|
2018-09-06 00:11:04, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Mentovics Éva: Őszköszöntő
Halk motozása hallik a Nyárnak,
sóhaja csendes, lépte már fárad.
Megsimít néhol bokrokat, erdőt,
lankadó vándort, kócos tekergőt.
Emlékek ezrét szívébe rejtve
búcsúzik vígan, s indul nevetve.
Így szól az Őszhöz: - Jöjj csak, már várnak!
Légy gondos gazda, őrizd a tájat!
Hű barátságban felhőkkel, Nappal,
égi szelekkel, áramlatokkal.
Érjen a szilva, az alma, a körte,
gazda a hordóit mind tele töltse!
Bújjon ki földből zeller, a répa,
krumplival, babbal teljen a véka!
Nap-ragyogásban, rőt avaringben
járja a táncát mostantól minden!
Altatót dúdolj mindnek, mi fáradt,
dús avardunnán vess nekik ágyat!
Ám, ha a környék dermedten ébred,
sétabotod majd add át a Télnek!
2014. október 02. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
|
|
Címkék: áramlatokkal, ragyogásban, őszköszöntő, barátságban, avardunnán, krumplival, avaringben, mostantól, mentovics, felhőkkel, szelekkel, sétabotod, dermedten, bokrokat, búcsúzik, tekergőt, motozása, megsimít, mindnek, csendes, altatót, nyárnak, nevetve, hordóit, szívébe, vándort, lankadó, október, földből, emlékek, környék, télnek, nappal, töltse, teljen, dúdolj, hordóit mind, táncát mostantól, környék dermedten, Mentovics Éva,
|
|
Offline
