|
2018-07-14 16:15:56, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
Gyertyaláng
Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló törpe bajnok.
Te sóhajtozol, Istenem,
S én jobbra hajlok, balra hajlok.
Csak gyöngén tartasz a kezedben,
mert lanyha szolgád vagyok, vásott,
s ezért zizeg az esti szél:
A Te szomorú sóhajtásod.
Lehetőségek klastromában
annyi elrejtett fáklya-szent él!
Uram, hát mi az érdemem,
hogy megláttál és kiszemeltél?
Viaszk vagyok és rongy szövétnek,
mit se tanultam, mit se láttam
s Te tudod, hogy egy gyertyaláng
nagyon kevés az éjszakában.
Erdei sok-sok sétaútban
szemed már nagyobb éjt is vert át
és mégis viszel engemet:
lengő, libegő pisla gyertyát.
Neked köszönhetem, hogy néznek,
s hogy engemet is néha látnak,
s hogy csudálkozva bámulom
sötét ívét az égerfáknak.
Gyertya vagyok az éjszakában,
fényért harcoló gyönge bajnok. -
Neheztelsz-e rám, én Uram,
hogy jobbra hajlok, balra hajlok?
Úgy szeretnék kedvedre égni
reszkető, boldog éji útban! -
Ha gyöngeségem fáj Neked,
sóhajts nagyot, - s én kialudtam.
/Dsida Jenő/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - DSIDA JENŐ |
|
|
|
Címkék: klastromában, gyertyaláng, kiszemeltél, köszönhetem, lehetőségek, csudálkozva, gyöngeségem, neheztelsz, éjszakában, égerfáknak, sóhajtásod, sóhajtozol, elrejtett, megláttál, szövétnek, sétaútban, kialudtam, szeretnék, kedvedre, gyertyát, reszkető, kezedben, tanultam, istenem, szomorú, engemet, gyertya, érdemem, nagyobb, sóhajts, harcoló, fényért, gyöngén, szolgád, bámulom, tartasz, esti szél, Dsida Jenő,
|
|
Offline
