|
2008-06-22 12:05:51, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
,,Szeretet, melegség, ölelés - ezt tudom elfuvolázni"
Horgas Eszter zenei tehetsége, kisugárzása, sok helyen és sokféleképp megnyíló finom lénye - adomány. Örömmel ad magából, miközben mindenkinek örömet szerez vele. Őszi beszélgetésünket a művésznő csodaszép házának kertjében szikrázó napsütés és felhőtlen, kék ég foglalta keretbe....
Horgas Eszter beszél zenéről, házasságról, családról
- Ez életed harmadik, reményeid szerint utolsó, önálló lakása. Mindegyikben jártam, mindegyik tükrözte egyéniségedet. Mennyire fontos a környezeted által teremtett csend, béke, kiegyensúlyozott nyugalom?
- Lelkemben érzem, ez a ház jutalom, spirituális visszajelzés arra, hogy jó úton járok. Amikor gyerekek voltunk - mi négyen vagyunk testvérek -, mindannyian arra vágytunk, hogy egy ilyen házban lakjunk. Ez akkor elérhetetlen, gyönyörű nagy álomnak tűnt. Meg kell vallanom, amikor ez sikerült - két éve, nyár közepén költöztünk ide -, csak ültem a kertben, néztem a házat és potyogott a könnyem. Hogy ez most tényleg az enyém? Ez olyan varázslatosan és álomszerűen jött össze.
- Látszik, nagyon értékes ez a ház számodra.
- Amikor megmutatták, egyből beleszerettem, de nem volt rá elegendő pénzem. Tulajdonosai ezért lejjebb mentek az árral, és miután eladtam az előző lakásom, pont nullára jöttem ki. Fantasztikus élmény, nagyon, nagyon szeretek itt lakni.
- Az eddigi otthonaid is kedvesek voltak.
- Valóban. Hogy húsz évesen már önálló lakásom lehetett, az is csodás volt. Aztán következett az óbudai tetőteres, ahova már a válásom után költöztem, s ahol már vendégeket is fogadhattam. Az a szinte párizsi hangulat, a lakás fölött a hatalmas tetőtér, köztesen ég és föld között, kémények és háztetők, meg a Duna, a második kerület, a Rózsadomb. Előttem feküdt az egész város! Hát nagyon jó volt ott is lakni, de az ideköltözéssel megint lezárult életem egy része.
- Új fejezet következett.
- Igen, az első lakásommal is lezártam egy fejezetet, viszont most érzem azt, hogy ez a ház az, ahol öregkoromban is élni szeretnék. Remélem, hogy a lányokat tudom majd úgy irányítani, hogy ezt ne kelljen eladni, mert borzasztó jó itt lakni. Nem vágyom másra, itt az erdő, csend és nyugalom van.
- Ez tényleg nagy luxus.
- Nem kell nagyobb luxus, minden megvan benne, ami az ember boldogságát biztosítja. Ez nekem nagyon fontos, olyan, mint amikor egy előadásom megvalósul. A lányok is szeretnek itt lakni, a páromnak is van két gyereke, a testvéreim gyerekei is nagyon kedvelik ezt a helyet. Sokszor előfordul, hogy nyolc-tíz gyerek zsibong a kertben. Mindenki rettentő boldog, ha itt lehet.
Az életem arról szól, amit imádok
- Hogy van benned ennyi energia, ennyi megújulásra való hajlam, erő és szépség?
- Ha az ember a helyén van, ha olyan dolgot végez, amit szeret, akkor ez magától jön. Nemrég Győrben adtam koncertet, s azon gondolkodtam, hogy nekem is milyen öröm és adomány, ha játszhatok. Minden egyes koncertnél átélem, milyen fantasztikus dolog, hogy nekem az életem arról szól, amit imádok. Jönnek a visszajelzések, amelyekben annyi-annyi szeretetet kapok. S nem utolsó sorban meg is tudok belőle élni, és el tudom tartani a családom. Néha azt gondolom, hogy tényleg, ez már szinte sok a jóból. A háznál is ez volt, hogy utána olyan hihetetlen szorongások jöttek rám. Hisz' voltak az életemben nagyon nehéz időszakok, és megszoktam, hogy mindenért irtóra meg kell dolgoznom, hogy semmit nem kap az ember csak úgy. Most is vannak problémák, most sem minden egyszerű, rettenetesen sokat dolgozom, reggel héttől, hajnali egyig, de a számomra fontos dolgok megtörténnek, ezeket megkapom a jóistentől, és nagyon nagy ajándékként élem meg. Értékelem is, nagyon tudatosan. Minden nap megköszönöm, és nem gondolom azt, hogy ez természetes, hogy ez nekem jár, hanem megpróbálok ezért is nagyon sokat dolgozni, hogy ezt kiérdemeljem. Igen, mert ez összjáték.
- A tapson kívül jönnek visszajelzések a közönségtől?
- Mindig érkeznek levelek a koncertek után: az emberek megköszönik, és azt írják, csodát kapnak. Olyankor visszaírom, hogy ezt közösen hozzuk létre, mert ez akkor történik meg, ha erre befogadó is van. Szerintem mindegy, hogy ki áll a színpadon, vagy ki ül a nézőtéren, a cél az, hogy a lelkek összeérjenek. Az életben az lenne a legfontosabb, hogy minden ember megtalálja a célját, elfoglaltságát, azt, amit szeret. Ha ez sikerülne, akkor jó hangulatú, kedves emberekkel lennénk körülvéve. De sajnos az van, hogy nagyon sokan nincsenek a helyükön, ezért szomorúak, depressziósok. Külföldön járva tapasztalom, hogy az emberek mennyivel lazábbak, felszabadultabbak. Nálunk iszonyúan sok a negatív energia, pedig ebben az országban nagyon nagy kincsek vannak.
- A szüleidről, a meleg családi fészekről, amelyben felnőttél, sokszor meséltél. Ez a belsőséges légkör, a fiútestvéreiddel való viszony segített-e, vagy gátolt a párválasztásban?
A családi mintát örököltük
- Három testvéremből kettő fiú. Nekem a bátyám meg az apu volt a férfi, az ideál. Az apu, hihetetlen sármos, és ha tehettem, elhívtam rendezvényekre, ahol ő volt a lovagom. Az osztálytársaim mindig mondták is, jaj, de helyes apukád van! Büszke voltam rá, de nyilván játszottam is, hogy milyen pasizni. Persze biztonságot adott az apukámmal gyakorolni. Péter, a bátyám nagyon szép fiú. Amikor nyaraltunk, nagyon jó érzés volt, hogy hemzsegnek körülötte a lányok. Az öcsém is egy fantasztikus pasi. A nagyobbik lányom mindig azt mondja, hogy olyan férjet szeretne, mint az Ádám. Nekem vele olyan kapcsolatom nem volt, mint apukámmal és a bátyámmal, de mert az öcsém, ő inkább megosztotta velem a magánéleti gondjait, én tanítottam csajozni. A családi minta öröklődött. Anyu, a nagyanyám és a dédnagyanyám is tizennyolc évesen ment férjhez. Azt tanultam, hogy a NŐ - hiába nagy művésznő, hiába hívják bárhová a világba - álljon oda, mosogasson el, takarítson ki, varrja meg a gyerek elszakadt ruháját, csomagoljon uzsonnát.
- A lányaidnak is ezt adod tovább?
- Hát hogyne! Mert a feladatokat el kell végezni. Akkor is, ha beleszakadsz, és nagyon fáradt vagy, és ha a menedzsered is azt mondja: Eszterkém, hogy néz ki a kezed, és miért kell neked takarítani? Évekig tartott, amíg megértettem, hogy legalább segítséget fogadjak el, mert annyira belém van kódolva, hogy más, ha te végzed el, amit kell. Hogy egy nőnek az a dolga, hogy ő rakja oda a kávét az asztalra, hogy a családban melegséget tartson. Ezért is volt nekem tragédia, hogy nem tudtam megőrizni a házasságomat mindezek ellenére sem.
- Fiatalon lettél szerelmes és mentél férjhez.
- Én már húsz évesen vén lánynak számítottam a családban. Nekem biztos nem kellett volna ilyen korán férjhez mennem, gyereket szülnöm. Ezt már felnőtt fejjel látom, hogy abszolút alkalmatlan voltam rá, de nagyon erős volt bennem az, hogy Úristen, húsz éves vagyok, és nincs még gyerekem! Hiába volt ott a karrier ígérete, az a nagyon erős minta, amit az ember örököl. Azt látom, a lányaim már nem ilyenek, bár a Lili igencsak szeretne egy testvért, mert nagyon babás. Én is ilyen voltam, már hárman voltunk, de én erőszakoltam ki a negyedik gyereket, hogy nekem is kell egy. Mert ezek a dolgok nagyon bennem éltek. Ezek a nagyon fontos női energiák, ahogy egy nő hozzá tud nyúlni egy gyerekhez. S olyan rossz, amikor látok fiatal lányokat, akiknek semmi affinitásuk nincs, pedig ezek az energiák segítik a világot: ez a szeretet, a melegség, az ölelés. Én például ezt tudom elfuvolázni. Hogy az ember hogy nyúl egy hangszerhez, hogy adja át belülről a levegőt, hogy boldog a színpadon, ezek összetartoznak. Vagy elkezd-e bizseregni a tested, ha meglátsz egy kisbabát? Ezt aggyal nem tudod irányítani. Ha nincs benned, akkor nincs benned. Bennem ez nagyon erősen megvolt.
- Akkor hiába mondta volna neked bárki is, hogy ne menj férjhez...
- Az esküvőm napján tele voltam piros kiütésekkel, Julia Roberts effektusom volt, úgy éreztem, hogy azonnal elrohanok. A mai napig tudom, hogy soha többé nem megyek férjhez, mert én annyira komolyan vettem azt, hogy az ember azt mondja, hogy esküszöm. Ezért nem tudom megérteni, ha többször kimondják az igent... Bár látok olyanokat, akiknél ez működik, de nagyon furcsa, hogy valaki ki meri mondani másodszorra és harmadszorra is, amikor egyszer már megbukott. Az egyik barátnőm elvált, de jóban maradtak a férjével, volt egy gyerekük. Aztán megismerkedett a mostani hitvesével, akinek azt mondta, hogy ő komolyan veszi a házassági esküt. Ez a férfinak rosszul esett. A barátnőm erre azt mondta, hogyha ő, a nő, leborul előtte, egy csokor vörös rózsával, és megkéri, majd akkor házasodnak. És eltelt tíz év, született három gyerek, és Erika, egy csokor vörös rózsával a kezében, leborult mostani férje előtt, és megkérte a kezét. Volt mire igent mondani. Volt mire esküt mondani.
Nem én vagyok a fontos, hanem a dolog
- Akkor még nem volt kézenfekvő, hogy nem csak feleség, anya, fuvolatanár, hanem nemzetközileg elismert művész leszel. A volt férjedet zavarta, hogy ilyen sikereket értél el? Ezért is romlott meg a kapcsolatotok?
- Már a pályám elején látható volt, hogy nem egy rákosborzasztói zeneiskolában szeretnék tanítani. A férjem egy húsz éves kislányt vett el, aki az évek alatt anyává, művésszé érett, sikereket ért el és egy másik felnőtt ember lett. A volt férjem szereti irányítani a dolgokat, és nem nagyon viseli el, ha akárcsak vele egyenrangú is valaki. Ez problémát okozott a kapcsolatunkban. Nagyon hamar mentem hozzá, mi csak fél éve ismertük egymást, és nagyon sok konfliktusunk volt addig is. Nem kellett volna esküvő. Az első gyerek születése nagyon pozitív és szép időszak volt, ő apává érett, én anyává. De most, már érzelmek nélkül, visszatekintve látom, hogy ez az ember nekem egyáltalán nem volt a párom. Se szellemileg, se ízlésben. Az enyémhez képest annyira más volt az ő világlátása, kapcsolata a hittel, a szakmával. Bennem mindig van egy igény, hogy az ember nagyon becsületesen dolgozzon, mert nem én vagyok fontos, hanem a dolog. Nekem elindult a karrierem, s egyáltalán nem voltunk egyenrangúak, miközben ő szellemileg is és spirituálisan is sokkal magasabbra képzelte magát. Azt gondolta, hogy én nem érek fel az ő világához. Egyre nagyobb szakadék tátongott köztünk. Ez nagyon erős torzulásokhoz, agresszióhoz is vezetett. Ez főleg az elengedésnél volt probléma. De ez mind az esküm miatt, hiszen olyan dolgokba mentem bele, amely elképzelhetetlen volt a mi családunkban. Nálunk nagyon erősek a nők. Ez is például egy családi hagyomány, hogy a NŐ az, aki előtt le kell borulni, imádni, kényeztetni kell. Ehhez képest volt olyan időszak, amikor a családdal is összevesztem, mert nem értették, hogyan vagyok képes ilyen szinten megalázni magamat, és mindent eltűrni. A gyerekek miatt tettem. Olyan voltam, mint egy mosogatórongy, amelyet valaki a feje fölött lóbál, aztán eldob.
- Tudom, mindent megpróbáltál, hogy ne hulljon szét a család, de hiába...
- Nagyom nehéz életszakasz volt az elszakadás, amikor végre, nehezen ugyan, de kialakult a függetlenségem. Ebben a független életben pedig szembesülni kell azzal, hogy egzisztenciálisan csak én tudok gondoskodni a lányaimról, mert még ajándék szintjén se találja meg őket az apjuk. Bár a gyerekeknek az anya nagyon fontos, az az egészséges, ha megosztódnak a feladatok. Borzasztó nagy teher, hogy ha elmegyek itthonról, azonnal hiányzom. Imádjuk egymást, de boldogabb lennék, ha tudnám, hogy több lábon állnak a földön, hogy több helyről kapják a szeretetet. A mostani helyzetben az a jó, hogy a páromnak is van két gyereke. Ő nagyon szereti a lányokat, és a lányok is nagyon szeretik őt, én pedig minden segítségért vagy odafigyelésért, szeretetért nagyon hálás vagyok. A volt anyósomék is nagyon igénylik a társaságukat, s itt vannak a barátok is. Volt olyan idő, amikor minden héten jöttek hozzánk, hogy ne érezzék a lányok, hogy egyedül vagyunk.
A fájdalmat energiává alakítottam
A legnagyobb dolog tényleg az, ha az ember egy negatív történetet pozitívvá tud átfordítani. Nekem nagyon sokat használt, hogy elváltam, és a fájdalmakat energiákká tudtam átalakítani. Egy válásból nem lehet pozitív sztorikat formálni, de ha én Somogyi Istvánné maradok, valószínűleg nem készül el a Carmen. Vagy nem jutok ki a nemzetközi piacra, nincs meg ez a ház se, nincs az a motiváció, ami felállít, hogy nem cseléd vagyok, hanem anya, művész, akinek helye van a világban. Aki tud adni. Szakmát, zenét, szeretetet. Az energiák segítettek, amikor ott voltam egy hétévessel, meg egy hét hónapossal. Pedig teljes volt a pánik, rendszeresen azt álmodtam, hogy futnék a villamos után, de nem mozog a lábam... Véget kellett vetni ennek a helyzetnek, ebből tanulni kellett és továbbfejlődni.
- Sok fórumon nyilatkoztál a házasságodban történt törésről, olyan nyíltan és tisztán, hogy senkinek se jutott eszébe ezután tovább vájkálni benne.
- Ha el tudom mondani, hogy fel lehet állni a legnehezebb helyzetekből is, meg hogy van folytatás, akkor segíteni tudok másoknak is. Nagyon sok nő van hasonló helyzetben. Ha már az ember interjút ad, az a legegyszerűbb, ha őszintén beszél, hogy lássák, olyan emberekkel is megtörténhet ez, akiket szeretnek és csodálnak. Mély meggyőződésem, hogy ugyanolyan ember vagyok, amilyen más: én fuvolázom, a másik asztalt farag, a harmadik babákat készít, embereket gyógyít. Fantasztikus nagy mágia orvosnak, tanárnak lenni, de ők nincsenek a bulvár újságokban. Olyanokról mondják, hogy sztárok, akik semmit se tudnak, kitalált szenzációk miatt kerülnek a címlapra, aminek semmi köze sincs igazsághoz, szeretethez, csak hülyítik a különféle történetekkel az embereket. Nekem nem ez a dolgom, én nem ezért születtem a földre. Én is sokat vagyok a fényben, de nekem az számít, hogy a helyemen vagyok. S, ha olyan üzeneteket kapok, hogy Isten szólt hozzájuk a koncerten, akkor azt gondolom, hogy megérdemlem a házamat, megérdemlem, hogy egészségesek a gyerekeim.
- Kell téged erkölcsileg, érzelmileg támogatni?
Éreznem kell a szeretetet és a figyelmet
- Érzelmileg mindenképpen, mert én rák jegyű vagyok, vagyis borzasztóan fontos a család, hogy érezzem a szeretetet és a figyelmet. Nyilván, mint előadóművész is bizsereg a testem, amikor ünnepelnek, és már majdnem kiesik a kezemből a fuvola, de nem akar elengedni a közönség. Ez nálam minden szinten így van, tehát számít, hogy van kitakarítva a lakás, hogy hogy olvasok a gyereknek. Nem mindegy, igazából vagy rutinból csinálja az ember. Ha rutinból mesélek a gyereknek, mert nagyon fáradt vagyok, nem emlékszem, hogy mit meséltem. Ilyenkor igazi hiányérzetem van, elégedetlen vagyok. Erkölcsileg meg azt gondolom, a jóisten támogat. Belülről kell építkeznem, a saját elvárásaim a legmagasabbak.
- Amikor ellopták az aranyfuvoládat, attól más ember biztosan összeroppant volna. Mégis mindenhol egy mosolygós, szőke díva mutatkozott, aki példátlan gyöngédséggel igazítja gyermekei életét, változatlanul tanít és tanul, újabb és újabb turnékra utazik koncertezni. Akár a lángból újraéledő főnixmadár. Mintha az a tűz, amely belőled sugárzik, saját magadat is újjáteremtené.
- Én azt hiszem, az Isten mindenkit szeret, csak meg kell hallgatni, mit súg. Arra kell odafigyelni, és akkor bízhatunk benne, hogy nem kapunk olyan feladatot, vagy fájdalmat, amelyet nem tudunk megoldani. Amikor pár éve ellopták a fuvolámat, az nagyon-nagyon kemény krízishelyzet volt. Nyugtatózni kellett, ami soha életemben nem fordult elő velem, mert abban a pillanatban, ahogy kiment belőlem, üvöltöttem, hogy adják vissza a fuvolámat. Úgy éreztem magam, mint egy rokkant, aki alól kihúzzák a kocsit. Nagyon kemény segítségre volt szükségem, hogy elhiggyem, hogy a tudás bennem van, azt nem lopták el, az nem egy eszköz. Az eszközök pótolhatók, ami itt belül van, az az igazi. Azóta azt érzem, még jobban fuvolázom, azt érzem, a lényeg jön elő. Hallottam egy történetet: egy harcművész mesterről, aki utolsó ütközetére nem vitte magával az íját, hanem mert egy folyón kellett átkelnie, az odafelé vezető úton az evezőből készített egy pici fakardot. Amikor megérkezett, csak felemelte azt, és mindenki tudta, hogy ő a mester. Mert az út a fontos, amit odáig végigjárt. Ezt akkor mesélték el nekem, amikor ellopták a fuvolámat, hogy higgyem el végre, hogy amit tudok, amit megtanultam, az az érték.
- Az alkotó embernek csak olyan társ a megfelelő, aki nem irigy a sikereire, aki időnként átvállalja a szülői szerep naponta megismétlődő rutinját, aki energiáival nem húz le, aki büszke rád.
Elfogadás és jóindulat
- Minden embernek természetes igénye, hogy társa legyen, de én azt gondolom, hogy ez is olyan jutalom, mint a ház. Élni lehet nélküle, de úgy nagyon szegényes az élet. Nyilvánvaló, hogy szükség van arra, hogy az ember megtalálja a másik felét, hogy társa, barátja legyen. Ezek nagyon nagy jutalmak, és borzasztóan fontosak. Főleg, azért, hogy hogyan nőnek föl a gyerekek. Persze, ismerek olyanokat, akik egyedül is teljesen jól megvannak, hiszen annyi csalódásuk volt, hogy nem keresnek már új partnert. Nyilván ez alkati dolog is, ők máshonnan gyűjtik be az energiákat. Lehet élni társ nélkül, de én maximálisan meg tudom érteni, akinek hiányérzete van. Nekem se volt párom évekig, de nem voltam jól tőle, nekem nagyon nagy szükségem van férfira, társra. Egészen más kiállni a színpadra, ha van a háttérben egy társ. Az élményeket sem egyedül éled meg, súlya van, mert a szeretteiddel meg tudod osztani. Nem beszélve arról, hogy ez egy tükör is, hogy az ember reggel oda tudja rakni a párja elé a kávét, ki tudja vasalni az ingét, vagy kimosni a zokniját. Születésnapomra a párom a szobám ablaka elé ácsolt egy pergolát - gyakoroltam a szobában és láttam, hogy folyik róla a víz, hogy elkészítse nekem -, mert tudta, hogy Horvátországban beleszerelmesedtem. Látszott, hogy mindent megtesz, hogy szeretetet adjon. Ez nagyon nagy érték. Nem palotát vett nekem, vagy aranyékszert, mert nem arra vágytam, hanem egy ilyen pergolára, ahol már fut is a rózsa és a szőlő, s ahova be lehet ülni, ha nagy a meleg. Aztán az ember a maga női módján viszonozza, mert én nem tudok ácsolni egy pergolát, de tudok mást. Ha igazából szeretünk valakit, akkor, elfogadjuk akkor is, ha ,,tök lökött", ha az Isten hangját hallja, ha álmodik, ha hisztis, ha röpdös. Ha szeretsz valakit, ne erőszakoskodj. Hogy miért nem hív föl nyolcszor? Mert csak ötször hív, légy hálás érte, az is jó, hogy ötször hív. Én is igénylem, hogy úgy fogadjanak el, úgy szeressenek, ahogy vagyok, és elhiggyék, hogy a legnagyobb jóindulattal a legjobbat akarom. Biztosan én is csinálok olyat, ami nem tökéletes, és a másiknak nem öröm, de meg kell érteni, hogy csak jóindulat és szeretet van bennem. Az elfogadást meg kell tanulni.
- Carmen, az Angyal, az Al Di Meolával közös produkciótok. A társad hogyan viselte ezt a hosszú felkészülést?
Akár egy szürrealista álom
- Elég sok feszültség volt akkor köztünk. Pedig az Al Di Meolával való összetalálkozásom olyan, mint egy álom. A zenészek már nevetnek rajtam. Szeretnék, ha az álmaim miatt bekerülhetnék a rekordok könyvébe. Mikor férjhez mentem, kaptam nászajándékba egy Al Di Meola lemezt. Nekem olyan ő, mint pl. Marlon Brando. Képzeld el, eltelik tizenöt év, és Al Di Meola itt ül a kertemben és a gitárját pengeti! Hívja a páromat egy barátja és ő elmeséli neki, hogy sörözik a kertben, miközben hallgatja, ahogy az Al Di Meola penget. Olyan, mint egy szürrealista álom. Ha tizenöt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy az arénában együtt adjátok elő a Carment... Borzongató. Mi vár még rám? Ráadásul kiderült, hogy annyira hasonló az életünk, a gondolkodásunk, a zenéről alkotott elképzelésünk. Egy amerikai világsztár és egy magyar fuvolás lány találkozott. Megtörtént, figyel az Isten.
- Gyermekeiddel milyen a kapcsolatod? Hogyan tudsz megfelelő anyai segítséget nyújtani Annának, aki 16 éves kamaszlány, és Lilinek, aki 9 éves kiskamasz?
- Annával barátnői a viszonyunk, nagyon-nagyon szoros, és tudunk mindent egymásról. Imádom. A múltkor uszodában voltunk, rám szálltak a pasik, és mondták az Annának, hogy szólj már a nővérednek, ő meg természetesen azt felelte: de hát ő az anyám. A kicsi meg olyan, mintha az én lenyomatom lenne - egy tükör. Azt szeretném, ha nem kéne neki azt a harcot végigharcolni, amit nekem. Abszolút hallása van, iszonyú tehetséges, elképesztő energiagombóc. Ő adott erőt nekem, amikor megszületett. Tüneményes gyerek. Most egy kicsit dacos korszakát éli, de kiskorában olyan volt, mint egy tündér, ezekkel a szőke loknikkal, nagy hajjal. Egy éves korától reggel hatkor kinyitotta a szemét, puszit adott, s attól kezdve egyfolytában nevetett. És ez a mai napig így van, kinyitja a szemét, az a legelső, hogy megpuszil, úgy kezdődik a nap. De mondom, érzelmileg nem tudjuk elvágni a köldökzsinórt, ha elmegyek, akár pár órára, már esemesen írja, hogy nagyon hiányzol anya. A Lili születése egyfajta nosztalgia volt. Éjszakákat imádkoztam, hisz akkor tudtam már, hogy a házasságunk az ő világrajövetelével sem menthető meg, és csak azt kértem a jóistentől, hogy egészséges legyen, hogy ne sérüljön meg a válás, a családunk felbomlása miatt. Mert volt bennem egy erős szorongás, hogy úgy hozok a világra egy gyereket, hogy tudom, nem lesz neki apja. Manapság a párom két gyerekével egy hat fős családot alkotunk és nagyon jól megvagyunk.
Meghálálom a zenémmel, amit kaptam
- Mint anya, szenvedek attól, hogy nem kapták meg azt a szeretetet az apjuktól a gyerekeim, amit én az apámtól, de én azt gondolom, hogy ez annak a legnagyobb büntetés, aki nem veszi észre, hogy mit kaphatott volna az Istentől. Amiatt, hogy mi hárman ilyen egységet alkotunk, azt gondolom, hogy én soha nem leszek magányos. Lehet, hogy úgy alakul az életem, hogy egyedül maradok, de nem félek tőle, mert az nem magányosság lesz. Azt hiszem, a magány a legnagyobb büntetés az élettől. Lehet az ember nagyon rossz anyagi helyzetben, de a legnagyobb csapás az, ha valaki nem adhat, és nem kap szeretetet. Ha nincs kit megölelni, nincs kire mosolyogni.
- Ebben a gyönyörű környezetben, amelyben élsz, egyszerűbbnek látszik minden. Mégis, mi lenne az, amire leginkább vágynál, és amit a gyermekeidnek, magadnak meg a társadnak kívánnál az elkövetkezendőkben?
- Lehet, hogy nagyon nagyképűen hangzik, de nekem már tényleg csak az az óhajom, hogy minden így maradhasson, hogy egészségesek legyenek a gyerekeim, hogy eljöjjenek és szeretettel fogadjanak az emberek a koncerteken. Nem kell nagyobb, drágább ház, csak az, hogy ilyen normálisan, szépen, becsületesen élhessünk együtt. Tényleg ez az, amit kívánok. Azt hiszem, hogy nagyon sokat kaptam a jóistentől, s ha ezt meg tudom hálálni, akár a zenémmel, akár az életemmel, akkor nekem már más vágyam tényleg nem lehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beszélgetések |
|
|
|
Címkék: fiútestvéreiddel, elképzelhetetlen, beszélgetésünket, kiegyensúlyozott, párválasztásban, horvátországban, rákosborzasztói, születésnapomra, kapcsolatunkban, visszajelzések, gondolkodásunk, továbbfejlődni, elfoglaltságát, osztálytársaim, ideköltözéssel, visszatekintve, rendezvényekre, összetartoznak, függetlenségem, megismerkedett, aranyfuvoládat, odafigyelésért, újjáteremtené, legegyszerűbb, zeneiskolában, házasságodban, konfliktusunk, krízishelyzet, beleszerettem, változatlanul, egyéniségedet, köldökzsinórt, meggyőződésem, nemzetközileg, legmagasabbak, gyermekeidnek, művésznő csodaszép, környezeted által, ilyen házban, előző lakásom, eddigi otthonaid, óbudai tetőteres, válásom után, lakás fölött, hatalmas tetőtér, második kerület, egész város, ideköltözéssel megint, első lakásommal, lányokat tudom, ember boldogságát, előadásom megvalósul, Horgas Eszter, Nemrég Győrben, Julia Roberts, Somogyi Istvánné, Marlon Brando,
|
|
xMagazin
Offline
