|
2018-08-20 20:22:30, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Fövényi Sándor: Felejtenélek
Lágy ívben hajlik előttem folyó,
lusta hullámai csókolják lábam,
elgondolkodom, hogy a mohón
habzsoló, cserfes kis patakból,
miképp lesz óriás, mely most hűti lázam,
Az alkonyt jöttem nézni, a túloldalon már
vörös cipellőjét próbálja a napsugár, néha
dühödten, a jegenyefák dárdái közé dobja,
habzó korongja fényes neszét.
Ideát a füzek karcolják a vizet,
s kacagó arannyal fizet a nyár
mert menne már, de smaragd
a lomb, és még nem csalhat a vén bolond,
de itt-ott, lilásra festi a parti homok árnyait.
Odafent, égi városokat látok ahol hollóhajú
lányok, bontják varkocsukba font csillagok
fel-felpislogó sápadt gyöngyeit.
Kései cserebogár száll kezemre,
avarszínű szárnyain üzen a táj,
valahol tán' égetik a percek ízét,
és fanyar szívét darabokra tépi néma szám.
Szólnék de rettegek,hogy válaszol a csend,
inkább hagyom megpihenni fáradt vállamon,
mert oly szép mint azok a régi édes álmok,
mikor a szél futó fodrokon oson.
Valami furcsa vágy leste lelkem,
csupán néhány kósza pillanatra,
majd hűvösen rámköszönt a kín,
pedig gyönyörű magányom, békében hagyta.
Tudom, a hófehér jázminok illatával volt a baj,
és emlékem lágyan a bőrödre szórta szírmait,
bár verejtéked mosolyán kettészakadt a tutaj,
gőgöm hörögve kötözi háncsait.
Nekem örökre alkony maradsz,
markomba lapuló csöppnyi zaj,
ujjaim közt minden rezdülésed,
s mintha rohanó zápor verné a mocskos talajt,
a zavaros tócsák tükrén éles kés lett ölelésed.
Felejtenélek, de mindig szemedben alszom el,
mely árva akár a kút, mert mélyébe senkisem
kiált, vödre csorba, útja a múlt,
éhes torkán visszhang sírdogál.
Szeretlek, mert értem zokogsz,
mint kópé kisfiú anyja bús ölén,
észre se vettem, lám a hajnal kékkövében ázok,
melyek halott üveggöröngyként gyűlnek körém.
És te minden dermedt gyémántban benne vagy,
így olyanná változtál akár egy átkozott pillantás,
s ha sárguló borostyánba fagy,
a véresre harapott ajkad hídja,
százezerszer átrohanok rajta,
mímelni kőbezárt boldogságot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: EST - ÉJSZAKA VILÁGA |
|
|
|
Címkék: üveggöröngyként, elgondolkodom, kettészakadt, felejtenélek, százezerszer, borostyánba, varkocsukba, boldogságot, jegenyefák, rezdülésed, cipellőjét, túloldalon, megpihenni, verejtéked, cserebogár, rámköszönt, gyémántban, pillanatra, felpislogó, kékkövében, karcolják, változtál, városokat, szeretlek, pillantás, szárnyain, avarszínű, csillagok, gyöngyeit, csókolják, hollóhajú, darabokra, visszhang, szemedben, átrohanok, illatával, alkonyt jöttem, jegenyefák dárdái, füzek karcolják, parti homok, percek ízét, régi édes, szél futó, hófehér jázminok, bőrödre szórta, mocskos talajt, zavaros tócsák, hajnal kékkövében, átkozott pillantás, véresre harapott, Fövényi Sándor,
|
|
Offline
