|
2018-09-04 15:13:10, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
Reviczky Gyula -
Vágytam kikötni...
Vágytam kikötni, partra szállani.
Kerestem a kormányt, az evezőt;
De két kezem sehol se lelheté.
Tündérmező ért új tündérmezőt,
És kis hajóm csak úszott lefelé.
Aztán sötét lett, s láttam új csodát.
Az égnek eltünt napja, csillaga.
S ketten haladtunk csendesen tovább:
Én csónakomban és az éjszaka.
Ezt álmodám, s bár mint hányom-vetem,
A nyitja hogy mi: meg nem lelhetem.
Setéten ül meg tompa fájdalom;
De a nevét, ah, meg nem mondhatom.
Szivembe érzem benntörött nyilát;
És balzsamot nem ad rá Gíleád.
Belém szorult a kínok tengere,
S nem sírhatok, bár sírnom kellene;
S mig álmom' meg nem fejtitek, ti bölcsek:
Érzem, nem is fogok hullatni könnyet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - REVICZKY GYULA |
|
|
|
Címkék: csónakomban, tündérmezőt, benntörött, tündérmező, csendesen, balzsamot, mondhatom, haladtunk, lelhetem, fejtitek, csillaga, hullatni, sírhatok, fájdalom, szivembe, szállani, kerestem, reviczky, kormányt, setéten, álmodám, éjszaka, szorult, tengere, kikötni, vágytam, lelheté, bölcsek, könnyet, kellene, gíleád, nyilát, ketten, sírnom, evezőt, partra, égnek eltünt, nyitja hogy, kínok tengere, Reviczky Gyula,
|
|
Offline
