|
2018-08-14 20:19:13, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Árvai Attila:
Utoljára
Háncsok között kutatom a napfényt,
Csíp a reggel, rám kacsint az élet.
Játék ez, csak ennyire ne félnék,
Lesz e zsoldja, hirtelen kelésnek?...
Fogam közt fényfoszlányok, s morzsolom,
Őket, bár rajtam rég nevetnek,
Vihogva szólongat a korom,
És mulasztják éveim az percek...
Tavasz ropog, surran talpam alatt,
Sziszegnek az elhízott kövek.
Hogy perceim meg ne fojtsanak,
Balga szívem némán beléd szeret.
Elrejtem emléked magamban,
Merenghessen tovatűnt éveken,
Szerelmed fénye, amit vártam,
Utoljára bennem csodát tegyen... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ÁRVAI ATTILA |
|
|
|
Címkék: fényfoszlányok, merenghessen, sziszegnek, mulasztják, szólongat, morzsolom, szerelmed, fojtsanak, nevetnek, utoljára, elhízott, elrejtem, tovatűnt, magamban, hirtelen, napfényt, kelésnek, perceim, emléked, zsoldja, vihogva, ennyire, háncsok, kacsint, kutatom, reggel, talpam, tavasz, bennem, csodát, tegyen, éveken, attila, között, percek, szeret, elhízott kövek, Árvai Attila,
|
|
Offline
