|
2018-07-12 13:09:06, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Julius Grosse: Titkos boldogság
Mesélik, hogy sűrű erdőbe ért
egy vándor, hol csengettyű csalogatta,
csodás virágból font színes füzért,
és ékül barna fürtjeire rakta.
Hogy a világba búsan visszatért,
bámulta a nép, mélyen megriadva:
sok száz évet ment az idő előre,
s nem ismertek a koszorús fejűre.
Nekem te vagy az a csodavirág,
s fogva vagyok álom bűvöletében,
mi a szokás ma, nem tudom tehát,
mintha száz év múlt volna el eképpen.
Jövevény lettem, mivel a világ,
a kishitű, borzong vénség szelében.
Csak én vagyok ifjú és ismeretlen,
üdvöm virágdíszében, elfeledten.
Most hát ezért térek örökre meg
hozzád s meseüdvömhöz a vadonban.
Feledjenek! Számomra itt ered
a lét vize s ír minden sebemre nyomban.
Fölöttem nedves sugarú szemed,
egy halk szó, mit szádról csókkal leloptam -
Így múljanak fölöttem ezredévek,
s a visszautat sose leljem én meg!
/Ford.: Kálnoky László/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - KÜLFÖLDI KÖLTŐK VERSE |
|
|
|
Címkék: virágdíszében, meseüdvömhöz, bűvöletében, ismeretlen, csengettyű, csalogatta, feledjenek, visszautat, visszatért, elfeledten, csodavirág, boldogság, megriadva, ezredévek, fürtjeire, koszorús, szelében, fölöttem, leloptam, virágból, múljanak, számomra, ismertek, jövevény, vadonban, nyomban, sebemre, bámulta, csókkal, világba, kálnoky, mesélik, eképpen, borzong, kishitű, szádról, világba búsan, koszorús fejűre, visszautat sose, Julius Grosse, Kálnoky László,
|
|
Offline
