövidebbnek tűnik megérkezéskor.

A hegy magas, ha a völgyből nézed,
A völgy mély, ha a hegyről figyeled.

Két oldala van minden éremnek,
Hogy mit látsz, attól függ, melyiket nézed.

Sok jót mondasz arról, aki segít rajtad,
Keveset, arról, ki nem hallja kérő szavad.


Örömmel és gonddal van tele az élet,
Tőled is függ, hogy milyennek érzed.

Budapest, 2017-11-11
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F.Szabó Mihály: BOKODI EMLÉK:
  2017-11-10 19:16:08, péntek
 
  F.Szabó Mihály:
BOKODI EMLÉK:

Életemről szóló írásaimban sokszor panaszkodom, hogy túl sokat dolgoztam. Visszaemlékezéseimben viszont több szó esik szórakozásról, kirándulásról, ünneplésről, azaz pihenésről, mint munkáról.
Ez, ellentmondásnak tűnik, ha a két fogalmat, a munkát és a pihenést szembeállítjuk egymással. De nem az, ha egymás mellé soroljuk azokat.
Mindez igaz, ERBÉ-s éveimre vonatkozó visszaemlékezéseimet illetően is.

Most, az ERBÉ-nél eltöltött éveim emlékeiből, - sem időrendi, sem tartalmi összefüggést nem keresve, - kiemelek néhány eseményt, melyek emléke megmosolyogtatja, szórakoztatja az olvasót.

SZIGORŰ JÓSKA...

A Tiszapalkonyai Erőmű építkezésének befejezése után, az ERBE Budapesti Központjában történt rövid felkészüléssel mentem Bokodra, hogy a gépészeti és villamos szerelési munkák megkezdése után átvegyem a stafétabotot, Kovács Sándortól, az addigi Kirendeltség vezetőtől.
Őt, nagyon jól ismertem, hiszen több, mint 3 évet dolgoztunk együtt Tiszapalkonyán.
Sanyi, a maga alaposságával ismertette az építkezés állapotát, a különböző Vállalatok kirendeltségeit, és azok vezetőit.
Ez, nagy segítség volt számomra, mert tudtam, hogy a bemutatkozásaimnál kivel, hogy beszéljek.
Sanyi, - jó humorú ember volt, - nem hagyta ki, hogy segítségnyújtása mellett, időnként valahogy meg is vicceljen.
_ Tudod, hogy itt az építkezésen, szinte mindenféle ember megfordul, néha még közönséges
bűnözők is.
_ Hogyne tudnám, hiszen tapasztalhattam ezt Tiszapalkonyán is.
_ Akkor, azt is tudod, milyen fontos szerepe van a helyi Rendőrőrsnek, és milyen fontos
személy a Rendőrőrs parancsnoka.
_ Tudom. Ezt sem kell hangsúlyozni.
_ Azt azért mégiscsak kihangsúlyozom, hogy itt, nagyon jó Örsparancsnok van, Szigorú
József elvtárs személyében. Jól teszed, ha őt az elsők között meglátogatod.

Talán, már másnap el is mentem Szigorú elvtárshoz bemutatkozni.
_ Jó napot kívánok4.
_ Jó napot!
_ Én vagyok az Erőmű Beruházási Vállalat új kirendeltség vezetője.
_ Tudom., mondta Kovács Sándor elvtárs. Nem kell bemutatkoznia, a nevét is tudom.
_ Én is hallottam már Szigorú elvtársról, méghozzá igen sok jót, aminek nagyon örülök, mert
nekünk itt sokáig együtt kell dolgozni, és össze kell fognunk. Én, az építkezés felelős
vezetője vagyok, Szigorú elvtárs pedig az építkezés rendjének, egyben, valamennyiünk
nyugalmának, biztonságának az őre.
_ Tudom Szabó elvtárs. Kovács elvtárssal is jól megértettük egymást. Remélem, mi is jól
fogunk együtt dolgozni.
_ Ebben, biztos vagyok Szigorú elvtárs.
_ Biztos is lehet, de hadd mondjam meg, van nekem rendes nevem is. Lévay Andrásnak
hívnak.

Akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, menten megüt a guta! Vagy leszédülök a székről szégyenemben! Aztán nagy nehezen mégis összeszedtem magam, és odafordultam az Örsparancsnokhoz.
_ Bocsásson meg, Szigorú elvtárs, azazhogy Lévay elvtárs, nekem Kovács Sándor barátom
mondta, hogy így hívják. De ha nem is ez a neve, azért legyen csak szigorú mindenkivel, aki
arra rászolgál. Nagyon kérem, ne haragudjon!
_ Nem haragszom.

Ő, nem is haragudott. Se akkor, sem később.
Bevallom azonban, hogy én, - én, nagyon haragudtam Kovács Sanyira, és azt hittem, soha meg nem bocsátom neki azt, hogy így megviccelt, és ilyen helyzetbe hozott. Gondoltam, alaposan megmondom neki a véleményemet, ha találkozunk.
Aztán, amikor jó egy óra múlva összefutottunk az Erőmű kapujában, és halál komolyan megkérdezte tőlem, hogy,:
_ Nnna Misi, milyen volt a ,,Szigorú"?...
Egyszerre csak összenevettünk, - és alig bírtuk abbahagyni.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: Hosszú éjszakán...
  2017-11-07 09:45:54, kedd
 
  F Szabó Mihály:
Hosszú éjszakán...

Nyugovóra készül a nap az ég alján,
Végigsimít színes, tarka takaróján.
Fáradt sugarai búcsúznak egymástól,
Majd együtt a megnyúlt, hosszú árnyékoktól.
Szél se lebben, egyetlen levél se rezzen,
Lopakodik az éj, sötét köntösében.

Az éj sötétségét ravaszul meglopva,
Holdvilág mosolyog gyúló csillagokra.
Madarak búcsúzó dalait felváltva,
Estharang halk szava simul rá a tájra.
Hosszan bámulom még a csillagos eget,
Aztán lassan én is nyugovóra térek.

De sokáig nem jön álom a szememre,
Ébren gondolok a rég elmúlt időkre.
Réges-rég nem hallott dalokat dúdolok,
Réges-rég nem látott tájon barangolok.
Utamon a fekete Éjmadár kísér,
De barangolásom egyszercsak véget ér.

A Éjmadárba erősen kapaszkodva,
Repülök az álmok Varázsországába.
Az Éjmadár elszáll, egyedül maradok
Emlékeimnél is szebbeket álmodok.
A hold, s a csillagok őrzik álmaimat,
Hogy semmi meg ne zavarja azokat.

De amikor strázsájuk lassan véget ér,
Ablakom előtt egy kismadár dalra kél:
,,Ébredj!...Ébredj!...régen elmúlt az éjszaka,
Téged is csalogat már a nap sugara."
Hallgatok a kedves, dalos ébresztőre
És így gondolkodom, szememet törölve:

Nem tudom, mi a szebb egy hosszú éjszakában,
Álmodni ébren, vagy élni álmaimban.

Kerkakutas, 2017 aug. 7
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F SZABÓ MIHÁLY: Vihar a Hargitán....
  2017-11-06 20:23:22, hétfő
 
  F SZABÓ MIHÁLY:
Vihar a Hargitán..

Viharos szél süvít végig a Hargitán,
Tombol a völgyekben és a hegyek ormán.
Emberek, állatok futva menekülnek,
Búvóhelyet, és menedéket keresnek.
Sem völgyben, sem hegyen, nem marad élőlény,
Minden és mindenki érzi: Nagy a veszély.

Az erdők fái is gyorsan összebújnak,
Hogy a szél dühének így ellenálljanak.
De az orkánná nőtt szél egyre erősebb,
Nagy pusztítást végez, és legyőzi őket.
Előbb a gyengébbek adják meg magukat,
Majd az erősek is feladják harcukat.

Csak egy öreg székely áll, a hegy oldalán
S visszagondol a régi harcra a Hargitán.
A fák mellette recsegve-ropogva kitörnek,
A makacsabbak meg tövestől kidőlnek.
Ezt az öreg sem tudja megakadályozni,
Csak próbálja őket szépen sorba rakni.

Úgy, ahogyan egykor régen a harcmezőn.
Éppen itt, fenn a Hargita-tetőn,
Rakták sorba a hősi halottakat,
A harcban elesett bajtársaikat.
Akik, mint névtelen székely katonák,
Életük árán is védték a Hargitát.

A román hordától, mely, mint most az orkán,
Orvul támadt rájuk, épp itt, a Hargitán.
Akkor, halottaikat még el tudták temetni,
Sírjukra kopjás fakeresztet tenni.
De, hiába haltak oly sokan hősi halált,
Hiába védték meg Erdélyt, s a Hargitát.

Erdély ősi földje örökre elveszett,
Rátört idegenek örök prédája lett.
De völgyei, bércei még magyarul sírnak,
Székely fiai még magyar átkot szórnak.
Süvölts csak hideg szél! Sírj a Hargitával!
Zúgj orkán, egyesülj a székelyek átkával!

Bátor öreg székely, te, maradj a hegyen.
Minden mozdulatod, most is olyan legyen,
Mint mikor halált-megvető elszántsággal,
Védted a Hargitát, hős bajtársaiddal.
Rakosgasd az eltört, kidőlt, halott fákat,
Vihar után pedig csókold meg azokat,

És a régi Hősökért, mondd el az imádat!

Budapest 2017 nov. 6
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F SZABÓ MIHÁLY: Vihar a Hargitán....
  2017-11-06 20:23:18, hétfő
 
  F SZABÓ MIHÁLY:
Vihar a Hargitán..

Viharos szél süvít végig a Hargitán,
Tombol a völgyekben és a hegyek ormán.
Emberek, állatok futva menekülnek,
Búvóhelyet, és menedéket keresnek.
Sem völgyben, sem hegyen, nem marad élőlény,
Minden és mindenki érzi: Nagy a veszély.

Az erdők fái is gyorsan összebújnak,
Hogy a szél dühének így ellenálljanak.
De az orkánná nőtt szél egyre erősebb,
Nagy pusztítást végez, és legyőzi őket.
Előbb a gyengébbek adják meg magukat,
Majd az erősek is feladják harcukat.

Csak egy öreg székely áll, a hegy oldalán
S visszagondol a régi harcra a Hargitán.
A fák mellette recsegve-ropogva kitörnek,
A makacsabbak meg tövestől kidőlnek.
Ezt az öreg sem tudja megakadályozni,
Csak próbálja őket szépen sorba rakni.

Úgy, ahogyan egykor régen a harcmezőn.
Éppen itt, fenn a Hargita-tetőn,
Rakták sorba a hősi halottakat,
A harcban elesett bajtársaikat.
Akik, mint névtelen székely katonák,
Életük árán is védték a Hargitát.

A román hordától, mely, mint most az orkán,
Orvul támadt rájuk, épp itt, a Hargitán.
Akkor, halottaikat még el tudták temetni,
Sírjukra kopjás fakeresztet tenni.
De, hiába haltak oly sokan hősi halált,
Hiába védték meg Erdélyt, s a Hargitát.

Erdély ősi földje örökre elveszett,
Rátört idegenek örök prédája lett.
De völgyei, bércei még magyarul sírnak,
Székely fiai még magyar átkot szórnak.
Süvölts csak hideg szél! Sírj a Hargitával!
Zúgj orkán, egyesülj a székelyek átkával!

Bátor öreg székely, te, maradj a hegyen.
Minden mozdulatod, most is olyan legyen,
Mint mikor halált-megvető elszántsággal,
Védted a Hargitát, hős bajtársaiddal.
Rakosgasd az eltört, kidőlt, halott fákat,
Vihar után pedig csókold meg azokat,

És a régi Hősökért, mondd el az imádat!

Budapest 2017 nov. 6
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: ALTATÓDAL..
  2017-11-04 21:57:58, szombat
 
  F Szabó Mihály:
ALTATÓDAL

Fáradtan leülök most egy karosszékbe,
Kicsit megpihenni, gondot, s bajt feledve.
Valami tennivalót mégis keresek,
Ami a semmittevésnél jobban pihentet.
Megszületik bennem egy furcsa gondolat,
S vággyá erősödik egyetlen perc alatt.

Visszagondolni a régmúlt ifjúkorra,
Emlékezni annak kedves dalaira.
Ismert dallamoknak szárnyán repülök hát
Életem már elmúlt évtizedein át.
Ha egy dal szövegére nem is emlékszem,
Jól ismert dallamát dúdolom csendesen.

Nem emlékszem már a szép altatódalra,
Mégis elandalít Anyám szelíd hangja.
Kis pajtásaimmal önfeledten játszunk,
Emberöltőket élt gyermekdalt dalolunk.
Papírcsákóval s fakarddal menetelünk,
Apáinktól hallott katonadalt zengünk.

Mostanában, reggel, nézem a napkeltét,
S hallgatom ébredő madarak énekét.
Napközben, ha látom a galambpárokat,
Irigykedve hallom turbékolásukat.
Esténként bámulom az Ég sok lámpását,
És hallgatom a békák esti kórusát.

Elhallgat a békák különös kórusa,
Felhő borul az Ég sok kis lámpására,
De elaludni csendben, sötétben sem tudok.
Nyitott szemmel, ébren, Anyámra gondolok,
És, hogy el ne kerüljön az éji álom,
A hajdani altatódalát dúdolom.

Budapest 2017-11-04
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
F Szabó Mihály: Hosszú éjszakán...
  2017-11-02 16:49:32, csütörtök
 
  F Szabó Mihály:
Hosszú éjszakán...

Nyugovóra készül a nap az ég alján,
Végigsimít színes, tarka takaróján.
Fáradt sugarai búcsúznak egymástól,
Majd együtt a megnyúlt, hosszú árnyékoktól.
Szél se lebben, egyetlen levél se rezzen,
Lopakodik az éj, sötét köntösében.

Az éj sötétségét ravaszul meglopva,
Holdvilág mosolyog gyúló csillagokra.
Madarak búcsúzó dalait felváltva,
Estharang halk szava simul rá a tájra.
Hosszan bámulom még a csillagos eget,
Aztán lassan én is nyugovóra térek.

De sokáig nem jön álom a szememre,
Ébren gondolok a rég elmúlt időkre.
Réges-rég nem hallott dalokat dúdolok,
Réges-rég nem látott tájon barangolok.
Utamon a fekete Éjmadár kísér,
De barangolásom egyszercsak véget ér.

A Éjmadárba erősen kapaszkodva,
Repülök az álmok Varázsországába.
Az Éjmadár elszáll, egyedül maradok
Emlékeimnél is szebbeket álmodok.
A hold, s a csillagok őrzik álmaimat,
Hogy semmi meg ne zavarja azokat.

De amikor strázsájuk lassan véget ér,
Ablakom előtt egy kismadár dalra kél:
,,Ébredj!...Ébredj!...régen elmúlt az éjszaka,
Téged is csalogat már a nap sugara."
Hallgatok a kedves, dalos ébresztőre
És így gondolkodom, szememet törölve:

Nem tudom, mi a szebb egy hosszú éjszakában,
Álmodni ébren, vagy élni álmaimban.

Kerkakutas, 2017 aug. 7
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 38 db bejegyzés
Összes: 300 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 49
  • e Hét: 436
  • e Hónap: 1199
  • e Év: 13775
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.