|
2018-06-03 22:28:15, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
Puha fátyolként ölel szerelmed
Hirtelen lett vége a nyárnak.
Az ablakon kívül most borongós a világ.
Még zöldellnek ugyan a fákon a levelek,
De már fázik a hajnali harmattól a virág.
Talán el kellett volna tenni valamennyit a nyári napok hevéből,
Megőrizni valahogy a hársak illatát,
Hisz jönnek a ködös, hideg őszi napok,
Melyben vörösaranyba hervadnak a fák.
Én mégsem érzek ezekből semmit.
Bennem a tavasz dalol.
Puha fátyolként ölel szerelmed,
Mert a szívem mélyén ott élsz valahol.
Szerelmed az erő,
Mely kibontja szívem szárnyait,
S mosolyod képes még arra is,
Hogy beragyogja lelkem borongós árnyait...
/LadyMoon/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
Címkék: vörösaranyba, valamennyit, beragyogja, zöldellnek, fátyolként, megőrizni, harmattól, hervadnak, szerelmed, szárnyait, borongós, kibontja, mosolyod, valahogy, hirtelen, ladymoon, nyárnak, illatát, ablakon, ezekből, kellett, hajnali, árnyait, levelek, valahol, melyben, hevéből, hársak, mégsem, semmit, tavasz, mélyén, lelkem, szívem, bennem, jönnek, ablakon kívül, hajnali harmattól, nyári napok, hársak illatát, tavasz dalol, szívem mélyén,
|
|
Offline
