2018-09-21 12:22:18, péntek
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat..
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.
Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúrozó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.
De estefelé hirtelen,
Elkomolyodik a világ, -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.
Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsóvárgó csúcsukat
Ragyogja be nagy messziről
Valószínűtlen fényével a nap.
Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt, szegény,
Igazán boldog s fiatal.
Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.
Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinozaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.
De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!
A természet még kísérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Óh, ragyogjatok ősi sugarak!
Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.
A csókra hajló lomb közül lehull
Egy kora ősz, rozsdásodó levél,
Az ördögszekér megáll az úton,
És feljajdul a szél. |
|
|
0 komment
, kategória: ŐSZI VERSEK |
|
Címkék: szörnyalakokat, nyolcvanmillió, valószínűtlen, ördögszekeret, elkomolyodik, próbálgatott, kísérletezik, dinozaurusz, rácskerítés, boldogtalan, fájdalmasak, ördögszekér, ragyogjatok, ifjúságával, rozsdásodó, szörnyeteg, rosszkedvű, felsóvárgó, merengésbe, csókolózni, titkolják, messziről, összebújt, csúcsukat, rugdalják, páfrányok, feljajdul, természet, boldognak, hancúrozó, estefelé, hirtelen, alkonyat, páncélos, megállok, elszalad, rácskerítés peremén, hancúrozó gyerekek, napozó utakon, furcsa ördögszekeret, nyolcvanmillió éves, ifjú sugarat, dinozaurusz páncélos, élet boldog, ember jött, boldogtalan szörnyeteg, csókra hajló, ördögszekér megáll, Tóth Árpád,
|
|