|
2018-09-20 09:21:10, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Rajnai Lencsés Zsolt: Anyóka
Csendes lomha őszön
melegen süt le a nap.
A parkban sétálok épp,
s látom: itt egy pad.
Lágy anyóka ül azon,
arca barna és halovány.
Gondolataiba merül,
lelkén átjár a magány.
Szikkadt keze ráncos és
görcsös erein lépdel a bús idő,
mégis békésen nyuszik
ölében, mint nyár után az ősz.
Számadást tart magában
a kedves, lágy anyó,
mert utazásra készül, mint
tavaszon, az olvadó hó.
Titkok lebbennek lelkében,
ezer elveszettnek hitt képzet,
emlék, élmény és fájdalom,
- amikor ránézek.
Szemét ő is rám emeli,
nem vádol, csak megadón néz.
És mintha hiányozna valaki,
mintha rándulna kicsinyt a kéz.
De lehet, hogy csak az idő,
a békés, áldott dajka
ringatja szikkadt húsát
ölében, a combjain rajta.
S most, mintha megölelne szemével
s lelkét nem adná máshoz,
majd lehunyja, mint aki
főpróbát tart a nagy-utazáshoz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
Címkék: elveszettnek, gondolataiba, számadást, utazáshoz, hiányozna, lebbennek, megölelne, combjain, tavaszon, utazásra, rándulna, szikkadt, halovány, lehunyja, kicsinyt, főpróbát, fájdalom, ringatja, lelkében, szemével, magában, melegen, lencsés, csendes, ránézek, nyuszik, görcsös, megadón, sétálok, békésen, parkban, ölében, készül, olvadó, rajnai, titkok, parkban sétálok, combjain rajta, Rajnai Lencsés Zsolt,
|
|
Offline
