|
2018-09-06 09:58:34, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Mentovics Éva: Szőlőhegyi ,,idill"
Eső pereg, és rőt falomb -
tarkáló inget ölt a domb,
és hajnalonta dér szitál.
A szőlőtőke érzi már,
a nyárutó, ha őszbe lép,
aranyló, édes gyöngyszemét
ha meglátja a nagy sereg,
huss... lecsap rá, s a szem pereg,
csakúgy, mint oly sok éve már.
Hiába áll a vén betyár
(a foltos ingű szalmabáb),
foroghat jobbra, balra át,
s tarthat kezében ágakat,
nylon-füzért, mely ráakadt
kalapja pörge szélire.
Bár nem tudni, hogy érzi-e
a seregély az ég alatt,
hogy vér helyett csak szél szalad
testének fásult zegzugán.
Csak lakoma van, mely után
- mert csőszünktől nem tartanak -
a fürtökből csak kacs marad.
S madárijesztőnk áll csak ott,
mert hiába a tárt karok,
a tarka, lenge nagykabát,
ahány madár arra szállt,
lakmározott mindegyik,
hisz' évek óta ismerik...
lehet vircsaft, lakoma,
nem szól rájuk a koma. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - MENTOVICS ÉVA |
|
|
|
Címkék: madárijesztőnk, gyöngyszemét, lakmározott, csőszünktől, szőlőhegyi, hajnalonta, szalmabáb, mindegyik, mentovics, fürtökből, szőlőtőke, nagykabát, seregély, foroghat, testének, vircsaft, tartanak, zegzugán, meglátja, csakúgy, tarthat, helyett, ismerik, aranyló, szélire, kalapja, kezében, ráakadt, nyárutó, tarkáló, szalad, fásult, lakoma, szitál, füzért, jobbra, szőlőtőke érzi, nagy sereg, szem pereg, foltos ingű, fürtökből csak, tárt karok, Mentovics Éva,
|
|
Offline
