|
2018-07-10 18:50:54, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Fernando Pessoa : AZ UTOLSÓ VARÁZSLAT
A régi bűbájt újra megidéztem,
a nagy Istennő nem jött mégse el.
Megidéztem a vad szél szünetében
azt, ki lakik a százlelkű imákban.
De mélyből, égből nem kelt semmi jel.
Magányom újra csak a szélre lel,
és minden alszik e zavart világban.
Hajdan megbűvöltem a csipkebokrot,
s hívásomra földmélyből megjelent
nem egy azok közül, akik a dolgok
ősformái közt szétszórtan aludtak.
Hajdan a hangom ejtett és emelt.
Hívásomra tündérek raja kelt
s az erdők lombjai fénybe borultak.
Pálcám, amellyel, hogyha úgy akartam,
felriasztottam szellem-árnyakat,
nem ismeri többé az én hatalmam.
Míg a közönyös szél panasza esdő,
csak bűvös köröm, a semmi maradt,
s a szálfák fölé hágó hold alatt
nem vagyok több, mint az út vagy az erdő.
Megtört a varázs, amelyért szerettek.
Nem vagyok már életformája, célja -
nekik, kik keresve, engem kerestek.
Partot, karok tengere már nem önt el.
Nem nyújtózóm már fel a nap felé s a
mélységek mámora sem lát alélva
a hold alatt a barlangszáji csöndben.
Immár a szent alvilági hatalmak,
kik isten és sors nélkül szenderegve
a dolgok mély lényegéhez tapadnak,
míg himnuszomban felbomlott a dallam,
nem hallgatnak hangomra, se nevükre.
Csillag-dühöm nem vall már istenekre,
s nem lakik isten képzelt alakomban.
S a távoli istenek lenn a kútban,
kiket, sápadtan, annyiszor idéztem
vad szerelemtől felkavarva, dúltan,
most idézetlenül is itt teremnek.
Akiket egykor, nem szeretve, kértem,
most szeretetlen is eljönnek értem,
kik könnyű prédája lettem dühüknek.
De Nap, kinek aranyát birtokoltam,
s Hold, kinek ezüstjét váltottam át,
ha nem lehet enyém már, ami hajdan
volt szépségtekben nekem minden-érő,
osszátok meg lényemet legalább
legfőbb részem nyelje be önmagát,
s testem legyen nélkülem, lélek, élő!
Változzam át egy legvégső varázsban
önnön szobrommá, élve még e testben!
Haljon, ami vagyok, de mit csináltam,
magát-csókoló névtelen alakzat,
elvont szerelmem rab teste, lehessen
önnön halálom, mely új létre serken,
s mi voltam, semmiként is az maradjak!
(Somlyó György ford.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: felriasztottam, szépségtekben, himnuszomban, csipkebokrot, barlangszáji, birtokoltam, idézetlenül, szenderegve, szerelemtől, megbűvöltem, szeretetlen, szétszórtan, életformája, földmélyből, felbomlott, szünetében, lényegéhez, felkavarva, megidéztem, hallgatnak, hívásomra, megjelent, istenekre, annyiszor, váltottam, alakomban, változzam, mélységek, szerelmem, nyújtózóm, semmiként, szerettek, varázslat, szobrommá, csináltam, százlelkű, régi bűbájt, nagy Istennő, százlelkű imákban, azok közül, hangom ejtett, erdők lombjai, közönyös szél, semmi maradt, szálfák fölé, hold alatt, barlangszáji csöndben, szent alvilági, dolgok mély, távoli istenek, legvégső varázsban, Fernando Pessoa, UTOLSÓ VARÁZSLAT, Somlyó György,
|
|
Offline
