2018-09-20 12:06:48, csütörtök
|
|
|
|
|
|
Weöres Sándor
...... ...... .......ÖREGEK
Oly árvák ők mind,az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé -
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban -
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízűen -
nyújtott tenyérrel a templom előtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."
A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."
Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok ők már,
egykedvű, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a béklyó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata -
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:
"No gyere, tedd le."
|
|
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
Címkék: ellentmondást, parancsszavát, napsugárban, bandukolnak, gyerekfejen, rettenetes, cipekednek, üldögélnek, leláncolva, tenyérrel, csüggeteg, katlanban, leszórtak, leláncolt, karjukon, megettek, senkinek, nyújtott, idegenül, szüksége, napsugár, szekéren, egykedvű, csomagol, gyertyán, ablakból, alusznak, tornácon, hazafelé, sincsen, levelek, hervadt, furcsán, elnézem, olyanok, jóságos, ablakból néha, templom előtt, sárga porban, utcán bottal, szőke gyerekfejen, béklyó karjukon, Weöres Sándor,
|
|